Borús időt jósoltak május elejére, de a szűrt napfény erejét így is érezzük a bőrünkön, ahogy a langyos, ám erős szélben gyalogolunk már több órája Málta sziklás partvidékén. A brit uralom idején egykori védműnek épült Victoria-vonalak mentén számtalan elhagyatott erőd maradványa, egyik-másikon Private, no entry felirat. (Valahogy az otthoni NER-es kastélytulajdonosok jutnak az eszembe.) Pedig milyen jó célpontok lehetnének […]
Borús időt jósoltak május elejére, de a szűrt napfény erejét így is érezzük a bőrünkön, ahogy a langyos, ám erős szélben gyalogolunk már több órája Málta sziklás partvidékén. A brit uralom idején egykori védműnek épült Victoria-vonalak mentén számtalan elhagyatott erőd maradványa, egyik-másikon Private, no entry felirat. (Valahogy az otthoni NER-es kastélytulajdonosok jutnak az eszembe.) Pedig milyen jó célpontok lehetnének felújítva a szép, tíz kilométeres ösvényen az évente a szigetre látogató több mint kétmillió turistának. Rendbehozott történelmi helyszínek helyett van trendi mozgóárus műanyag poharas kávéval, sült krumplival és fémdobozos Kinnie-vel (helyi üdítő) a közeli öbölben. Meg hatalmas gázos erőmű a képeslapnak beillő Marsaxlokk kikötőjében – a színes halászhajók mögött elég kiábrándító háttér a fotóinkon.
És minden nagyobb településen egy-két szélmalom. Nem erőmű, hanem ipari műemlék, klasszikus malom, gabonát őröltek bennük – már az 1600-as években kihasználták az erős szelet. Keresi is szemünk a modern szélfarmokat, de egyetlenegyet nem látunk, pedig egy hét alatt végigbarangoljuk Máltát is, Gozót is. Aztán ráguglizunk, mi a helyzet itt a megújulókkal, miközben zötykölődünk a helyi buszokon, és kiderül, hogy tényleg nincs egyetlen működő szélerőmű sem a szigeten. Pedig a Magyarországgal egy időben, 2004-ben az EU-hoz csatlakozó Málta fűt, fát, szélfarmot ígért, hogy a megújulóenergia-termelését felturbózza. Kihagyott ziccer. A busz Gozón már elektromos, csak reménykedni tudunk, hogy ez lesz a következő állomás.
„Megvannak hozzá az eszközeink, csak az akaratunkon kéne dolgozni” – mondja a fantasztikus Jane Goodall arra a kérdésre, hiszi-e, hogy tényleg elkerüljük a globális klímaváltozás katasztrófáit. „Together we can” – zengték a fiatalok ifjúsági szervezetének találkozóján.
Tíz éve minden csapból ők folytak, ma alig hallani róluk. Az ikonikus műfüves irodát visszaadták, de azt mondják, nincs szükségük befektetésre. Beteljesületlen álom? Vagy végül tényleg ők lesznek az első magyar unikornis? Prezentáció után videó, és most az MI? Akkor tegyük rendbe: mi ma a Prezi?
Addig talán nincs is értelme arról beszélni, hogyan megy 2023-ban a Prezi sora, amíg nem tudatosítjuk magunkban a cég méreteit. A Prezi ma San Franciscóban és Rigában is üzemeltet központot, emellett van irodája Berlinben, és dolgoznak Dublinból is. A létszám ma háromszáz fő körül van. Mint a jelenlegi vezérigazgató, Jim Szafranski fogalmaz, „gyakorlatilag átszervezésre” kényszerültek ők is tavaly a tech szektor kirúgási hullámában. „Néhány százalék volt a távozók aránya, előtte öt évig állandó volt a létszám” – mondja.Árvai Péter társalapító még 2020-ban köszönt le a cégvezetői székből, csak az utolsó két-három hónapban avatta be Szafranskit a döntésébe. „Kicsit meglepett, nem is volt feltétlenül célom a vezérigazgatói poszt, bár szerintem a tudtomon kívül is már fel lettem készítve erre” – emlékszik vissza.
2015-ig a Fiberlink nevű mobilmenedzsment és biztonsági cégnél dolgozott (megvette őket az IBM), majd a Prezi befektetői mutatták be Árvainak, így lett a cég operatív igazgatója, elnöke, végül vezérigazgatója. „Aki új CEO lesz, az mindig rengeteget tanulhat. Nekem előny volt, hogy ezt ráadásul a covid alatt tehettem meg. Klisének hangozhat, de úgy érzem, már több mint két éve mindennap tanulok valami újat.”
Lehet, hogy annak a háromszáz embernek a fele Magyarországról dolgozik, de „az üzleti tevékenységünknek rendkívül pici százaléka kötődik ide” – mondja Prekopcsák Zoltán, a cég stratégiai és analitikai alelnöke. Anno a két másik Prezi-alapítóval, Halácsy Péterrel és Somlai-Fischer Ádámmal kezdte a Kitchen Budapest innovációs laborban. Elsők között próbálhatta ki a Prezi prototípusát, övé a 29-es júzer-ID. „Ha kívülről is, de mindig tudtam, mi történik a Preziben.”
