Álmodsz, lépsz, kockáztatsz, és még be is jön. Egyszóval selfmade vagy. 33 példamutató nő, akik nem egyszer egy kis faluból indulva meghódítottak egy világot.
Módszertan Hogyan készült? Sokszínűen, vállaltan szubjektíven, úgy, hogy tudjuk: sokan mások is felfértek volna erre a listára. Csak olyanokat választottunk ki, akikről 2013 novemberi indulásunk óta írtunk már valamelyik Forbes magazinban, különszámban vagy a Forbes.hu-n, megismertük a sztorijukat, felfedeztük és azóta is követjük őket.
Ki selfmade? Definíciónk szerint selfmade az, aki önerőből jutott nulláról az egyre, teljesítményének alapja az erőfeszítés. Volt egy jó ötlete, egyedi üzleti terve, átlagon felüli elszántsága, kitartása, karizmája, és végigvitte, amit elképzelt, sokszor a fősodorral szemben. A maga területén műfajt teremtett, új minőséget hozott létre, és nem politikai kapcsolatokból lett valaki. Életútja tiszta, nincs benne megalkuvás, törés. A maga erejéből teremtett üzletet vagy – ha nem üzleti területen mozog – márkát a nevéből, és vívott ki akár nemzetközi érvényesülést is. Munkájáért jogosan kap pénzt (sok pénzt), népszerűséget vagy a társadalmi hasznosságot elismerő megbecsülést.
Miért pont ők? Ők miért nem? A harminchárom kicsit több, mint harminchárom: ha egy vállalkozás mögött több egyenrangú ötletgazda és alapító áll, őket egynek számítottuk. Multimenedzserek, sportolók, művészek vagy tudósok, akik „szimplán” utánozhatatlanul jók a maguk területén, de tudatosan céget vagy énmárkát nem építenek, nem kerültek most fel erre a listára. Beválogattunk viszont több olyan nőt, aki nem üzleti sztár, nem celebritás, nem húzónév, a nagy nyilvánosság kevéssé ismeri, de „megcsinálta”. Teljesítményüknek pénzben kifejezhető értéke van – büszkék vagyunk rá, hogy sokukról mi írtunk a magyar sajtóban először, mi fedeztük fel és mutathattuk be őket. Mind mögött ott van a wow! faktor.
Tatár György tudta, hogy az ötlete jó, de évekig várt rá, hogy az üzlet beinduljon. Amikor úgy tűnt, hogy nagyot szakít, hatalmasat bukott. Sokak szerint nagy az arca. De ha arról volt szó, félretette az egóját, és legnagyobb konkurenseivel is tudott üzleteket kötni. Cége, a Hotelpremio ma már piacvezető a magyarországi vállalati rendezvénypiacon.
„Sokan nem tudják fiatal korukban, hogy mit akarnak. Én tudtam. Több nyelvet beszélek, így jött a szálloda. Elmentem nyári munkára az Aquincum Hotelbe, emeleti londinernek, ami a legalja, a szobaasszony a főnököd. Az első munkanapom első órájában vittem egy nagy halom szennyest. Nem láttam mögé, és elakadt a folyosón a kocsi. Nem értettem, mi történt, lököm, lököm, kinéztem, és látom, hogy épp Dr. Alban lábára tolom a kocsit. Nem mondtam neki, hogy sorry, it’s my life.”
A legtöbben nem ilyen első munkanapról álmodnak. Ha zöldfülű emeleti londinerként, egy hatalmas kupac szennyes törölköző mögött rátolod a kiskocsit egy világsztár énekes lábára, ahogy Tatár György tette, kevesen jósolnának túl fényes jövőt a szállodaiparban. De ő tízéves kora óta szállodás szeretett volna lenni, így másnap is bement dolgozni, meg az azutánin is. A következő nyár nagy előrelépés volt, londiner lett, ekkor már hozzányúlhatott a bőröndökhöz, és persze jattot is kapott.
