Gere Andrea izgatottan lépett a kóstolóterembe. Unger Zsolt és csapata lépdelt mögötte, pár perce érkeztek meg a villányi Gere Pincészetbe, hogy bemutassák a családnak az új arculati terveket. Unger az egyik legkeresettebb hazai márkaépítő szakember (portréját lásd: Forbes, 2019/06.). Cége, az Unger and Partners tervezte többek között a Bortársaság, a Sauska, az Ilcsi, a Gerbeaud, a Kreinbacher és a Libri arculatát. Kétségtelenül jó kezekbe került a Gere-borportfólió – benne a boroscímkék – felfrissítésének feladata, mégis mindenki nagyon izgult a 2017-es találkozó előtt. Andi főképp azért, hogy mit szól majd az édesapja a tervekhez.

„Apa nem értett egyet a dizájnváltással. Ilyenkor nem szól, csak csendben ül. Nem érezte szükségét a módosításnak, ki kellett vívnom, hogy megvalósuljon. De ő is belátta: lehet, hogy már nincs tisztában annyira a piaccal” – emlékszik vissza Andi. Unger Zsolt szerint márkaépítési szempontból kifejezetten kockázatos lépés volt a megújítás. „Egy-másfél évig együtt gyűrtük a jövőjük alakulását. Nagy tökösségre vall, hogy vállaltak egy ilyen váltást, és ilyen összeszedetten megcsinálták.”

Az ötletet Andi és férje, Csizmadia Kristóf vitte végig. „Andi precíz, szikár, eltökélt. Nagy alázattal kezeli a családi dolgokat és a rábízott feladatokat” – mondja róla Zsolt. Nagyon rákészültek a bemutatóra, és amikor Zsolt kitette a terveket, Attila három pillantásból látta, hogy ez az, amit keresnek. „De ő nagyon bölcsen és elegánsan úgy adta elő, hogy nem szól bele, ez Andi és Kristóf dolga. De láttam rajta, hogy a rutinjával rögtön megértette a koncepciót. Mégis meghagyta a döntést a fiataloknak.”

Andiban azért megállt az ütő, főleg, mert ikonikus Kopar-boruk régi címkéjéhez édesapja különösen kötődött. „Ránézett a tervekre, és csak hallgatott. Lehet, hogy más az asztalra csapott volna, de ő csak annyit mondott: ti érzitek. Ha azt mondjátok, hogy kell, akkor legyen.” Kellett: az eladási számokon rögtön meglátszott az arculatváltás, a kereskedők is szívesebben dolgoztak a leporolt márkával.

AKA Kereskedelmi Kft.
Alapítás:
2005
Tulajdonosok:
Gere Andrea, Gere Attila József, Geréné Wéber Katalin, Gere Attila
Létszám:
78 fő
Árbevétel
(milliárd ft)
2021
1,3
2022
1,9
Adózott eredmény
(milliárd forint)
2021
0,2
2022
0,4
Weninger és Gere Kft.
Alapítás:
1992
Tulajdonosok:
Gere Attila József (40%),
AKA Kereskedelmi Kft. (50%), Franz Weninger (10 %)
Létszám:
8 fő
Árbevétel
(millió ft)
2021
238,2
2022
308,2
Adózott eredmény
(millió forint)
2021
3,0
2022
33,5
Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés

A fehér abrosz mellett
A dizájn megújítása fontos lépcsőfok volt a generációváltásban, aminek erősen a végén járnak. Akármelyiküket kérdezem – külön-külön ülünk le beszélgetni a villányi Crocus Gere Bor Hotel korábbi szivarszobájában – zökkenőmentesnek tűnik a húsz éve elindított folyamat, és ennek talán éppen ez a „ha kell, akkor legyen”, bizalmat sugalló apai hozzáállás az egyik kulcsa. A másik pedig az lehet, hogy Andi amellett, hogy friss lendületet hozott, alázattal áll szülei eddigi munkájához. „Én tanulni jöttem haza, nem akartam felforgatni semmit.”

