Madárfüttyben babakocsit toló, harminc eleji párok és velük szemben kutyagoló tacskóseregek pórázkavalkádja, amiben még csak felbotlani sem lehet, olyan széles a járda, hogy mindenki elfér egymás mellett. Sőt jut hely még a kávézó teraszának is, ahol filterkávét vagy kraftsört szürcsölgetve omlanak össze a mellettük megszülető babás-kutyusos-szirupos látványtól.
Ehhez hasonló képsor, nyáltenger városimázs-videókból szokott folyni, ezért is álljunk meg egy cikk erejéig, és sétáljuk végig a 9. kerületi Tompa utcát. Öt sarkon, durván háromszázötven méteren testesül meg mindaz a harmónia, amit egy 21. századi világpolgár elvárhatna egy modern belvárosi lakóutcától.

Kellemes hatásfokon pezsgő élet, szuper helyek, széles járdák ivókúttal, tele paddal, árnyékos fasorral, tömött parkolók helyett nyugis teraszok és kanyargó, egyirányú kocsiút 30-as táblával, sarkonként megforduló menetiránnyal, ami nemcsak a gyalogosoknak, de a mindkét irányban közlekedő bringásoknak is biztonságot nyújt. Mintha a Tompa minden vonásával azt üzenné az autósoknak, hogy húzzatok innen – és ez így van jól.

A 90-es évek elején elinduló középső-ferencvárosi rehabilitációban meglepően korán, már 2002-ben elnyerte mostani állapotát az utca, és ma kvázi helyi főutca gyanánt szeli át a Körút–Üllői–Haller–Mester ölelte területet. Szóval nem véletlen, hogy a Tompa lett a több évtizedes megújítási projekt legfőbb haszonélvezője, nem beszélve az utca végéből kitárulkozó Ferenc téri parkról, aminek vidámsága már-már giccsbe hajlóan idézi meg a választási kampányfilmek plasztikus idealizmusát. Távol álljon tőlem a felhőtlen optimizmus, pedig tényleg ilyen pöpec ez a környék.

„Kiállta az idők próbáját” – mondja Lukács Máté, a köztéri hibajelentő oldalnak elindított civil szervezet, a Járókelő operatív vezetője. Arra utal, hogy a Tompa felújítása után tizenhét évvel, 2019-ben jelent meg gondozásukban egy Londonban megszületett várostervezési koncepció, a Healthy Streets (Egészséges utcák) kiadványának budapesti adaptációja. Ez azt vizsgálja egy többpontos kritériumrendszerben, hogy adott városrész mennyire van alárendelve az emberek életminőségének, mindenki otthon érzi-e magát benne.

Ennek a koncepciónak máig a Tompa az egyik fő budapesti mintapéldája, Veress Luca, a Járókelő urbanista munkatársa szerint 100 pontból majdnem 80-at ér el az Egészséges utcák módszertana alapján. „Jó példa rá, hogy miként lehet egymás mellett számos olyan funkció egy viszonylag keskeny lakóutcában, amik máshol, akár a Ferencvárosban is egymás ellenében hatnak a jelen­létükkel.”

Persze, a jó dolgoknak áruk van, pontosabban négyzetméteráruk. „A Tompa utcai lakásárrobbanás szorosan követte a fővárosi felértékelődést” – mondja Balogh László, az Ingatlan.com vezető gazdasági szakértője. Jól látszik a számokon, hogyan pozicionálták újra a vásárlók és a befektetők az itt eladott ingatlanokat. 2015-ben még 350 ezer forint körül mozgott az átlagos négyzetméterár, most már meghaladja a 930 ezer forintot, sőt 2022-ben 1,1 millió forintnál is több volt. A kereslet így is töretlen, ráadásul gyorsan is pörög, Balogh szerint átlagosan negyven–ötven nap alatt kerül vevő a Tompán eladó ingatlanokra, szemben a hatvan–nyolcvan napos átlagos fővárosi értékesítési idővel.

