Egyre több magyarországi cég telekocsirendszerrel is segíti a dolgozók munkába járását. Ezt csak akkor érdemes bevezetni, ha a sofőröknek megfelelő motivációs rendszert dolgoznak ki, mondják a telekocsis utazási mód egyik úttörőjénél, az Oszkar.com-nál.
Az igény már azelőtt megtalálta az Oszkar.com-ot, hogy eszükbe juthatott volna a céges telekocsiszolgáltatás ötlete: 2016-ban Magyarország legnagyobb flottakövető cége, a Webeye kereste meg őket. A Webeye ekkor költözött Fótligetre egy frekventált, 13. kerületi irodából. Az új iroda tömegközlekedéssel nehezen volt elérhető, ezért kezdtek gondolkodni azon, hogyan tehetnék a munkavállalóknak minél egyszerűbbé és elfogadhatóbbá a bejárást. Ennek egyik eleme volt a telekocsirendszer, így találták meg az Oszkar.com-ot.
Nekik ekkor nem volt kész zárt csoportos rendszerük, az egyéni utazásokról azonban tapasztalatuk igen. (A 2007-ben alapított Oszkar.com sztorija: Forbes, 2015/01.) Ebből kiindulva a Webeye-jal fejlesztették ki első céges telekocsirendszerüket. „Ezt azóta sem értékesítjük aktívan, a vállalatok találnak meg minket, nő a kereslet a szolgáltatás iránt” – mondja Prácser Attila, az Oszkar.com társalapítója és társtulajdonosa.
Az Oszkár céges ügyfelei jellemzően nagyvállalatok, amelyek irodáiba, gyáraiba sokan járnak egy időben autóval. A cégek employer branding stratégiájának is része a telekocsirendszer. A home office mára alapelvárás lett, de amikor be kell menni az irodába, igénylik, hogy azt is segítse a munkáltató. Ahol nincs vállalati busz, vagy nem minden viszonylaton van, ott is plusz elem lehet a telekocsi.
Mit jelent ez valójában? – kérdezi tőlem egy külföldi befektető. Azt, hogy már nincs Népszabadság, Index, Origo, nincs CEU, és most elesett a Libri is, válaszolom. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nem a profitért vette meg az ország könyvpiacát boltokkal és kiadókkal is uraló hálózatot, hanem hogy valódi célját támogassa. Az állami milliárdokból óriásira növesztett alapítvány azért jött […]
Mit jelent ez valójában? – kérdezi tőlem egy külföldi befektető. Azt, hogy már nincs Népszabadság, Index, Origo, nincs CEU, és most elesett a Libri is, válaszolom.
A Mathias Corvinus Collegium (MCC) nem a profitért vette meg az ország könyvpiacát boltokkal és kiadókkal is uraló hálózatot, hanem hogy valódi célját támogassa. Az állami milliárdokból óriásira növesztett alapítvány azért jött létre, hogy ideológiai terepen, a fejekben foglaljon el és biztosítson be egyre nagyobb területet.
Lassan, de biztosan akarnak majd haladni a Librin belül, igyekeznek minél komótosabban, minél tovább húzni a folyamatot. A cél az lesz, hogy ne álljanak fel csoportosan szerzők, ne szülessen bojkott, szokja meg az ország és az értelmiség ezt is. Mondatonként, fejezetenként, szerzőkként, könyvenként szoktatnák majd hozzá az írókat és a vásárlókat, hogy a verseny kontrollálva van, és a hatalom szabályai szerint szabad csak játszani. A terv, gondolom, ez, a kérdés pedig az, hogy ehhez a szerzők és a vásárlók meddig adják a nevüket. Születik-e válaszreakció, vagy mindenki hagyja magát lépésről lépésre megfőzni?
Lehetett volna nemet mondani a felvásárlási szándékra? Milyen választás előtt állt a korábbi tulajdonos, aki a Libri Forbes-címlapra való sikertörténetét felépítette? Tényleg azzal fogták meg Balogh Ákost, hogy nem tudta cégéből felvenni az osztalékot? Vagy volt más tényező is, ami miatt nem mert, nem tudott nemet mondani?
Elvárható egy sikeres vállalkozótól, hogy feláldozza élete munkáját, mert Magyarországon az egyeduralkodó politikai hatalom átveszi a hatalmat a gazdaságban is? Elvárható a hősi magatartás? Én nem várom el, igaz, hálás lettem volna érte. A hősök nem racionális emberek, a legnagyobb cégeket építő vállalkozók viszont azok. Kevés vállalatépítőből lesz hős. Logikus, csak így a sok racionális, egyéni stratégiával magunk alatt vágjuk a fát.
Ellenpélda is van. Varga Zoltán nem adta el a Central Médiacsoportot, állja a propagandamédia támadásait, és nyíltan beszél arról, hogyan kapott ajánlatokat kormányközeli vállalkozóktól. Fontos, de talán nem mindent eldöntő különbség, hogy az ő cégében nem szerzett kisebbségi részesedést az MCC. A Libriben 2020-ig Spéder Zoltán volt kisebbségi tulajdonos, tőle vette meg a kormányközeli alapítvány az első részesedést. Spéder sem feltétlenül jókedvében adott túl rajta, de miután a hatalom barátjából a hatalom ellensége lett, a propagandasajtó erős támadás alá vette, és eladta előbb az Indexet, később a Librit. A történetek egymásra épülnek.
Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.
BiotechUSA, Gyermelyi, Viblance, Coca-Cola, Pick – hogy mi a közös bennük? Ugyanaz a családi vállalkozás gyártja sok termékük csomagolását. Ők azok is, akik azt a bizonyos ablakot gyártják – csak ebből havi nyolcvan tonnát – a bolti zacskókba, hogy ne fülledjen be a friss kenyér, és szellőzzön a paradicsom. A Sipospackot alapító Gyula mindig hangyának tartotta magát, a második generáció, Balázs az innovációra esküszik.
Ők osztják a legmenőbb kortárs képzőművészeti díjat Magyarországon, pedig írek. De ha egyszer Mary McLoughlinnak és John Wardnak, a két műgyűjtő cégtulajdonosnak éppen Leopold Bloom, az emberi jóságot képviselő regényhős a kedvence! A magyar származású Ulysses-karakterről nevezték el a díjukat és az alapítványt is, aminek mostantól gyűjteményt is építenek, hogy még jobban segítsék a fiatal magyar alkotókat.