„Akkor nagyon sokan, akik felkerültek Budapestre, ott is maradtak. Mondtam a nejemnek, hogy anya, ez a lány már nem jön haza Villányba” – meséli Gere Attila arról az időszakról, amikor Andi közgazdászdiplomát szerzett a Pénzügyi és Számviteli főiskolán, majd két évig Budapesten dolgozott. Először egy adótanácsadó cégnél, majd egy filmforgalmazónál helyezkedett el, bár már akkoriban is extrovertáltabbnak érezte magát annál, mint hogy naphosszat számok és papírkötegek fölött üljön. „Tapasztalatot akartam szerezni, hogy milyen, amikor van egy főnököm, és meg kell felelni, kollégákkal kell együtt dolgozni. Ezekből rengeteget tanultam.”

Már a főiskola alatt elvégzett több boros és sommelier-képzést, és a családi vállalkozástól sem szakadt el. Ha kellett, címkét vagy szerződést fordított, prospektust rakott össze. „Édesapáék dobálták nekem a feladatokat.” „Andikám észrevette, hogy nagy segítség nekünk. Németül, angolul is tökéletesen beszél, mi nem nagyon” – indokol Attila. Andi budapesti lakásába is vettek egy faxot 1999-ben, és ha külföldről jött megkeresés, felfaxolták neki.

Boraikat ekkoriban főként éttermeknek adták el, és amikor édesapja Budapestre jött borvacsorát tartani, Andi is sokszor elkísérte. Bár imádta a fővárosi pezsgést, ezek az esték mégis visszavonhatatlanul Villány felé terelték. „Ott, a fehér abrosz mellett megláttam, milyen közegekbe nyit meg ajtókat egy palack bor. Hogy minket, vidéki embereket hogy tiszteltek az akkori nagy budapesti vendéglátóhelyek, a Gundel, az Alabárdos vagy a Fortuna étterem vezetői.”

Tetszett neki az elegancia, a tálalás, hogy új környezetben látta a boraikat, illetve, hogy a világ legnagyobb borászai vagy épp Nobel-díjas hírességek kóstolták őket. „Itt döbbentem rá, hogy milyen csodálatos dolgokat készítünk otthon, és hogy mekkora értéket adunk velük az embereknek. Engem ez hozott haza.”

„Felhívott, és megkérdezte, hogy hazajöhet-e. Elsírtuk magunkat a feleségemmel.” Attila még húsz évvel később, a lámpák homályos fényében is jól láthatóan elérzékenyül, amikor visszaemlékszik 2003-ra. Innentől ő pörgette a hotellel és a pincészettel kapcsolatos beruházásokat, Andi pedig először a kereskedelmi területet, az utazásokat vette át, és képezte magát. A kaliforniai Davis Egyetemen bormarketinget tanult, majd elvégezte a londoni Wine and Spirits Education Trust boros képzését.

„Egy csettintésre az ember nem lesz borász csak azért, mert borászcsaládba született” – mondja a másik ikonikus villányi borász család hasonló korú tagja, Bock Valér. Gyerekkora óta ismeri Andit és öccsét, együtt nőttek fel Villányban. Valérnak is meg kellett érnie a feladatra, ő húszévesen még nem is szívesen tartott borkóstolókat, először képezni szerette volna magát, és meg kellett érkeznie a szerepébe a családi vállalkozásban.

Gerééknél is fokozatosan ment az összecsiszolódás. Attilának meg kellett szoknia, hogy több évtized után már nem egyedül dönt, Andinak pedig rosszulesett, hogy sokszor kész tények elé volt állítva. Ennek ellenére mindketten azt mondják, könnyen összeszoktak. Andi viszonylag szabad kezet kapott azokon a területeken (kereskedelem, marketing), amikben korábban is segített, majd egyre több mindenben részt vett. 2008-ban a Crocus Gere Borhotel kialakításánál önállóan dönthetett az enteriőrről, a külső kialakításáról és az üzemeltetési feladatok szervezéséről. „A cégvezetésbe bele kellett tanulnia, de nagyon jól csinálja azt is” – mondja Attila.

