Idén tizenöt éves a Mito, ami egy pár tucat fős kommunikációs ügynökségből nőtte ki magát a nemzetközi ügyfélkörnek dolgozó Mito Grouppá. Magyarországon eleinte bankok, telekommunikációs vállalatok reklámjaiért feleltek, mára az önálló üzletági cégek digitális kampányokat vezényelnek le Ázsiától Amerikáig, légitársaságok és lottótársaságok online jelenlétét alakítják ki, ikonikus márkák stratégiáját és összetett lojalitásprogramokat gondolnak újra. Bárkivel […]
Idén tizenöt éves a Mito, ami egy pár tucat fős kommunikációs ügynökségből nőtte ki magát a nemzetközi ügyfélkörnek dolgozó Mito Grouppá. Magyarországon eleinte bankok, telekommunikációs vállalatok reklámjaiért feleltek, mára az önálló üzletági cégek digitális kampányokat vezényelnek le Ázsiától Amerikáig, légitársaságok és lottótársaságok online jelenlétét alakítják ki, ikonikus márkák stratégiáját és összetett lojalitásprogramokat gondolnak újra.
Bárkivel beszélgetünk a cég történetéről, az első, amit megemlítenek, hogy ez egy haveri társaság, amiből egyszercsak lett egy több mint kétszáz fős vállalatcsoport. Mennyire helytálló ez?
Kovács Balázs, alapító: Hatalmas túlzás, de jól hangzik. Az stimmel, hogy a csapat mindig csak a munkáját vette komolyan, de ahogyan egyre többen lettünk, muszáj volt változni, érni.
Szlovéniában nagy hagyománya van a méhészkedésnek, minden kétszáz szlovénra jut egy méhész, ami világrekordnak számít. Fel is ismerték az ebben rejlő lehetőségeket: alhatunk kaptár alakú szállásokon, kérhetünk mézes masszázst, és gyógyulhatunk apiterápiával, vagyis a kaptár levegőjének a belélegzésével.
A hatvanhét éves Zdravko Istenič az apjától örökölte azt a méhészetet, amit Szlovénia Karst régiójából költöztetett át a Soča-völgybe, Bovecbe. Negyven méhcsaládja van, és mézeivel számos aranyérmet nyert már Szlovéniában. Ezenkívül helyi, krajnai fajtájú méhkirálynőket is tenyészt.
„Ez még mindig hobbi, legalább száz méhcsalád kellene, hogy meg lehessen élni belőle – mondja Zdravko. – De még akkor is kockázatos lenne erre alapozni a megélhetésünket, mert ha jön egy rossz év, nagyon száraz, hideg időjárással, akkor alig lesz méz. Két éve szinte egyáltalán nem volt mézünk. Kész katasztrófa volt, csak azért etettük a méheket, nehogy elpusztuljanak. A jobb években tizenöt kiló mézet is termelnek kaptáranként. Egy liter mézet tizenkét euróért árulunk.”
Méhkolónia fában, Danijeláék találták az erdőben.
és az ő színes kaptáraik.
A szlovénok nemzeti kincsként őrzik az őshonos méhfajtát, olyannyira, hogy méhbankot hoztak létre, és ha netán betolakodót találnak a kaptárban, a méhészek ingyen kapnak új királynőt a méhbankból. „Mi szlovénok nagyon becsüljük a méheket, azt is szoktuk mondani, hogy a méhészet a mezőgazdaság költészete. A méhek szuperintelligensek, nagyon jól tájékozódnak, öt kilométerről is hazatalálnak. A felderítő méh jellegzetes tánccal jelzi a társainak, hol van a pollenlegelő, sőt azt is tudatja, milyen és mennyi táplálékra lelt.”
Az első méhész tanár A szlovén méhészet legfontosabb alakja Anton Janša, a Habsburg- udvar bécsi egyetemének első méhész tanára volt. A 18. században teljesen átdolgozta az addigi módszereket, és megalapozta a modern méhészetet. Janša születésnapját, május 20-át a szlovén méhészek kezdeményezésére az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2017-ben a méhek világnapjává nyilvánította.
