Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát?
Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon a szinten, hogy vigyél magaddal zacskót, ami meg már halálosan unalmas.

Mennyire vagy szenvedélyes ökoharcos?
Nagyon a szívügyem, de nem vagyok szélsőséges. Leginkább magamnak szoktam szemrehányást tenni, hogy nem csinálom elég jól. Amikor kilépek a burkomból, és elmegyek valahová, rögtön olyan dolgokkal találkozom, amiket én nem használok, nem veszek, de otthon körbenézve mindig azt érzem, hogy hú, ezt is lehetne jobban, meg azt is. Annyiban tiszta a lelkiismeretem, hogy a tökéletlenséget kommunikálom is magamról, de valóban mindig elégedetlen vagyok. A legharcosabb ebből szerintem az a vállalás, hogy megmutatom azt is, amit nem jól csinálok.

Mit csinálsz rosszul?
Mindenben eljutottam egy szintig, de például ha nem kapok a piacon salátát, megveszem a zacskóst a boltban. Ha nincs kimérve gomba, akkor a dobozost. A gyerekeinknél ráálltunk a mosipelusra, de nem száz százalékban. Egyelőre éjszakára, vagy amikor elmegyünk valahová, az eldobósat adom rá. A ruhákat jellemzően használtan veszem, de például idén már megvettem jövő télre a kétujjas kesztyűt újonnan, mert soha sehol nem lehet kapni, és az egyik gyerekem valamiért 15 fokig kesztyűt hord. Nem fogok rámenni idegileg, hogy használtan vadásszam.

Autó?
Az első gyerekem olyan bölcsibe járt, ahol elfogadták a mosipelust, viszont autótávolságra volt. Szembe kellett állítanom. Egy plusz, egy mínusz. Végül mindennap vakartam a kakit a bölcsi után is, de autóval jöttem-mentem érte. Mostanában akkor ülök autóba, amikor heti egyszer edzésre megyek. Nagyon fontos ez az ötven perc nekem, és így csak plusz tíz-tíz perc az utazás, egy óra tíz percet vagyok távol a négy hónapos gyerekemtől. Kötök kompromisszumokat. Mindig egyet lépek a zöld irányba, ott kicsit megülök, megvárom, amíg szervül az életünkben, aztán jöhet a következő kis lépés.

A gyerekeid is vegák? Vagy vegánok?
A kisebbik még anyatejes, a nagyobbik sokáig vegán volt, aztán ahogy intézménybe került, ott vega lett. Ezt sem könnyű elérni, és ennél tovább nem nagyon lehet merészkedni. Hivatalosan csak gasztroenterológus-papírral lehetne így étkezni, vagy vallási okokra hivatkozva, én is utóbbit teszem. Szerencsére szó nélkül elfogadták. Egyébként valóban nevezhetjük ezt a hitemnek.