Álmodsz, lépsz, kockáztatsz, és még be is jön. Egyszóval selfmade vagy. 33 példamutató nő, akik nem egyszer egy kis faluból indulva meghódítottak egy világot.
Módszertan Hogyan készült? Sokszínűen, vállaltan szubjektíven, úgy, hogy tudjuk: sokan mások is felfértek volna erre a listára. Csak olyanokat választottunk ki, akikről 2013 novemberi indulásunk óta írtunk már valamelyik Forbes magazinban, különszámban vagy a Forbes.hu-n, megismertük a sztorijukat, felfedeztük és azóta is követjük őket.
Ki selfmade? Definíciónk szerint selfmade az, aki önerőből jutott nulláról az egyre, teljesítményének alapja az erőfeszítés. Volt egy jó ötlete, egyedi üzleti terve, átlagon felüli elszántsága, kitartása, karizmája, és végigvitte, amit elképzelt, sokszor a fősodorral szemben. A maga területén műfajt teremtett, új minőséget hozott létre, és nem politikai kapcsolatokból lett valaki. Életútja tiszta, nincs benne megalkuvás, törés. A maga erejéből teremtett üzletet vagy – ha nem üzleti területen mozog – márkát a nevéből, és vívott ki akár nemzetközi érvényesülést is. Munkájáért jogosan kap pénzt (sok pénzt), népszerűséget vagy a társadalmi hasznosságot elismerő megbecsülést.
Miért pont ők? Ők miért nem? A harminchárom kicsit több, mint harminchárom: ha egy vállalkozás mögött több egyenrangú ötletgazda és alapító áll, őket egynek számítottuk. Multimenedzserek, sportolók, művészek vagy tudósok, akik „szimplán” utánozhatatlanul jók a maguk területén, de tudatosan céget vagy énmárkát nem építenek, nem kerültek most fel erre a listára. Beválogattunk viszont több olyan nőt, aki nem üzleti sztár, nem celebritás, nem húzónév, a nagy nyilvánosság kevéssé ismeri, de „megcsinálta”. Teljesítményüknek pénzben kifejezhető értéke van – büszkék vagyunk rá, hogy sokukról mi írtunk a magyar sajtóban először, mi fedeztük fel és mutathattuk be őket. Mind mögött ott van a wow! faktor.
„Cordelia mit tegyen? Hallgat s szeret” – írja Shakespeare a Lear királyban a címszereplő legkisebb lányáról. Ezt teszi Hárdi Lilla és alapítványának csapata is, meghallgatja, lelki és szociális támogatással segíti azokat, akik háborús és szervezett erőszak elől menekülve jönnek, újabban például Ukrajnából. Visszavezetik őket az életbe, hogy emlékeikkel együtt képesek legyenek a továbblépésre.
„Vannak, akik többé nem jelentkeznek, és vannak, akik évek múlva küldenek egy képet külföldről a családjukról, vagy felhívják a Mamát (minket), hogy minden rendben van – mosolyog Hárdi Lilla pszichiáter, a Cordelia Alapítvány életre hívója és orvosigazgatója. – Egy afrikai menekült hosszú terápián vett részt nálam, majd idővel lett munkahelye, és házasságot kötött egy szintén Magyarországon élő menekülttel. Nemrég behozta megmutatni a gyerekeit, a három piciny lány itt illegette magát rózsaszín és fehér tüllszoknyában. Ők az eredmény.” Az első beszélgetésekből nem mindig derül ki, mennyi segítségre van szükség. Az Ukrajnából jövőknél gyakran több idő kell. „Amikor megkérdezzük az előttünk ülőtől, hogy van, sokszor az a tipikus válasz érkezik: нормально (normalno). Vagyis minden rendben, minden normális. Aztán elkezdünk beszélgetni, honnan jött, milyenek voltak a régi szép idők. Egész élettörténetek bontakoznak ki, és szép lassan bevezetnek a háborús klímába. Fokozatosan, több ülés alatt alakul ki a »normalno« felszínt áttörő bizalom, és előkerülnek az átélt traumák.”
