Lényeges szempont, milyen a gyógyulni vágyók első benyomása, ha belépnek egy kórházba, emellett az ott dolgozók mindennapjaira is pozitív hatással van, ha munkájukat tiszta, rendezett intézményben végezhetik. A B+N Referencia Zrt. számára fontos küldetés a kórházi higiénia színvonalának még magasabb szintre emelése, és nagyra becsüli azokat az egészségügyben dolgozókat, akiknek ez szintén szívügye vagy éppen […]
Lényeges szempont, milyen a gyógyulni vágyók első benyomása, ha belépnek egy kórházba, emellett az ott dolgozók mindennapjaira is pozitív hatással van, ha munkájukat tiszta, rendezett intézményben végezhetik. A B+N Referencia Zrt. számára fontos küldetés a kórházi higiénia színvonalának még magasabb szintre emelése, és nagyra becsüli azokat az egészségügyben dolgozókat, akiknek ez szintén szívügye vagy éppen feladata. Prof. Dr. Polgár Csabát, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatóját és Dr. Tasáry Ilonát, az Országos Onkológiai Intézet higiénikus főorvosát kérdeztük a témáról.
Milyen szerepe van a rendezett, tiszta körülményeknek a kórház megítélésében, és hogyan lehet ezt praktikusan fenntartani?
Prof. Dr. Polgár Csaba: Az elmúlt években lezajlott budapesti kórházfelújítási programnak köszönhetően a mi intézményünk is megújult, ez nagy segítség volt abban, hogy olyan fejlesztések is megvalósuljanak, amire a korábbi években nem volt lehetőség, hiszen az akkor meglévő forrásokat inkább a gyógyításhoz közvetlenül szükséges orvosi berendezésekre költöttük. Az elmúlt évben viszont lehetőség volt a betegterek megújítására és bővítésére, a visszajelzések alapján pedig ez is növelte a páciensek komfortérzetét, ami számunkra is nagyon fontos. Az pedig mindannyiunk érdeke, hogy ezt a tisztaságot, rendezettséget megőrizzük a mindennapokban is a saját dolgozóink és az ezzel megbízott szolgáltató által.
Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.
Kétféle ember lehet a világon: aki tudja, mi az a hűvösvölgyi Nagyrét, meg aki távolabb született, ekképp: nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom, de amióta tele van a hírfolyamom a Nagyrét-mentiségét hangsúlyozó Trattoria Prato posztjaival, építettem egy rétet a fejemben: fehér virágok, kajla kiskutyák, focizó gyerekek, pokrócok és párok, na, és ennek szélén egy olasz étterem hívogató étlappal és nagy átriummal, hát ez a világ legjobb ötlete.
Lehet, hogy tényleg ilyen a Nagyrét, de nem tudtuk meg, mert a Pratóhoz (ami olaszul egyszerre tányér és egy toszkán kisváros Firenze-külsőn) a rét mellett kell elhajtani a Nagykovácsi úton, aztán egy körforgalom után begurulni egy elég lelketlen murvás parkolóba, amit egy diszkontáruháznak álcázott fitneszterem, valamint tenisz-, padel- és focipályák öveznek, végül az ezekre néző Prato. De a Nagykörúthoz képest nyilván csend van, madárcsicsergés, és a vacsora végére egy parányi pocok is átszlalomozik a teraszon, szóval aki nálam kevésbé fixálja rá magát élete rétjére, az nem fog ekkorát csattanni érkezéskor.
Merthogy amúgy nem lesz mi miatt: a pincérek készségesek, a szörp és a limonádé finom, a konyha százötven méteres körzetében átható pizzaillat terjeng, a bor választás szerint olasz vagy magyar, a konyha olasz (mármint a benne tüsténkedők nemzetisége is, közelebbről: szardíniaiak), és egy ponton az olasz borvidékekkel és -fajtákkal példásan képben lévő felszolgálónkról is kiderül, hogy római születése nem jelentett hátrányt az ismeretek beszerzésekor.
A június eleji ritmikus monszun dacára hideg sültparadicsom-levest kérünk indulásnak: ötletes és jól sikerült bivalymozzarellahabra töltik. A leves kellemesen tartalmas és sűrű, de az ízében megjelenik valami különös kesernye, és kilóg a paradicsomságból, aztán sült kápiának azonosítjuk, és megbékélünk – ezt talán nem volna haszontalan feltüntetni. Pizzából a szokott, mondhatni, kötelező univerzumot tartja a Prato, tonno e cipolla, diavolo, eccetera, de mi az étteremről elnevezettet kérjük: az mindig beszédes, még ha Buda tetején, az erdő szélén máshogy is beszédes, mint Kiskunfélegyházán szokott lenni.