Szépen lépkedett a ranglétrán, és amikor sok nyári munkával és évvel később eljött a cégtől, az akkoriban a szállodaiparban meghatározónak számító Tavernától, már csak a szállodaigazgatói pozíció volt feljebb. Közben idegenforgalmi közgazdász lett, de mint mondja, ez az időszak, a gyakorlat nagyon fontos volt a későbbi karrierje szempontjából.
Első nagy húzása a budapesthotelreservation.hu volt. 2004-ben a booking.com még közel sem volt egyeduralkodó a szállásfoglalások terén, az utazók ma már elképzelhetetlen módszerekkel foglaltak szobákat. (Emlékszem, egy prágai utamhoz például egy kőbányai panel földszintjén át vezetett az út, itt lehetett befizetni a szállás díját, egy cseh–magyar utazási irodán keresztül.) Gyuri is logikusan gondolkozott: a nálunk szobát kereső külföldiek biztosan ezt a két keresőszót fogják először beütni, így a szálláslistázó webszájt bankot robbant. Hatalmasat tévedett. Hajnaltól éjfélig próbálgatta a keresőoptimalizálás újabb trükkjeit, mégis alig-alig esett be szobafoglalás.
Ebben az időszakban találkozott először Révész Róberttel is, aki akkoriban az egyetem mellett a Budapest Business Journal, majd a Turizmus Kft. salesmenedzsere volt. „Gyuri betelefonált, hogy szeretne egy hirdetést megjelentetni. Kimentem a Váci úton lévő irodába. Lelketlen folyosók, jellegtelen ajtók, az egyik ajtó az övé. Beléptem, az ajtó mellett ült egy csinosabb lány, a szoba végén egy íróasztalnál valaki, aki nagyon komolyan vette magát, öltönyben, a nyakkendőjén nagy csomóval. Köszöntem, a lány mondta, hogy szól az ügyvezetőnek. Mindezt egy kétszer négyes szobában. És akkor odajött hozzám, talpig nyakkendőben.”
Gyuri egy negyedoldalas hirdetést szeretett volna, de – mint fogalmaz – már egy kiflire se volt pénze. Mindent egy lapra tett föl, jóval kevesebbet ajánlott a hirdetésért, ami amúgy 150 ezerbe került. Robi segíteni próbált, sokat beszélgettek, így végül létrejött a deal ötvenezerért. Talán ez is közrejátszott abban, hogy idővel a szakmai kapcsolat barátsággá változott. „Sokan úgy látták őt akkoriban, hogy nagyképű – mondja Robi –, nekem nem ez maradt meg. Muris volt, hogy ott ül az ügyvezető a kétszer négyes szobában, de valahogy e mögé láttam. Láttam a cég indulását, és ez szimpatikus volt. Később sokszor találkoztunk, leültünk kávézni.”
„Annyira a nulláról kezdtem, hogy egy kölcsönkért asztallal, egy kölcsönkért székkel, és egy használt fonnyadt Albacomp notebookkal indítottam el a fantasztikus vállalkozást. – mondja Gyuri. – Azt gondoltam, ha öltönyben járok meetingekre, az jó lesz. De nem voltak meetingjeim.” Ő volt a pénzügyes, az ügyfélszolgálat, faxot küldött, ajánlatokat, szobafoglalásokat írt, és az is ő volt, aki négy nyelven, magyarul, angolul, németül és olaszul megírta és feltöltötte az adatokat a honlapra. Amikor ez túl sok lett, ekkor vett fel adatrögzítésre egy négyórás kollégát. „Ekkoriban 362 napot dolgoztam egy évben, és ebben ugye azért benne van a karácsony, a hétvége, a húsvét, csak úgy mondom. Éjjel-nappal azon gondolkodtam, majd rájöttem, hogyan lehet organikusan előre kerülni a Google találati listáján. Ma könnyű mutogatni, hogy »Tatár Gyuri, neked könnyű!« Csináld utánam, semmi probléma!”
