Japán túrám utolsó napjaiban kezdem magam elbízni annyira, hogy már nem behúzott nyakkal közelítek az ajtónyílások felé… meg is van az eredménye: lankad a figyelem, horzsolódik a fejbőr. Ez persze nem az adott hotel vagy étterem hibája, a helyi ingatlanos megoldásokkal egyszerűen nem kompatibilis a 190 centis testmagasság. De hát minek ment(em) oda?
Például ezért a csodálatos vendégházért Gionban, az ősi japán főváros hagyományos gésanegyedében. A városi faház (macsija) megfelel minden modern elvárásnak, miközben a kulturális örökséget maximálisan tiszteletben tartva újították fel. A házban mindössze tíz szobát alakítottak ki, majd külön épületben még további tizenhármat, de a hely egészen különleges atmoszféráját és nyugalmát mindenhol érezni lehet. A szukija stílus lényege, hogy nemes lakója mindig egységben lehessen a természettel – leginkább a kis belső kertnek köszönhetően. A letisztult enteriőr, a rizspapír tolóajtókkal variálható terek a teljes ellazulást segítik. És persze azért is hasznosak, mert bármikor megfelelő színvonalú teaceremóniát lehet rittyenteni a váratlanul betoppanó többi kiváltságos ismerősnek.
Akinek ilyen terve is van, leginkább a majd száz négyzetméteres 108-as lakosztályt javaslom, ahol aztán tényleg a legteljesebb komfort áll rendelkezésre, legszívesebben egész nap ott teázgattam volna. Ráadásul a nyugati embert néha próbára tevő tatami fekvőhely helyett itt fantasztikusan kényelmes franciaágy és más prémium dizájnbútorok is kiegészítik az ősi japán idillt. Ha pedig kinézünk, gyönyörű japánkertre látunk rá.