Ahol nem fogynak a méhek Szlovéniában – a világ többi részével ellentétben – nem fogynak a méhek. Ez részben annak köszönhető, hogy csökkentették a növényvédőszerek használatát, valamint bevett szokás a kaszálás vagy a füves területek vágásának késleltetése. Szlovénia az egyetlen olyan uniós tagállam, amelyik hivatalosan is védi az őshonos méhfaját, a krajnai mézelő méheket. Egy-egy kaptárban most tízezer méh él, de májustól szeptemberig hatvanezer dolgozó, ezer here és egy királynő lesz minden kis házban.
„Százhúsz kaptárunk van, ennyivel kell beszorozni a hatvanezret – magyarázza Danijela Ambrožič, a Kralov Med (Királyi Méz) nevű gazdaság tulajdonosa. – És ez csak egyetlen méhészet a maga hétmillió méhével. Más rovarok is részt vesznek a virágok beporzásában, de számuk eltörpül a méheké mellett. Akác-, hárs- és erdei mézünk van. Tavaly kaptáranként húsz kilogramm mézet termeltek a méheink. Két évvel ezelőtt mindössze két kiló volt az éves termés, az volt az utóbbi negyven év legrosszabb éve. A klímaváltozás nagyon látványosan tetten érhető a méhkolóniákon. A mezőgazdaságban használt növényvédők és más rovarölő szerek hatására világszerte vészesen fogyatkozik a számuk.”
Danijela meglehetősen szkeptikusan viszonyul az olyan tervekhez, hogy majd robotokkal próbálják a beporzást elvégeztetni, vagy emberekkel, mint Kínában.
Sok függ a méhektől Ételeink jelentős részét a méheknek köszönhetjük, mert az élelmiszer-növényeink és a vadon termő növények kilencven százaléka a méhek beporzása révén terem és szaporodik. A méhek felelősek 250 ezer növényfaj – a növényvilág hetvenöt százalékának – beporzásáért. A rovarbeporzástól függ az is, hogy mennyi és milyen lesz a termés. A méhek számának drasztikus csökkenésével vagy kipusztulásukkal ezek a növények is eltűnnének, majd a termésükkel táplálkozó rovarok, aztán a madarak is, és az egész ökoszisztéma veszélybe kerülhet.
A méhbanktól a méhek táncáig A méhek megérzik a feszültséget és a félelmet” – figyelmeztet Danijela, miközben magamra öltöm a sisakból és az arcot takaró hálóból álló védelmi felszerelést, aztán a csodálatosan kifestett méhkaptárakhoz igyekszünk. Van, amelyik kilencven éve áll itt. A szlovéniai Bledi-tó közelségében lévő Kralov Med méhházait a szlovén népi kultúrára jellemző vidám, olykor pajzán jeleneteket ábrázoló festmények díszítik.
Danijela szemmel láthatóan nem fél a méhektől. „A férjem huszonhárom éve foglalkozik méhekkel, én a barátnőjeként csöppentem ebbe a világba” – meséli. A férje pedig a nagybátyjától örökölte ezt a régi méhészetet. Miután a nagybácsi meghalt, elpusztultak a méhek is, mert senki sem tudta a családból, mit kell velük csinálni. Egyszer aztán egy méhraj beköltözött az egyik üres kaptárba. „A férjem ezt jelnek tekintette, hogy neki is folytatnia kell a családi hagyományt, és beiratkozott a méhészeti iskolába.” Az elvégzését – negyvenéves kor alatt – Szlovéniában fejenként ezer euróval támogatja a kormány. Mert igaz ugyan, hogy tizenkétezer méhész van az országban, de átlagéletkoruk jelenleg ötvenöt év, tudom meg Danijelától az apiterápiás szoba felé menet. Itt két ágyon fekve lehet a méhkaptárak levegőjét beszívni. A méhesházban naponta legalább fél-egy órát ajánlatos feküdni legalább tízig. Én is kipróbálom, befekszem a kaptárak mellett kialakított fekhelyre, és egy üvegfalon át bámulom a dolgozó, zümmögő méheket.
Az üvegfal a kaptárak külső felére néz, a belsejük azonban itt van benn a faházban, így a bennük lévő levegő is szabadon áramlik ide. Gyógyhatását a pár percnyi pihenő alatt nem érzem ugyan, de a méhek szinte arcközeli látványa és a zümmögés meglepően megnyugtató.