Hogy gyorsan helyrebillentsük az univerzum egyensúlyát, azért itt sem tökéletes minden. A Ferenc tér túloldalán induló Balázs Béla utcában mohó túlépítés zajlik, szemben a Tompán az évek alatt szépen, tömbönként végigsakkozott újjászületéssel. Végigtekerni tök jó az utcán, de lezárni szinte már lehetetlen a bringát. Erre a pár száz méterre csupán hat darab kerékpártámasz jutott, főleg villanyoszlopokon és a zöldkazetták kerítésein kell zsonglőrködni a lakattal. A 9. kerületi hajléktalanok helyzete itt is segítségre szorul, a teraszos helyeken pedig sokan nem bírnak ellenállni az ilyenkor rájuk törő dohányzási szenvedélyüknek, így viszont egyes helyeken megszaporodnak az eldobott csikkek. És sajnos galamb is van, ha nem is sok, a Paletta előtti madáretetőre direkt kisebb lyukat faragtak, mert hát a galambetetés téves állatvédelem.

Paletta
Amikor a környékre költözött a balatoni vendéglátásban jól ismert Bezerics Dániel, nem volt kérdés, hogy új, a boglári Paletta világát a fővárosba is beköltöztető bisztróját a Tompa és Páva utca sarkán nyitja meg. Ennek több mint hét éve már, aki pedig hobbista rántottsajt-minőségellenőrnek tartja magát, annak ma is kihagyhatatlan hely az erről a fogásáról híres Paletta (most épp Pusztaszabolcsról jön a sajt hozzá). Az étlap rendszeres alakulását nemcsak a szezon alapanyagaihoz, de hangulataihoz is kötik. Például ha télen lelassul az élet, a konyhatechnológiák is lelassulnak, ettől pedig gazdagabb lesz az ízvilág.

Igen ám, csakhogy a kultúra ápolása mellett az üzlet is ugyanolyan kritikus tényező lett a covid és az inflációs válság óta minden helyen. Dánielék tudják, hogy azoknál a slágereiknél, ahol szűk árréssel operálnak, egyszerűen lépést kell tartaniuk a növekvő árakkal, még akkor is, ha amúgy jobb anyagi helyzetű közönségük pénztárcája is megérzi.

Ezért igyekeztek az elmúlt években kimondottan jó ár-érték arányú fogásokhoz, alapanyagokhoz is nyúlni, vagy több pozíciót elfoglalni az értékláncban. Például maguk készítik a kacsamellsonkát, vagy mondjuk közvetlenül a gazdaságoktól veszik a sertés­fület, ezzel is meghúzva a kereskedelmi csatornák költségét, de mégsem engedve a minőségből.

Dániel szerint nyáron hetven–nyolcvan embert kell megebédeltetniük, százhúszat pedig megvacsoráztatniuk, hogy jó napot zárjanak. A Paletta már évek óta civilizált eredménnyel üzemel, a családi cég, a Manolli Kulinária Kft. 2022-ben 155 millió forint feletti bevételt és több mint 11,5 milliós eredményt termelt, tavaly ehhez képest harminc százalék körüli volt a növekedés. A borászcsaládból jövő Dániel azt mondja, a Ferencvárosban otthonra talált, és valóban működő polgárságra, a helyi kultúracsinálásból pedig ők is kiveszik a részüket, például utcazene-fesztivállal, gyereknapokkal – vagy könyves kávézóval, alig pár méterre a bisztrótól…

Crafty
Magyar Balázs programozást, Morauszki Detti marketinget tanult. Miután megismerkedtek, csináltak egy jegyértékesítő startupot, amit elvitt a járvány. Balázs akkor már pultos háttérrendszert fejlesztett, Detti pedig az egyetem óta pultozgatott, szóval adta magát a vendéglátózás. Tompa utcai helyüket, miután megnézték, fél óra múlva már le is foglalták, annyira beleszerettek az utcába. Azóta is itt működik kraftsörbárjuk, és szlalomozik a vendégek és pultosok lába közt a két fehér kutyus, Borisz és Brúnó (az apuka), posztjaik visszatérő sztárjai.

