„Ott állt a lacikonyha, erre az árusok, hátul a gyerekek kézműveskedtek, lehetett kóstolni, a színpadon műsor volt és dj. Azóta már kérdezik, hogy ugye majális is lesz” – meséli Balla Györgyi az üzem udvarán tartott tavalyi adventi vásárukról. A családi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó az utóbbi másfél évtizedben az alig ötszáz fős település egyik büszkeségévé vált. A kutyorgó, vagyis kacskaringós kis utca végén, néhány méterre a Kozarek-tótól áll az ezer négyzetméteres üzem. A Kutyori Konyha nevet adták neki, hogy ezzel is magukénak érezhessék a helybeliek.
„A lehető legjobb döntés volt, hogy Hontra költöztem, imádom ezt a helyet. Várom már, hogy esténként kiülhessek ide. Egy-egy kemény nap után teljesen megnyugtat a természet.” Györgyi láthatóan lubickol a falusi létben. Az udvaron, a famászóka melletti bokrokat megrágcsálták a bejáró őzek, a most még kopasz fák ágai közt tavasszal versenyt csivitelnek a madarak.

Györgyi Drégelypalánkról származik. Már a dédszülei, a nagyszülei és a szülei is gyümölccsel foglalkoztak. Nógrád megye egykor a hazai bogyósgyümölcs-termesztés központja volt, a két világháború közötti időszakban telepítették az első ültetvényeket. A termelés első igazi fellendülését a 60-as évek hozták meg, miután a mélyhűtő technológia fejlettebb lett. Az epresek, málnások, ribizli- és szederültetvények mellett jelentős volt a vadon termett kökény, som, szeder és áfonya feldolgozása is.

Manapság elsősorban fekete és piros ribizli, illetve málna érik a vidéken. A legsikeresebb magyarországi bogyósból, a málnából, ebből a munkaerőigényes és a klimatikus változásokra érzékeny gyümölcsből azonban ma elenyésző mennyiséget termesztenek. Míg a 2000-es évek elején háromezer hektáron húszezer tonna málna termett, mostanra ez száz–százhús hektárra és pár száz tonnára esett vissza. Györgyi szerint nekik szerencséjük van, mert éves málnaszükségletük nagy részét egyetlen családtól meg tudják vásárolni.

„Magyarországon a bogyós gyümölcsök termelésével foglalkozókat igazi elhivatottakként, afféle szent őrültekként lehet tisztelni” – mondja a magyar zöldség-gyümölcs szakmaközi szervezet, a FruitVeB szakmai referense. Kocsis Márton a málnatermés visszaesését részint a klímával, részint a munkaerő megdrágulásával magyarázza. „Az étkezési, vagyis gurulós málnát csak kézzel lehet leszedni, egy hektár megművelése évente háromezer munkaórát igényel, és telepítése is tőkeigényes. Exportunk már régen teljesen eltűnt, a lengyel és a szerb málna pedig sokkal olcsóbb.”

Óránként ezer liter szörp
A Kutyori Konyhában évente százötven tonna gyümölcsöt és öt tonna zöldséget dolgoznak fel. A kajszibarack Kecskemétről és környékéről, a bogyósok jó része Nógrádból jön, az áfonya Erdélyből. A legtöbbet használt gyümölcsük a Kelet-Magyarországon megvásárolt szilva – a sütőiparnak gyártott szilvalekvár fontos termékük. A nagyjából harmincféle lekvár és tizenkét féle szörp mellett chutney-k, roboráló gyümölcsvelők és ketchup is vannak a repertoárjukban.

Lábunkra védőpapucsot húzunk, orromon a hirtelen melegtől azonnal bepárásodik a szemüveg. A lányok – ahogy Györgyi emlegeti őket – épp gyümölcspürét főznek, a három, egyenként 220–250 literes duplikátorban, vagyis dupla falú üstben. Hatan dolgoznak az üzemben, köztük Györgyi húga is, ő irányítja a gyártást. Fél éve egy szem férfival gyarapodott a dolgozói létszám, Robi éppen fagyasztott epret aprít az ipari kockázógéppel. Ez kerül a közben összeálló – joghurtok, ivólevek ízesítésére szolgáló – szirupba. Sütésálló lekvárokat, cukrászoknak önteteket, fagylaltalapanyagokat is készítenek.

