Ők osztják a legmenőbb kortárs képzőművészeti díjat Magyarországon, pedig írek. De ha egyszer Mary McLoughlinnak és John Wardnak, a két műgyűjtő cégtulajdonosnak éppen Leopold Bloom, az emberi jóságot képviselő regényhős a kedvence! A magyar származású Ulysses-karakterről nevezték el a díjukat és az alapítványt is, aminek mostantól gyűjteményt is építenek, hogy még jobban segítsék a fiatal magyar alkotókat.
Síri csönd lett a templomtérben, amikor a tizenhárom éves Rose egyszer csak megragadta a mikrofont, és szavalni kezdett a mintegy száz művész és vendég előtt. Angolul, és nyilván hibátlanul, James Joyce Ulyssesének reggelikészítős jelenetéből idézett fel egy részletet, még mielőtt a ceremónia hivatalosan elkezdődött volna. „Fél órával a díjkiosztó előtt jött, ott kóválygott a színpad körül, aztán végül kibökte, hogy mit tervez. Senki mást sem avatott be” – meséli nevetve John Ward, a Leopold Bloom Képzőművészeti Díj alapítója, hogyan lepte meg kisebbik lánya mindannyiukat a Kiscelli Múzeumban éppen tíz évvel ezelőtt. Bár mint édesapa akkor valószínűleg inkább elérzékenyült, ez a jelenet ugyanis a kedvence a kultikus ír nagyregényből.
John és felesége, Mary McLoughlin alapították 2011-ben az Ulysses kitalált főhőséről elkeresztelt díjukat, mert régóta rajongtak a fiatal magyar művészek alkotásaiért, és szerettek volna valamit visszaadni abból, amit Magyarországon megkerestek a fuvarozási üzletben. Ők a magyarországi Maurice Ward szállítmányozási cég tulajdonosai – az ír anyavállalat Közép-Európában Prága után Budapesten jelent meg először 1999-ben. (A vállalkozást még John édesapja, Maurice Ward alapította 1968-ban, ma már testvérével, Maurice-szal viszik a csoportot, a magyar, a román, a bolgár és a görög részleg Johné és Maryé.)
Két lányukkal, Rose-zal és négy évvel idősebb nővérével, Alice-szal azóta rendszeres látogatói az itteni kortárs galériáknak. „Rose-t tíznapos korában vittem magammal először kiállításmegnyitóra, igaz, az még otthon, Dublinban volt, és emlékszem, a kurátor barátaink mind ringatni akarták” – mondja Mary. Férje éppen Budapesten töltött pár hetet, mert akkoriban indult az itteni Maurice Ward iroda. Talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor a család nem kísérte el, a lányok aztán úgy nőttek fel, hogy hozták őket magukkal, akár akarták, akár nem. „Szerencsére abszolút szívesen jöttek.”
Egyre több magyarországi cég telekocsirendszerrel is segíti a dolgozók munkába járását. Ezt csak akkor érdemes bevezetni, ha a sofőröknek megfelelő motivációs rendszert dolgoznak ki, mondják a telekocsis utazási mód egyik úttörőjénél, az Oszkar.com-nál.
Az igény már azelőtt megtalálta az Oszkar.com-ot, hogy eszükbe juthatott volna a céges telekocsiszolgáltatás ötlete: 2016-ban Magyarország legnagyobb flottakövető cége, a Webeye kereste meg őket. A Webeye ekkor költözött Fótligetre egy frekventált, 13. kerületi irodából. Az új iroda tömegközlekedéssel nehezen volt elérhető, ezért kezdtek gondolkodni azon, hogyan tehetnék a munkavállalóknak minél egyszerűbbé és elfogadhatóbbá a bejárást. Ennek egyik eleme volt a telekocsirendszer, így találták meg az Oszkar.com-ot.
Nekik ekkor nem volt kész zárt csoportos rendszerük, az egyéni utazásokról azonban tapasztalatuk igen. (A 2007-ben alapított Oszkar.com sztorija: Forbes, 2015/01.) Ebből kiindulva a Webeye-jal fejlesztették ki első céges telekocsirendszerüket. „Ezt azóta sem értékesítjük aktívan, a vállalatok találnak meg minket, nő a kereslet a szolgáltatás iránt” – mondja Prácser Attila, az Oszkar.com társalapítója és társtulajdonosa.
Az Oszkár céges ügyfelei jellemzően nagyvállalatok, amelyek irodáiba, gyáraiba sokan járnak egy időben autóval. A cégek employer branding stratégiájának is része a telekocsirendszer. A home office mára alapelvárás lett, de amikor be kell menni az irodába, igénylik, hogy azt is segítse a munkáltató. Ahol nincs vállalati busz, vagy nem minden viszonylaton van, ott is plusz elem lehet a telekocsi.
Az első lépés, hogy megpróbálják az egyébként is autóval dolgozni járókat rávenni, hogy hirdessék meg szabad helyeiket az Oszkár zárt csoportos, csak az adott cég munkavállalóinak hozzáférhető rendszerében. Ez egyébként megjelenésében is eltér az Oszkár publikus felületétől, a cég dizájnjára szabják, logózzák. A kulcs az autós motiválása, hiszen az anyagi haszon itt kiesik, nemcsak azért, mert rövidebb utakról van szó, hanem azért is, mert a vállalati telekocsizásnál alapszabály, hogy nincs pénzmozgás utas és sofőr között. Az egyéni oszkározásoknál ezzel szemben szemmel láthatóan spórolhatnak a sofőrök, hiszen a helyért cserébe az utasok beszállnak az útiköltségbe.
