Miután az infláció és a belvárosi lokáció egyszerre érezteti hatását a Madhouse árain, arra a kérdésre, hogy kinek ajánljuk, azt tudjuk válaszolni, hogy akinek belefér.
Egy évekkel ezelőtti ebéd óta többször lett volna már kedvem behuppanni a Deák tér menti Madhouse-ba egy ételre-italra, megnézni, merre megy a hely, de jellemzően olyan, péntek vagy szombat esti időpontokban ötlött fel bennem, amikor ez foglalás híján mindig meddő próbálkozásnak bizonyult. Aztán ahogy teltek a hónapok, évek, a Mad Scientist sörfőzde a néhai Anker helyiségét elfoglaló sörözőjét szétválasztották egy kocsma- és egy bisztrótérre – igaz, csak a lofttér indusztriális hangulatát fokozó fémpolcokkal, a hangtér maradt közös.
Meg az itallap árfekvése is, ami a két–háromezres, három-négy decis pohár sörökkel a kocsmarészen determinálja, hogy elsősorban a sarkon megálló reptérbusszal érkezőkre dolgozzanak, és nem könnyíti meg a bisztróoldal dolgát sem: az önmeghatározás alapján ez egy gasztrokocsma, de úgy képzelem, egy gasztrokocsmában kevesebb részt kéne kitennie az estéből, hogy az ember kimatekozza, mi fog beleférni az étel mellé, hogy ne szaladjon egy olyan számlába, amilyenre csak kivételes estéken van felkészülve.
Hétfői foglalásunk az év és hét eleji időpontban egyáltalán nem bizonyul indokoltnak: minden foglalt asztalra jutna egy külön pincér, akik ehelyett az első öt percben egyesével megjelennek a miénknél, hogy ugyanazt kérdezzék meg, de ezután hamar kiegyenesedik a szerviz. Ennél nagyobbat döccenünk azon, hogy a dicséretesen rövid, leves-, bao-, steak- és japánosított rántottétel-fókuszú étlap alján ígért további táblás ajánlatok nincsenek – van helyette egy tematikus-kollaborálós, a tetoválás jegyében fogant fix menü, amiről viszont nem lehet egyesével fogásokat választani. Ez el is dönti, hogy akkor bevállaljuk a fix ételsort, meg mellé ízesített vajakat és a hely városszerte követőtábort építgető hallevesét az állandó lapról. A menü feketére színezett, felettébb jóízű, ám egy határozott nézéstől apró darabokra hulló rizsropogósokra tálalt agyvelőpaszta-gombócokkal indít. Utóbbi krémben ha nem is egyértelműen sör, de valami kellemesen savanykás tónus is feltűnik, és a szintén feketére színezett, kaviárként roppanóvá főzött mustármagok is kerekítenek a képen.
Ahol tudott, hibázott, és aztán tanult belőle. Most ott tart, hogy egy milliárdforintos számlázócéget vezet, vasárnap esténként pedig az RTL-en láthatod viszont. Sárospataki Albert, a Billingo alapító-vezérigazgatója, újabban cápa, egykoron DJ.
A friss Cápák között-évad partedlis pitche, a LovEat szépen, tömören összefoglalja az új cápa, Sárospataki Albert – Albi – szerepét, gondolkodását az üzleti show-ban. Az adásban kemény kritikát kapott a beszélgetésindító előkék ötlete (textil- vagy papírpartedlik tízezer forintos csomagokban, rajta számok, leeszed az egyiket, kikeresed a számhoz tartozó kérdést), még a fegyelmezettebb Balogh Petyából is előhozta, hogy üzletileg mekkora „marhaság”.
„Én bele mertem állni, hogy igenis fontos üzenetet hozott ide, és hálás vagyok érte, még ha nincs is piaci relevanciája a vállalkozásnak” – emlékszik vissza a felvételre Albert. Érdemes minél több oldalról megvizsgálni az ötletet, nemcsak megtérülés szempontból, de a motivációt, a képviselt értéket is. A harminchét éves cápa ezt a szemléletet szerette volna behozni félmillió tévénéző elé.
Pár éve még ő is egy volt a félmillióból, és nyilván eljátszott az ártatlan gondolattal, milyen lenne ott ülni az RTL-en főműsoridőben, mi újat tudna mondani a cápák mellett. „Nem félek kimondani a véleményemet, a döntéseim következményeitől sem tartok. Büszkén vállalom, milyen vagyok. Merek máshogy játszani” – mondja. Sosem felejtem, belekezdek a következő kérdésbe, mire oldalra dönti a fejét, és hangosat roppan a nyaka. Egy másodpercre mindketten megállunk, majd folytatom a kérdést, és ő ugyanúgy érdeklődően figyel tovább, mintha mi se történt volna. A második nyakropogtatás már nem zökkent ki.
Családjában a szülei voltak az első generáció, akik varrodájukkal vállalkozásba vágtak, innen vannak az alapok. Nyolcadikban került fel Magyarpolányról Budapestre. Nehezen barátkozott, viszont imádta a bakeliteket. Hát persze, hogy elkezdett a Balaton környékén diszkókat csinálni, volt, hogy két–háromszáz embernek pörgette a lemezt, majd lézershow-kkal házalt nagyobb szórakozóhelyeknél.
