Mozgalmas időszakot él át az autóipar. A világjárvány, a csiphiány, az energia és az alapanyagok árának megsokszorozódása és a mindezek hatására bekövetkezett megnövekedett szállítási idők alaposan próbára tették és teszik a szektor szereplőit, ami alól a Kia sem kivétel. A dél-koreai márkának ugyanakkor sikerült megerősödve átvészelnie minden nehézséget, amiben a vállalati filozófia megváltozásának is fontos […]
Mozgalmas időszakot él át az autóipar. A világjárvány, a csiphiány, az energia és az alapanyagok árának megsokszorozódása és a mindezek hatására bekövetkezett megnövekedett szállítási idők alaposan próbára tették és teszik a szektor szereplőit, ami alól a Kia sem kivétel. A dél-koreai márkának ugyanakkor sikerült megerősödve átvészelnie minden nehézséget, amiben a vállalati filozófia megváltozásának is fontos szerepe volt. Nagy Norberttel, a Kia Hungary ügyvezető elnökével beszélgettünk.
Az európai közbeszédben egyértelműen az elektromos autó a legforróbb téma. Ennek egyik fontos oka az Európai Unió azon szabályozása, mely szerint 2030-tól kezdve csak elektromos autókat lehet forgalomba helyezni a tagállamokban.
Minden nemzeti konyhát vivő étterem lényege, hogy egy estére el lehessen általa utazni tényleges elutazás nélkül. A hűvösvölgyi Trattoria Pratóban ez az ételek frontján sikerül.
Kétféle ember lehet a világon: aki tudja, mi az a hűvösvölgyi Nagyrét, meg aki távolabb született, ekképp: nem. Én az utóbbi kategóriába tartozom, de amióta tele van a hírfolyamom a Nagyrét-mentiségét hangsúlyozó Trattoria Prato posztjaival, építettem egy rétet a fejemben: fehér virágok, kajla kiskutyák, focizó gyerekek, pokrócok és párok, na, és ennek szélén egy olasz étterem hívogató étlappal és nagy átriummal, hát ez a világ legjobb ötlete.
Lehet, hogy tényleg ilyen a Nagyrét, de nem tudtuk meg, mert a Pratóhoz (ami olaszul egyszerre tányér és egy toszkán kisváros Firenze-külsőn) a rét mellett kell elhajtani a Nagykovácsi úton, aztán egy körforgalom után begurulni egy elég lelketlen murvás parkolóba, amit egy diszkontáruháznak álcázott fitneszterem, valamint tenisz-, padel- és focipályák öveznek, végül az ezekre néző Prato. De a Nagykörúthoz képest nyilván csend van, madárcsicsergés, és a vacsora végére egy parányi pocok is átszlalomozik a teraszon, szóval aki nálam kevésbé fixálja rá magát élete rétjére, az nem fog ekkorát csattanni érkezéskor.
Merthogy amúgy nem lesz mi miatt: a pincérek készségesek, a szörp és a limonádé finom, a konyha százötven méteres körzetében átható pizzaillat terjeng, a bor választás szerint olasz vagy magyar, a konyha olasz (mármint a benne tüsténkedők nemzetisége is, közelebbről: szardíniaiak), és egy ponton az olasz borvidékekkel és -fajtákkal példásan képben lévő felszolgálónkról is kiderül, hogy római születése nem jelentett hátrányt az ismeretek beszerzésekor.
A június eleji ritmikus monszun dacára hideg sültparadicsom-levest kérünk indulásnak: ötletes és jól sikerült bivalymozzarellahabra töltik. A leves kellemesen tartalmas és sűrű, de az ízében megjelenik valami különös kesernye, és kilóg a paradicsomságból, aztán sült kápiának azonosítjuk, és megbékélünk – ezt talán nem volna haszontalan feltüntetni. Pizzából a szokott, mondhatni, kötelező univerzumot tartja a Prato, tonno e cipolla, diavolo, eccetera, de mi az étteremről elnevezettet kérjük: az mindig beszédes, még ha Buda tetején, az erdő szélén máshogy is beszédes, mint Kiskunfélegyházán szokott lenni.