Prácser Attila, az Oszkar.com társalapítója szerint már úton a munkahely felé elkezdődhet a társasági élet.
Elkezdenek hétvégén is oszkározni Az Oszkár a platformot adja a cégeknek éves licencdíj fejében. Egy-egy zárt vállalati csoportban átlagosan négyszáz–ötszáz munkavállaló van, a legnagyobb csoport, amit jelenleg kezelnek, ezerfős. Az Oszkár eddig több mint háromezer munkavállalónak tette lehetővé a munkahelyi telekocsizást. Az aktív használók 27 százaléka kizárólag autós, 51 százaléka csak utas, míg a maradék 22 százalék vegyesen, autós és utas oldalon is részt vesz a telekocsis utazásokban. A licencdíjon kívül (ez még nem nagy összeg az Oszkár – tavaly 151 millió forintos – éves árbevételében) a márkaépítésben profitálnak a vállalati telekocsizásból. Sokan így ismerik meg az Oszkar.com nevét, majd hétvégente, magánutazásaikhoz is elkezdenek oszkározni.
Az autós dolgozók motiválására több példa van: pénzbeli premizálás a szállított utasok alapján, elsőbbségi parkolóhely, autómosás, de van, ahol toplistákat vezetnek, és jutalmazzák a legjobbakat, vagy kisorsolnak közöttük valamit. Egy másik megközelítés, hogy céges autót kaphat az is, aki nem jogosult rá, ha vállalja, hogy telekocsizik vele. „Fontos, hogy legyen motiváció, mert hosszú távon csak így működtethető a rendszer” – mondja eddigi tapasztalataik alapján Attila. A vállalatok a munkavállalók elégedettségének növekedése mellett úgy is profitálnak a rendszerből, hogy csökken a parkolók terheltsége, a dolgozók pedig már a kocsiban társasági életet élnek, az első kávéfőzést sem kell kivárni a céges konyhában.
Az AVL Hungarynél is úgy látják, a közös bejárás kedvezően hat a munkatársak összekapcsolódására. „Nem úgy van feltétlenül, hogy azokkal kávézom, akikkel eleve jóban vagyok, hanem az utazóközösség olyan emberekkel is összehozhat, akikkel eddig semmilyen kontaktom nem volt” – mondja Bozóky Ágnes HR- és kommunikációs vezető.
Az Oszkar.com eddig nagyjából tíz vállalati telekocsis rendszer bevezetésén van túl, korábban a Magyar Telekom, az Erste és a covid előtt a Budapest Airport is használta a platformjukat. Legfrissebb ügyfelük a Waberer’s és az AVL Hungary. Utóbbinak most is több olyan álláshirdetése van a Profession.hu-n, amiben benne van a telekocsibónusz. Ők akkor vezették ezt be, amikor Budapest 11. kerületéből Érdre költöztek, és egyben a céges shuttle buszokat is bevonták a rendszerbe: ezekre is lehet helyet foglalni az Oszkáron. Bozóky Ágnes szerint mivel ők autóipari kutató-fejlesztő cég, és egyébként is előremutató, új technológiák kifejlesztésén dolgoznak, így is kímélni akarták a környezetet.
Az AVL magyarországi leányánál – Érden, Budapesten, Kecskeméten és Zalaegerszegen – összesen ötszázhatvanan dolgoznak. A telekocsi az Érden dolgozó, csaknem háromszáz munkatársuk körében a népszerűbb, mert oda nemcsak Budapestről, hanem a környező nagyobb városokból, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról is sokan járnak. A telekocsirendszerbe regisztrált és a kocsit megosztó kollégák utanként fix összeget kapnak, és az adott hónapban összegyűjtött pénzt havi fizetésükkel utalják át nekik. A munkatársak fele jár autóval, közülük tíz–tizenöt százalék oszkározik, de ez az arány évszakonként is változik.
A 2007-ben alapított Oszkar.com sztoriját a 2015. januári Forbesban írtuk meg.
Ki áll az Utazómajom mögött? Mire készül a magyar startupszcéna? És lesznek-e egyperces híradók az RTL BL-közvetítéseinek szüneteiben is? Júniusban mindenre választ kaptál a Forbes.hu-n.
BiotechUSA, Gyermelyi, Viblance, Coca-Cola, Pick – hogy mi a közös bennük? Ugyanaz a családi vállalkozás gyártja sok termékük csomagolását. Ők azok is, akik azt a bizonyos ablakot gyártják – csak ebből havi nyolcvan tonnát – a bolti zacskókba, hogy ne fülledjen be a friss kenyér, és szellőzzön a paradicsom. A Sipospackot alapító Gyula mindig hangyának tartotta magát, a második generáció, Balázs az innovációra esküszik.
Milliárdos tulajdonosok, külföldi befektetők, ma is gyógyító orvosvállalkozók és kevéssé ismert orvosok vagy üzletemberek is mozgatják, formálják, fejlesztik a hazai magánegészségügyet. Régiós szinten még mindig nem túl robusztusak a számok, de az első harmincba már csak milliárdon felüli árbevétellel lehet bekerülni. Lista.