Nem volt őszinte a mosolyom 2005. február 7. is úgy indult, mint bármelyik nap. Aztán megcsörrent a telefon. És megint. És megint, és megint. „Mentem be az irodába, szombat volt. Arra gondoltam, durrantok egy pezsgőt, de nem volt miből, addigra mindent feléltem” – emlékezett vissza korábbi cikkünkben az indulás időszakára (Forbes, 2019/10.). A Google aznap tekert egyet az algoritmuson, a szájt a találati lista élére ugrott, és a számítógép előtt magányosan ücsörgő kvázi startupperből néhány hét alatt a budapesti szállodaipar egyre befolyásosabb figurájává vált. Nem csoda, hogy egy kicsit nehezen kezelte a helyzetet, kicsit elszállt magától ekkoriban, de ma már csak nevet rajta. „Volt igazság benne, az biztos. Huszonhat éves koromra önerőből piacvezető lettem. Akkor még nem volt booking.com, meg szallas.hu sem.”
Napi több száz vendég szobáját foglalták le rajtuk keresztül. A szállásfoglalás ma is egyszerű jutalékos biznisz, a hotelek tizenöt–húsz százalék körül fizettek a hozzájuk vendéget közvetítőknek. Ebből lukratív üzlet keletkezett, de ami előny volt, az a továbblépéshez hátrány is: a szájt címe főleg a fővárosra korlátozta a kereséseket, a foglalásokat, és így a partnereket is. „A turizmuson belül ismert márka volt, de a nagyközönségnek nem. Ráadásul ezzel a névvel a magyar piacnak vidéki wellnesshétvégéket értékesíteni nagyon hülye optikával lehet.” Az üzlet persze ment, a szakmát jól értették, de fejlődni akartak, ezért mint szakmai befektetők, kinézték a szallodak.hu domént. Csakhogy az alku rendkívül lassan született meg a doméntulajdonossal, közben pedig mások is készülődtek, hogy felépítsenek egy hazai piacra szánt foglalási platformot. Végül 2010-ben megállapodtak, és a következő hónapokban Gyuri majdnem minden pénzét beletolta a fejlesztésbe.
„Ültem a nappaliban, és a tévében megláttam a szallas.hu hirdetését. Úgy éreztem magam, mint akit leforráztak. Ismertem a két alapítót, de nem gondoltam, hogy ők ekkorát fognak durrantani. Mellette a Booking is nagyon erősen jelen volt már a piacon. És tényleg nem volt őszinte a mosolyom – meséli a szallas.hu repülőrajtjáról. – De nem gondoltam, hogy ezzel vége a világnak. Beültem a kocsiba, és visszamentem az irodába, éjjel. Leültem, és különböző szcenáriókat alakítottam ki. A szállodaiparból jövök, azt láttam, hogy ha a leisure nem működik, ott van mellette a corporate.
Arra jutott, hogy ha csapata megkeresi a partnereket, még működhet is a dolog, csak nem volt csapata. Felemelte a telefont – már nem éjjel –, és ahogy egy amerikai filmben, a semmiből elkezdte hívogatni a lehetséges partnereket.
Szállásguruból rendezvénykirály
Amikor elkezdte, az volt az üzleti hipotézis, hogy a kkv-k szállásfoglalásaival építi újra magát. Megkereste azokat, akik a cégen belül a szállásfoglalásokat intézték – ez a pozíció nagy átfedést mutatott a mindenkori titkárnőkkel. „Egy cég bejött, két cég bejött, három cég bejött. Ugrunk egy nagyot: ma ez kétezer-négyszáz.”
Hamarosan jött a következő kérdés. „Rendezvényeket is tudtok?” „Hát hogyne tudnánk, persze. Milyen színűt kérsz? Semmi probléma!” Persze fogalmuk sem volt róla, hogy kell rendezvényt szervezni, ehhez képest hamarosan ott találták magukat, hogy a céges szállásfoglalások mellett helyszínt ajánlanak, cateringet, projektort és fellépőt szerveznek. „Mára ez úgy néz ki, hogy a főprofil a rendezvényszervezés, de különösen a MICE, egyértelműen ez a fő csapásvonal, emellett még mindig nagyon erős lábunk a corporate szállásfoglalás.”