Akkor is, amikor big datás startupját, a Radoopot 2014-ben felvásárolta az amerikai analitikai MI-platform, a RapidMiner. Majdnem öt évig maradt az új cégben, aztán úgy érezte, tíz év alatt elvégezte, amit el lehetett. Pont mielőtt pihenni kezdett volna a családjával, 2019-ben mégiscsak betalálta a Prezi. Nem tudott nemet mondani. „Nekem ez máig becsületbeli ügy. Ha tudok segíteni a Prezinek, hogy még sikeresebb legyen, akkor szeretnék is ehhez hozzájárulni. Mert a Prezi is sokat tett értem.”
A covid óta visszaadták a budapesti iroda negyven-ötven százalékát, vele az ikonikus műfüves fejlesztői részleget is (a 2015-ös címlapinterjút még itt csináltuk). Mint a tech szektorban sok helyen, ma már itt is a távmunka hódít, a korábbi napi százból már csak húszanharmincan járnak be. Akkor meg már ne álljon üresen a hely. „Az butaság lenne. Meg nyomasztó is egy ekkora teremnél” – teszi hozzá Somlai-Fischer, aki Halácsyval és Árvaival szemben ma is aktív a cégben. Bécsből ingázik a pesti irodába, a tíz-tizenöt évvel korábbi tempót is szerette, meg azt is, hogy ma otthon a kertben programozhat.
Ma épp arról szólnak a mindennapjai, hogyan segítheti a mesterséges intelligencia a prezentációkészítést. „Sokkal többen vágynak a Prezire, mint akik aztán megtanulják, átélik. Nagyon hiszek a formátumban, egyszerűen nem voltunk elég ügyesek, hogy átadjuk. Amíg a Prezi kódja nem érti, miről szól az előadás, nem tud igazán segíteni, hogy jól ábrázold térben is a dolgokat. Ez most megváltozik.”
A Prezi ma már többtermékes cég. A Prezi Video például Somlai-Fischer apró innovációs laborjából, a Prezi Labsből bukkant ki. 2019 őszén jött ki az első verzió, márciusra már ki is tudták gyomlálni belőle a kezdetleges bugokat. Így a covid és a Zoom-korszak sem érte őket annyira váratlanul. Ma már a Fortune 1000-es cégek több mint fele használja.
„Kicsit meglepett, nem is volt feltétlenül célom a vezérigazgatói poszt” – mondja Jim Szafranski.
A videós termék jól megfért a nonlineáris prezentációk mellett. Sőt, a cég bevételeiben fel is váltotta azokban a hónapokban, amikor a járvány miatt szóba se jöhettek a konferenciák, üzleti vásárok, egyetemi órák és az összes többi addig jellemző felhasználási terület. „Valahol szerencsénk volt” – foglalja össze Prekopcsák.
A bevételek harmada már az újabb termékekből származik (Prezi Video, Prezi Design). Szafranski szerint a Prezi ma is önellátó cég erős pénzügyi háttérrel, a bevételekből élnek és invesztálnak fejlesztésekbe. A 2014-es, 57 millió dolláros Accel- és Spectrum-féle befektetési kör óta nem vontak be tőkét, egyszerűen azért, mert nem kellett. Ez mind szép és jó. Csakhogy az elmúlt évek tech bummjában mintha elcsendesedtek volna. Pedig egy évtizede még róluk szólt a magyar startupvilág, olyan mennyiségű figyelem zúdult rájuk, mint amennyi ma öt-tíz startupra egyszerre. És közben a magyar ökoszisztéma kulturális alapjait is példamutató módon építették fel. Mi történt azóta, hogy csitult körülöttük a hájp? Szép csöndben eléldegélnek? Beteljesületlen álom? Vagy tényleg ők lesznek az első magyar unikornis? Mi a stratégiai cél? IPO, exit? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel vagy száz prezit meg lehetne tölteni. Vagy egy cikket a Forbes.hu-n, amiben a Prezi aktív tagjaival beszélgetünk – olvasd a teljes verziót online!
Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát?Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon […]
Maroknyi csapat köteleződött el az alig háromszáz fős, mélyszegénységben élő település, Bódvalenke mellett, hogy a legifjabb generációnak megmutassa a hosszú távra tervezést, a falun kívüli lehetőségeket és a tanulás erejét.
Turán Eszter Martens bakancsos punkrajongó, rámenős producer és önmegvalósításra váró filmes. Cége, a Moviebar Productions Los Angeles-i irodával a háta mögött olyan rendezőket hoz Magyarországra, mint az Oscar-díjas Chloe Zhao, közben Eszter rendezésével a budapesti underground zenei közeg örökségét vitte filmre. De egy ideje már az a célja, hogy a kompromisszumok nélkül önazonos, formabontó filmeseknek adjon lehetőséget. Mint amilyen ő.