Hamarosan új gépet is beüzemelnek, a szörpgyártást fogja felgyorsítani: óránként kétezer üveg, vagyis nagyjából ezer liter szörp letöltésére lesz képes. Persze még nincs hozzá elég vásárlójuk, egyelőre kétszáz literrel gyakorolják be a termelést, de Györgyi a jövőre tervez: ha jön egy nagyobb megrendelés, ne kelljen visszautasítani. Miközben mesél, mondat közben megáll, és a sarokba készített üsthöz fut, végigsimít az oldalán. „Jól láttam, van rajta egy horpadás” – mondja, de nem mérges, csak megállapítja, milyen vicces, hogy azonnal kiszúrta.

A 2010-ben megvásárolt telek egy egykor dohánytermesztéssel foglalkozó családé volt. A gerendákba épített rudak őrizték a dohányszárítás nyomait, oda lógatták fel a leveleket. A birtok végében akkor még működött az Ipolyságot és Drégelypalánkot összekötő vasútvonal, a szerelvények megálltak itt, hogy be tudják pakolni az árut. „Vittük tovább a hagyományt, mi is a környékbelieknek munkát adó kis gazdaságot hoztunk itt létre.”

Vettünk egy telket három fallal
Györgyi a gyümölcsfeldolgozó Zentis Hungária középvezetője volt, amikor 2005-ben tulajdonosváltás miatt a cég úgy döntött, megválik a kisebb partnerektől. Ő kilépett, és két hetet kért a hoppon maradt vevőktől. Tudott egy üresen álló üzemről Mohorán, előtte is élelmiszerrel foglalkoztak benne, kibérelte, és a környékbeli családi vállalkozásokkal belefogott. Kezdetben csak három-négy tejipari cégnek gyártottak gyümölcstermékeket. A tejipar közben átrendeződött, a megrendelők száma pedig növekedett, mára harmincheten vannak. A bázist mindig a kisebb vállalkozások adták, ahogy Györgyi mondja, egymás támogatásával vészelik át a nehezebb időszakokat.

Közben három gyereket nevelt fel egyedül, a vállalkozásba minden erejét és idejét beletette, hogy gondoskodjon Dominika, Levente és Klaudia jövőjéről. A bérelt üzemeket többször eladták a feje fölül, 2010-ben ezért döntött úgy, itt az ideje az ingatlanvásárlásnak. Honton, apja szülőfalujában bukkant a harminc méter hosszú utcafronti épületre. Megvette, igaz, nem kis segítséggel, szülei a házukat zálogosították el érte.

Éppen csak a nevére került, biztosítást még nem is kötött rá, amikor kiöntött az Ipoly, és elárasztotta a vidéket. Nyolc napig állt a méteres víz az épületben, és mire levonult, a kőfalak mögötti vályog feladta. „Gyakorlatilag vettünk egy telket három fallal. Másfél évbe telt, mire használható épület lett belőle.” A kész ingatlanra ráhúztak egy emeletet, Györgyi ma ott él.

Hamarosan átadná már a gyerekeinek a vezetést, de úgy érzi, kell még, hogy egyensúlyt tartson. Ma Dominika viszi a termelést, övé a termékfejlesztés és a minőségbiztosítás. Levente területe a logisztika, a kiszállítás, a raktárkészlet. Klaudia egyelőre máshol helyezkedett el, most épp gyesen van, de édesanyja bízik benne, hogy környezetmérnök lánya is visszatér a családi bizniszbe. „Sokszor van lelkiismeretfurdalásom, amiért egész fiatal koruktól itt dolgoztak hétvégenként, iskola után. De azt mondják, ne bánjam, meglett az eredménye, legyek rá büszke” – mosolyog.
Minden termékük nagy gyümölcstartalmú, adalékanyag- és tartósítószer-mentes. Elindítottak egy fitt, cukormentes vonalat is, hogy kiszolgálják az egyre tudatosabb vevőkör igényeit. Ők is érzik, hogy mind többen keresik a tiszta gyümölcsből készült termékeket, látják a koronavírussal terhelt időszak hatását: az embereknek fontosabb lett az egészségük, és hogy mit esznek.

