„Ott állt a lacikonyha, erre az árusok, hátul a gyerekek kézműveskedtek, lehetett kóstolni, a színpadon műsor volt és dj. Azóta már kérdezik, hogy ugye majális is lesz” – meséli Balla Györgyi az üzem udvarán tartott tavalyi adventi vásárukról. A családi zöldség- és gyümölcsfeldolgozó az utóbbi másfél évtizedben az alig ötszáz fős település egyik büszkeségévé vált. A kutyorgó, vagyis kacskaringós kis utca végén, néhány méterre a Kozarek-tótól áll az ezer négyzetméteres üzem. A Kutyori Konyha nevet adták neki, hogy ezzel is magukénak érezhessék a helybeliek.
„A lehető legjobb döntés volt, hogy Hontra költöztem, imádom ezt a helyet. Várom már, hogy esténként kiülhessek ide. Egy-egy kemény nap után teljesen megnyugtat a természet.” Györgyi láthatóan lubickol a falusi létben. Az udvaron, a famászóka melletti bokrokat megrágcsálták a bejáró őzek, a most még kopasz fák ágai közt tavasszal versenyt csivitelnek a madarak.

Györgyi Drégelypalánkról származik. Már a dédszülei, a nagyszülei és a szülei is gyümölccsel foglalkoztak. Nógrád megye egykor a hazai bogyósgyümölcs-termesztés központja volt, a két világháború közötti időszakban telepítették az első ültetvényeket. A termelés első igazi fellendülését a 60-as évek hozták meg, miután a mélyhűtő technológia fejlettebb lett. Az epresek, málnások, ribizli- és szederültetvények mellett jelentős volt a vadon termett kökény, som, szeder és áfonya feldolgozása is.

Manapság elsősorban fekete és piros ribizli, illetve málna érik a vidéken. A legsikeresebb magyarországi bogyósból, a málnából, ebből a munkaerőigényes és a klimatikus változásokra érzékeny gyümölcsből azonban ma elenyésző mennyiséget termesztenek. Míg a 2000-es évek elején háromezer hektáron húszezer tonna málna termett, mostanra ez száz–százhús hektárra és pár száz tonnára esett vissza. Györgyi szerint nekik szerencséjük van, mert éves málnaszükségletük nagy részét egyetlen családtól meg tudják vásárolni.