ADAKOZOL? Rendszeresen írunk civil szervezetekről, amelyeket szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Lilla szerint az akár több évtizedes rutin, a verbális és nonverbális rendszer ismerete és mentalizációs képességeik is segítik a terapeutákat, hogy felismerjék, milyen segítség kell az adott személynek. Akad, aki kerek perec elutasítja, de később, amikor a poszttraumatikus stressz utat tör, és kimutatja a foga fehérjét, szüksége lesz az információra, hol kaphat segítséget. „Nem akarjuk mindenáron kiszedni valakiből a traumáit, az átélt szenvedéseit. Ha együtt tud velük funkcionálni, és folytatni tudja az életét, nem kell őt megbolygatni. Az ukrajnai menekülteknek is gyakran ez az egyik megküzdési módjuk. Mennek tovább, és nem gondolnak rá. Mások viszont, ahogyan korábban is láttuk, az Afganisztánból, Szíriából, Szomáliából érkezettekhez hasonlóan sokszor alig várták, hogy mesélhessenek a borzalmakról, és így megkönnyebbülhessenek” – teszi hozzá Mészáros Márta klinikai szakpszichológus. A legfrissebb adatok szerint az Európai Unióban a háború két évvel ezelőtti kitörése óta 4,2 millió ember kapott átmeneti védelmet, ezen belül több mint harmincháromezren Magyarországon. Közülük sokan tapasztalták a bőrükön a harcok borzalmait, éltek át kínokat és kínzásokat. Az ilyen menekülők teljes bio-, pszicho- és szociális ellátására és ezáltal a társadalomba való integrálódásának megsegítésére jött létre huszonnyolc éve a Cordelia Alapítvány.
Hárdi Lillát az akkor még létező lipótmezei elmegyógyintézet (Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, OPNI) orvosaként „utalták ki” 1991-ben az IRCT (Kínzás Áldozatainak Nemzetközi Rehabilitációs és Kutató Tanácsa) Budapesten tartott nemzetközi kongresszusára. Lilla kedvet kapott a munkához, hamar alapítványt hoztak létre az áldozatok támogatására (ez idővel felbomlott, a „maradékából” jött létre a mai Cordelia). „Zajlott a boszniai háború, Nagyatádra, majd Bicskére jártunk a menekülttáborokba néhány kollégával segíteni.” Ahogy 1998-ban megindult az Európán kívüli menekültek áramlása is, egyre színesebb és egzotikusabb csoportokkal találkoztak. Beletanultak a különböző kultúrákba, kidolgozták az adott nemzetre, azonos területről érkező vagy azonos bántalmakat elszenvedő csoportokra adaptálható terápiás módszereket. Komplex rehabilitációs rendszerben gondolkodnak.
„A kínzás, a bántalmazás nem az egyén problémája, hanem az egész társadalomé. Beteg az a társadalom, amelyik alkalmazza, és ezzel megbetegíti az egyént. Legsúlyosabb lenyomata a lélekben van.” Lilla halk, nyugodt hangon beszél a megterhelő, rendkívüli szakmai felkészültséget és odaadást igénylő munkáról.
Az átélteknek vannak egyetemes hatásaik: a szorongásos zavarok, a poszttraumás stressz, a depresszió a pszichét érő hatások. A testi kínzás nyomai is gyakran egyértelműek, de vannak specifikus, adott kultúrára, adott országra jellemző kínzási formák, és természetesen a háborúk sem egyformák, magyarázza Lilla. Az afganisztáni konfliktus egészen más volt, mint az iraki vagy most az ukrajnai.
„Óriási különbség – mondja Márta –, ha valakinek például Szomáliában az egész élete polgárháborúban zajlott, vagy egy egyébként egészségesebb közegben nőtt fel, és felnőtten érte egy háború, mint Ukrajnában. Máshogyan alakul emiatt a személyiségfejlődésük, ami a megküzdési stratégiákat és a rezilienciát is befolyásolhatja.”