Részben önerőből, részben családi segítséggel vágtak neki a vállalkozásnak (már nem a kutyákról beszélek). A covid alatt, 2020 májusában indultak, alig pár hónappal később tulajdonképpen elviteles kraftboltként kellett futniuk. Mivel ezt Balázs és Detti ketten is el bírták látni, még plusz ember felvétele nélkül vészelték át a kezdeti időszakot, 2021-re pedig már nyereségbe is fordult a cégük. 2023-ra, mint többeknél, náluk is kicsit megtorpant a növekedés, 2022-es, 54,3 millió forintos árbevételükhöz képest 56,5 milliót csináltak tavaly.

De majd mostantól! Novemberben ugyanis új helyet laktak be, a sörbártól pár lépésre kávézó-borozót is nyitottak, ami a nyereségükből le fog csípni, de hároméves megtérüléssel számolnak. A két helyen más és más alkotó állítja ki festményeit, fotóit minden hónapban, emellett a szezonban egymásnak adják a kisüzemi főzdék a kilincset, hogy kóstolókat tartsanak, idén már kvízestek is lesznek a Craftyban, sőt indul a mobilos italrendelés azonnali barionos fizetéssel.
Hosszú távú céljuk a második sörbár megnyitása, jelen állás szerint két év múlva a Nyugatihoz közeli Csengery utcában is megjelennek. Addig is a Tompán kell csodájára járni a rókalogós bárnak – itt a bizonyíték, hogy öt csappal és két hűtővel is izgalmas kínálatot lehet varázsolni, az apró helyen (a terasz elég tágas) 160 különböző kisüzemi sör kapható egyszerre.

Fill the Winebox
Sokat jártak külföldre kóstolni, itthon viszont már nem találták meg kinti kedvenceiket. Gondolták, behozzák őket, de nálunk frissnek ható koncepcióban, online közösségi borpiacként, ahol ha a borkedvelők megtöltenek egy virtuális ládát, a Fill The Winebox behozza nekik az adott európai vagy dél-amerikai bort. Önmagában így nem volt életképes a modell, muszáj volt személyesen is megismertetni az embereket ezekkel a fajtákkal. Így jött a webshop mellé a borbár és borbolt a Ferenc tér 1. alatt. A kínálat hetven százaléka import, és szinte az egészet csak ők hozzák be ilyen formában. Sőt nagykerként más kereskedést, éttermet is ki tudnak vele szolgálni.

A hely korábban gumisműhely volt, azelőtt istálló, Koncz Krisztián kutyasétáltatás közben botlott bele, végül nyilvános önkormányzati pályázaton vették meg az ingatlant a társtulajdonosokkal. Nyáron a későbbi sötétedéssel megvan a bája annak, amikor bent ülsz egy ausztrál üveggel, kintről bemorajlik a Ferenc téri játszótér, közben melletted a rekortánon szelik a futók a köröket.

2018 végén indult a bár, eddigi működésük fele tehát a covidról és a túlélésről szólt. 2022-ben úgy tűnt, sikerült mindkettőből kikecmeregni, az üzemeltető Borbár Kft. 2021-hez képest csaknem duplázott, 40,6 milliós árbevételük volt. A következő próbatétel az infláció, ami azért a magasabb életszínvonalú borszerető közösséget is kikezdi, 2023-ra becsült, húszszázalékos növekedésük az infláció miatt reálértelemben inkább stagnálás.

Fő közönségüket, mint sok más Tompa utcai egységnek, a helyi lakosok és egyetemi közösségek adják. Krisztiánék a borkóstolókon és az antipastin túl júniusban étlapot frissítenek, és nyitnak a zenés-kulturális rendezvények felé is, legyen az gyertyás dzsesszeste vagy halkabb vinilpörgetés, a falon képzős művészek festményei lógnak majd. A kultúracsinálás önmagában nem biznisz, hanem felelősség, ez itt is így van. Persze, ha az így idecsalogatott vendégek náluk fogyasztanak, azzal már mindenki jól jár.