A Gere-birtok mérete
75ha
(integrátorként a saját szőlő mellett vásárolnak más gazdáktól, akikkel már régóta dolgoznak)

Éves termelt Villányi bor mennyisége
76 ezer–86 ezer hl
(ennek 98%-a palackos bor)
ennyi Gere bor készül évente
800 ezer–850 ezer palack
A Gere borok aránya az összes Villányi bor között
7,4–7,8%
Belföldi értékesítés
80%
Export
20%
Főbb exportpiacok:
Belgium, Svájc,
Szlovákia, Kína

Itt járt Paul Bocuse
A hotelhez tartozó Mandula étteremben több falon is fotók sorakoznak: Gere Attila Mádl Ferenc néhai köztársasági elnökkel, a japán császári párral, de van itt egy kézzel írt köszönőlevél a világhírű francia séftől, Paul Bocuse-től is, aki 2004-ben járt náluk. Bár Bocuse-szal épp nem, de Andi is sok hírességgel találkozott a birtokon. Nevetve meséli, mennyire izgult, amikor az olasz borászlegenda, Angelo Gaja Villányba jött megkóstolni a boraikat. Nagyon magasan volt a léc: édesapja épp nem volt otthon, neki kellett levezényelnie a kóstolót. Az olasz borászat megújítójának tartott Gaja azt mondta a kóstoló után: „Andrea, gratulálok! Örülhet az édesapja, hogy ilyen lánya van.”

„Nekem apa a példaképem. Ez valahol jó is meg rossz is, mert félve nyúlok hozzá azokhoz a ­dolgokhoz, amiket ő már megcsinált, merthogy az biztosan jól van úgy. Közben meg lehet, hogy változtatni kellene, hogy továbblépjünk, vagy az idők szavára jobban válaszoljunk.” Ebből a szempontból is jókor került a családba Andi férje. Kristóf külső szemmel bátrabban javasolta, hogy valamiről mégis beszéljenek még, esetleg módosítsanak.
Kristóf jogászcsaládba született közgazdász, de édesapjának komoly gasztronómiai, idegenforgalmi és borászati kapcsolódásai is vannak. Kristóf is fokozatosan integrálódott a vállalkozásba. „Ez velem együtt járt” – kacag Andi. „A kezdet kezdetén láttam, hogy ha ez komolyra fordul, áttevődnek a hangsúlyok” – mondja Kristóf, és a páros interjú (32. oldal) után el is siet a gyerekekhez, akikre addig Andi édesanyja vigyázott. „Nélküle semmi nem működne így, ahogyan most” – teszi hozzá Andi. Édesanyja korábban a szálloda elődjét, a panziót vezette, most főként nagymamaszerepben veszi ki a részét a családi munkamegosztásból.

„Tiszta szívvel és lelkesedéssel tudom átadni a vállalkozást. Két-három éve mondtam Andinak és Kristófnak, hogy akár holnap visszalépek, és csak szeretném élni az életemet” – vonja meg a vállát mosolyogva Attila. A covid alatti válságkezelés már inkább fárasztotta. Most minden egyenesbe került, a hitelektől is megszabadultak, és még jobban prosperáló állapotban adja át a céget.

Már nem nagyon szeretne beleszólni a döntésekbe, legfeljebb elmondja az álláspontját, ha kérdezik. „Mindig mondom a gyerekeknek, hogy nem muszáj elfogadni a véleményemet, mert ez már másik világ. Azt mondom, amit a józan paraszti ész diktál. Én már nem sok információval rendelkezem, visszafogtam magam a menéssel, egyéb kapcsolattartásokkal.”

