Olajipari megrendelésekkel indult, mára a geotermikus energia kiaknázásában nyújt értékes tudást az MS Energy Solutions. A geológuscsapat működésének nyomaival szerte az országban találkozhatunk, csak éppen nem tudunk róla. És nem a termálfürdőkre gondolunk.
Íróasztalok között kiállított kőzetminták, térképek a falon, életnagyságú fúrófejmodellek. Ilyesmi képekre asszociálok először, ha egy geotermikus energiára szakosodott geológuscsapatra gondolok. Persze, ahogy a régészet megismerésében sem az Indiana Jones-filmekből kell kiindulni, úgy a földtudományoknál is érdemes elengedni a túlzó elvárásokat. A valóság ettől még ugyanolyan érdekes lehet – és még igaz is.
Most például egy fővárosi közösségi irodában csap meg a valóság. A teremben tíz–tizenöten ülnek, előttük laptop, kőzetek sehol. A nyugodt munkavégzés mellett azért érezni némi izgatottságot is a levegőben, nem véletlenül: azon kevés alkalmak egyikéről van szó, amikor az egész csapat egy helyen tartózkodik. Hiába van ugyanis három irodája az MS Energy Solutionsnek (Egerben, Budaörsön és Vereben), az alkalmazottak többsége home office-ból dolgozik. „Nem a covid ébresztett rá bennünket a távmunka hasznosságára, eleve így kezdtünk el működni” – mondja Mártonné Szekszárdi Adrienn szakmai igazgató.
Magyarországon nagy hagyománya van a geotermikus energia felhasználásának, elég csak a termálvízre és a fürdőkultúrára gondolni. A turisztikai hasznosítás mellett ugyanakkor mintha sokáig elfelejtettük volna, hogy energiaforrásként is gondolhatnánk rá. Ma a geotermikus energiatermelés nagyjából hét petajoule-t tesz ki hőértékben, mondja Csernus Dóra, pedig a hazai potenciál akár a százat is elérheti. Az Egyensúly Intézet vezető klíma- és környezetpolitikai szakértője szerint a geotermia kihagyott ziccer itthon, és ennek leginkább pénzügyi okai vannak. Korábban az alacsony földgázárak miatt nem volt versenyképes, mert erősen beruházásigényes. Pedig több előnye is van: megújuló, zöld energiaforrás, ráadásul független az időjárástól, azaz kiszámítható.
Egyre több magyarországi cég telekocsirendszerrel is segíti a dolgozók munkába járását. Ezt csak akkor érdemes bevezetni, ha a sofőröknek megfelelő motivációs rendszert dolgoznak ki, mondják a telekocsis utazási mód egyik úttörőjénél, az Oszkar.com-nál.
Az igény már azelőtt megtalálta az Oszkar.com-ot, hogy eszükbe juthatott volna a céges telekocsiszolgáltatás ötlete: 2016-ban Magyarország legnagyobb flottakövető cége, a Webeye kereste meg őket. A Webeye ekkor költözött Fótligetre egy frekventált, 13. kerületi irodából. Az új iroda tömegközlekedéssel nehezen volt elérhető, ezért kezdtek gondolkodni azon, hogyan tehetnék a munkavállalóknak minél egyszerűbbé és elfogadhatóbbá a bejárást. Ennek egyik eleme volt a telekocsirendszer, így találták meg az Oszkar.com-ot.
Nekik ekkor nem volt kész zárt csoportos rendszerük, az egyéni utazásokról azonban tapasztalatuk igen. (A 2007-ben alapított Oszkar.com sztorija: Forbes, 2015/01.) Ebből kiindulva a Webeye-jal fejlesztették ki első céges telekocsirendszerüket. „Ezt azóta sem értékesítjük aktívan, a vállalatok találnak meg minket, nő a kereslet a szolgáltatás iránt” – mondja Prácser Attila, az Oszkar.com társalapítója és társtulajdonosa.
Az Oszkár céges ügyfelei jellemzően nagyvállalatok, amelyek irodáiba, gyáraiba sokan járnak egy időben autóval. A cégek employer branding stratégiájának is része a telekocsirendszer. A home office mára alapelvárás lett, de amikor be kell menni az irodába, igénylik, hogy azt is segítse a munkáltató. Ahol nincs vállalati busz, vagy nem minden viszonylaton van, ott is plusz elem lehet a telekocsi.
Az első lépés, hogy megpróbálják az egyébként is autóval dolgozni járókat rávenni, hogy hirdessék meg szabad helyeiket az Oszkár zárt csoportos, csak az adott cég munkavállalóinak hozzáférhető rendszerében. Ez egyébként megjelenésében is eltér az Oszkár publikus felületétől, a cég dizájnjára szabják, logózzák. A kulcs az autós motiválása, hiszen az anyagi haszon itt kiesik, nemcsak azért, mert rövidebb utakról van szó, hanem azért is, mert a vállalati telekocsizásnál alapszabály, hogy nincs pénzmozgás utas és sofőr között. Az egyéni oszkározásoknál ezzel szemben szemmel láthatóan spórolhatnak a sofőrök, hiszen a helyért cserébe az utasok beszállnak az útiköltségbe.
