Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát?Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon […]
Van, aki a Nem akarok beleszólni trióból ismer, más a Vegamama csatornádról, vagy akár a mesekönyvedről. A Banán és a cserebere is kicsit a fenntarthatóságról mesél. Nem lehet könnyű mindig újat mondani. Nem unod néha a zöld témát? Magamat szoktam néha unni. (Nevet.) Az a nehéz, hogy ha belemegyek a konkrétumokba, akár hatórásra is nyúlhat egy vidó vagy interjú, ha meg a felszínen maradok, könnyen megreked azon a szinten, hogy vigyél magaddal zacskót, ami meg már halálosan unalmas.
Mennyire vagy szenvedélyes ökoharcos? Nagyon a szívügyem, de nem vagyok szélsőséges. Leginkább magamnak szoktam szemrehányást tenni, hogy nem csinálom elég jól. Amikor kilépek a burkomból, és elmegyek valahová, rögtön olyan dolgokkal találkozom, amiket én nem használok, nem veszek, de otthon körbenézve mindig azt érzem, hogy hú, ezt is lehetne jobban, meg azt is. Annyiban tiszta a lelkiismeretem, hogy a tökéletlenséget kommunikálom is magamról, de valóban mindig elégedetlen vagyok. A legharcosabb ebből szerintem az a vállalás, hogy megmutatom azt is, amit nem jól csinálok.
Mit csinálsz rosszul? Mindenben eljutottam egy szintig, de például ha nem kapok a piacon salátát, megveszem a zacskóst a boltban. Ha nincs kimérve gomba, akkor a dobozost. A gyerekeinknél ráálltunk a mosipelusra, de nem száz százalékban. Egyelőre éjszakára, vagy amikor elmegyünk valahová, az eldobósat adom rá. A ruhákat jellemzően használtan veszem, de például idén már megvettem jövő télre a kétujjas kesztyűt újonnan, mert soha sehol nem lehet kapni, és az egyik gyerekem valamiért 15 fokig kesztyűt hord. Nem fogok rámenni idegileg, hogy használtan vadásszam.
Idén tizenöt éves a Mito, ami egy pár tucat fős kommunikációs ügynökségből nőtte ki magát a nemzetközi ügyfélkörnek dolgozó Mito Grouppá. Magyarországon eleinte bankok, telekommunikációs vállalatok reklámjaiért feleltek, mára az önálló üzletági cégek digitális kampányokat vezényelnek le Ázsiától Amerikáig, légitársaságok és lottótársaságok online jelenlétét alakítják ki, ikonikus márkák stratégiáját és összetett lojalitásprogramokat gondolnak újra. Bárkivel […]
Idén tizenöt éves a Mito, ami egy pár tucat fős kommunikációs ügynökségből nőtte ki magát a nemzetközi ügyfélkörnek dolgozó Mito Grouppá. Magyarországon eleinte bankok, telekommunikációs vállalatok reklámjaiért feleltek, mára az önálló üzletági cégek digitális kampányokat vezényelnek le Ázsiától Amerikáig, légitársaságok és lottótársaságok online jelenlétét alakítják ki, ikonikus márkák stratégiáját és összetett lojalitásprogramokat gondolnak újra.
Bárkivel beszélgetünk a cég történetéről, az első, amit megemlítenek, hogy ez egy haveri társaság, amiből egyszercsak lett egy több mint kétszáz fős vállalatcsoport. Mennyire helytálló ez?
Kovács Balázs, alapító: Hatalmas túlzás, de jól hangzik. Az stimmel, hogy a csapat mindig csak a munkáját vette komolyan, de ahogyan egyre többen lettünk, muszáj volt változni, érni.
Meg kell, meg lehet őrizni az első évek hangulatát?
KB: Egy kétszáz fős cég sosem lesz olyan, mint egy hatfős. És mindkét állapotnak megvannak a szépségei és a nehézségei. Ha ma egyetlen ember mobilnet-előfizetésén lógnánk, mint 2008 elején, egy hatvan négyzetméteres lakásban, és a fejlesztők egyszerre lennének grafikusok, a grafikusok pedig fejlesztők, az azt hiszem, senkinek sem lenne igazán jó. Abba viszont rengeteg energiát rakunk, hogy ugyanazokat a tehetséges, önálló, csillogó szemű embereket vonzzuk magunk köré, mint az elején. Ezt az első években tanultuk meg, és azóta igyekszünk tovább skálázni.
Hogyan nézett ki egy álomprojekt akkor, és hogyan néz ki most?