A generációváltás markáns központi motívum, emeli ki Unger Zsolt, számos boros családi vállalkozás márkájának fel- vagy újraépítője is. „A hazai borászati ágazat problémáinak hatvan-hetven százaléka arról szól, hogy az érintettek nem képesek az öröklési utakat, generációváltásokat így megcsinálni. A borágazat nyertesei az öröklési ágak. Attól lesz valami legenda, ha a generációk viszik tovább.” Szerinte a Gere márkára is jó hatással volt a generációváltás, ez a számokon is látszik.

„Hú, ezt nehéz megfogalmazni. Ahogy az ember éli az életét” – mondja Andi a visszatérően elhangzó „Gere-értékrendről”, „Gere-stílusról”. Aztán elég gyorsan eljutunk a sváb gyökerekhez. „A svábságunk meghatározó az életünk minden területén. Andreában is ott az erőteljes kitartás és tenni akarás. Határozott, komoly üzletasszony, szakemberként is sokat tanulunk egymástól” – mondja Bock Valér.

Andiék családja is sváb származású, a nagyszülők közül is mindig mindenki dolgozott. Különösen az anyai Wéber nagyszülők álltak közel Andihoz, főként nagyapja, Wéber Ádám, a családban csak Opa. „Józan paraszti ésszel gondolkoztak, és mindig figyeltek a körülöttük lévő emberekre.” Az étteremben kiállított fotók között nem véletlenül lóg egy olyan is, amiről Andi és öccse mosolyog vissza Opával.

Amikor Andit és férjét, illetve Attilát a covididőkről kérdezem, egymástól függetlenül is az étteremben és a szállodában dolgozó negyven-negyvenöt kollégát hozzák fel (sosem az alkalmazott szót használják, és ez teljesen tudatos). Rajtuk múlott a megélhetésük, és volt néhány hétnyi bizonytalan időszakuk. „Édesapámtól is azt láttam, hogy mindenkinek a munkáját meg kell becsülni. Mert mindenki hozzátesz ahhoz, amitől a Gere bor Gere bor lesz. Hagyjad, Nándi, majd én kitöltöm” – szól oda Andi a közben egy ásványvizes üveggel az asztalunkhoz lépő kollégájának.

Azt mondja, sohasem arra használták a pénzt, hogy luxusnyaralásokra menjenek, hanem hogy fejlődjön a cég. „Sokkal fontosabb volt, hogy a dolgozóinknak meg tudjuk adni, ami jár, mint hogy nem tudom, milyen kocsink legyen vagy hová jussunk el a világban. De az is fontos, hogy ha akarsz, be tudj ülni egy jó étterembe, mert onnan is inspirálódsz.”

Még megbeszéled apukáddal, ugye?
Húsz éve került be egy alapvetően férfiak uralta szakmába. Mindig úgy érezte, hogy apja teljes értékű emberként kezeli maga mellett, figyel arra, amit mond, de persze belé is szorult jócskán határozottság. Azt viszont mindig visszautasította, hogy ő csak beleült a bársonyszékbe. „Tudom, hogy ezért dolgozni kell, és én magam is beleteszem a munkát.”

A borkereskedőkkel sokáig édesapja tárgyalt, ott meg kellett küzdenie, hogy elfogadják egyedül is. Volt, hogy a tárgyalás után megkérdezték, hogy „ezt még megbeszéled otthon apukáddal, ugye?”. A határozott nem után lassan megszokták, hogy már az ő szava dönt. Elvárások és összehasonlítások az édesapjával mindig lesznek, de Andi ezt is tudatosan kezeli. „Évekig dolgoztam magamon, hogy egy kicsit átértékeljem ezt a helyzetet. Végül ki tudtam mondani, hogy nem baj, ha nem fogok tudni mindent úgy csinálni, mint édesapa.” Attila racionálisabb, Andi szereti a finomhangolásokat, az esztétikumot, kóstolni is más szenzorokkal kóstol. „Ehhez jön még a pedantériám és a maximalizmusom” – nevet.