Szóval a Prato pizza mascarponés alapjára szárított paradicsom, érlelt sonka és rukkola kerül a sajt mellett. A pizza vékony tésztájú, levegős szélű, de nem a nápolyi iskolát követi, ami ebben a városban szerintem egyre inkább pozitív megkülönböztető jegy. A pizzaalapokról is egyet gondolok a Pratóval, mármint abban, hogy az édeskés, ízgazdag érlelt sonka alá nem savas, paradicsomos alapszósz való.
Azt a gondolatot, hogy a pizzaárak mediánja bőven túl van négyezren, konkrét pizzánk ára pedig 6-ossal kezdődik, még szoknom kell, de ez ügyben Nagy Márton miniszter és a Prato közül előbbinél érzek erősebb felelősséget, és valószínűleg az sem véletlen, hogy az étterem helyszínéül a fehérgyarmati járás helyett a budai elővárosok tájékát választották.
A pizzákhoz hasonlóan a házi gyúrású, rokonszenvesen sokféle fajtájú tésztákból is felvonulnak a kötelezők: arrabiata, bolognese (szigorúan tagliatellére tálalva), lasagne, aztán néhány izgalmasabb vállalás: burratás-gombás, kacsaragus vagy éppen lazaccal töltött tortellini vajmártással és tengeri spárgával. Mi viszont egy életünk, egy halálunk, a linguine allo scogliót kérjük, és némi várakozás után egy bébipolipokkal, tintahallal, többféle kagylóval és rákokkal gazdagon megpakolt tányér a jutalmunk.
Feketekagylóból én az eggyel kevésbé húsos és erőteljes ízű alfajt kedvelem, cserébe a polipok példás puhasága és íze kiemelkedő. Ezzel a tányérral önmagában simán jól lakhat egy férfi, aki aznap még nem evett, és a kagylóhéjakban csillogva megülő, olívaolajas, fehérboros, rákpáncélokból és polipból főzött szószból is igyekszünk a lehető legkevesebbet hátrahagyni. Volnának amúgy halas és húsos főételek is (egyikből sem követhetetlenül sokféle: steakek, filé, nyársak, osso bucco), de aznap este egy vendéget sem láttunk, aki ezek kedvéért leugrott volna a szénhidrátvonatról, ahogy a hívogató desszertsorig (tiramisu, sajttorta, panna cotta) sem jutunk el. Majd legközelebb – és akkor megnézzük előtte azt a rétet is.
Trattoria Prato Budapest II., Nagyrét u. 22. A teszt időpontja: 2023. június 8. Ezt ettük: Hideg sültparadicsom-leves kápiával: 2880 Prato pizza: 6280 Linguine allo scoglio: 7880 Málnaszörp: 780 Málnás limonádé: 1280 Szűrt, szénsavas víz: 780 Szervizdíj: 2982 Összesen: 22 862 forint
A korallzátonyok a bolygó egyik legváltozatosabb ökoszisztémáját alkotják. Sok európai ember számára a korallok csupán egzotikus látványosságot jelentenek nyaralásaik során, hiszen igazán lenyűgöző, színes látványt nyújtanak a kristálytiszta tengervizekben. Ennél azonban jóval fontosabb feladatuk van. Menedéket nyújtanak számos tengeri élőlény számára, illetve létfontosságú szerepük van a tengeri és a szárazföldi élet fenntartásában. Milyen lépéseket tehetünk […]
A 9-es buszon ülök, úton vagyok Vitray Tamáshoz, aki hatvan éve mindenkinek jelent valamit ebben az országban. Mama, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „A hangja maradt meg, volt benne valami mindentudás. De az a jóindulatú.” Anya, neked mi jut eszedbe Vitrayról? „Hát mi? Gyere, Egérke, gyere, kicsi lány.” Vajon hányan vannak még így vele? Nekem az egyetem […]
Indiából importálta a puha talpú cipők és a hordozók divatját a Liliputi babaholmimárkát kitaláló házaspár. Aztán egyszer csak túladtak a gyártáson és a budapesti üzleten is. Az utódok, Nardai Nóra és Földi Balázs is hurci-, azaz hordozómániások, bár azt mondják, nem mindegy, mikor, miben és hogyan köti az ember magára a gyerekét.