A MICE a Meetings, Incentives, Conferences és az Exhibitions szavakat fedi. Azaz az üzleti és szakmai találkozók, rendezvények, konferenciák és kiállítások szervezésére specializálódott turizmust. Mivel nagyobb mennyiségű utazó, előre eltervezetten, a fenti célok egyikével vesz részt, ezért nagy tervezettséget igényel. Röviden üzleti turizmusnak vagy hivatásturizmusnak is nevezik.
A helyszínek viszonylag szerény havidíjért kerülhetnek be az adatbázisba, ők megkönnyítik a szervezést, a jutalékot pedig a szolgáltatóktól kapják. Első nagy ügyfeleik az Unix Autó, az NN Biztosító és az E.ON voltak a 2010-es évek közepén, amivel további kapukat is sikerült megnyitni. Így lett a 2010-ben alapított Hotelpremio Kft. fő profilja puszta szállásfoglalás helyett a – főként céges – rendezvényhelyszín-közvetítés, ennek megfelelően kezdtek terjeszkedésbe, vásárlásokba.
A fordulatot az hozta el, hogy leült tárgyalni a szallodak.hu és a rendezvenyhelyszinek.hu mögött álló csapat (az ezredforduló után alapított szájtot az Ad Soultions Kft. üzemeltette). Az együttműködéssel kölcsönösen nyertek: profi szervezőket, illetve adatbázisokat és ezáltal új megbízásokat. Az összebútorozás annyira jól sikerült, hogy a méretben nagyobb, de nem szakmabeli csapat által irányított rendezvenyhelyszinek.hu-t másfél év alkudozás után eladták a Hotelpremiónak.
2020-ban tovább tisztult a kép, sikerült megállapodni a korábbi nagy konkurenssel, a szallas.hu-val. Utóbbi eladta a konferencia-hotelek.hu nevű márkáját, azóta mindkét cég arra koncentrál, amiben vezető szerepe van. A szallas.hu így kizárólag a B2C piacon tevékenykedik, a szallodak.hu pedig rendezvényhelyszín-platformjaival a B2B fogyasztókra koncentrál.
Míg a korábbi üzletek hosszas alkudozás után jöttek létre, ebben az esetben gyorsan megállapodtak. „Mindketten tudtuk, mit akarunk. Nekünk egyértelmű volt, hogy a B2C üzletben szeretnénk erősek lenni, és tudtam, hogy Gyuri a B2B részre akar koncentrálni. Pár levélváltás után meg is állapodtunk” – eleveníti fel az üzletkötés körülményeit Szigetvári József, a Szallas Group alapítója. Mint mondja, mindig nagyon hasonlóan látták a piacot, és jót tudtak a szakmáról beszélni. „Gyuri érti a turizmus B2B részét. Tudatosan és kitartóan építette fel a cégét, és sohasem félt előre gondolkozni.”
A Hotelpremióban évekig volt egy csendestárs, aki ki akart szállni, ezért Gyuri kivásárolta. Szó volt róla, hogy egy turizmusban aktív, nagy cég száll be a helyére pénzügyi befektetőnek, de nem igazán a friss tőkére, sokkal inkább egy szakmai társra volt szükség. Végül Révész Róbert lett az új tulajdonostárs, hozta magával a kapcsolatrendszerét és a tudását.
„Egyetemistakoromban, ami pénzt kerestem, elköltöttem utazásra. Kína, Szíria, Peru – visszagondolva, négy év alatt körülbelül két garzonlakás árát költöttem el akkoriban. Aztán egy barátom megkérdezte, miért nem dolgozom olyan helyen, ahol utazni is tudok. Gondoltam, ebben van valami” – emlékszik vissza Robi, miként került a Turizmus Kft.-hez. Két évtizedet töltött ott, idővel mint társtulajdonos. Később a cégen belül leányvállalatot (PR in Hungary) is alapított és vezetett, ez országokat vagy épp szállodaláncokat promotált.
