Az újlipótvárosi lakópark arany fokozatú minősítést szerzett a nemzetközi iparági sztenderdnek számító LEED energetikai tanúsítvány rendszerében. Rendkívül ritkának számít, hogy az alapvetően irodaházak építészeti-műszaki megoldásait elismerő rendszerben lakópark is megszerezze az arany minősítést. Az Egyesült Államokból származó LEED (Leadership in Energy and Environmental Design) a világon a legáltalánosabban használt zöld épület minősítési rendszer, amely a […]
Az újlipótvárosi lakópark arany fokozatú minősítést szerzett a nemzetközi iparági sztenderdnek számító LEED energetikai tanúsítvány rendszerében. Rendkívül ritkának számít, hogy az alapvetően irodaházak építészeti-műszaki megoldásait elismerő rendszerben lakópark is megszerezze az arany minősítést.
Az Egyesült Államokból származó LEED (Leadership in Energy and Environmental Design) a világon a legáltalánosabban használt zöld épület minősítési rendszer, amely a legnagyobb épületkomplexumok energetikai megoldásait, a kivitelezés korszerűségét, színvonalát díjazza. A budapesti Duna Pearl által most megszerzett arany minősítés arról tanúskodik, hogy a LEED keretrendszerében az épületegyüttes magas fokon megfelel az egészséges környezetet biztosító, hatékonyan kialakított, energiatakarékosan működtetett legkorszerűbb elvárásoknak.
A Duna Pearl egy 75 millió eurós nagyberuházás, amely az EU építkezési szabályzatának megfelelően legalább 20 százaléknyi megújuló energiát használ, ideértve a legmodernebb eljárásnak számító, a levegőből melegvizet előállító hőszivattyúrendszert, valamint a szerkezetbe épített hűtő-fűtő megoldásokat is. A beköltöző lakók gépesített prémium konyhával, beépített bútorokkal, redőnyökkel, LED álmennyezeti hangulatvilágítással és spotlámpákkal felszerelt lakásokat vehettek át. Mindezek mellett élvezhetik a legújabb, födémek közötti hangszigetelési megoldások előnyeit és az okosotthonokra jellemző informatikai eljárások biztosította kényelmet is. Az építkezés keretében megújították a környező utcákat, felújították a járdákat, új parkrészeket alakítottak ki a kivitelezők, és minden oldalról megnyitották a zöld felületet, újonnan kialakított nyilvános, közösségi tereket a városrész lakói, látogatói számára. Az építészeti, gépészeti megoldások mellett a városrész környezetének zöldítése, élhetőségének javítása is sokat nyomott a latban az értékeléskor, amely során arany minősítést szerzett a Duna Pearl a LEED tanúsítványi rendszerben.
Az Afrikából Anglián át Budapestre látogató félmagyar Tony Dabbous csak némi angol nyelvű olvasnivalót keresett magának. Az azóta eltelt harminchárom évben megtanult magyarul, és övé a város legnépszerűbb idegennyelvű könyvesboltja, a Bestsellers.
Tony Lánggal találkozni olyan élmény, mint egy romantikus kalandfilm eleje. A nő belép a téli nyirkos utcáról a kivilágított könyvesboltba. Az idős tulajdonos kezet nyújt, hosszan tenyerében tartja a nő jéghideg kezét, és meleg hangon megjegyzi: teljesen átfázott, jöjjön, igyon velem egy teát. A bolt hátsó részében kis lépcső vezet fel az apró galériára, ahol egy íróasztalnak és két széknek jut csak hely a könyvtornyok mellett. Leülnek, a nő az életéről kérdezi az idős férfit, aki félig angolul, félig magyarul mesél. „Az életem nagyon egzotikus, de nem én tehetek róla” – kezdi. A kép elhomályosodik, snitt, és hirtelen Afrikában találjuk magunkat egy országokat és kultúrákat átszelő utazáson.
A főváros híres nemzetközi könyvesboltja, a Bestsellers harminchárom éve nyílt meg az Október 6. utcában. Azóta közkedvelt helyszínné vált nemcsak az itt élő expatok, de a friss idegennyelvű irodalomra vágyó olvasóközönség számára is. Itt mindent kapni, vagy ha épp nem, rövid idő alatt beszerzik bárhonnan. A pultban állók és a vendégeket kiszolgálók közül mára többen résztulajdonosokká váltak, de az alapító Tony csak havonta néhány napra jön be, hogy felelevenítse, milyen a vevők között lenni, személyesen eladni egy-egy kötetet.