Nemcsak vezetői stílusának megtalálásáig, hanem anyává válásáig is rögös út vezetett. Harmincéves volt, amikor már első férjével is szerettek volna gyermeket. „Három vagy négy, már nem is számoltam” – több sikertelen lombikon van túl. Akkoriban a céges ügyekkel járó stresszből is próbált visszavenni, és felvett maga mellé egy asszisztenst, illetve elkezdett foglalkozni magával is.

„Hihetetlen, hogy az ember mi mindent képes kipróbálni. Én, aki teljesen racionálisnak tartom magam” – jósnő, asztrológia és a természetgyógyászat mindenféle ága is ott volt ezen az úton. „A végén elfogadtam, hogy nekem lehet, hogy ez lett megírva, a céggel kell foglalkoznom. Én vagyok, aki át kell vegyem. Lehet, hogy emellé nem is fog elférni egy gyerek.”

Nem sokkal ezután, második házasságába teljesen spontán megszületett két kisfiuk, ők most másfél és háromévesek. „Nagyon sokat dolgoztunk magunkon. Kristóf is, én is. A személyiségfejlődés kell hozzá. Ahol nincsenek meg a válaszok racionális úton, ott belül kell keresni.” Andinak ez a küzdelem nyitotta ki ezt a belső utat.
„Engem sem kényszerítettek soha, és valószínűleg ez a kulcsa annak, hogy a végén én hoztam meg a döntést, hogy hazajövök. A szüleim nagyon okosan csinálták: megszerettették velem az egész boros világot.” Gyermekeiknél is így állnak az utódlás kérdéséhez. Persze a fiúk is mennek velük a pincészetbe, és olyan is van, hogy Duplo-figurákkal játsszák el a borpalackozást, vagy lelkesen csipegetik a szőlőt valamelyik Gere-dűlőben.

A szőlőt minden ültetvényükön szabadon kóstolgathatják a gyerekek, mert egy kétéves tesztidőszak után 2010-ben teljesen biogazdálkodásra álltak át. Sőt állatokat is tartanak. Gere Attila szülőfaluja, a Villánytól tizenkét kilométerre lévő Újpetre közelében van egy kis majorságuk. Attila legszívesebben itt tölti napjait. Régi szakmájához visszatérve erdőt is telepített, és az itteni tyúkok szolgáltatják például a villányi szálloda reggeli rántottáját.

Opa
Biztosítókötél nélküli ugrás – Andi így jellemzi kozmetikai márkájának fejlesztését. Az Andrea Gere Skin Care ötlete is a szőlőből pattant ki – mindig tudták, milyen értékes alapanyagok vannak a kezükben. „Nem tömegtermelésből kerül ki, leszűkített fürtszámmal, terméskorlátozással dolgozunk. Négy-hat fürtöt hagyunk a tőkéken, így a szőlőfürtben és a szőlő magjában is sokkal több hatóanyag koncentrálódik.”

Szőlőmagőrleményüket és -olajukat évekkel a márka ötletének megszületése előtt használták már a szállodai wellness- és masszázskezeléseknél, mivel a ház üzenetét egyébként is a szőlőre, borra szerették volna hangolni.
Ezek a termékek nagyon tetszettek a vendégeknek, haza is akartak vinni belőlük, így született meg az önálló márka ötlete. Andi édesapja nélkül, férje közreműködésével vitte végig. „Nem kis pénzösszegek vannak benne, éreztem a súlyát. Az ember mégiscsak be kell, hogy bizonyítsa, hogy tud valamit, és hát az én nevem van rajta.” Mindenképpen prémium termékben gondolkoztak, és bőrgyógyásszal együttműködve dolgoztak a Svájcban fejlesztett és gyártott termékeken. „Ez a nyereségestől még messze van, a kozmetikai piacon óriási a verseny, de organikusan épül a márka, jók a partnereink, és sokszor teljesen ismeretlenül is megtalálnak, és visszajeleznek, hogy mennyire bevált nekik a termék.”

