Sármay Bencét a pénzügyi szektorban szerzett közel 20 éves tapasztalattal a háta mögött idén tavasszal bízták meg a világ egyik vezető digitális fizetési szolgáltatója, a Visa Magyarországért felelős területi vezetésével. Szakmai múltról, jövőképről, tervekről beszélgettünk. Mennyire illeszkedik az új feladat az eddigi pályafutásához? Eddig is a banki és fizetési szektorban dolgoztam, több magyar és multinacionális […]
Sármay Bencét a pénzügyi szektorban szerzett közel 20 éves tapasztalattal a háta mögött idén tavasszal bízták meg a világ egyik vezető digitális fizetési szolgáltatója, a Visa Magyarországért felelős területi vezetésével. Szakmai múltról, jövőképről, tervekről beszélgettünk.
Mennyire illeszkedik az új feladat az eddigi pályafutásához?
Eddig is a banki és fizetési szektorban dolgoztam, több magyar és multinacionális cégnél megfordultam, kibocsátói, elfogadói és megoldás szállítói területeken. A Visához 2020-ban érkeztem, ahol az ügyfelekkel való kapcsolattartás volt eddig a feladatom. Magyarországért felelős területi vezetőként azért felelek, hogy minél többen megismerjék, és használják a Visa szolgáltatásait, támaszkodjanak rájuk akár, amikor kártyabirtokosként fizetnek, vagy kereskedőként, szolgáltatóként fizetést fogadnak.
Az upcycling kicsit mindig gyanús koncepció volt, igazán nagyban nem sikerült senkinek sem. Kerestünk néhány vonzó, sikeres vagy legalább érdekes termékeket gyártó projektet.
A re- és az upcycling trendje egykorú a mai poszt-posztmodernitással. Az anyagok újraértelmezése azonban ritkán volt igazán érdekes. Természetesen lehet kávés jutazsákból válltáskát, kivágott oldalú olajoshordóból puffot vagy akár fotelt is csinálni, ám ezek egyike sem igazán transzformatív. Jobban hasonlítanak a country chic stílusú lakások asztalaihoz, ahol egy teljesen jó gyalupad kap egy új rétegnyi asztallapot, hogy árassza a falusi hangulatot. Vannak azonban tervezők, akik nem érték be ennyivel. És akadnak cégek is, amelyek megpróbálták továbbgondolni, milyen szerepet játszhatnak az ipari anyagok a mindennapokban. Az együttműködés nem mindig sikeres, hazugság lenne azt állítani, hogy minden X-ből Y-t csináltunk jellegű megmozdulás eredménye olyan menő, mint a FeuerWear használt tűzoltófecskendőből készült táskái.
Alapanyag: csatahajó és űrrakéta Az Allegory Pens csapata a Kickstarteren gyűjti a pénzt, hogy egy halom használt fából golyós- és töltőtollat csináljanak. Most nyolcvannyolcezer dollárnál járnak, ami jelentős ahhoz képest, hogy ötezret kértek. A mostani gyűjtésből abból a teakfából akarnak vásárolni, ami a USS North Carolina csatahajó fedélzetét borította. De van a kínálatukban az új-zélandi talajból kiásott, a megkövesedés korai szakaszában járó, ötvenezer éves kaurifenyő is. És akad persze teljesen jellegtelen, de erősen americanának számító lebontott pajta deszkáiból készült írószer is. A hajónál kisebb járművekből is lehet érdekes tárgyakat gyártani. A legjobb példa erre a Werenbach csapata, akik űreszközök pályára állítását szolgáló alumíniumból készítenek óraszámlapot. Az alapanyag a Szojuz rakéták első gyorsítófokozatából származik, ami nagyjából ötven kilométeres magasságban válik el a rakétáról, és hullik vissza a kazah sztyeppére. Mivel a gyorsítók darabja durván húsz méter magas és 2,7 méter átmérőjű, egy darab is elég, hogy jó darabig újabb számlapokat vágjanak ki belőle.
Ahogy a csatahajóból készült töltőtoll sem igazi luxustermék, hiszen száz dollárért megvehetjük, úgy a Werenbach órája sem luxus. Viszont különleges darab, olyan, aminek van története. Az upcycling elemeli az eszközt a többi sorozatgyártott, hasonló eszköztől azzal, hogy van az anyagnak már némi előélete. Ez magával hozza azt is, hogy egy ilyen upcyclingprojektnél nem a környezetbarátság, hanem a marketingérték az elsődleges hajtóerő. Hiszen óraszámlapot a sarki autóbontóból elhozott motorháztetőből is lehet csinálni, nem kell azért Kazahsztánba utazni.
