Ritkán – de szerencsére azért egyre gyakrabban – látni olyan igényes felújítást, mint ezé a balatonszepezdi villaépületé. Tulajdonosai kifejezetten egy régi épületet szerettek volna megmenteni, de a villa kényelmét vendégként most a családon kívül más is élvezheti.
Adott egy gyönyörű villa vastag falakkal, klasszikus oszlopokkal, fa spalettákkal, háború előtti cserepekkel, kőlapokkal. Ha igaz, valamikor 1929-ben épülhetett. Annyi bizonyos, hogy 1926-ban, amikor a 71-es főutat építették, készült egy fotó a hegyoldalról, és csak a szomszédos villa állt itt, ez az épület még nem.
A terület egyébként egy bizonyos Virius Vince tulajdona volt, akiről a későbbi fürdőtelep is a nevét kapta. Ő először írnok, tiszttartó, majd jószágigazgató lett egy osztrák tábornok lesencetomaji birtokán, majd megvásárolta a szepezdi erdő melletti területet. Itt a filoxéravész után új fajokkal telepítette be a szőlőültetvényeket, később saját költségén hajókikötőt (1912) és vasúti megállót (1913) is kialakított. A terület egy részét parcellázta, és eladta főként városi értelmiségi vásárlóinak, és ők aztán nyaralókat, villákat építettek maguknak. Az épület tehát az 1920-as évek közepén még nem állt, 1935-ből viszont ismerünk egy hirdetést a Magyar Hírlapból, amiben mint penziót hirdetik, és ismert egy fotó is, amin a Mária-Villa név olvasható. A második világháború után aztán új tulajdonosai lettek, később ismét, mindez átépítésekkel is együtt járt. Harmadik tulajdonosa egy olyan mecénás volt, aki sok színésszel jóban volt, és a szepezdi nyaraló állítólag színészbuliknak is helyet adott.
Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol […]
Jó pár évvel ezelőtt Fördős Zé és édesapja volt a vendégem a családi vállalkozások gáláján. Zéék családi céget visznek, egyszer már csődbe mentek (apja cateringvállalkozásával), ismertek, érdekesek. Ez már elég lett volna egy jó estéhez, de ahhoz nem, hogy évek után is emlékezzek rá. Zé éppen a csőd részleteit ecsetelte, és amikor eljutott annak az ingatlannak a tulajdonosához, ahol a székhelyük volt, és amit nem tudtak fizetni, kimutatott a közönségbe, egyenesen Zettwitz Sándorra, és elmesélte, hogyan kaptak haladékot és így életbenmaradási lehetőséget tőle. Megrendezni sem lehetett volna jobban.
Színes, emlékezetes, de nem a leglényegesebb történet Zettwitz Sándorral kapcsolatban. Az idén kilencvenéves, és most nyugdíjba vonuló üzletember a kevés nagy teljesítményű magyarok egyike, azoké, akik a világpiacon is masszívan sikeres céget tudtak felépíteni 1990 óta. Kilenc éve írtunk róla először, akkor a Forbes első magyar gazdaglistáján a 33. helyen állt, cégét tizennégymilliárd forintra becsültük. Azóta több tucat alkalommal írtunk róla és a 77 Elektronikáról a magazinban és a Forbes.hu-n is, rendezvényeinkre is sokszor elhívtuk. A családi vállalkozások mostani listáján már százmilliárd forintos becsült értékkel szerepel a cég. (Az év elején publikált 2023-as gazdaglistán a 21. volt.) Zettwitz úr jól döntött, amikor vállalkozásába fektette pénzét, értékét az évek során, stílusosan, meghétszerezte. Nemhiába mesebeli szám a 7-es.
Csak pár epizód a 77 Elektronika 1986 óta tartó történetéből. Saját fejlesztésű vércukormérővel kezdtek, és már 74. generációját készítik, azóta is sikeresen. Vizeletvizsgáló készülékeket fejlesztettek, mára ezek reagens anyagait is maguk gyártják, az elmúlt években felvásárolták az egyik német beszállítójukat, és most gyárat indítanak Kínában. Négy alkalmazottal indultak, most hétszáz dolgozójuk van, és száz országba exportálnak. A cégvezető Zettwitz Sándor eredményeik jó részét már a 80-as éveiben elérte, megalkotta.
Most pedig, miután annyiszor kérdezték tőle, és ő annyiszor hárította a felvetést, nyugdíjba megy, a cégvezetést lányának, Gabriellának adja át. A generációváltás kívülről pont olyannak tűnik, mint Zettwitz úr. Megfontolt, nyugodt, tervszerű. Az egykori gépészmérnök, majd a szocializmusban sikeres külkereskedő mégsem egyhangú egyéniség, stílusán (és öltözködésén) mindig érezni vélem az Olaszországban eltöltött külkeres éveket, miközben a századforduló úriemberségéből is sok mindent megidéz. Zettwitz úr, talán nem meglepő, gyakran mosolyog, pozitív, kilencvenévesen is tettrekészséget sugároz. Ha a családi vállakozós listáról választanom kéne, hogy kiből legyen több Magyarországon, őt szívesen választanám.
A turistáktól túlcsorduló Kréta és Rodosz között félúton járunk. A két szigetet, Kárpatoszt és Kászoszt pár kilométer választja el egymástól, de két külön világba csöppenünk. Az egyiken csodálatos táj, bájos kis falvak és fantasztikus strandok várnak, a másikon a madár se jár, elbújhatunk a világ elől.
Elvesztél a szűrővizsgálatok tengerében? A hazai népegészségügyi központ, valamint amerikai források ajánlásai alapján összeszedtük, mikor mire célszerű elmenni – akkor is, ha Magyarországon lényegében nincsenek kötelezővé tett szűrővizsgálatok. Magas kockázati besorolással vagy pozitív családi kórtörténettel pedig érdemes lehet még hamarabb konzultálni a háziorvosoddal.
Hitelesség, humor, tapasztalat. Ez a három kellett ahhoz, hogy Gyetván Csabáé lehessen a Discovery Channel egyetlen magyar gyártású műsora. Tegyük hozzá, némi önbizalom is.
Kovács Tamás középiskolás kora óta vállalkozik, de már korábban beleszeretett a lézershow-kba. Cégével, a Lasershow Hungary International Kft.-vel először a magyarországi munkákat maxolta ki, és tíz éve már szinte csak amerikai projekteken dolgozik. A kiskőrösi Gagarin utcai lézerek eljutottak már Bonóig, Obama karácsonyfájának csúcsáig és a hollywoodi Gitár Hotelig,
sőt Stephen Hawkingig is.
