Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.
„Lementem a Tilos az Á-ba egy Quimby-koncertre, és esküszöm, egyetlen hangra sem emlékszem, de Tibi mályvaszínű, selyemszerű anyagból készült inge beleégett a retinámba” – idézi fel az első quimbys élményét Balanyi Szilárd, a zenekar billentyűse. Aztán a tagok egymás szavába vágva mesélik, hogy Kiss Tibinek akkoriban híresen négy öltözéke volt – ez a bizonyos lila ing is a turkálók egyik gyöngyszeme lehetett. Sokszor a barátai könyörögtek, hogy szabaduljon már meg egy-egy darabtól.
„Volt, hogy lefoszlott róla a pulóver, emlékeztek? Kilógott a könyöke a lyukon, mégis évekig hordta azzal a hawaii csíkos zakójával”– száll be a cukkolásba Varga Livius (ütőhangszerek). Majd sajátos bölcsességgel hozzáteszi: „Ahogy Márai mondta, öltözködni úgy kell, hogy ne fázz!” Tibi meg a maga fegyelmezett módján, komolyan elgondolkodva bevallja, hogy máig oda kell figyelnie, mert ha valamilyen ruhadarabot nagyon szeret, képes unásig hordani. „Egyszer vettem például egy világháborús pilótadzsekit, már akkor elég avíttos volt, de gyönyörű, aztán évek múltán is darabokban lógott rajtam.”
Nevetgélnek, békésen elviccelődnek, tisztelettudóan hallgatják egymást, teáznak, és megkóstolják Fefe (Mikuli Ferenc, a basszusgitáros) otthonról hozott gombás rántottás szendvicsét. Ő most is Dunaújvárosban él, ahol a zenekar gyökeredzik, és a covid alatt rászokott a gombászásra. „Az erdőben nem találkozott senkivel, legfeljebb vaddisznóval, és csak ő tudja megtalálni a legjobb gombákat” – mondja Faszi (Gerdesits Feri, a dobos), aztán el is pusztít egy szendvicset.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
Utólag visszagondolva szinte mindig a bizonytalanba vágtam bele, de végig tudtam, mi a célom. Hiába volt kiszámíthatatlan, mi fog velem történni, sosem a kényelmesebb utat választottam. A cél volt előttem, és döntéseim végül mindig felé vittek. Megtanultam, hogy merni kell kérni. Kinéztem digitális konferenciákat New Yorkban, megkértem a budapesti főnökömet, hadd menjek el, és minden évben kijutottam valahogy.
Sokan nem mernek kérni. De ha félelemből nem merünk kérdezni, nem is tudhatjuk, mi lesz a válasz. Távolinak és nagyon nehéznek tűnt még akkor, hogy valaha ott élhetek és dolgozhatok majd, de a kint töltött időkben minden konferencián az első sorban ültem, jelentkeztem és kérdeztem. Nem mondom, hogy könnyű, sok embernek nem is megy. De tanulható, és nagy szerepe van történeteink másokkal való megosztásának is.
Most, huszonöt évvel később is úgy érzem, hogy bátorság, elkötelezettség nélkül nem formálhatjuk se magunkat, se a környezetünket. Minden életszakaszunkban meg kell, hogy legyen a cél, ami aztán egy idő után átfordul a korral és az érettséggel megérkező keresésbe. Mindig kapcsolatokat építettem. Van mentorom, aki az azóta eltelt közel húsz évben is meghatározó az életemben. Mert ami kapcsolatokat felépítesz, ahhoz hozzá is tudsz nyúlni, mindig lesz, aki segít, ha szükséged van rá. Ehhez persze rengeteg energiára, tudatosságra és kölcsönösségre van szükség.
Kapcsolatokat ápolni, fenntartani is döntés. Tudatos döntés. Olyan ez, mint a barátság. És mindig lesznek helyzetek, amikkel meg kell küzdeni, és úgy érzed, eltérítenek a célodtól. De nem szabad feladni.
Sokszor kiszámíthatatlan, merre lesz a következő előre, és milyen irányba visz. Volt karrierszakaszom, amikor a London–Genf–Dallas-háromszögben éltem éjjel-nappal. És akkor jött a New York-i lehetőség, amikor már pont minden kialakult Londonban. De elutaztunk, és a húszéves Helga célja valósággá vált, ott voltam a Madison Avenue-n az irodánkban, New Yorkban. Az élet később úgy hozta, hogy családi okok miatt visszaköltöztünk Budapestre, ahol aztán újabb célokat tűztem ki magam elé.
Visszatekintve, ha van egy személyes történeted, bátorságod és célod, akkor körülötted az emberek is könnyebben kezdenek hinni benne. Benned és a tudatosságodban. Az egész életünk döntésekről szól, és merni kell bátornak lenni benne. És azt is el kell fogadni, ha hirtelen nem tudja az ember, merre is szeretne továbbmenni. De ahhoz jó előbb megtapasztalni, milyen, ha sikerül elérni a célodat. Legyen ez a 2024-es útravaló: ahogy ezt olvasod, fogalmazd meg a céljaidat, és merj bátor lenni 2024-ben!
A szerző a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
Varga Zoltán évekig nem talált megfizethető médiapiaci befektetést Lengyelországban, aztán az egyik legfontosabb független lengyel napilapot, a Rzeczpospolitát kiadó cégbe tudott beszállni 2023 közepén.
Két év részletei a közeledéstől a piacszerzésig.
Sok szülőnek ismerősen csenghet a TSMT terápia, de nem mindenki tudja, hogy magyar. Lakatos Katalin fejlesztési módszerével az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyerekeket segítik, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Alapítványt és vállalkozást is építettek rá, ezeket lánya, Fenyősi Fanni viszi tovább.
Öt hónapig úgy hívták Szlovákia miniszterelnökét, hogy Ódor Lajos. A magyar származású közgazdász az elmúlt húsz évben több reformban is tevékenyen részt vett, nagy szerepe volt abban is, hogy Szlovákiában euróval fizetnek. Szakértői kormányt vezetett, és nem félti az örökségét.
A főváros 150. évfordulójára készült Budapest Nagyregény 12. kerületről szóló fejezetét te írtad. Mondtad, hogy nem szereted a Hegyvidéket, ahol élsz. Miért vállaltad mégis?Azért nem nem szeretem, különben nem itt laknék, csak kritikusan látom. De ettől még tudok jó lélekkel írni róla. Egy egymástól elidegenedett házaspárt vezetek az Óra úttól a biopiacig, és ez a kis gyalogtúra megmutat […]