A kaptárlevegő gyógyító hatását egy német méhész fedezte fel. A méhviasz, a propolisz, a méz és a virágpor illóanyagai bekerülnek a kaptár levegőjébe, belélegzésük jótékony hatással van a légúti megbetegedésekre, például az asztmára. A Kralov Med rendszeresen fogad turistákat és iskolás csoportokat is.
Ana Braz professzionális méhész, összesen kétszáz méhcsaládja van.
Szállás a Mézfaluban A Krn hegy oldalában járunk hatszáz méter magasságban, Kobarid közelében, a Vrsno nevű faluban. Az erdőben megbújó színes méhesházak jelzik az utat a Braz méhészethez. Ana Braz mézét a világhírű séf, Ana Roš is előszeretettel használja a két Michelin-csillagos Hiša Franko étterem és panzió konyháján, Kobaridban. A séf előszeretettel főz helyi alapanyagokból, és desszertjeinek fő hozzávalója a környékbeli méz.
Ana Braz negyven éve, 1983-ban kezdett méhészkedni. Professzionális méhész, szobáinak falát érmek és elismerő oklevelek borítják. „Már hozzászoktam a méhcsípésekhez, egyáltalán nem félek tőlük. A legrosszabb az, ha az arcomon csípnek meg” – mondja, közben mindenféle védőfelszerelés nélkül járkál a kaptárak közelében. Összesen kétszáz méhcsaládja van, ami nagyon soknak számít. A családokat rendszeresen költöztetik egyik helyről a másikra a hegy oldalában, hogy mindig az éppen virágzó mezőn legelhessenek. A méhkaptárakat náluk gyógynövények képével festették ki. Ana jól ismeri a gyógynövényeket, teákat is készít belőlük.
„Szlovéniában nagyon szigorúan szabályozzák a méhészkedést és a mézkészítést, a minőségi követelmények szigorúbbak, mint az Európai Unióban máshol. Nálunk kevesebb víztartalma lehet például a méznek, itt legfeljebb tizenhat százalék van megengedve a más országokban elfogadott tizennyolc-húsz százalékkal szemben.” Anáék 12-14 euróért adnak egy liter mézet.
Méhsejt alakú kis házak állnak egy virágos réten a Savinjska-völgyben, Mozirje mellett. A 2017-ben megnyílt wellness-apartmanházakhoz (Beeland Skok Mozirje) saját méhkaptárak tartoznak, és számos – mézre alapuló – szolgáltatást kínálnak. A wellnessprogram része a mézes masszázs, és mézzel készült egészséges italokból is válogathatunk. Ahogy a házigazdák mondják, felejthetetlen kalandra és igazán természetközeli élményre számíthat, aki ellátogat hozzájuk.
Árak Kralov Med: túra védőfelszerelésben, 15 perc apiterápia, kóstoló és ajándék méz: 45 euró. Mézfalu: 4 órás Méz-wellness program: 89 euró; Szállás: 130–180 euró/éj/apartman.
Szóvicc is maradhatott volna, ennél több lett: a Jónás a Bálnában eleinte jó poénnak tűnt, aztán néhány hónap alatt az egyik legfontosabb független sörházzá nőtte ki magát Budapesten. Ma már máshol működik, de a családi alapítású Reketye Sörfőzde továbbra is ellátja a Ravasz Hód rajongóit. (És ha már szóviccek: nem, nem a ravasz hódrajongóit!)
Copy General, Antikvárium.hu
és a régió egyik legnagyobb biotech exitje – tevékeny harminc év áll Duda Ernő mögött. A hajdani nyakkendős vállalkozó hülyegyerekből kiforrott üzletember, majd sok milliárd forintot forgató üzleti angyal lett. A Szegedről világsikerre vitt Solvo után megint nagy dobásra készül. Ami a gyengesége, az a legnagyobb erénye is: indító típus, nem üzemeltető.
A magyar Respray csapata létrehozta a világ első olyan automatáját, amivel a vásárlók újratölthetik aeroszolos, vagyis fújós dezodorjaikat. Zámbó Gergely és Réti Andor mindössze három év alatt fejlesztette ki a technológiát, pedig előtte a világ legnagyobb dezodorgyártói dolgoztak rajta sikertelenül. A Rossmann-nal vennék be Európát.
