Néhány barát összefogott, és kiválasztottak két nonprofit szervezetet, hogy jó szívvel ajánlják őket azoknak, akik rendszeresen szeretnének támogatni gyerekeket segítő ügyeket. Több mint húszmillió forint adomány mellett jótékonysági pókerversenyen is szereztek már bevételt az Új Start és az Igazgyöngy Alapítványnak, és örülnének, ha adakozási modelljük minél inkább elterjedne.
„Most jutottam el oda, hogy havonta húsz–harmincezer forintot megengedhetek magamnak arra, hogy minden szívfájdalom nélkül adományozzak. És van néhány ismerősöm, barátom, akik ezt szintén megengedhetik maguknak, jó lelkük is van. Ugyanakkor nem tudom nyilván, hogy ki kit támogat, kinek mi fér bele, ezért senki se tekintse elvárásnak a felvetést. Akinek ez működhet, annak örülünk, akinek bármiért nem, tök rendben van az is.”
Négy barátjának írta ezt e-mailben 2021 elején Tóth Balázs ügyvéd, aki mintegy húsz éve dolgozik civil szervezetekkel (régebb óta a Helsinki Bizottsággal, most pedig az atlatszo.hu-nak is ő az egyik ügyvédje). Miskolcon, az Avas lakótelepen nőtt fel, közelről ismeri a szegénységet – a címzettek viszont részben más háttérből jönnek. Balázs szerint ötüknek mégis ugyanaz az értékrendjük, és amikor korábban jótékonykodásra kérte őket, mindig segítettek.
„Ma két szélsőséges támogatási modell létezik: egy milliárdos létrehoz egy alapítványt, és azt dotál, akit és amit akar, míg az átlagember esetileg pár ezer forintot mikroadományoz. Közben a nonprofit szervezeteknek éppen az lenne a legfontosabb, hogy legyen kiszámítható bevételük.” Mind a négy kiszemelt barátnak – Kutas Gábor tőkepiaci és ingatlanbefektetési szakembernek, Szántó András tőkepiaci szakértőnek, Kádár Attila ügyvédnek, valamint az ingatlanüzemeltetéssel és -befektetéssel foglalkozó Kertai Zsoltnak – belefért a megcélzott, évi minimum kétszázezer forintos fix támogatás. „Ha öten évi egymilliót összerakunk, az is több a semminél, de biztosan találunk még erre nyitott barátokat és ismerősöket” – gondolkodott tovább Kutas Gábor.
Írta: Orbán Krisztián Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne […]
Írta: Orbán Krisztián
Nagyon sok magyar középiskolás diák álma, hogy nyugati egyetemen tanuljon tovább. A honi közeggel kapcsolatos tapasztalataik fényében ez maximálisan érthető is. Annál szomorúbb viszont, hogy másoktól szinte semmi segítséget nem kapnak abban, hogy ezt az álmot józanul mérlegeljék. Mintha mindenki készpénznek venné, hogy a külföldi továbbtanulásnak csak előnyei vannak. Ez azonban badarság. Félreértés ne essék, aki meg tudja oldani, az mindenképpen tanuljon külföldi egyetemen, és lehetőleg szerezzen diplomát is onnan. De nagyon nem mindegy, hogy mikor és milyet.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Simó György tér vissza!
Teljesen mást jelent ugyanis, ha már az alapképzést is Magyarországon kívül végzi a diák, mintha csak a mester- vagy doktori fokozatot. Az előbbi variációnak komoly hátrányai is vannak, az utóbbinál nagyon csekélyek.
Nehéz lenne vitatni, hogy egy felső-középkategóriás nyugati egyetem alapszakán jobb tanárok fogják érdekesebb módon tanítani a valószínűleg értelmesebb tananyagot, mint itthon. De miért gondolja bárki is, hogy az egyetemi évek egyetlen célja a formális tanulás? Nyilván szempont ez is, de jó eséllyel még csak nem is a legfontosabb. Legalább két másik tényezővel szintén számolni kell. Ezek a szakmai szocializáció és a kontextusrögzítés.
Szakmai szocializáció. A diplomások rendszerint az egyetemi évek, jelentős részben az alapszak alatt alakítják ki tartós barátságaiknak nagy részét, továbbá ekkor építik fel kapcsolati hálójuk alapjait. Ilyenkor sajátítanak el olyan rítusokat, gyakorlatokat, szlengeket, amelyek a szakmai közösséghez való tartozásukat erősítik évtizedek múlva is. Mindez aztán az adott közegbe való beilleszkedésük alapjait is jelenti majd. Akit ezek a tényezők külföldhöz kötnek, azok ezáltal hátrányt szenvednek el.