Farkas Albert, alapító: Hát, szerintem az első egy-két évben bárminek örültünk, ami hatvan napnál hamarabb fizetett. De viccen kívül, akkor az, hogy ránk bízták a Vodafone digitális ügynökségi feladatait, vagy egy-egy Coca-Cola online kampányt, sokat jelentett presztízsben és kihívásban is. Mára az üzletágak kialakítása miatt nagyon eltérőek az álomprojektek: egy légitársaság online felületeit megtervezni és tökéletesíteni, és ezzel több millió euró bevételt termelni nekik legalább annyira izgalmas, mint digitális óriásplakátokat vásárolni a Szilícium-völgyben, vagy egy jó sörreklámmal szomjasabbá tenni az embereket.
Mik voltak a legfontosabb fordulópontok a Mito életében? Tudtátok akkor, hogy épp egy fordulópontot éltek át?
Pőcze Balázs, alapító: Elég sok ilyen volt, néhány nagy mellett rengeteg kicsi. Az, hogy egy-egy inspiráló márka, mint az OTP, a Wizz Air, a Telekom vagy a Borsodi bizalmat szavazott nekünk, hihetetlenül sokat jelentett. Ugyanakkor az a maga módján szintén fontos pillanat volt, amikor a harmadik évben rájöttünk, hogy kéne egy recepciós, mert addig mindig az nyitott ajtót, aki épp arra járt. Vízválasztó esemény viszont egyedül a négy üzletági cég kialakítása volt.
Ezek mennyire organikusan alakultak ki? És hogyan találtatok nekik vezetőket?
FA: Több mint tíz éven át tudtuk úgy irányítani, szervezni a céget, hogy a szakmai csapatok vezetői érezték, hogy milyen kihívások felé kell, hogy forduljunk. De 2019-re látszott, hogy egy-egy terület, a digitális termékek és felületek tervezése, fejlesztése, a kommunikáció, a performance marketing és a marketingautomatizáció akkorára nőtt, hogy muszáj nagyobb önállóságot biztosítani azoknak. Így jött létre a Mito Digital, Creative, Performance és Next. Mindegyiket egy-egy régi kollégánk irányítja vezérigazgatóként, és termékfejlesztési, értékesítési, szervezeti kérdésekben annyira eltérőek, hogy ezekben gyakorlatilag szabad kezet kapnak.
A négy cég tehát négy külön irányba fejlődik majd? FA: Nem teljesen. Erről rengeteget beszélgettünk, és végül úgy döntöttünk, hogy az értékeket szűk keretek közé szorítjuk – a kezdeti barátságos légkört és meritokratikus működést, a tudásmegosztást és a tehetséggondozást mind a négy vállalat követi. Az, hogy több mint tíz éve mi szervezzük az ország egyetlen ingyenes kreatív képzését, hogy közel féltucat gyakornoki programunk van, és az egyetemeken is ott van számtalan kollégánk, az nemcsak utánpótlásnevelés, hanem küldetés kérdése, közös ügy. Másrészt az is látszik, hogy egyre több ügyfélnek nem egy-egy specialista beszállítóra, hanem olyan partnerre van szüksége, amely képes a teljes értékajánlatát átlátni és fejleszteni. Szóval miközben távolodnak és önállósodnak a Mito Group egyes részei, úgy válik majd egyre fontosabbá a következő tizenöt évben, hogy nincsenek egyedül.
Címlapon Alföldi Róbert, közéletről, művészetről és a jó életről beszélgettünk vele. Interjút készítettünk Havadtőy Sámuel festőművésszel és Vecsei Zsófi kalaptervezővel. Utánajártunk, miért hasznosak a férfi önismereti körök, Indiában a könyves világba pillantottunk be, Szlovéniába pedig vadvízi SUP-ozni mentünk. A nyári Forbes Life-ot ajánljuk – keresd a polcokon!
Borús időt jósoltak május elejére, de a szűrt napfény erejét így is érezzük a bőrünkön, ahogy a langyos, ám erős szélben gyalogolunk már több órája Málta sziklás partvidékén. A brit uralom idején egykori védműnek épült Victoria-vonalak mentén számtalan elhagyatott erőd maradványa, egyik-másikon Private, no entry felirat. (Valahogy az otthoni NER-es kastélytulajdonosok jutnak az eszembe.) Pedig milyen jó célpontok lehetnének […]
Maroknyi csapat köteleződött el az alig háromszáz fős, mélyszegénységben élő település, Bódvalenke mellett, hogy a legifjabb generációnak megmutassa a hosszú távra tervezést, a falun kívüli lehetőségeket és a tanulás erejét.
