Mintha mindig lett volna, talán mert kellett volna, hogy legyen. De most megjött, és az első két találkozóján már túl is van a magyar Forbes Business Club. Vállalkozók exkluzív közössége, ahol a tanulásé a főszerep.
Ha már megvetted, csak jelentkezz be!
Szlovéniában nagy hagyománya van a méhészkedésnek, minden kétszáz szlovénra jut egy méhész, ami világrekordnak számít. Fel is ismerték az ebben rejlő lehetőségeket: alhatunk kaptár alakú szállásokon, kérhetünk mézes masszázst, és gyógyulhatunk apiterápiával, vagyis a kaptár levegőjének a belélegzésével.
A hatvanhét éves Zdravko Istenič az apjától örökölte azt a méhészetet, amit Szlovénia Karst régiójából költöztetett át a Soča-völgybe, Bovecbe. Negyven méhcsaládja van, és mézeivel számos aranyérmet nyert már Szlovéniában. Ezenkívül helyi, krajnai fajtájú méhkirálynőket is tenyészt.
„Ez még mindig hobbi, legalább száz méhcsalád kellene, hogy meg lehessen élni belőle – mondja Zdravko. – De még akkor is kockázatos lenne erre alapozni a megélhetésünket, mert ha jön egy rossz év, nagyon száraz, hideg időjárással, akkor alig lesz méz. Két éve szinte egyáltalán nem volt mézünk. Kész katasztrófa volt, csak azért etettük a méheket, nehogy elpusztuljanak. A jobb években tizenöt kiló mézet is termelnek kaptáranként. Egy liter mézet tizenkét euróért árulunk.”
A szlovénok nemzeti kincsként őrzik az őshonos méhfajtát, olyannyira, hogy méhbankot hoztak létre, és ha netán betolakodót találnak a kaptárban, a méhészek ingyen kapnak új királynőt a méhbankból.
„Mi szlovénok nagyon becsüljük a méheket, azt is szoktuk mondani, hogy a méhészet a mezőgazdaság költészete. A méhek szuperintelligensek, nagyon jól tájékozódnak, öt kilométerről is hazatalálnak. A felderítő méh jellegzetes tánccal jelzi a társainak, hol van a pollenlegelő, sőt azt is tudatja, milyen és mennyi táplálékra lelt.”
Ahol nem fogynak a méhek
Szlovéniában – a világ többi részével ellentétben – nem fogynak a méhek. Ez részben annak köszönhető, hogy csökkentették a növényvédőszerek használatát, valamint bevett szokás a kaszálás vagy a füves területek vágásának késleltetése. Szlovénia az egyetlen olyan uniós tagállam, amelyik hivatalosan is védi az őshonos méhfaját, a krajnai mézelő méheket. Egy-egy kaptárban most tízezer méh él, de májustól szeptemberig hatvanezer dolgozó, ezer here és egy királynő lesz minden kis házban.
„Százhúsz kaptárunk van, ennyivel kell beszorozni a hatvanezret – magyarázza Danijela Ambrožič, a Kralov Med (Királyi Méz) nevű gazdaság tulajdonosa. – És ez csak egyetlen méhészet a maga hétmillió méhével. Más rovarok is részt vesznek a virágok beporzásában, de számuk eltörpül a méheké mellett. Akác-, hárs- és erdei mézünk van. Tavaly kaptáranként húsz kilogramm mézet termeltek a méheink. Két évvel ezelőtt mindössze két kiló volt az éves termés, az volt az utóbbi negyven év legrosszabb éve. A klímaváltozás nagyon látványosan tetten érhető a méhkolóniákon. A mezőgazdaságban használt növényvédők és más rovarölő szerek hatására világszerte vészesen fogyatkozik a számuk.”
Danijela meglehetősen szkeptikusan viszonyul az olyan tervekhez, hogy majd robotokkal próbálják a beporzást elvégeztetni, vagy emberekkel, mint Kínában.
A méhbanktól a méhek táncáig
A méhek megérzik a feszültséget és a félelmet” – figyelmeztet Danijela, miközben magamra öltöm a sisakból és az arcot takaró hálóból álló védelmi felszerelést, aztán a csodálatosan kifestett méhkaptárakhoz igyekszünk. Van, amelyik kilencven éve áll itt. A szlovéniai Bledi-tó közelségében lévő Kralov Med méhházait a szlovén népi kultúrára jellemző vidám, olykor pajzán jeleneteket ábrázoló festmények díszítik.
Danijela szemmel láthatóan nem fél a méhektől. „A férjem huszonhárom éve foglalkozik méhekkel, én a barátnőjeként csöppentem ebbe a világba” – meséli. A férje pedig a nagybátyjától örökölte ezt a régi méhészetet. Miután a nagybácsi meghalt, elpusztultak a méhek is, mert senki sem tudta a családból, mit kell velük csinálni.