A raktárban sorakoznak a lekvárok, szörpök, a száz százalékban gyümölcshúst tartalmazó velők, ezek adják az árbevétel hatvan százalékát. Nyolc éve készülnek, kezdetben azonban elsősorban Szlovákiában értékesítették őket, csak az utóbbi években kezdtek foglalkozni a magyarországi piaccal. Györgyi szerint most nem engedhetik meg maguknak, hogy a bevétel tizenöt százalékát marketingre fordítsák, a terméknek kell magát eladnia. „De azt tapasztaltam, ha valaki megkóstolja, utána már keresni fogja.” Rostos és csökkentett energiatartalmú szörpjeik tavaly bekerültek a Spar polcaira is – a kisebb hazai gyártókat felkarolni hivatott Hungaricool program keretében.

A kicsinységünknek előnye is van
Legújabb termékeik a grilldzsemek és chutney-k (utóbbi dél-ázsiai eredetű fűszeres szószféleség), ezek is ott vannak több gourmet üzlet kínálatában. A webshopon kívül többnyire itt értékesítik a termékeket, a hagyományos élelmiszerboltok az utóbbi időben kikoptak megrendelőik közül.

A raktár polcain címkézetlenül áll néhány üveg lecsó, ezeket még tesztelik. „Fél éve készült el az első adag, most figyeljük, megfelelő-e a minősége, ha minden jól megy, tavasszal eladható lesz” – mondja Dominika. Ő van otthon a számokban is, tőle tudom meg, hogy tavaly ötven tonna portékát adtak el a kiskereskedelemben, ennek ötvenegy százaléka szörp, harminchárom százaléka lekvár, a többi ketchup és gyümölcsvelő volt.

Györgyi és Dominika is azt mondják, egyelőre nem szeretnének nagyobbak lenni. „Van hely a bővülésre, de mi inkább a minőséget szeretnénk tartani. A kicsiségünknek előnye is van. Rugalmasak vagyunk, maximálisan oda tudunk figyelni a partner igényeire, kísérletezünk velük együtt.”

Az energiaárak emelkedése miatt egyelőre a hűtőházuk sem üzemel, működtetése megfizethetetlen lenne. A napelemek telepítését is halogatják, pályázati lehetőségre várnak. A harmincmillió forintos új szörptöltő gép és a hozzá szükséges infrastruktúrafejlesztés volt a legutóbbi nagy beruházás, azt szeretnék most jövedelmezővé tenni. Tavaly átlagosan húsz százalékot emeltek az árakon.

Györgyi otthonának egyik sarkában áll egy retró hangulatú hintaszék, de szinte biztos, hogy sohasem fog benne ücsörögni, ottlétem alatt is állandó mozgásban van. Szabad idejében a környéket és a Börzsönyt járja a barátaival, ha gyerekei teljesen átveszik a céget, szeretné a vidéket és az üzemben zajló munkát megmutatni másoknak is. A faluban sok a felújítható, tornácos ház, azokat töltené meg turistákkal – reggelente a Kutyori Konyhán főzött gyümölcspürék illatára ébredhetnének.

Kutyorikonyha Kft.
Alapítás:
2005
Tulajdonosok:
Balla Györgyi (40%), Csósza Dominika, Csósza Levente, Géringer Klaudia Marietta (20-20%)
Árbevétel
(millió forint):
2021
112,8
2022*
124,8
Adózott eredmény
(millió forint):
2021
7,8
2022*
N.A.
Forrás: Opten, cégközlés
*Becslés.