Prácser Attila, az Oszkar.com társalapítója szerint már úton a munkahely felé elkezdődhet a társasági élet.
Elkezdenek hétvégén is oszkározni Az Oszkár a platformot adja a cégeknek éves licencdíj fejében. Egy-egy zárt vállalati csoportban átlagosan négyszáz–ötszáz munkavállaló van, a legnagyobb csoport, amit jelenleg kezelnek, ezerfős. Az Oszkár eddig több mint háromezer munkavállalónak tette lehetővé a munkahelyi telekocsizást. Az aktív használók 27 százaléka kizárólag autós, 51 százaléka csak utas, míg a maradék 22 százalék vegyesen, autós és utas oldalon is részt vesz a telekocsis utazásokban. A licencdíjon kívül (ez még nem nagy összeg az Oszkár – tavaly 151 millió forintos – éves árbevételében) a márkaépítésben profitálnak a vállalati telekocsizásból. Sokan így ismerik meg az Oszkar.com nevét, majd hétvégente, magánutazásaikhoz is elkezdenek oszkározni.
Az autós dolgozók motiválására több példa van: pénzbeli premizálás a szállított utasok alapján, elsőbbségi parkolóhely, autómosás, de van, ahol toplistákat vezetnek, és jutalmazzák a legjobbakat, vagy kisorsolnak közöttük valamit. Egy másik megközelítés, hogy céges autót kaphat az is, aki nem jogosult rá, ha vállalja, hogy telekocsizik vele. „Fontos, hogy legyen motiváció, mert hosszú távon csak így működtethető a rendszer” – mondja eddigi tapasztalataik alapján Attila. A vállalatok a munkavállalók elégedettségének növekedése mellett úgy is profitálnak a rendszerből, hogy csökken a parkolók terheltsége, a dolgozók pedig már a kocsiban társasági életet élnek, az első kávéfőzést sem kell kivárni a céges konyhában.
Az AVL Hungarynél is úgy látják, a közös bejárás kedvezően hat a munkatársak összekapcsolódására. „Nem úgy van feltétlenül, hogy azokkal kávézom, akikkel eleve jóban vagyok, hanem az utazóközösség olyan emberekkel is összehozhat, akikkel eddig semmilyen kontaktom nem volt” – mondja Bozóky Ágnes HR- és kommunikációs vezető.
Az Oszkar.com eddig nagyjából tíz vállalati telekocsis rendszer bevezetésén van túl, korábban a Magyar Telekom, az Erste és a covid előtt a Budapest Airport is használta a platformjukat. Legfrissebb ügyfelük a Waberer’s és az AVL Hungary. Utóbbinak most is több olyan álláshirdetése van a Profession.hu-n, amiben benne van a telekocsibónusz. Ők akkor vezették ezt be, amikor Budapest 11. kerületéből Érdre költöztek, és egyben a céges shuttle buszokat is bevonták a rendszerbe: ezekre is lehet helyet foglalni az Oszkáron. Bozóky Ágnes szerint mivel ők autóipari kutató-fejlesztő cég, és egyébként is előremutató, új technológiák kifejlesztésén dolgoznak, így is kímélni akarták a környezetet.
Az AVL magyarországi leányánál – Érden, Budapesten, Kecskeméten és Zalaegerszegen – összesen ötszázhatvanan dolgoznak. A telekocsi az Érden dolgozó, csaknem háromszáz munkatársuk körében a népszerűbb, mert oda nemcsak Budapestről, hanem a környező nagyobb városokból, Dunaújvárosból és Székesfehérvárról is sokan járnak. A telekocsirendszerbe regisztrált és a kocsit megosztó kollégák utanként fix összeget kapnak, és az adott hónapban összegyűjtött pénzt havi fizetésükkel utalják át nekik. A munkatársak fele jár autóval, közülük tíz–tizenöt százalék oszkározik, de ez az arány évszakonként is változik.
A 2007-ben alapított Oszkar.com sztoriját a 2015. januári Forbesban írtuk meg.
András, a te minőséged nekünk túl sokba kerül! – hangzott el időnként a Kaposvár utcai központban a tulajdonosoktól, de a Sugár András által elvárt minőség végül a régió egyik legdinamikusabban fejlődő cégévé tette a Westelt. A 90-es évek elején minden követ megmozgatott, hogy súlyos dollármilliókat vonjon be az orrnehéz Westel-projektbe, 2005-ös távozásakor pedig szó szerint fél Magyarország az ügyfelük volt.
Milliárdos tulajdonosok, külföldi befektetők, ma is gyógyító orvosvállalkozók és kevéssé ismert orvosok vagy üzletemberek is mozgatják, formálják, fejlesztik a hazai magánegészségügyet. Régiós szinten még mindig nem túl robusztusak a számok, de az első harmincba már csak milliárdon felüli árbevétellel lehet bekerülni. Lista.
Indiából importálta a puha talpú cipők és a hordozók divatját a Liliputi babaholmimárkát kitaláló házaspár. Aztán egyszer csak túladtak a gyártáson és a budapesti üzleten is. Az utódok, Nardai Nóra és Földi Balázs is hurci-, azaz hordozómániások, bár azt mondják, nem mindegy, mikor, miben és hogyan köti az ember magára a gyerekét.