A nyelv nem csak szavakból áll Etiópiában született Antoine Dabbous néven, a Lángot (ahogy ő mondja, a művésznevét) magyar édesanyjától kölcsönözte. Szíriai származású kereskedő apja az egyiptomi Alexandriában született, majd Szudánba, onnan Etiópiába költözött. „Itt találkozott az anyámmal, aki eredetileg az előző férjével érkezett oda, a férj azonban meghalt egy balesetben. Néha történnek ilyen találkozások, amikre, ha regényben írnám le, az emberek azt mondanák, ez túl sok, micsoda kitaláció!”
Otthon elsősorban franciául és a sváb nagymama miatt németül beszéltek. Tony alig kilencéves volt, amikor édesanyja meghalt. A kisfiú egy évre a szintén Etiópiában élő, de olasz keresztszüleihez, majd a nyelvismeret miatt német iskolába került. „Szerintem nem a vér számít, sokkal inkább az, amit a környezetünktől tanulunk. Abban az iskolában szedtem magamra a német pontosságot, az alaposságot.” Apjának a család parancsára hamar újra kellett nősülnie. Libanonban találkozott török származású, szintén franciául beszélő leendő feleségével, alig három hét után összeházasodtak.
Az akkor tizenhat éves Antoine-nak költöznie kellett, és csak egy angol iskolába tudott beiratkozni Bejrútban. „Addig úgy éltem, mint egy faluban, ismertem mindenkit. A Libanonba költözés szörnyű volt. Bentlakásos iskolába, szigorú keretek közé kerültem. Nem ismertem sem a nyelvet, sem a kódokat. Mert egy nyelv nem csak szavakból áll. Tudni kell, mi illik, mi nem illik. Harminchárom éve élek Magyarországon, most már mondhatom, hogy nagyjából elsajátítottam az itteni kódokat.” Tony harmincnyolc évesen jött Budapestre, akkor kezdett könyvekből megtanulni magyarul. Összesen hat nyelven beszél.
A tulajdonosok
Zacher Melinda, Rák-Kalivoda Kriszta, Kota Gábor és Tony Láng, vagyis Antoine Dabbous
A magyar fővárosba már Angliából érkezett. Apja ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy ott járjon egyetemre, így a leicesteri egyetemen diplomázott. „Az volt a szerencsém, hogy lusta voltam, emiatt nem voltak jó jegyeim, és nem vettek fel gazdasági szakra, inkább társadalomtudományt hallgattam. Felfedeztem egy teljesen új világot, a politológiát és a szociológiát. Machiavelliről hallgattunk előadást. Hannah Arendt, Bertrand Russell, Karl Popper, Émile Durkheim, Max Weber írásait olvastuk. Lenyűgöző volt látni, hogyan működik a világ.”
Mégsem tartja magát különösen olvasott embernek. A könyvkereskedést mindenki a könyvolvasással kapcsolja össze, pedig szerinte a kettő nem függ össze. „Sok vásárlónk jóval olvasottabb nálam, többet ért a könyvekhez. Én segíteni akarok a könyvekkel az embereknek, hogy megismerjék a világot.”
Ilyet még nem csinált senki? És? Budapestre turistaként érkezett 1991-ben, miközben éppen egy londoni informatikai cégnek dolgozott mint értékesítő. Hallotta a hírekből, hogy változik itt a rendszer, lehetőség van a vállalkozásra. „Változásra volt szükségem, arra, hogy más legyen a cetli rajtam.” A 90-es évek elején nem volt könnyű magyar nyelvismeret nélkül olvasnivalót találni Budapesten. Tony körbejárta a könyvesboltokat, de ha akadt is valami angolul, unalmas volt. „Nem volt hivatalos a cenzúra, de semmi veszélyes nem volt kapható. Semmi, amitől az emberek gondolkodnak, ami felizgatja őket. Egy társadalom milyenségét jelzi, mi van a könyvesboltjaiban, hiszen a könyvek formálják a társadalmat.”
Hosszas keresgélés után találta meg Tony az alig ötven négyzetméteres üzlethelyiséget, a Belvárosi Közért Vállalat egyik elöregedett élelmiszerboltját. Licitálni lehetett a bérleti jogára, de kötött profillal, öt év után lehetett csak profilváltást kérni, addig kötelező volt élelmiszert árulni benne.
