Hitelesség, humor, tapasztalat. Ez a három kellett ahhoz, hogy Gyetván Csabáé lehessen a Discovery Channel egyetlen magyar gyártású műsora. Tegyük hozzá, némi önbizalom is.
Ritkán fordul elő, hogy valaki ennyit gondolkodjon, ha interjúra kérik fel. Gyetván Csaba azt mondja, gondosan ügyel rá, hogy ne jelenjen meg túl sok helyen az arca. Hogy ne aprózódjon el. Végül igent mond. „Nagy a celebmassza, egyik nap műsort vezetnek, másnap túlélőshow-ban szerepelnek. Nagyobb érték, ha valaki nincs ott mindenütt, de közben köthető hozzá egy téma egyértelmű, jó tartalmakkal.”
Gyerekkori álma valósult meg azzal, hogy 2019 óta saját produkcióban készített tévéműsora lehet a Discovery Channelen. A Made in Gyetván Csabával a 170 országban futó csatorna egyetlen magyar gyártású sorozata, a több mint húsz éve elinduló Hogyan készült? „csabásított” változata. A legsikeresebb sorozatok egyike a csatornán, az epizódok átlag nézettsége ötven százalékkal haladja meg a főműsoridő átlagát.
Csaba szerint videómegosztós jelenléte bőven elég a sikerességéhez, a tévés szereplés csak plusz súlyt ad munkájának. 2012-ben indított Youtube-csatornája, ahol részben szponzorált tartalmakat közvetít, több mint 18,5 millió megtekintést zsebelt már be. A nagyjából húszperces Hogyan készült-epizódok egy-egy mindennapi vagy kevésbé hétköznapi tárgy, termék gyártásának folyamatát veszik végig, közben Csaba pörög, dumál, és kikérdezi a dolgozókat, a gyártót, a cégvezetőket. Legsikeresebb epizódja, a tízezer forintos bankjegy nyomtatásáról szóló, jelenleg 788 ezer megtekintésnél tart. Bemutatta már az ugrálóvár-készítés, az elektromoskábel-gyártás mikéntjét és a budapesti hulladékfeldolgozás kulisszatitkait is. „Mindig elsősorban a nagy kép érdekel, hogy hogyan lehet nem szexi dolgokat szexin bemutatni.”
Aki látta a Menü című filmet, most kipróbálhatja a valóságban is.
Csak épp happy enddel.
Csillogó ufó úszkál valahol Észak-Norvégiában egy fjord közepén. Eredete és célja ismeretlen, de legalább barátságosnak tűnik: a földönkívüliektől nagyon elégedetten és jóllakottan távoznak az emberek. Már az odajutás is csodálatos: a norvég fővárosból, Oslóból (egy vacsora után a háromcsillagos Maaemo étteremben) rövidke repülés Bergenbe, ahova néha még közvetlen járatok is indulnak Budapestről, innen pedig – feltankolva a kikötőben egy jó kis sült lazacos szendviccsel – bő kétórás gyönyörű hajókázás a fjordok között.
Útközben alaposan meg lehet csodálni a tájat és az irigylésre méltó nyaralókat, többnyire motorcsónak-parkolóval a telek végében. A végcél Rosendal, az Iris étteremhez legközelebb eső település. A foglalás időpontjában nem az étterembe kell belépni, hanem a kikötőben kell várakozni, innen indulnak a környezetkímélő, elektromos motorcsónakok, és juttatják el a vendégeket a víz közepén lebegő objektumhoz. A Salmon Eye napközben látogatóközpont, ahol arról tudhatunk meg többet, hogyan adhatna több élelmiszert a világnak az óceán. Estére viszont teljesen átalakul, és izgalmas, titokzatos, különleges gasztroélménynek ad helyet.
Az első megálló még egy kis bemelegítés, pár falatka, csodálatos helyi cider és rövid bevezető a csónakházban a nagy kalandhoz. Aztán már tényleg nincs más hátra, mint újabb rövid hajókázás után belépni a vaksötét… pincébe. Ahol – de nem szeretnék mindent elszpojlerezni – akad pár érdekes meglepetés. Végül mégsem horrorfilmbe illő a folytatás, hanem egy gyönyörű lépcsősoron feljutunk a földszintre, vagyis inkább vízszintre, majd tovább, a vacsora helyszínére, ezúttal már szokványosabb körülmények közé: kényelmes székek, asztalok, gyönyörű kilátás.
És innentől marad igazán tátva a szánk. A fiatal dán séf, Anika Madsen eddig nem igazán tartozott a nagy nevek közé, de olyan lélegzetelállítóan erős és a hely szellemének megfelelő menüvel rukkol elő, hogy nem kell hozzá nagy jóstehetség, hamarosan elér ide a gumigyártó fémplakettje, és akár a két csillag sem lenne túlzás.
Természetesen tengeri alapanyagokra épül a kóstolómenü, és arra is kísérletet tesz, hogy a lehető legfenntarthatóbban szerezzék be az alapanyagait: halakat, kagylókat, rákokat, algákat, tengeri sünt. Földünk hetven százalékát borítja víz, ennek ellenére a kalóriabevitelünknek csak két százaléka származik onnan. Izgalmas és hasznos kísérlet tehát tovább kutatni, hogy hogyan nőhetne ez az arány.
Ha mégis szárazföld, akkor a közismerten környezetkárosító marhatenyésztés támogatása helyett a vadon élő rénszarvast választják, mint a menü szinte egyetlen nem tengeri fehérjéje. Minden étel tele ízekkel, izgalommal, savakkal és umamival, játékossággal és kreativitással, másodpercnyi lankadás sincs.
A végére is jut még meglepetés, a régi norvég mondás jegyében irány a szabad levegő, az utolsó pár apró édes fogást a tetőteraszon szolgálják fel, és szabad tűzön készítik. Éppen tökéletes időpontban, hogy még tartson az extrém hosszú északi naplemente, és csillogó szemmel bámulhassunk bele.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara innovatív vállalkozásfejlesztési mentorprogramjában a környezetileg és társadalmilag felelős működésről tanulhatnak vezető nagyvállalatoktól, civil szervezetektől a kicsik. A jelentkezőket az egész országból várják, ősszel roadshow-ra is indulnak. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) több területen is támogatja a felelős vállalkozásokat és szervezeteket, és ösztönzi a két szféra együttműködését a közép-európai országokban. […]
A fesztiválszezonnak vége, a mi rendezvényszezonunk viszont most pörög fel igazán. Sok újdonság, visszatérő rendezvények, és persze a nagy tízéves jubileum. Save the date(s)!
Matheidesz Réka uniós karriert hagyott hátra, hogy felépítse a művészekből üzleti szereplőket faragó Wamp művészeti piacot. Most a Mome vezérigazgatói posztján ugyanezt kell megtennie egy egész egyetemmel, miközben a modellváltó egyetemek legkisebb hibáját is árgus szemekkel figyeli a nyilvánosság.