Az ökopunk Skoda Rájött az autóipar is – amitől a greenwashing annyira nem áll távol, hogy a Volkswagen mellett többen le is buktak az adatok manipulálásával a dízelbotrányban –, hogy a kiszolgált járgányokból lehetne még gyártani dolgokat. A legegyszerűbbnek az autók textíliáinak újrahasznosítása bizonyult. Már csak azért is, mert ebben könnyen találnak partnert: divattervezőket, márkákat és egyéb kreatívokat.
Tavaly novemberben a Skoda egyenesen ökopunk kollekciót mutatott be a svéd Rave Rewiev csoporttal. A svédek hozták az újrahasznosítási tudást, a Skoda a beltéri textileket. Ez a kollekció sem érte el a tömeggyártást, de viselhető, mindennapi darabokat sikerült kitalálni.
A nehezebben szétszerelhető – otthon senki se nyúljon hozzá, robban! – légzsákok anyaga is remek alapanyag. Erre a hollywoodi Rewilder a példa: táskát, ruhát és kültéri bútorokat is készítenek az erős textíliából. Webboltjából egyszerűen meg lehet rendelni egy légzsákból készült kabátot vagy heverészős fotelt.
Minden egész eltörött Balesetes, a menthetőség határán messze túl lévő szupersportautókból készít ékszereket a Crash Jewelry. Mekkora buli egy olyan karkötőt a kezünkre csavarni, amit egyszer Audi A8-as formájában már felcsavart egy fára valaki! Nyilvánvaló hülyeségnek tűnik, de 2022 szeptemberének végén még arról adott hírt a cég blogja, hogy egy törött Mustangból a tulajdonosnak is csináltak emléktárgyat.
Olyan cég is van, amelyik utasszállítók és magánrepülőgépek részeiből gyárt kulcstartótól vezérigazgatói irodába való kisasztalig mindent. Ez viszont már nem upcycling. Az asztalnak pont az adja az értékét, hogy látszik rajta: korábban egy repülőgép felfelé kunkorodó szárnyvége vagy hajtóművének darabja volt.
Miénk a gyár, csináljunk belőle ékszert! A legérdekesebb újrafelhasznált anyag egyben a legkevésbé kézenfekvő is. Mégis, az ebből készült tárgyaknak igazi sztorijuk van. A 2010-es évek óta beszélnek a detroiti agátról, más néven forditról, ami egyben talán az első antropocén nyersanyag is. Utóbbit úgy kell érteni, hogy az ember hozta létre, még ha nem is akarattal. Az öt-tíz centi vastagságú rétegekben bányászható, kinézetében az ásványokra hasonlító anyag az autógyárak festőkereteire ráégett több millió festékrétegből áll. A spórolós ipari robotok előtt, amikor a kocsik karosszériáját még emberek festették, kapott egy-egy réteg festéket az a keret is, amire a fém alkatrészeket felfogatták. Ez rászáradt, ráégett a keretekre. És mivel letisztítani értelmetlen lett volna, egyre gyűlt évtizedeken át.
A fordit mélyrétegei a negyvenes évek unalmas barnáit is tartalmazhatják, a külső rétegekben már az űrkorszak élénk színeivel találkozunk. Lecsiszolva, polírozva és a megfelelő ékszerbe foglalva megkülönböztethetetlen egy ásványból készült betéttől. Élénk színű, érdekes, történettel rendelkező darab mindegyik. De a legszebb mégis az, hogy nem egy cég vagy egy kommunikációs ügynökség találta ki a forditot, csak úgy ott volt.
Míg az év eleje a nagy bejelentésekről és az újdonságokról szól, az év vége a vásárlásokról, a gyűjtemény-újragondolásokról. A nyár meg inkább a társasági eseményekről és az utazásról. Ha az idei szezont nem is kezded egy új óra megvásárlásával, a jelenlegit érdemes vízmentességtesztre elvinni valamelyik órásműhelybe.
Maroknyi csapat köteleződött el az alig háromszáz fős, mélyszegénységben élő település, Bódvalenke mellett, hogy a legifjabb generációnak megmutassa a hosszú távra tervezést, a falun kívüli lehetőségeket és a tanulás erejét.
A fenntarthatóság egyre fontosabbá válik napjainkban, ahol az erőforrások korlátozottak, és az emberi tevékenységek hatása a környezetre egyre súlyosabb. A fenntartható fejlődés az az előremutató út, amely képes megfelelni a jelenkor igényeinek anélkül, hogy károsítaná a jövő generációk lehetőségeit ugyanezen erőforrások használatára. Az ENSZ Fenntartható Fejlődési Célok (SDG) kerete globális iránymutatást nyújt a fenntarthatóság eléréséhez. […]