„Soha” – mondja határozottan arra a kérdésre, megbánta-e valaha, hogy kezdeti félelmei ellenére hazajött a családi vállalkozásba. A bor miatt Budapesttől sem szakad el, hiszen a kóstolók, az események, a kereskedőkkel való tárgyalások miatt rendszeresen jár oda is. „Lehet, hogy ezért nem bántam meg soha, mert megvan a kapcsolódás. Meg a bor gyönyörű téma. Nem is tudom, hogy merülhetett fel bennem, hogy mással akarok foglalkozni.”
Igaz, szülei is sokat tettek azért, hogy megszeresse a szakmát, de a családban talán Wéber nagypapa volt a villányi borok legnagyobb rajongója. „Megtanultuk értékelni, ami itt a kezünkben van” – mondja róla Andi. Amikor Gere Attila Újpetréről Villányba házasodott, Opától kapták az első szőlőt nászajándékba, egy kicsi, egyharmad hektáros területet. „Szombaton volt az esküvő, és hétfőn már kinn találtam magam a szőlőben. Megmutatta az após, hogy mit kaptunk.” Amikor nehezebb volt a szőlőmunka, Opa mindig azt mondta Attilának, ha jön az ősz, és leszüretelnek, meglátja, hogy megérte. „És ez tényleg mindig így volt.”

„Sokat kaptam az apósomtól, aki a maga egyszerűségében is logikusan gondolkozott. Feltette magának a kérdést, hogy a logika szerint mi lenne erre a válasz. Ezt én is így csináltam mindig. »Ha tisztességesen dolgozunk és jó bort készítünk, azt el lehet adni.« Ezt is apósom mondta, és eszerint dolgozunk ma is.”

Attilához hasonlóan Andi és három évvel fiatalabb öccse is hamar a szőlőben találta magát. „Pelusos gyerekként oda voltunk ültetve a sor végére, és kotortuk a földet.” Unokatestvéreikkel, Gere Zsolttal és Viktóriával nőttek fel, a két család szőlői is egymás mellett voltak. (A család ezen ágáé a Gere Tamás és Zsolt Pincészet és egy panzió Villányban.) „Kisiskoláskoromtól már vannak emlékeim, hogy segítenünk kellett. Annyit, amennyit tudtunk. Csak hogy érezzük a munka ízét, és hogy tudjuk, nem pottyan csak úgy minden az ölünkbe” – akkor lehetett elmenni nyaralni a Balatonra, ha kész volt a szőlő.

Bock Valér azt meséli, hogy Andival borbírálatokon a száz pontos bírálati rendszerben sokszor csak egy-két pont különbséggel értékelnek. „Akkor összenézünk, és elmosolyodunk, hogy igen, a villányi ízlés.” Wéber nagyapának is a villányi ízvilág volt az etalon. Andi és Kristóf a világ minden tájáról hozott haza borokat versenyekről, kóstolókról, nem egyszer a világ legdrágábbjait és legjobbjait nyitották ki Villányban a családi asztalnál. „Vakteszten” Opával is megkóstoltattak néhányat: köztük az egyik legjobbnak tartott francia bort, egy Chateauneuf-du-pape-ot vagy az akár több ezer eurós Mouton Rotschildet. „Opának nem mondtuk meg, milyen értékes borok. Megkóstolta, de ezekre mindig csak azt mondta, »jó-jó, de ez nem villányi«.”

Gere Andrea nyári bor- és pezsgőajánlója*

*Kifejezetten azt kértük, hogy ezúttal ne a pincészetük borai közül ajánljon.