Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.
„Lementem a Tilos az Á-ba egy Quimby-koncertre, és esküszöm, egyetlen hangra sem emlékszem, de Tibi mályvaszínű, selyemszerű anyagból készült inge beleégett a retinámba” – idézi fel az első quimbys élményét Balanyi Szilárd, a zenekar billentyűse. Aztán a tagok egymás szavába vágva mesélik, hogy Kiss Tibinek akkoriban híresen négy öltözéke volt – ez a bizonyos lila ing is a turkálók egyik gyöngyszeme lehetett. Sokszor a barátai könyörögtek, hogy szabaduljon már meg egy-egy darabtól.
„Volt, hogy lefoszlott róla a pulóver, emlékeztek? Kilógott a könyöke a lyukon, mégis évekig hordta azzal a hawaii csíkos zakójával”– száll be a cukkolásba Varga Livius (ütőhangszerek). Majd sajátos bölcsességgel hozzáteszi: „Ahogy Márai mondta, öltözködni úgy kell, hogy ne fázz!” Tibi meg a maga fegyelmezett módján, komolyan elgondolkodva bevallja, hogy máig oda kell figyelnie, mert ha valamilyen ruhadarabot nagyon szeret, képes unásig hordani. „Egyszer vettem például egy világháborús pilótadzsekit, már akkor elég avíttos volt, de gyönyörű, aztán évek múltán is darabokban lógott rajtam.”
Nevetgélnek, békésen elviccelődnek, tisztelettudóan hallgatják egymást, teáznak, és megkóstolják Fefe (Mikuli Ferenc, a basszusgitáros) otthonról hozott gombás rántottás szendvicsét. Ő most is Dunaújvárosban él, ahol a zenekar gyökeredzik, és a covid alatt rászokott a gombászásra. „Az erdőben nem találkozott senkivel, legfeljebb vaddisznóval, és csak ő tudja megtalálni a legjobb gombákat” – mondja Faszi (Gerdesits Feri, a dobos), aztán el is pusztít egy szendvicset.
Mit ad, és mennyibe kerül egy magán-egészségbiztosítás, ha a cég fizeti?
Friss csomagok, tarifák, tendenciák, büntetett no show jelenség, tipikus ellátások és olyan számok, amiket máshol nem olvashattál.
„Van egy ezerfős céges ügyfelem, ott tavaly kétezerszer használták a biztosítást, vagyis fejenként átlag kétszer mentek el a magánorvoshoz, és a cég fizette nekik” – mond egy példát a praxisából Balázs Iván vállalati egészségbiztosítási szakértő. Máshol is hasonlókat tapasztal: az első évben a dolgozók ötven–hatvan százaléka szokta használni a biztosítását, később ez az arány általában hatvan százalék fölé megy, és aki él vele, az többször teszi. „Függetlenül attól, hogy útépítő munkás Nyíregyháza mellett vagy multimenedzser.” Szerinte egyre tudatosabbak a munkavállalók, így történhet meg, hogy egyetlen veszteséges biztosítási ágazat van, az egészségbiztosítás. Túl sokan veszik igénybe.
„Befizettem a dolgozókat ingyenes melanomaszűrésre, a töredéke ment el rá” – teljesen ellentétes tapasztalatait még sok évvel ezelőttről egy akkor nyolcvanfős könyvelőiroda vezetője mesélte, ő hiába akart jót tenni dolgozóival, nem egészségtudatossággal, hanem közönnyel találkozott. Le is vonta a következtetést: nem érdemes ilyesfajta juttatásokra áldozni, alkalmazottai úgyse hálásak érte.
