Igen, már hallom is a pasaréti kórust, de tartom a fentieket. Még csak néhány perce üldögélünk a Szaletlyben a hatalmas kirakat mellett, a Thököly úti trolikat nézve, amikor arról kezdünk beszélgetni, hogy ilyen miért nincsen Bel-Budán, ahol újító tajvanitól és pánázsiaitól minden bokorban két nápolyi pizzakemencén át a hagyományosan sűrű és egyenetlen burgerező-felhozatalig minden van, csak épp olyan casual hely (fordítsuk talán hétköznapinak) nincsen, aminek a hangulata is jó, felsővezetői szintnél lejjebb dolgozó magyarokra is árazták, és nem tiszta megúszás az étlapja.

A Szaletly egyetlen, szalonérzetű tere mintha a Stefánia út közösségi nappalija lenne. Egy keddi nap délutánján foglalunk aznap estére, és mint kiderül, ezzel az utolsó asztalok egyikét húztuk be a vagy hatvan-hetven székes teremben. A parkettán otthonos szőnyegek, a gyerekek rajzasztala nincsen valami zugba rejtve, hanem a szoba közepén áll, és arra sincsen senkinek egy mordulása, hogy jelzett gyerekek további öt méter sugarú körben szóródnak szét a szőnyegen, mindenki lába alatt, miközben a következő asztalnál már zakós férfiak boroznak jelentőségteljes arccal. Ilyen hely. És ezt eddig nem is tudtuk róla, csak azt, hogy a számomra leginkább mértékadó gasztroblogger szerint minden finom, csak egy kicsit mindenből hiányzik a csavar, de tényleg minden finom. Nos, azóta vagy megjött a csavar, vagy nekem nem hiányzik.

Szaletly
Budapest XIV., Stefánia út 93.
A teszt időpontja: 2023. május 16.
Ezt ettük:
Ceviche:
4790
Zöldborsó
császárral:
4890
Csülökrilette:
5690
Gyerekhúsleves:
1490
Madártej:
2390
Egy málnaszörp:
1290
Egy limonádé:
1290
Egy ásványvíz:
690
Két pohár bor:
2640
Szervizdíj:
3271
Összesen:
28 431 forint

A Szaletly étlapja magyaros vonalat követ: gulyásleves, kacsacomb, bélszín, de kétsoronként jön a progresszió ellenőreinek egy hollandi hab vagy kókusztejes leves. Utóbbi tételeknél ihletettebben hangzanak a vega ételek: spenótos babfőzelék, égetett tofus lencsesaláta. Kérünk egy húslevest a gyereknek, és megörülünk, hogy nem főttrépa-ízű menzalét kapunk, hanem egy mélytartományban is megszólaló levest, szurkolhatunk, hogy hagyjon nekünk belőle.

A tizennyolc fölöttiek nyitásnak egy lazaccevichén osztoznak: avokádómajonéz, szárzeller és koriander kerül bele bőségesen. Definíciós kérdésekben épp úgy el lehetne veszni, mint az ételben magában, mert legalább annyira tatár, mint amennyire ceviche, és sokkal inkább sós, mint savas, de: friss és finom.

Főételnek borsófőzeléket kérünk császárral és csülökrilette-et fehérboros gyöngybabbal. Kicsit ülünk a kiürült előételes tányérok fölött, mire elviszik őket azzal a fordulattal, hogy akkor szólnak, lehet tálalni a főételeket. Nos, bizonyára szóltak, de a mellettünk levő tizenöt fős asztal pincére hamarabb szólhatott, és nekünk innentől aztán senki sem szól, hogy egy negyvenperces malmozásra kell berendezkedni. A gyereknek szánt desszertet közben megkapjuk: a sóskaramellás madártej korrekt, és a leeső falatokkal valamelyest minket is játékban tart.

Kiknek:
• Családoknak
• Barátoknak és pároknak hétköznapra
• Nagyobb társasággal (de nekik más napokon, mint amikor mi megyünk)

Végül az esténket addig kísérő srác helyett egy másik pincér bukkan fel a tányérjainkkal, és kommentár nélkül teszi le őket. Nyilván senkinek sem öröm egy ilyen beúszás, de sok kedves módja volna, hogy – a kókadó vendégeket és azt látva, kétszer annyi cetli van benn a konyhán, mint amennyi fogást egy körben a fizika törvényei elkészíthetővé tesznek – a placcot figyelő stáb proaktívan elvegye a helyzet esetleges élét.

Már csak azért is, mert egyébként megérte várni. A borsófőzelék részint ress borsószemekből, részben – az ideálisnál szerintem kicsit hígabb és neutrálisabb – borsópüréből áll. A savanyított és konfitált császár viszont sonkavékonyságú és -állagú, szájban olvadó szeletekből áll, feltekerve, és gigászi csövet formázva tálalták őket. A csülökrilette fasírt formában, lepirítva érkezik. A fehérbabragu fanyar, mellette kellemes babpüré, rajta égetett újhagymacsíkok, és mindezt szépen húzza össze egy gyömbéres zsü. Ha húsz perccel korábban találkozhatunk, valakit megöleltem volna érte azon az esős napon.

Szóval foglaláskor érdemes rákérdezni, van-e aznap osztálytalálkozó, de azért írtam bele a felvezetőbe Budapest leghosszabb útvonalú buszjáratát, mert akinek az atmoszféra és az étlap szimpatikusan hangzik, annak érdemes olyan kerületekből is átzarándokolnia a Szaletlybe, ahová nem jutott ilyen.