Egyszer aztán egy méhraj beköltözött az egyik üres kaptárba. „A férjem ezt jelnek tekintette, hogy neki is folytatnia kell a családi hagyományt, és beiratkozott a méhészeti iskolába.” Az elvégzését – negyvenéves kor alatt – Szlovéniában fejenként ezer euróval támogatja a kormány. Mert igaz ugyan, hogy tizenkétezer méhész van az országban, de átlagéletkoruk jelenleg ötvenöt év, tudom meg Danijelától az apiterápiás szoba felé menet. Itt két ágyon fekve lehet a méhkaptárak levegőjét beszívni. A méhesházban naponta legalább fél-egy órát ajánlatos feküdni legalább tízig. Én is kipróbálom, befekszem a kaptárak mellett kialakított fekhelyre, és egy üvegfalon át bámulom a dolgozó, zümmögő méheket.
Az üvegfal a kaptárak külső felére néz, a belsejük azonban itt van benn a faházban, így a bennük lévő levegő is szabadon áramlik ide. Gyógyhatását a pár percnyi pihenő alatt nem érzem ugyan, de a méhek szinte arcközeli látványa és a zümmögés meglepően megnyugtató.
A kaptárlevegő gyógyító hatását egy német méhész fedezte fel. A méhviasz, a propolisz, a méz és a virágpor illóanyagai bekerülnek a kaptár levegőjébe, belélegzésük jótékony hatással van a légúti megbetegedésekre, például az asztmára. A Kralov Med rendszeresen fogad turistákat és iskolás csoportokat is.
Szállás a Mézfaluban
A Krn hegy oldalában járunk hatszáz méter magasságban, Kobarid közelében, a Vrsno nevű faluban. Az erdőben megbújó színes méhesházak jelzik az utat a Braz méhészethez. Ana Braz mézét a világhírű séf, Ana Roš is előszeretettel használja a két Michelin-csillagos Hiša Franko étterem és panzió konyháján, Kobaridban. A séf előszeretettel főz helyi alapanyagokból, és desszertjeinek fő hozzávalója a környékbeli méz.
Ana Braz negyven éve, 1983-ban kezdett méhészkedni. Professzionális méhész, szobáinak falát érmek és elismerő oklevelek borítják. „Már hozzászoktam a méhcsípésekhez, egyáltalán nem félek tőlük. A legrosszabb az, ha az arcomon csípnek meg” – mondja, közben mindenféle védőfelszerelés nélkül járkál a kaptárak közelében. Összesen kétszáz méhcsaládja van, ami nagyon soknak számít. A családokat rendszeresen költöztetik egyik helyről a másikra a hegy oldalában, hogy mindig az éppen virágzó mezőn legelhessenek. A méhkaptárakat náluk gyógynövények képével festették ki. Ana jól ismeri a gyógynövényeket, teákat is készít belőlük.
„Szlovéniában nagyon szigorúan szabályozzák a méhészkedést és a mézkészítést, a minőségi követelmények szigorúbbak, mint az Európai Unióban máshol. Nálunk kevesebb víztartalma lehet például a méznek, itt legfeljebb tizenhat százalék van megengedve a más országokban elfogadott tizennyolc-húsz százalékkal szemben.” Anáék 12-14 euróért adnak egy liter mézet.
Méhsejt alakú kis házak állnak egy virágos réten a Savinjska-völgyben, Mozirje mellett. A 2017-ben megnyílt wellness-apartmanházakhoz (Beeland Skok Mozirje) saját méhkaptárak tartoznak, és számos – mézre alapuló – szolgáltatást kínálnak. A wellnessprogram része a mézes masszázs, és mézzel készült egészséges italokból is válogathatunk. Ahogy a házigazdák mondják, felejthetetlen kalandra és igazán természetközeli élményre számíthat, aki ellátogat hozzájuk.
A magyar Respray csapata létrehozta a világ első olyan automatáját, amivel a vásárlók újratölthetik aeroszolos, vagyis fújós dezodorjaikat. Zámbó Gergely és Réti Andor mindössze három év alatt fejlesztette ki a technológiát, pedig előtte a világ legnagyobb dezodorgyártói dolgoztak rajta sikertelenül. A Rossmann-nal vennék be Európát.
A greenwashingnak komoly kultusza alakult ki az elmúlt években. Belenyugodtunk, hogy ha valami zöldnek látszik, az majdnem olyan jó, mintha tényleg zöld is lenne. Szerencsére tovább is lehet ennél tekinteni, még akkor is, ha bank vagyunk.
Küllői Péter 2000-ben, negyvenévesen befejezte üzleti karrierjét, hogy az energiáját és a tudását máshová összpontosítsa. Felesége öt évvel ezelőtti halálával újabb leckét kapott elengedésből, és most lemond a Bátor Tábor vezetéséről is, mert azt vallja, hogy egy vezető akkor jó, ha már nincs szükség rá. Kilencvenegy országban járt, nincs kedvence, és mostantól még többet szeretne utazni. Csak a világot jobbá tevő startupokba fektet, és miközben bátran beszél az elengedésről,
sorolja a szóvicceket.