Tompa17
…és ez bizony a Tompa17, amit a kft. felesben üzemeltet a Könyves Magazinhoz és a Margó Fesztiválhoz köthető Valuska testvérek, László és Gábor cégével. Bezerics Dánielnek a Tompán járkálva a Liliom utca sarkához, az üres, romos épülethez érve mindig volt némi hiányérzete. Elképzelt ide egy helyet kávéval, bagellel, süteménnyel (édesanyja receptjei alapján), magas könyvespolcokkal (szabadon lehet kölcsönözni az ezerkétszáz könyvből), kicsit klasszikus, otthoni dolgozószobai hangulattal, kulturális programokkal, no meg nagy, gyerekkori álmával: helyi főzésű, adalékmentes fagylalttal.

Feleségével el is kezdték tervezgetni a kávézót, így jött a képbe egyik legjobb barátjuk, László, a Könyves Magazin lapigazgatója, hogy szálljon be, és így álmodták meg a Tompa utca mondhatni közösségi nappaliját, ahová beülve tényleg úgy érzi magát az ember, mintha a környék élő szövetének része lenne ő is. Szerelemprojekteknél kicsit az üzleti elvárások is máshogy szoktak alakulni, de a 2022-es nyitás után 2023-ban már nullás évet zártak, és a tervezett ötéves megtérülés tarthatónak tűnik.

Élesztőház
Némi módszertani csalással élve, de ahogy 11-12 környékén zárnak a Tompa utca helyei, a fékezhetetlen fogyasztósereg úgy szivárog át a szomszéd utcákba. Legtöbben talán a legendás Tűzoltó utcai Élesztőházba, ami – hihetetlenül hangzik, de – már tíz éve azon van, hogy a lehető legszélesebb közönségnek népszerűsítse a hazai kraftsört. Nem kisujjeltartósan, tizenöt százalékos tripla ipákkal, hanem a magyar piac alapsöreivel és közkedvelt fajtáival, a főzdéktől független működéssel. Tóth Imre alapító ma is büszkén mondja ki: ők bizony kocsmát akarnak üzemeltetni, abból is zsibongót, ahol bárki megfordulhat.

Imre papírjából kiindulva antropológus, bevallása szerint antiüzletember, életrajza alapján pedig forradalmár. Tizenöt év alatt tizenöt különböző dologba vágott bele, nemegyszer polgár­pukkasztó céllal. 2012-ben, a benti dohányzás megtiltásakor például egy Ráday utca közeli lakáskocsmával és bent is megengedett cigarettázással hekkelte meg a rendszert – tíz éven át sikerrel. 2020 nyarán mi is megírtuk, hogy a Dunakanyarban fröccsteraszt nyitott Danu néven, meg azt is, amikor pár éve több másik Forbes-arccal NFT-projektbe vágott.

Az Élesztőházat még a magyar kraftszcéna másik legendájával, a Főzdefeszt-alapító Bart Dániellel kezdte, de jó barátja azóta kiszállt a házból, és ma már inkább kraftsör témájú könyveiről ismerik. Mindenesetre mindkettőjüknek nagy szerepe van a magyar kraftforradalom berobbantásában, az Élesztőház kezében pedig igazából ma is ott lobog a fáklya.

A hájp már csöndesebb, mint az elmúlt években, de a forgalom töretlen, ezer kiadott blokk alatt most sem tartanak egy estét sikeresnek, a házban pedig egyre több új partner, helyszín jelent meg azóta, például a Budapest Bike Maffia is egy adománykávézóval. Imre szerint a ház bérleti szerződésének tízéves meghosszabbításával új lendületet kap a vállalkozás, a csapokat üzemeltető Shkembe Kft. 2022-ben 120,4 millió forintos évet zárt, 2023-ban erre körülbelül 25–30 százalékot tudnak még rápakolni (mínusz az infláció). Egyik projektcégük ráadásul nem mindennapi dobással készül, a bejárat után balra hamarosan sörmúzeum nyílik Budapest százötven éves sörtörténetével.

Illusztráció: Fábri Zsuzsanna