A váltás jó döntés volt: Robi számításai szerint mára a világ hatvankét országában és több mint ötszáz városban járt. Nem számoltam ki, de ez még két budai villa árából se jönne ki, nemhogy két garzonlakáséból. „Megérkezett Robi, és a core business mellé, a kétezer-négyszáz ügyfélből álló klientúrára építve létrehozott több olyan új üzletágat, amivel én korábban nem foglalkoztam soha” – mondja Gyuri.
Azt vallják, hogy Magyarország köré képzeletbeli kört húzva, a hatórás autóúttal elérhető célpontok közül a turisztikai ipar szereplői közül bárki érdekes lehet. Eddigi egyik legnagyobb dobásuk is ehhez kapcsolódik: tavaly felvásároltak egy csehországi iparági szolgáltatót, adatbázissal, ügyfélkörrel, hamarosan megnyitják ugyanis ottani irodájukat, prágai központtal.
De nem szeretnének leállni a regionális terjeszkedéssel, sorolják is a lehetséges országokat: Csehország után Lengyelország, Szlovénia, Horvátország és Románia következhet, ahol helyi cégként, ügynökségként lesznek jelen. „Az országok közötti szinergiákat szépen ki fogjuk tudni használni, hiszen ha mondjuk egy cseh szereplő el szeretne jönni Magyarországra, akkor a cseh ügynökségünk tőlünk fogja megvenni a szolgáltatást.”
A Hotelpremio a járvány alatt a vásárlásokra koncentrált, tavaly pedig már szép növekedést tudott elérni. Portáljaikon csaknem nyolcszáz magyarországi helyszín érhető el, 2023-ban összesen 1184 rendezvényt tartottak. Mindez persze nem egyenletesen oszlik el az évben, a rekorder napon ötvennyolc rendezvényük volt. A legnagyobbon ezerkétszázan vettek részt, a legdrágább több mint negyvenkétmillió forint értékű volt.
Közben volt két kitérője a vendéglátás irányába is (2014-ben a budapesti Sophie & Ben Bistro, 2015-ben a Steamboo egyik tulajdonosa lett), de a fiatal Tatár György álma mégis csak az volt, hogy egyszer szállodaigazgató lehessen. Bár nem állt ettől messze, de ez akkor nem jött össze.
„Abban hiszek, hogy az elméleti tudás mellett a gyakorlat is szükséges. Én végigjártam a ranglétrát. Voltam már recepciós, portás, front office menedzser, értékesítési vezető lett a vége. Csak a szállodaigazgatói pozíció hiányzott. Nagyon nagy váltás. 2018, Boutique Hotel Annuska, saját üzemeltetés. Képzeld el, hogy én vagyok az igazgató!”
Új korszak kezdődött Magyarország piacvezető gyógyszerkereskedelmi cégénél.Az alapításának 75. évfordulóját idén ünneplő Hungaropharma Zrt. 2024 januárjától regnáló vezérigazgatójával, Füzesi Judittal beszélgetünk a vállalat jelenéről, jövőjéről. A Hungaropharma Zrt. Magyarország 50 legnagyobb árbevételű vállalatának egyike, mégis viszonylag keveset hall róla az átlagolvasó. Füzesi Judit: Igen, ez így van. A Hungaropharma, mint a legnagyobb, nemzeti gyógyszer-nagykereskedő az […]
Vagy szép gyerekcipőt lehet kapni, ami nem egészséges, vagy jót, ami viszont nem szép – ezzel a klasszikus felismeréssel alapított céget Molnár Dóra konduktor. Az első készletet percek alatt vitték el, az azóta eltelt alig három évben már meg kellett tízszerezni a gyártást.
Első látásra szerethető elegancia. Ha a hátteret is ismerjük, akkor egy csupaszív háromgyerekes quitói házaspár meg a róluk elnevezett különleges étterem története.