Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.
Kétféle ember lehet a világon: aki tudja, mi az a hűvösvölgyi Nagyrét, meg aki távolabb született, ekképp: nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom, de amióta tele van a hírfolyamom a Nagyrét-mentiségét hangsúlyozó Trattoria Prato posztjaival, építettem egy rétet a fejemben: fehér virágok, kajla kiskutyák, focizó gyerekek, pokrócok és párok, na, és ennek szélén egy olasz étterem hívogató étlappal és nagy átriummal, hát ez a világ legjobb ötlete.
Lehet, hogy tényleg ilyen a Nagyrét, de nem tudtuk meg, mert a Pratóhoz (ami olaszul egyszerre tányér és egy toszkán kisváros Firenze-külsőn) a rét mellett kell elhajtani a Nagykovácsi úton, aztán egy körforgalom után begurulni egy elég lelketlen murvás parkolóba, amit egy diszkontáruháznak álcázott fitneszterem, valamint tenisz-, padel- és focipályák öveznek, végül az ezekre néző Prato. De a Nagykörúthoz képest nyilván csend van, madárcsicsergés, és a vacsora végére egy parányi pocok is átszlalomozik a teraszon, szóval aki nálam kevésbé fixálja rá magát élete rétjére, az nem fog ekkorát csattanni érkezéskor.
Merthogy amúgy nem lesz mi miatt: a pincérek készségesek, a szörp és a limonádé finom, a konyha százötven méteres körzetében átható pizzaillat terjeng, a bor választás szerint olasz vagy magyar, a konyha olasz (mármint a benne tüsténkedők nemzetisége is, közelebbről: szardíniaiak), és egy ponton az olasz borvidékekkel és -fajtákkal példásan képben lévő felszolgálónkról is kiderül, hogy római születése nem jelentett hátrányt az ismeretek beszerzésekor.
Fenntartható működés, környezetvédelem, kibocsátáscsökkentés – csak néhány az utóbbi évek hangzatos kifejezései közül. Ellenállóképesség az energiaválsággal szemben, ellátásbiztonság, megújuló energiák felhasználása – ezek pedig napjaink legégetőbb témakörei. Hogyan lehet ezeket úgy összekapcsolni, hogy a vállalatok számára kézzelfogható üzleti előnyökkel is járjanak? Erről beszélgettünk Petr Hermann-nal, a Schneider Electric Délkelet-Európáért felelős vezérigazgatójával. Mi lehet a hosszú […]
Fenntartható működés, környezetvédelem, kibocsátáscsökkentés – csak néhány az utóbbi évek hangzatos kifejezései közül. Ellenállóképesség az energiaválsággal szemben, ellátásbiztonság, megújuló energiák felhasználása – ezek pedig napjaink legégetőbb témakörei. Hogyan lehet ezeket úgy összekapcsolni, hogy a vállalatok számára kézzelfogható üzleti előnyökkel is járjanak? Erről beszélgettünk Petr Hermann-nal, a Schneider Electric Délkelet-Európáért felelős vezérigazgatójával.
Mi lehet a hosszú távú stratégia az energiaigényes iparágak igényeinek kielégítésére?
Ezt három kifejezéssel tudom a legjobban elmondani: hatékonyság, elektromos energián alapuló megoldások – vagyis elektrifikáció –, illetve megújuló energiaforrások.
Mindennek alapja az energiahatékonyság, ami gyorsan elérhető, olcsó és a fenntarthatósági kérdésekre is a legpozitívabb hatással van. Ennek kulcsa az összes energiafelhasználás mérése és a folyamatok átfogó nyomon követése. A már létező digitális technológiák ezt most is lehetővé és megfizethetővé teszik. A fosszilis tüzelőanyagoktól való függés a jelenlegi körülmények között nem megoldás, és erre a tavaly téli válság ugyan tanulságos példa, de nem a fő és legmélyebb ok.