Mintha egy nem létező lukat akarnánk betömni. Pedig igenis létezik A háború kitörésekor megkeresték egyes szervezetek az alapítványt. Igyekeznek mindennek eleget tenni, jelenleg ők az egyetlen olyan szervezet Magyarországon, amelyiknek terapeutái vidékre, menekültszállásokra vagy átmeneti menedéket adó ingatlanokba is kimennek, és ehhez meg kell teremteni a forrásokat – magyarázza Csemer Patrícia programmenedzser. Vannak fix támogatóik, például az UNHCR (az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága), rendszeresen kapnak támogatást az IRCT-től, adódnak kisebb magánfelajánlások is.
IRCT A szervezet azoknak a komplex tüneteit kezeli, akiket egyenruhások – katonák, paramilitáris erők, rendőrök – bántalmaztak, vagy háború és erőszak elől menekültek el. Orvoscsapatot szerveztek a kezelésükre, majd rehabilitációs központot építettek a munka köré.
„2024-ben az EU közepén sokan azt gondolják, hogy az alapvető ellátásnak része a pszichés segítség. A Cordelia állami feladatot lát el, ezért nehéz pénzt szerezni rá, mert az az általános vélekedés, hogy ezt majd az állam megoldja. De azt szoktuk mondani: nem szólnak semmit, nem kapunk semmi, de hagynak dolgozni. Pályázni is nehéz, mert így olyan ez, mintha egy nem létező lukat akarnánk betömni. Pedig igenis létezik.”
Az ukrajnai helyzet kirobbanásakor is csak a nemzetközi szervezetekre számíthattak. Kezdetben minimális erőfeszítéssel is jöttek a támogatások, de mostanra beszűkült a támogatói kör. „Ilyen súlyos témával és megterhelő történetekkel nehéz megcélozni az adományozókat. Amiből most gazdálkodhatunk, éppen arra elég, hogy ki tudjunk menni terepre.”
Amint egyértelművé vált, hogy az Ukrajnából menekülőknek nagy szükségük lesz a segítségre, az alapítvány toborozni kezdte az embereket, a stáb kiegészült oroszul beszélő terapeutákkal, tolmácsokkal, gyerekpszichológusokkal. Önkénteseket azonban nem fogadnak.
„Ez a munka nem végezhető önkéntesen veszélyek nélkül. Szigorú előírásoknak kell megfelelni. Minden emberszakmában nagy a kiégés veszélye, de itt ömlik ránk a traumaanyag.
Hivatásszerűen kell űzni ezt a munkát, szigorúan kell venni a szupervíziót, az együttműködést. A csapat adja a védelmi rendszert, ami megtartja a terapeutát emberi mivoltában, hogy ne betegedjen bele abba, amit hall” – mondja Lilla, de mindennek ellenére nagy kalandnak nevezi az alapítványban, főállás mellett végzett munkájukat. Hogy mi hajtja ebben? „Az emberszeretet, a szakma szeretete, a lelki edzettség, a lelki adottság érzése, hogy fontos az, amit csinálunk.”
A sikerek apró lépések A Cordelia terápiáinak kulcsemberei a terapeuta mellett dolgozó tolmácsok. Bevezetik őket az adott kultúrába, amire még egy olyan közeli ország esetében is szükség van, mint Ukrajna. Az apró nüanszok, az emberi mozgatórugók ismerete sokban támogatja a pszichológusok és pszichiáterek munkáját.
