A negatív stressz legmarkánsabb tényezője az ezzel rendszeresen szembesülők körében a személyes jövő és az egyéni kilátások miatti szorongás, ez még az egészséggel kapcsolatos aggodalmakat is megelőzi – állapítja meg friss, reprezentatív kutatásában a Micra Market Research. Az elemzésből az is kiderül, hogy az alternatív, égés nélküli dohányipari termékeket használók az átlag feletti figyelmet szentelnek […]
A negatív stressz legmarkánsabb tényezője az ezzel rendszeresen szembesülők körében a személyes jövő és az egyéni kilátások miatti szorongás, ez még az egészséggel kapcsolatos aggodalmakat is megelőzi – állapítja meg friss, reprezentatív kutatásában a Micra Market Research. Az elemzésből az is kiderül, hogy az alternatív, égés nélküli dohányipari termékeket használók az átlag feletti figyelmet szentelnek az ártalomcsökkentésnek. Bár a válaszadók többsége tisztában van a stresszkezelés kevésbé ártalmas módjaival, azonban ezeket a gyakorlatban csak kevesen alkalmazzák tudatosan.
A magyarországi felnőttek stresszről alkotott percepcióit vizsgálta legújabb kutatásában a Micra Market Research (MicraMR). A reprezentatív online felmérés szerint a 18 és 69 év közötti magyar internethasználók közel fele (45%) számolt be rendszeresen vagy gyakran megélt rossz stresszt okozó helyzetekről. Ezek jellemzően olyan külső tényezők, amelyekre ráhatásuk ugyan nincs, azonban rossz irányba befolyásolhatják a mindennapokat. Az ehhez a csoporthoz tartozókat leginkább a kilátásaik, személyes jövőképük tölti el szorongással (62%), ezt követik fej fej mellett az egészséggel összefüggő aggodalmak és az országban zajló folyamatok miatti izgulás (49-49%). Utóbbitól csak alig marad el a félelem a világban történő dolgoktól (46%). Kirívó, hogy az erős dohányosok közül csaknem kétszer annyian szembesülnek rendszeresen fellépő rossz stresszel, mint a nemdohányzó válaszadók (30 versus 16%).
A zuglói Szaletly valószínűleg a legjobb dolog, ami mellett valaha megállt az 5-ös busz.
Igen, már hallom is a pasaréti kórust, de tartom a fentieket. Még csak néhány perce üldögélünk a Szaletlyben a hatalmas kirakat mellett, a Thököly úti trolikat nézve, amikor arról kezdünk beszélgetni, hogy ilyen miért nincsen Bel-Budán, ahol újító tajvanitól és pánázsiaitól minden bokorban két nápolyi pizzakemencén át a hagyományosan sűrű és egyenetlen burgerező-felhozatalig minden van, csak épp olyan casual hely (fordítsuk talán hétköznapinak) nincsen, aminek a hangulata is jó, felsővezetői szintnél lejjebb dolgozó magyarokra is árazták, és nem tiszta megúszás az étlapja.
A Szaletly egyetlen, szalonérzetű tere mintha a Stefánia út közösségi nappalija lenne. Egy keddi nap délutánján foglalunk aznap estére, és mint kiderül, ezzel az utolsó asztalok egyikét húztuk be a vagy hatvan-hetven székes teremben. A parkettán otthonos szőnyegek, a gyerekek rajzasztala nincsen valami zugba rejtve, hanem a szoba közepén áll, és arra sincsen senkinek egy mordulása, hogy jelzett gyerekek további öt méter sugarú körben szóródnak szét a szőnyegen, mindenki lába alatt, miközben a következő asztalnál már zakós férfiak boroznak jelentőségteljes arccal. Ilyen hely. És ezt eddig nem is tudtuk róla, csak azt, hogy a számomra leginkább mértékadó gasztroblogger szerint minden finom, csak egy kicsit mindenből hiányzik a csavar, de tényleg minden finom. Nos, azóta vagy megjött a csavar, vagy nekem nem hiányzik.
Szaletly Budapest XIV., Stefánia út 93. A teszt időpontja: 2023. május 16. Ezt ettük: Ceviche: 4790 Zöldborsó császárral: 4890 Csülökrilette: 5690 Gyerekhúsleves: 1490 Madártej: 2390 Egy málnaszörp: 1290 Egy limonádé: 1290 Egy ásványvíz: 690 Két pohár bor: 2640 Szervizdíj: 3271 Összesen: 28 431 forint
A Szaletly étlapja magyaros vonalat követ: gulyásleves, kacsacomb, bélszín, de kétsoronként jön a progresszió ellenőreinek egy hollandi hab vagy kókusztejes leves. Utóbbi tételeknél ihletettebben hangzanak a vega ételek: spenótos babfőzelék, égetett tofus lencsesaláta. Kérünk egy húslevest a gyereknek, és megörülünk, hogy nem főttrépa-ízű menzalét kapunk, hanem egy mélytartományban is megszólaló levest, szurkolhatunk, hogy hagyjon nekünk belőle.