A fő forrást, ami a nagyfogyasztók számára azonnal elérhető, a saját megújuló kapacitások jelentik. Ez persze olyan technológiai megoldást igényel, amely képes a különböző terhelések belső, valamint az egyre bonyolultabbá váló hálózat kezelésére, de itt kapcsolódik be a digitalizáció.”
Mik a jelenlegi nehézségek?
Az energiaárak és az energia elérhetősége továbbra is aggodalomra adhat okot. Megragadom ezt az alkalmat, hogy ismét arra bátorítsak minden vállalkozást, hogy alakítsák ki saját hosszú távú fenntarthatósági stratégiájukat, és kövessék azt. Ez az, ami igazán kifizetődő, amikor egyik vagy másik átmeneti válsághelyzet felbukkan. A lehetséges károk sokkal kisebbek, ha a fenntarthatóság és a hatékonyság érdekében egy digitalizációs ütemtervet követünk.
Tudna néhány konkrét példát mondani?
Nemcsak partnereinket ösztönözzük a hatékonyságra, az energiatakarékos működésre és a digitalizációra, hanem mi magunk is ezt tesszük a saját gyárainkban és a logisztikai központjainkban világszerte, így Magyarországon is. Digitális energiagazdálkodási és automatizálási megoldásainkkal csökkentjük energiafogyasztásunkat és kiadásainkat, ezáltal hatékonyabbá és versenyképesebbé tesszük működésünket. Amikor pedig új beruházásokról döntünk, mint például a jelenleg Dunavecsén épülő okosgyárunk esetében, csakis a hosszú távú fenntarthatósági stratégiánknak megfelelően tervezzük a működést. A fenntarthatóság és a hatékonyság kulcsszerepet játszik majd az okosgyár építésében és működtetésében: geotermikus energiát és napenergiát használunk, összegyűjtjük és újrahasznosítjuk az esővizet, légzsilipeket építünk be és újrahasznosítjuk a hulladékhőt is.
A fenntarthatósági stratégiájuk hátráltatja-e a jövőbeli versenyképességet?
Épp ellenkezőleg! A fenntarthatóság és a jövőbeli üzleti ellenállóképesség nem két különböző irány. Fenntarthatónak lenni azt jelenti, hogy képesek leszünk hosszú ideig fenntartani sikeres és versenyképes üzleti tevékenységünket. A Schneidernél ez áll stratégiánk középpontjában, és ennek eredményeképpen folyamatosan olyan új termékeket fejlesztünk, amelyek megfelelnek a legmagasabb technológiai és fenntarthatósági elvárásoknak. Ilyen például az AirSeT termékcsaládunk, amely a mérgező SF6 gáz helyett tisztított levegőt használ. Egyébként ezeknek a modelleknek a gyártása is az új dunavecsei gyárunkban történik majd, ahonnan terveink szerint az egész európai piacot kiszolgáljuk majd ezzel a termékkel. További jó példák azok a tanácsadószoftver-megoldásaink, amelyek különböző területeken prediktív elemzést végeznek, ezáltal egyszerre teszik hatékonyabbá és fenntarthatóbbá a működést.
Kiotó eleve könnyedén elvarázsolja az embert, főleg, ha a fokozhatatlan tokiói nyüzsgésből jön. Ez a hotel maga a nyugalom szigete, csak a fejre veszélyes.
Indiából importálta a puha talpú cipők és a hordozók divatját a Liliputi babaholmimárkát kitaláló házaspár. Aztán egyszer csak túladtak a gyártáson és a budapesti üzleten is. Az utódok, Nardai Nóra és Földi Balázs is hurci-, azaz hordozómániások, bár azt mondják, nem mindegy, mikor, miben és hogyan köti az ember magára a gyerekét.
Hét év alatt nagyjából hasonló méretű, ötszáz darabos flottát épített mindhárom budapesti carsharing-szolgáltató, ám a köztük folyó komoly versenynek új löketet adhat, hogy a Mol Limo az indulás óta megszokott percalapú árazást most lecserélte kilométer-alapúra. Közben a korábban fele-fele elektromos-benzines flottájából a villanyautót szorítja ki. De miért?