Valószínűleg ma is mindenre van példa, de az is esélyes, hogy sokat változtak az idők. Balázs Iván tizenöt éve dolgozik kifejezetten ezen a részpiacon, neki is volt pár kudarcélménye, csak másra jutott néhány nagyobb vállalat elvesztéséből. Szerinte néhányszor azért nem használták elegen a juttatást, és bizonyult ilyenformán kidobott pénznek a menedzsment szempontjából, mert úgy adott el nekik túl nagy csomagot, hogy nem vette a bátorságot vagy a fáradságot, hogy kiálljon sok száz ember elé, és részletesen elmagyarázza, miről szól a biztosítás, és hogyan kell jól használni. Ma már enélkül senkivel sem szerződik, most éppen tizenegyezer ember egészségügyi ellátásáért érzi magát közvetve felelősnek, és ebből a mintából határozottan állítja: „A munkavállalók egészségével foglalkozni kell, ez már alap. Idáig már szinte minden cég eljut, mert ez ma egy alulról jövő igény.”
A kérdés inkább az szokott lenni, hogy vegyenek-e biciklit, adjanak-e all you can move kártyát, fizessék-e be őket szűrésre (a fizetésen, a laptopon és mondjuk, a SZÉP-kártyán felül). Minden extrának más a költsége, az adóterhe, az elérési hatékonysága és várható kihasználtsága – ezekről és a teljes piacról rendszeresen tart összehasonlító elemzéseket kisebb-nagyobb vállalatoknak. Nem lesz meglepő: az egészségbiztosítások mellett tud a legjobban érvelni.
Mennyibe kerül? Egy háromszáz–ötszáz fős cég havonta és munkavállalónként hét–nyolcezer forintért már hozzájut egy tipikusnak mondható jó biztosítási csomaghoz járóbeteg-rendeléssel, diagnosztikával, némi prevenciós szűréssel és bizonyos extrákkal. Viszonyításképpen, ha mint magánember vásárolunk hasonló csomagot, az inkább havi tizenöt–húszezer forintnál indul, és szemben a csoportos biztosításokkal, szinte biztosan kizárják vagy jelentősen korlátozzák belőle az előzménybetegségeket, és a fedezet a családtagokra is csak komoly pluszköltségekkel vonatkozik.
Nem könnyű persze biztosítókat és különböző céges csomagjaikat összehasonlítani, de többéves távlatban azért látszanak egyértelmű trendek. Az üzletág egyik legelső nagy szereplője, a Medicover kezdetben például drágának számított, ma az egyik legolcsóbb – igaz, ennek részben az az oka, hogy míg a többiek az elmúlt években árat emeltek, ők inkább csomagjaik tartalmát szűkítették. Ami viszont régóta stabil pont, az az árskála legteteje: a világon szinte bárhová, nemzetközi orvosi ellátást kínáló Generali-Medihelp csomagjai egy léptékkel mindenkinél többe kerülnek.
Kis cégeknek is megéri? Minél nagyobb egy cég, annál olcsóbbra jön ki a biztosítás (munkavállalónként), de nincsenek nagyságrendi különbségek. Ha egy harminc fős irodai cégnek havi hétezer forint per fő a tarifa, akkor egy IKEA méretű vállalatnak mondjuk hatezer. Tíz–húsz százalékot számít tehát a cégméret, hiszen nagyjából mindenhol ugyanolyan arányban vannak egészséges és beteg emberek, legfeljebb a felhasználás intenzitásában vannak árnyalatnyi különbségek.
350 ezer A három nagy ellátásszervező (Teladoc, Union-Érted, Europ Assistance) nagyjából a piac nyolcvan százalékát lefedi. Együtt évente 350 ezer ellátást szerveznek a magánklinikákhoz. A negyedik meghatározó szereplő, a Medicover nem közöl számokat.
75% – 20% – 5% A leszervezett ellátások háromnegyede járóbeteg-szakrendelés: leggyakrabban nőgyógyászat és bőrgyógyászat, majd fül-orr-gégészet, gasztroenterológia és kardiológia. Az ellátások ötöde diagnosztikai vizsgálat: kisdiagnosztikában labort és ultrahangot végeznek a legtöbbször, a nagyértékű diagnosztikában az MR-re van a legnagyobb igény. A sebészeti és fekvőbeteg ellátás együttes aránya öt százalék alatt van.