A főiskola untatta, vállalkozva akart fejlődni, meg kellett tanulnia büszkének lenni rá, hogy nincs papírja. „Mindig támogatom, hogy legyen, de nem ezen múlik.” Ugyanígy nem szégyelli karrierje első tíz évéből a kapufákat sem, mindig ezek mutatták meg, merre az arra. Amikor Ajkán reklámirodát nyitott, elhitte, hogy az egész országból tőle rendelik majd a reklámokkal megszórt pizzás dobozokat, hiszen az Excelben kijött a matek. Csak az életre nincs tuti függvény a táblázatokban, nem tudta eladni az ötletet. „Általában itt akadunk el: van egy ötlet, de nem kérdezzük meg róla a célközönséget.” Ötletből rengeteg van, Albert szerint célpiacba kell fektetni. Meg olyan emberekbe, akiknek nem kell a kezüket fogni, hanem akikkel tovább lehet gondolkodni, skálázódni, ő ebben tud segíteni a műsorban és azon túl is.
Utaztatós cége a 2000-es években két év alatt nőtt másfélmilliárdos biznisszé. Ugyanilyen gyorsan vett el mindent a 2008–2009-es válság. De tényleg mindent, négy hónap alatt tönkre is mentek, Albert pedig magántartozásokba csúszott. „Otthon az áramot is kikapcsolták, gyertyával kellett világítanunk.” Mi volt a kiút? „Ne a világot hibáztasd, és ne is süllyedj önsajnálatba. Legyen annyi önfegyelmed, hogy ezt bármi áron meg akard oldani.”
A Billingo számlázóplatform már ennek szellemében épült fel: ha stabil lábakon az értékrended, ha magabiztosan reagálsz krízishelyzetben, és ha rájössz, hogy a buktató legfeljebb te magad lehetsz, semmi se állhat a növekedés útjába. Persze, idő kellett ehhez is, a Billingo nyolc évig veszteségesen futott, de a kataügy alatt gyorsakat, okosakat tudtak lépni, 2022-re egy év alatt 376 millióról 712 millió forintra ugrott az árbevételük, és nyereségbe fordult a cég. 2023-ban újabb ötven százalékot nőttek. Többet terveztek, csak a gazdasági visszalassulás az ügyfelek forgalmán is meglátszott, de így is milliárdos üzletté nőtt a platform. Három éve a születésnapján rögtönzött diszkóval lepték meg Albertet a kollégái, még lemezpultot is intéztek neki.
Üzleti ebéd alatt sose veszi fel a telefont, pár hónapja mégis kivételt tett, amikor a Cápák között producere, Máté Kriszta hívta (Címlapsztorink: Forbes, 2023/03). Jól tette, néhány találkozás és próbafelvétel után már a hét főre bővült cápakörben találta magát. „Kriszta kérdezte, mi nekem a fontos. Azt közvetíteni a vállalkozók felé, hogy nemcsak a számok döntenek, hanem lehet máshogyan, értékalapon is gondolkodni. Nem kell feltétlenül falhoz szorítani a másikat, én inkább a jót látom meg benne, a szándékot, amiért a vállalkozást létre akarta hozni.” Mindenre hosszan válaszol, látszik, nagyon élvezi a cápásdit. De annyira, hogy háromnegyed órát terveztünk beszélni, egy órát mégis rátettünk, egyszerre kapunk az óránkhoz, hogy már rég indulnunk kéne.
Új korszak kezdődött Magyarország piacvezető gyógyszerkereskedelmi cégénél.Az alapításának 75. évfordulóját idén ünneplő Hungaropharma Zrt. 2024 januárjától regnáló vezérigazgatójával, Füzesi Judittal beszélgetünk a vállalat jelenéről, jövőjéről. A Hungaropharma Zrt. Magyarország 50 legnagyobb árbevételű vállalatának egyike, mégis viszonylag keveset hall róla az átlagolvasó. Füzesi Judit: Igen, ez így van. A Hungaropharma, mint a legnagyobb, nemzeti gyógyszer-nagykereskedő az […]
Benito Antonio Martínez Ocasio, avagy Bad Bunny profin pörgette fel magát a zenei streamingen és a közösségi médiában, így vált a világ egyik leghíresebb előadójává. Erre a befolyására épít most birodalmat a szórakoztatóipartól a
divaton át a sportig. Az amerikai Forbes cikke.
„Szóval valaki mindig felhívott?” – szögezem a kérdést az interjú egy pontján Gáspár Máténak. Merthogy újításokat hozó csendes háttérmunkájára sokan felfigyeltek az elmúlt három évtizedben, és előbb-utóbb valaki újból és újból felkérte a kultúra különböző területein vezetőnek. Például Schilling Árpád a Krétakörhöz, Fischer Iván a Fesztiválzenekarhoz, vagy legutóbb Mácsai Pál, hogy legyen az Örkény Színház új igazgatója. Közben dolgozott Soros-intézményben, az SZFE-n, meg a fővárosnak is – amennyire lehet, politikamentesen, menedzserként.