A tizennyolc fölöttiek nyitásnak egy lazaccevichén osztoznak: avokádómajonéz, szárzeller és koriander kerül bele bőségesen. Definíciós kérdésekben épp úgy el lehetne veszni, mint az ételben magában, mert legalább annyira tatár, mint amennyire ceviche, és sokkal inkább sós, mint savas, de: friss és finom.
Főételnek borsófőzeléket kérünk császárral és csülökrilette-et fehérboros gyöngybabbal. Kicsit ülünk a kiürült előételes tányérok fölött, mire elviszik őket azzal a fordulattal, hogy akkor szólnak, lehet tálalni a főételeket. Nos, bizonyára szóltak, de a mellettünk levő tizenöt fős asztal pincére hamarabb szólhatott, és nekünk innentől aztán senki sem szól, hogy egy negyvenperces malmozásra kell berendezkedni. A gyereknek szánt desszertet közben megkapjuk: a sóskaramellás madártej korrekt, és a leeső falatokkal valamelyest minket is játékban tart.
Kiknek: • Családoknak • Barátoknak és pároknak hétköznapra • Nagyobb társasággal (de nekik más napokon, mint amikor mi megyünk)
Végül az esténket addig kísérő srác helyett egy másik pincér bukkan fel a tányérjainkkal, és kommentár nélkül teszi le őket. Nyilván senkinek sem öröm egy ilyen beúszás, de sok kedves módja volna, hogy – a kókadó vendégeket és azt látva, kétszer annyi cetli van benn a konyhán, mint amennyi fogást egy körben a fizika törvényei elkészíthetővé tesznek – a placcot figyelő stáb proaktívan elvegye a helyzet esetleges élét.
Már csak azért is, mert egyébként megérte várni. A borsófőzelék részint ress borsószemekből, részben – az ideálisnál szerintem kicsit hígabb és neutrálisabb – borsópüréből áll. A savanyított és konfitált császár viszont sonkavékonyságú és -állagú, szájban olvadó szeletekből áll, feltekerve, és gigászi csövet formázva tálalták őket. A csülökrilette fasírt formában, lepirítva érkezik. A fehérbabragu fanyar, mellette kellemes babpüré, rajta égetett újhagymacsíkok, és mindezt szépen húzza össze egy gyömbéres zsü. Ha húsz perccel korábban találkozhatunk, valakit megöleltem volna érte azon az esős napon.
Szóval foglaláskor érdemes rákérdezni, van-e aznap osztálytalálkozó, de azért írtam bele a felvezetőbe Budapest leghosszabb útvonalú buszjáratát, mert akinek az atmoszféra és az étlap szimpatikusan hangzik, annak érdemes olyan kerületekből is átzarándokolnia a Szaletlybe, ahová nem jutott ilyen.
Én Thökölyként is jól ismertem – elsősorban rántottgombailag – az éttermet, így aztán előzetesen nem volt könnyű elképzelnem azt a kiváló minőséget, amit aztán egy Szaletly-vacsora nyújtott. Előtte vagy utána városligeti sétával kiegészítve különösen ajánlható!
Eleinte szimpla zabigyereknek tűnt: a luxusdivatmárka megveszi a világ legkarizmatikusabb séfjét, és rengeteg pénzt keresnek a turistáktól hemzsegő Firenzében. Aztán persze hamar kiderült, hogy Massimo Bottura pont attól olyan népszerű, hogy csak szerelemgyerekei vannak.
A fenntarthatóság egyre fontosabbá válik napjainkban, ahol az erőforrások korlátozottak, és az emberi tevékenységek hatása a környezetre egyre súlyosabb. A fenntartható fejlődés az az előremutató út, amely képes megfelelni a jelenkor igényeinek anélkül, hogy károsítaná a jövő generációk lehetőségeit ugyanezen erőforrások használatára. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) kerete globális iránymutatást nyújt a fenntarthatóság eléréséhez. […]
Olyasmit csinálnak, amit kevesen, a digitalizáció fehér foltjait szeretnék betölteni. Nem a high tech felhasználókat célozzák, hanem sok tízmillió olyan gyári munkást, aki általában nincs a fintech cégek szeme előtt, de információra ugyanúgy szüksége van, és ugyanúgy van okostelefonja, mint bárki másnak. A Talk-A-Bot nemzetközi ugrásra készül – friss befektetéssel és azzal a nem tipikus fordulattal, hogy az alapító tanítvány leigazolta multis közegben edzett professzorát.