„Már Etiópiában megtanultam, hogy ha az embereknek nincs legális lehetőségük vágyaik megvalósítására vagy szükségleteik kielégítésére, találnak rá illegális utat.” Az első években ezért a kirakatba a német, angol és francia kötetek közé kitettek néhány konzervet is. És Tony nem túlzottan örült, ha valaki tényleg meg akart venni egyet-egyet.
A könyvkereskedéshez nem értett különösebben, ezért kiolvasta a Teach Yourself Bookselling című önfejlesztő írást, abból próbálta megismerni a speciális tudnivalókat. „Nem voltam szakmabeli, de tudtam, hogy annál biztosan lehet jobban csinálni, mint ami volt. Ilyet még nem csinált senki? És? Akik a Holdra mentek, ők sem!”
Az első időkben Tony minden egyes nap bent volt az üzletben, szombaton és vasárnap is. „Tudod, ha zárva vagy, nem jönnek az emberek. El kell dönteni, mit akarsz.” Az angol mellett német és francia könyvekkel indultak, ma már nyolc – angol, francia, német, olasz, portugál, spanyol, holland és ukrán – nyelven kínálnak olvasnivalót, összesen tizennyolc témakörben.
A bővülést egy-egy új munkatárs is táplálta. Kota Gábor 2005 óta dolgozik a Bestsellersben, azóta kapott teret, hogy kedvence, a science fiction részleg megnőjön. Minden itt dolgozónak megvan az érdeklődési köre: Gáboré még a német és francia nyelvű irodalom, a főzés és a kertészkedés, Zacher Melindáé az olasz, a művészetek, a gyermek- és ifjúsági könyvek, Rák-Kalivoda Krisztina, a kezdet óta itt dolgozó boltvezető a krimikért, a regényekért és a magyar irodalomért felel. Máté a legújabb, három éve tagja a csapatnak, a filozófia, a költészet, a fantasy a területe.
Mit mondasz a hozzá tartozó embereknek? Végállomás, kiszállás? „Maradéktalanul bízhatok a munkatársaimban. A legfontosabb, hogy mindenki fairnek érezze a helyzetet, hiszen együtt ülünk a csónakban. Most már nem nekem dolgoznak, hanem maguknak.” A Bestsellersben ugyanis Gábornak, Melindának és Krisztának is van már részesedése Tony többségi tulajdona mellett 2014 óta. Tony szerint erkölcsi feladata, hogy így értékelje több évtizedes munkájukat.
„Dönteni kell, mi legyen, amikor öregebb leszel. Dolgozni akarsz, amíg összeesel? Sokan ezt teszik, pedig nem kéne, az életet inkább élvezni kell. Ha viszont eladod az üzletedet, mit mondasz a hozzá tartozó embereknek? Végállomás, kiszállás?” Tony a covid óta félig-meddig nyugdíjba vonult, otthonról dolgozik. Az én mailjeimre is néha az éjszaka közepén válaszolt. A bővülési próbálkozások közül csak a szomszédos bankfiók megvásárlása jött be, azzal nőtt meg az üzlethelyiség. De sem az 1995-ben a Nádor utcában, sem a néhány évvel később Budán nyitott üzlet nem volt hosszú életű. Tony bevallja, sokáig attól is tartott, hogy mi lesz, ha egy nagy lánc Budapestre jön. Aztán megértette: nem jönnek ide. A nyugatabbra lévő nagyvárosokban sokkal nagyobb a vásárlóerő. „Nem jöttem még rá, miért nem szeretnek a magyarok nyelveket tanulni.”
Janzer Frigyes, a harmincéves Prospero Könyvei könyvkereskedő tulajdonos-ügyvezetője szerint bár az elmúlt évtizedekben megnőtt a kereslet az angol és valamennyire a német nyelvű irodalom iránt, eladásuk szakmailag nagy feladat.
„Nem tudja bárki megcsinálni, bonyolult, sokszereplős importművelet. Pláne a brexit óta. Hiszen itt nem lehet egyetlen nagykereskedőtől megvenni mindent. Ha valaki ilyen komoly választékot akar tartani, mint ők, ráadásul nem nagyon lassan és nem nagyon drágán szeretné kiszolgálni az igényeket, akkor az kemény falat. És jó, ha előre kitalálják, mi kell az olvasóknak.” A Prosperónál nagy a tudományos és szakkönyvek aránya, így a Bestsellersszel csak érintőlegesen konkurenciái egymásnak.
Mindent meg lehet rendelni, átlagban egyhetes átfutási idővel. Ezzel marzsot veszítenek, de Tony szerint az a cél, hogy mást adjanak, mint amit a többiek kínálnak.