A színpadon: „Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre.” – Orbán Krisztián
No, de majd a nagyobb tudás kompenzálja ezt! – tartja a közkeletű vélekedés. Nem oda Buda! – mondja a biológia. Képbe kerül ugyanis a kontextusrögzítés problémája. Kontextusrögzítés. Az agyunk döntésekért felelős része, a prefrontális kéreg egészen a húszas évek elejéig fejlődik. Ezt a fejlődést (sok minden más mellett) nagyban befolyásolják környezeti tényezők, többek közt olyanok, mint hogy milyen problémákkal kerülünk szembe, azokat hogyan értelmezzük, illetve milyen reakciókat tanulunk meg adni rájuk. Az ebben az időszakban elsajátított gondolati és cselekvési sémák sokkal mélyebben rögzülnek, mint a későbbiek. Egy hazai alapszakon az itteni környezetben tipikus problémák, azaz a hazai kontextus kezelése vésődik be erősebben. Ezek legtöbbjével soha nem is találkozik egy nyugati alapszakos. Például, hogy járok el, ha a tanárom nyilvánvalóan nem olvassa el a beadott dolgozatot? Mit kezdjek azzal, ha a csalókat díjazza a rendszer? Hogy védekezzek, ha az iskolám a semlegesség jelszavával mamelukot nevelne belőlem? Ezekre a nálunk mindennapi problémákra egyetlen nyugati alapszak sem készít fel.
A külföldi alapszakos tanulmányok rendkívüli módon megemelik a kivándorlás esélyét. Nem azért, mert nem akar majd hazajönni az a diák, hanem azért, mert nem tud. Nem lesz itthon szakmai közege, és egyszerűen nem áll majd rá a feje a hazai összekacsintásokra, félmegoldásokra és trükkökre.
Már hallom is: de én nem is akarok ilyen világban élni, vagy én nem akarom, hogy a gyerekem ilyen világban éljen! Jól hangzik, de csak ha megfeledkezünk az alternatíváról. A bevándorlók első generációjának ugyanis szinte mindig keserű a kenyere. Még a legnyitottabb nyugati országokban sem juthatnak magasabbra a felső-középosztálybeli létnél. Bevándorlóként senki nem válhat a közösség egyik vezetőjévé, mindig üvegplafon lesz felette. Pedig akik Magyarországról külföldi alapszakra mennek tanulni, itthon egytől egyig az elit részei lennének, annak minden előnyével és kiváltságával. Csak az Angliába turistaként látogatók gondolják, hogy jobb az élet London-külsőn, mint a Rózsadombon.
Mindenki jobban járna, ha sokkal kevesebb magyar diák menne alapszakon külföldre. Hogy aztán pár évvel később feltétlenül elmenjenek ugyanoda mesterre és doktorira, fenntartva a hazatérés reális esélyét.
A szerző az Oriens vállalatcsoport tulajdonosa. Első kéretlen karriertanácsát keresd itt: Forbes, 2022/9.
A Forgó tagjai: Simó György, Pistyur Veronika, Tilesch György és Orbán Krisztián.
Czeglédi Marcell és Mihókánics István a tömeggyártás hibáiból tanulva indították el kárpitosvállalkozásukat. Ma már Green Sofa néven készítenek csomagolóanyagok hulladékából bútorokat.
Csütörtök kora délután van, mégis alig lehet beférni a könyvesboltodba. Nem akarsz nagyobbat?Semmiképpen. A Libertine pont attól működik, hogy ilyen pici és személyes. Nem azért ekkora, mert csak erre volt pénzem, hanem mert azt akartam, hogy úgy érezd itt magad, mintha a nappalimban lennél. Legfeljebb egy rendezvénytérrel lenne jó bővíteni, mert a második szülinapunkon elértük a kritikus tömeget: az […]
A „szellemi szabadfoglalkozású fuldoklóból” lett vállalkozó Vaszkó László is rájár olívaolajokkal vetekedő kukoricaolajára, mert szereti vele a rántottáját. Családi vállalatuk pedig azóta állít elő gluténmentes tésztákat ipari mennyiségben, hogy a második generációt képviselő Gábor egy olasz tanulmányúton megvilágosodott, és kitalálta a legjobb technológiát. A Civitáé az ország egyik legnagyobb kukoricamalma és a legtöbb kukoricás innovációja, újabban ehető tányérokkal
és poharakkal turbózzák fel a bizniszt.