Szóval a Prato pizza mascarponés alapjára szárított paradicsom, érlelt sonka és rukkola kerül a sajt mellett. A pizza vékony tésztájú, levegős szélű, de nem a nápolyi iskolát követi, ami ebben a városban szerintem egyre inkább pozitív megkülönböztető jegy. A pizzaalapokról is egyet gondolok a Pratóval, mármint abban, hogy az édeskés, ízgazdag érlelt sonka alá nem savas, paradicsomos alapszósz való.
Azt a gondolatot, hogy a pizzaárak mediánja bőven túl van négyezren, konkrét pizzánk ára pedig 6-ossal kezdődik, még szoknom kell, de ez ügyben Nagy Márton miniszter és a Prato közül előbbinél érzek erősebb felelősséget, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az étterem helyszínéül a fehérgyarmati járás helyett a budai elővárosok tájékát választották.
A pizzákhoz hasonlóan a házi gyúrású, rokonszenvesen sokféle fajtájú tésztákból is felvonulnak a kötelezők: arrabiata, bolognese (szigorúan tagliatellére tálalva), lasagne, aztán néhány izgalmasabb vállalás: burratás-gombás, kacsaragus vagy éppen lazaccal töltött tortellini vajmártással és tengeri spárgával. Mi viszont egy életünk, egy halálunk, a linguine allo scogliót kérjük, és némi várakozás után egy bébipolipokkal, tintahallal, többféle kagylóval és rákokkal gazdagon megpakolt tányér a jutalmunk.
Feketekagylóból én az eggyel kevésbé húsos és erőteljes ízű alfajt kedvelem, cserébe a polipok példás puhasága és íze kiemelkedő. Ezzel a tányérral önmagában simán jól lakhat egy férfi, aki aznap még nem evett, és a kagylóhéjakban csillogva megülő, olívaolajas, fehérboros, rákpáncélokból és polipból főzött szószból is igyekszünk a lehető legkevesebbet hátrahagyni. Volnának amúgy halas és húsos főételek is (egyikből sem követhetetlenül sokféle: steakek, filé, nyársak, osso bucco), de aznap este egy vendéget sem láttunk, aki ezek kedvéért leugrott volna a szénhidrátvonatról, ahogy a hívogató desszertsorig (tiramisu, sajttorta, panna cotta) sem jutunk el. Majd legközelebb – és akkor megnézzük előtte azt a rétet is.
Trattoria Prato Budapest II., Nagyrét u. 22. A teszt időpontja: 2023. június 8. Ezt ettük: Hideg sültparadicsom-leves kápiával: 2880 Prato pizza: 6280 Linguine allo scoglio: 7880 Málnaszörp: 780 Málnás limonádé: 1280 Szűrt, szénsavas víz: 780 Szervizdíj: 2982 Összesen: 22 862 forint
BiotechUSA, Gyermelyi, Viblance, Coca-Cola, Pick – hogy mi a közös bennük? Ugyanaz a családi vállalkozás gyártja sok termékük csomagolását. Ők azok is, akik azt a bizonyos ablakot gyártják – csak ebből havi nyolcvan tonnát – a bolti zacskókba, hogy ne fülledjen be a friss kenyér, és szellőzzön a paradicsom. A Sipospackot alapító Gyula mindig hangyának tartotta magát, a második generáció, Balázs az innovációra esküszik.
Friedrich Wille, vagy ahogy kollégái hívják, dr. Wille, az osztrák Freywille ékszermanufaktúra tulajdonosa nem akarja a covid után újrahódítani a világot. Ahol eluralkodott a tömegturizmus, oda úgysem illik a luxusékszer, mondja, és inkább azokra az országokra fókuszál, ahol a helyi vevők vannak többségben. Emiatt Moszkvából sem vonult ki, igaz, aranyat nem árulhat a háború kitörése óta – pedig pont a 18 karátban látja a jövőt. És 2024-ben talán lesz egy Frida Kahlo-kollekciója.
Olajipari megrendelésekkel indult, mára a geotermikus energia kiaknázásában nyújt értékes tudást az MS Energy Solutions. A geológuscsapat működésének nyomaival szerte az országban találkozhatunk, csak éppen nem tudunk róla. És nem a termálfürdőkre gondolunk.