„Kaphatunk a kiadóktól nagyobb kedvezményt is, de akkor akár két-három hétbe is telhet, mire megjön a könyv. Ezért olyan partnereket részesítünk előnyben, akik akár néhány napon belül elküldik, de akkor elveszítünk tizenöt százalék hasznot. A vásárló viszont elégedett lesz” – mondja Tony. Azt azért elárulja, hogy megtalálták a módját, hogy kifizetődő legyen ez az elégedettség. Naná, hogy itt is a partnerség a kulcs.
A presztízst nem lehet megenni Abban, hogy kereskedelmileg életképes maradhasson az idegennyelvű könyvek eladásának üzlete, a kezdeti időkben sokat segített a Közép-Európai Egyetem. Frances Pinter, a CEU Press akkori igazgatója 1995-ben a Bestsellerst kérte fel, hogy hozzon létre a kampuszon társadalomtudományokra szakosodott könyvesboltot. Kilenc éven át látták el ezt a feladatot, azután azonban Tony nem pályázott újra. Nem tetszett neki, hogy évente csak egyszer találkoztak az új igazgatóval, hogy a bérleti díjról beszéljenek. Tonynak, mint többször kifejti, fontos a partnerség. Ha ez nincs, csak a presztízsért nem éri meg. „A presztízst nem lehet megenni.”
A Bestsellers életében így is akadt hét szűk esztendő, 2007 és 2014 között minden évet veszteséggel zártak. „Aggasztó volt, de összetartottunk, minden munkatársam maradt. 2013-ra előállt a terv, megnyitottuk a webshopot.” 2015-re ismét nyereségessé vált a cég. Az üzletben 12–15 ezer kötet, kilencezer cím között lehet válogatni, a webshopban 7,5 millió könyv kapható, 98 százalékuk angol. De a tavaly 392 millió forint értékben eladott több mint 62 ezer könyvnek csak 16 százalékát értékesítették a webshopon. Ide a személyes vásárlásért jönnek az emberek.
„Tudjuk, hogyan kell kielégíteni a bizarr kéréseket is. Volt, hogy Új-Zélandról vagy Peruból kellett megszerezni egyetlen könyvet. Volt, hogy a San Diegóban élő testvéremet küldtem el egy kizárólag egy kaliforniai intézmény számára kinyomtatott könyvért. Nem egyszer vágtam rá azonnal egy vásárlói kérdésre, hogy a könyv már úton van, eltegyek neki egy példányt? Aztán gyorsan megpróbáltam beszerezni, és mindig sikerült. Ártottam vele valakinek? Nem. A legfontosabb, hogy a vásárló megkapja, amiért jött, és vissza is térjen.”
Szoktam mondani, hogy aki magyar nyelven olvas, az nem a szerzőt, hanem a fordítót olvassa. És olyan, mint bemenni egy hatalmas könyvtárba, és csak egyetlen egy rövid polcról válogatni. És hogy a szinkronipar károsabb, mint a dohányipar. De ekkor már gyakran meg akarnak verni.
Amikor a 2200-as években történészek az előző előtti évszázad eseményeit kutatják a szerverek mélyén fennmaradt Tiktok-videókban, Insta-posztokban, online cikkekben és videókban (gondolom, a mesterséges intelligencia, vagy ki tudja, milyen emberfeletti segítségével), lesz majd egy kreatív, fiatal kutató, aki véletlenül rábukkan a 2010-es évektől kiadott Forbes magazinokra, és felcsillan a szeme. Új téma! A korszakról kialakult általános képpel szemben egy virágzó, sokszínű […]
Fókahányás, lóürülék, beszakadt gát, eltérült hőlégballon és egy furfangos rozsomák. Egy beszélgetés Török Zoltán Uppsalában élő magyar természetfilmessel felér egy jó kis képzeletbeli kalandtúrával. Zoltánt itthon főleg a Vad Magyarország és a Vadlovak – Hortobágyi mese című filmjeiről ismerjük, de eddig százhúsz filmes díjat bezsebelő alkotásait világszerte vetítik. Ő maga ennek ellenére annyira földhözragadt, mint az a gumicsizma, amiben a floridai
Everglades mocsarába ment forgatni.
Elneveztek róla egy 85 millió éves darázsfajt, felépítette az ország egyik vezető magzati géndiagnosztikai központját, de csak szakmai körökben ismerik. Igaz, több szakmáéban: Soós Miklós különösen kíváncsi elméje simán összeköti a genetikai vizsgálatok, a dinoszauruszkutatás és a drágakövek világát.
