Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben ismernek néhányat az igazán nagy óragyártók közül – Rolex, Breitling, Omega, Hublot és társai –, azonban nem csak az óriásvállalatokból áll az órásvilág. Rengeteg kisebb, de annál érdekesebb, sokszínűbb óramanufaktúra létezik. Az egyik ilyen apró vállalat – amelyik néhány év alatt az egyik legnagyobb online értékesített márka lett – az angol eredetű Christopher Ward.
Írta: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Egészen 2004-ig kell visszapörgetnünk az idő kerekét. Ekkoriban ugyanis Mike France és Peter Ellis értékesítették játékokat gyártó cégüket. A tranzakció után tanakodtak harmadmagukkal, bizonyos Christopher Warddal, milyen úton folytassák pályafutásukat.
Mivel mindhárman rajongtak a karórákért, egy közös, svájci barát révén némileg betekintést nyerhettek az óragyártás színfalai mögé, és meghökkenve tapasztalták, hogy bizonyos gyártók mekkora árréssel dolgoznak. Ekkor döntöttek úgy, hogy maguk is belevágnak egy óramanufaktúra kiépítésébe. A cél az volt, hogy elkerüljék a svájciaknál látott hatalmas marketingkiadásokat, valamint az ugyancsak költséges viszonteladói hálózatot.
Aki látta a Menü című filmet, most kipróbálhatja a valóságban is.
Csak épp happy enddel.
Csillogó ufó úszkál valahol Észak-Norvégiában egy fjord közepén. Eredete és célja ismeretlen, de legalább barátságosnak tűnik: a földönkívüliektől nagyon elégedetten és jóllakottan távoznak az emberek. Már az odajutás is csodálatos: a norvég fővárosból, Oslóból (egy vacsora után a háromcsillagos Maaemo étteremben) rövidke repülés Bergenbe, ahova néha még közvetlen járatok is indulnak Budapestről, innen pedig – feltankolva a kikötőben egy jó kis sült lazacos szendviccsel – bő kétórás gyönyörű hajókázás a fjordok között.
Útközben alaposan meg lehet csodálni a tájat és az irigylésre méltó nyaralókat, többnyire motorcsónak-parkolóval a telek végében. A végcél Rosendal, az Iris étteremhez legközelebb eső település. A foglalás időpontjában nem az étterembe kell belépni, hanem a kikötőben kell várakozni, innen indulnak a környezetkímélő, elektromos motorcsónakok, és juttatják el a vendégeket a víz közepén lebegő objektumhoz. A Salmon Eye napközben látogatóközpont, ahol arról tudhatunk meg többet, hogyan adhatna több élelmiszert a világnak az óceán. Estére viszont teljesen átalakul, és izgalmas, titokzatos, különleges gasztroélménynek ad helyet.
Az első megálló még egy kis bemelegítés, pár falatka, csodálatos helyi cider és rövid bevezető a csónakházban a nagy kalandhoz. Aztán már tényleg nincs más hátra, mint újabb rövid hajókázás után belépni a vaksötét… pincébe. Ahol – de nem szeretnék mindent elszpojlerezni – akad pár érdekes meglepetés. Végül mégsem horrorfilmbe illő a folytatás, hanem egy gyönyörű lépcsősoron feljutunk a földszintre, vagyis inkább vízszintre, majd tovább, a vacsora helyszínére, ezúttal már szokványosabb körülmények közé: kényelmes székek, asztalok, gyönyörű kilátás.
És innentől marad igazán tátva a szánk. A fiatal dán séf, Anika Madsen eddig nem igazán tartozott a nagy nevek közé, de olyan lélegzetelállítóan erős és a hely szellemének megfelelő menüvel rukkol elő, hogy nem kell hozzá nagy jóstehetség, hamarosan elér ide a gumigyártó fémplakettje, és akár a két csillag sem lenne túlzás.
Természetesen tengeri alapanyagokra épül a kóstolómenü, és arra is kísérletet tesz, hogy a lehető legfenntarthatóbban szerezzék be az alapanyagait: halakat, kagylókat, rákokat, algákat, tengeri sünt. Földünk hetven százalékát borítja víz, ennek ellenére a kalóriabevitelünknek csak két százaléka származik onnan. Izgalmas és hasznos kísérlet tehát tovább kutatni, hogy hogyan nőhetne ez az arány.
Ha mégis szárazföld, akkor a közismerten környezetkárosító marhatenyésztés támogatása helyett a vadon élő rénszarvast választják, mint a menü szinte egyetlen nem tengeri fehérjéje. Minden étel tele ízekkel, izgalommal, savakkal és umamival, játékossággal és kreativitással, másodpercnyi lankadás sincs.
A végére is jut még meglepetés, a régi norvég mondás jegyében irány a szabad levegő, az utolsó pár apró édes fogást a tetőteraszon szolgálják fel, és szabad tűzön készítik. Éppen tökéletes időpontban, hogy még tartson az extrém hosszú északi naplemente, és csillogó szemmel bámulhassunk bele.
A Két Szerecsen Bisztró az elsők között vezette be az olcsóbb hétköznapi ebédmenüt, és az egyik legrégebben működő étterem a belvárosban. Huszonöt éve a Nagymező utca még nem is volt menő környék, amikor Kereszty Gábor és társai párizsi mintára kávéházat álmodtak oda. A volt tévést azóta Berlin, New York és Tel-Aviv is inspirálta újabb éttermeinek nyitásánál, amikben az a közös, hogy mind fellendülő környékeken születtek. Mert egy médiaszakember először a potenciális közönségét méri fel.
A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara innovatív vállalkozásfejlesztési mentorprogramjában a környezetileg és társadalmilag felelős működésről tanulhatnak vezető nagyvállalatoktól, civil szervezetektől a kicsik. A jelentkezőket az egész országból várják, ősszel roadshow-ra is indulnak. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) több területen is támogatja a felelős vállalkozásokat és szervezeteket, és ösztönzi a két szféra együttműködését a közép-európai országokban. […]
A tanulást, a munkahelyi teljesítményt, a mentális egészséget, de még a művészi vagy a sportteljesítményeket is elsősorban az elme alapképességei határozzák meg. Ezeket sokáig adottnak vették, de a BrainRx programmal néhány hónap alatt jelentősen és maradandóan fejleszthetők. Ma már teljesen alapvető hozzáállásnak számít a sportban az, hogy a speciális képességek mellett, sőt talán azok előtt […]