10% Ennyi az úgynevezett no show arány, amikor az ellátás azért nem valósul meg, mert a páciens nem jelenik meg, holott a számlát a céges biztosítása állta volna. Meglepően gyakori jelenség, ezért a magánklinikák már „meg nem jelenési” díjat kérnek, amit le kell vonni a munkavállaló szolgáltatási keretéből. Forrás: Balázs Iván exkluzív gyűjtése a Forbesnak.
Mennyit drágít a szűrés? Komplett menedzserszűrést a céges szerződések általában nem adnak, inkább személyre szabható szűrőcsomagot. „A prevenciós szűrések nagyon drágítanak, és nem is mindenki akar ugyanolyan szűrésekre járni” – indokolja Balázs Iván, miért szeretik ezt a cégek és a biztosítók is.
A legnépszerűbb biztosításoknál mindenki három-négy szűrésből összerakhatja, mit venne igénybe magának: urológiát, hasi, kismedencei ultrahangot, kardiológiai vizsgálatot stb. Erre azért is vevők, mert érdekes generációs különbségek is vannak, a mai huszonévesek sokkal jobban szeretnek szűrésekre járni, mint a mai negyvenesek. És ebben a szellemi és fizikai munkások között is látszik eltérés, drágább lehet például egy harminc fős irodára számított csomag, mint egy ötven fizikai dolgozót foglalkoztató üzemre.
Várólista van? Mivel a magánban nem jellemző a sürgősségi vagy életmentő ellátás, az egészségbiztosításokat januártól májusig és október–novemberben használják a legtöbben, ilyenkor hét elején dömping van. Hétfőn reggel 8-kor az egész ország betelefonál (ebédidőben már szinte senki) – call centerektől jövő tapasztalat ez is. Van tehát itt is főszezon, és olyankor egy-egy magánklinikán bizonyos ellátásoknál várólista is. Ezen a ponton számít, hogy a biztosítónak van-e fejlett online foglalási rendszere, és hány egészségügyi intézménnyel áll szerződésben. Minél többel, annál esélyesebb, hogy probléma esetén még aznap fogad az orvos.
Böngészd végig nagy infografikánkat nyolc különböző biztosítási csomagról:
Hol, mit, mennyiért? Képzeljünk magunkat egy 400 fős, országos lefedettségű, szellemi és fizikai dolgozókat egyaránt foglalkoztató cég HR-esének. Egészségbiztosítást akarunk választani a munkavállalóknak, ezért most belevetjük magunkat az adatokba.
Végre eljött a markáns dezinfláció időszaka, a kamatcsökkentési ciklus is tart, de közben a költségvetés ezer sebből vérzik, mégis üres kincstár mellett lett az állam legfontosabb célja a reptérvásárlás, ki érti ezt? A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Egy fabábú road movie-ja a kulisszák mögött és a programozóból lett civil újságíró. Az Uccu utat mutat, de hogy az MI-hez vezető úton mi vár ránk, már más kérdés. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Magyarország egyik legbefolyásosabb és legvagyonosabb médiavállalkozója nem tervez, mert nem lát jó befektetést Magyarországon, cserébe komoly portfóliót épít Lengyelországban, több lehetőséget szimatol Szlovákiában, és mint egykori Wizz Air-milliárdosnak a déli féltekén is van egy fapadosa, amivel épp a NASDAQ-ra készül. Varga Zoltán választási lehetőségekről, éves elvonulásról, Bécs, Horvátország és Németország vonzerejéről és arról, hogy miért nem elégítené ki, ha csak olvasgatná a New York Timest, és magában spekulálgatna a tőzsdén.
Borbás Marcsi legerősebb zöld üzenete, hogy nézzük meg, hogyan éltek a nagyszüleink, és próbáljunk pár dolgot visszahozni abból az életmódból. Ő az Őrségben talált otthonra, ahol a kert gondozása sok mindenre megtanította. A Zöld Gasztro rovatban fermentálunk, a Zöld Utazásban közeli és távoli ökoturisztikai helyszíneket keresünk fel. Megjelent a Zöld Forbes.