„Kevesen alkalmasak erre, és nem feltétlenül az a legjobb segítő, aki profi. A beszélgetésben neki kell lennie az összekötő hídnak úgy, hogy sokszor ő van a feszültség közepén. Nem szabad bevonódnia, és nem szabad kivennie az irányítást a terapeuta kezéből. Határokat kell tartania, miközben sok páciens úgy fogja fel, hogy tulajdonképpen a tolmáccsal beszélget, őt tekinti a valódi kapcsolódási pontnak, tőle kér segítséget. Nagy felelősség és megterhelő feladat ez is” – mondja Szász Éva projektkoordinátor. Vikárius trauma, vagyis másodlagos traumatizáció érheti tehát a terapeutákat és a tolmácsokat is. Ezért minden munkanapot az esetek és élmények megbeszélésével zárnak.
A Cordelia életében a sikerek apró lépések. Hogy egy páciens végig tud ülni egy beszélgetést, tud rémálmok nélkül aludni, ki tud menni egyedül bevásárolni. Hogy visszanyeri azt a képességét, hogy egyedül boldoguljon a mindennapi életben. Hogy gyógyszerrel képes kezelni a szorongását, nincs szüksége intézményes kezelésre. Hogy integrálódik, munkahelye, családja lesz, és gyereke születik.
Cordelia Alapítvány a Szervezett Erőszak Áldozataiért Az alapítás éve: 1996 A csapat (tagok száma): összesen 40 fő (menedzsment, terapeuták, szupervizorok és tolmácsok) Éves költségvetés: 80–100 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Működési költségre, irodaszerekre költenék. 100 000 és 1 000 000: Traumatizált menekültek komplex bio-pszicho-szociális támogatására fordítanák.
Ha csak arra ébreszti rá egy ilyen cikk az embert, hogy ő mennyire szerencsés, és mennyire jelentéktelenek a mondvacsinált problémái, már akkor segítve van. Azt hiszem.
Legalább négymilliárd ember járulhat idén szavazóurnához, ez a demokrácia történetének legfontosabb évévé teszi 2024-et. Erre a tíz választásra érdemes odafigyelni – a magyar önkormányzatin túl.
Prémium minőség és design, exkluzív vásárlási élmény, verhetetlen garancia és pimasz marketingkommunikáció: az alapítók szerint ez a Slim Store sikerének receptje. A tulajdonosok, Bodnár Richárd és Csereklei Dávid új szintre emelték az okos eszközök fizikai védelmét, és a receptjük úgy tűnik bevált. Egy apró, de észrevehető karcolásnál a telefon kijelzőjén kevés idegesítőbb probléma létezik, ami […]
Végigturnézzák az évet itthon és külföldön, rangos nemzetközi fesztiválokról hoznak el díjakat, és sokan nem is tudják róluk, hogy magyarok. Vági Bence és társulata, a Recirquel egyedi stílust alkotott: a cirque danse kicsit újcirkusz, kicsit balett, kortárs tánc és színház. Az artista pliézik, a táncos nyolc méter magasban pörög, a mester pedig öt év hajhullatás és gyomorfekély után már megtanulta, hogy elengedje a szorongást.
Mayer Gellért Levente nem titkolja, hogy amit ő csinál, azt nem lehet jól csinálni, ha nem épülsz be egy kicsit az alvilágba is. Tizennégy évesen kapta az első számítógépét, és kezdett hekkerkedni, majd lett belőle etikus hekker. Öt éve foglalkozik profi szinten banki csalások elleni védelemmel, egyéni vállalkozóként segíti a klienseit, akik többnyire ajánlás útján jutnak el hozzá.
Azt mondja, tíz éve még az volt a jellemző, hogy ezer helyről vettek le száz eurót, ma száz helyről ezret. A csalások szofisztikáltabbak lettek, a csalók egyre nagyobban utaznak, miközben a védekezésben nem sok előrelépés történt. Szerinte a magyar bankok még kitettebbek az online csalásoknak, mint a neobankok, a bankkártya messze a legnagyobb rizikó, és bár az Apple
Pay-es visszaélések a legtipikusabbak, az még semmitől sem véd meg, ha te nem
használsz mobiltárcás fizetést. A maga részéről tíz bankszámlával védekezik.
