Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.
Az elmúlt hetekben legtöbbször kibercsalások áldozataival beszélgetve került szóba előttem a Wise, most kicsit meg is lepődtem, hogy hétszázan dolgoznak a budapesti irodában. Ez hogyan alakult így? Hadd kezdjem onnan, ahogy maga a Wise elindult. Tizenkét évvel ezelőtt a két észt alapítónak, Cristónak és Taavetnek (Kristo Käärmann és Taavet Hinrikus – a szerk.) volt egy egyszerű akut problémájuk, egyikük fontban kapta a fizetését és euróban akart költeni, másikuk euróban kapta a fizetését és fontban akart költeni. Rájöttek, ha hagyományos bankoknál teszik, azzal csak a bankok járnak jól, ezért elkezdték egy Excel-sheetben vezetni az egymás közötti tranzakcióikat. Aztán arra is rájöttek, hogy másoknak is van hasonló problémájuk.
Az elején tehát egy jó nagy Excel-sheet volt a Wise, mielőtt termék lett belőle. Ettől mára nagyon messzire jutottunk, huszonötmilliárd fontot mozgatunk meg negyedévente, és van egy missziónk, a money without borders, vagyis hogy a pénzt tényleg határok nélkül lehessen mozgatni. Erre ma három termékünk van, a pénzküldés, a számlavezetés (magánszemélyeknek és cégeknek) és a Wise platform, amivel más bankoknak, neobankoknak és üzleti szolgáltatóknak is elérhetővé tudjuk tenni azt, amit egyébként direktben a Wise-ügyfeleknek adunk.
És itt kapcsolódunk a magyar piachoz, ami a globális Wise szempontjából fontos helyszín, Tallinn és London után Budapest a harmadik legnagyobb központ Európában. A hétszáz ember között vannak mérnökök, termékmenedzserek, supportosok, dizájnerek, adattudósok, mindenféle munkakör, nemzetközi, vegyes csapat. A globális piacra dolgozunk, és a platformszolgáltatást – a három kulcstermékünk egyikét – innen találtuk ki.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Februárban Iglódi Csaba tér vissza!
Mi kell ahhoz, hogy valaki bele merjen vágni az ismeretlenbe? Hogyan küzdjük le az előttünk álló akadályokat? Honnan tudjuk egyáltalán, merre van a jó irány? Hogyan tudunk hatással lenni egymásra és ezáltal új dolgokat létrehozni? Recept persze nincs rá. Az elmúlt időszak kiemelten megtanított rá és azóta is arra tanít minket, hogy az egész világ sokszor kiszámíthatatlan, és nagyon sok mindenre nincs hatásunk. Mentálisan pingpongozik velünk az élet, és erre sokszor a félelem a reakciónk. Miközben az életünk, a gondolataink, a kapcsolataink adhatnak olyan biztonságot és stabilitást, amire mindig lehet építeni.
Mert a bátorság egyfajta döntés. Miután egy hónapot kint töltöttem rokonoknál, húszévesen eldöntöttem, hogy New Yorkban akarok élni, és online marketinggel szeretnék foglalkozni. Gyorsan csináltam is egy mailcímet. 1997-et írunk. De az volt végig a fejemben, hogy mik azok a lépések, amik engem, a mátyásföldi lányt New Yorkba fognak vinni. Először is bárhol, bárkivel beszéltem, mindenkinek elmondtam, hogy ez a célom. Másfelől tanultam, fejlesztettem magam a digitális szakterületen, és éltem a lehetőségekkel, legyen az akár egy finn ösztöndíjprogram, akár egy hirtelen jött prágai karrierváltás.
Utólag visszagondolva szinte mindig a bizonytalanba vágtam bele, de végig tudtam, mi a célom. Hiába volt kiszámíthatatlan, mi fog velem történni, sosem a kényelmesebb utat választottam. A cél volt előttem, és döntéseim végül mindig felé vittek. Megtanultam, hogy merni kell kérni. Kinéztem digitális konferenciákat New Yorkban, megkértem a budapesti főnökömet, hadd menjek el, és minden évben kijutottam valahogy.
Sokan nem mernek kérni. De ha félelemből nem merünk kérdezni, nem is tudhatjuk, mi lesz a válasz. Távolinak és nagyon nehéznek tűnt még akkor, hogy valaha ott élhetek és dolgozhatok majd, de a kint töltött időkben minden konferencián az első sorban ültem, jelentkeztem és kérdeztem. Nem mondom, hogy könnyű, sok embernek nem is megy. De tanulható, és nagy szerepe van történeteink másokkal való megosztásának is.
Most, huszonöt évvel később is úgy érzem, hogy bátorság, elkötelezettség nélkül nem formálhatjuk se magunkat, se a környezetünket. Minden életszakaszunkban meg kell, hogy legyen a cél, ami aztán egy idő után átfordul a korral és az érettséggel megérkező keresésbe. Mindig kapcsolatokat építettem. Van mentorom, aki az azóta eltelt közel húsz évben is meghatározó az életemben. Mert ami kapcsolatokat felépítesz, ahhoz hozzá is tudsz nyúlni, mindig lesz, aki segít, ha szükséged van rá. Ehhez persze rengeteg energiára, tudatosságra és kölcsönösségre van szükség.
Kapcsolatokat ápolni, fenntartani is döntés. Tudatos döntés. Olyan ez, mint a barátság. És mindig lesznek helyzetek, amikkel meg kell küzdeni, és úgy érzed, eltérítenek a célodtól. De nem szabad feladni.
Sokszor kiszámíthatatlan, merre lesz a következő előre, és milyen irányba visz. Volt karrierszakaszom, amikor a London–Genf–Dallas-háromszögben éltem éjjel-nappal. És akkor jött a New York-i lehetőség, amikor már pont minden kialakult Londonban. De elutaztunk, és a húszéves Helga célja valósággá vált, ott voltam a Madison Avenue-n az irodánkban, New Yorkban. Az élet később úgy hozta, hogy családi okok miatt visszaköltöztünk Budapestre, ahol aztán újabb célokat tűztem ki magam elé.
Visszatekintve, ha van egy személyes történeted, bátorságod és célod, akkor körülötted az emberek is könnyebben kezdenek hinni benne. Benned és a tudatosságodban. Az egész életünk döntésekről szól, és merni kell bátornak lenni benne. És azt is el kell fogadni, ha hirtelen nem tudja az ember, merre is szeretne továbbmenni. De ahhoz jó előbb megtapasztalni, milyen, ha sikerül elérni a célodat. Legyen ez a 2024-es útravaló: ahogy ezt olvasod, fogalmazd meg a céljaidat, és merj bátor lenni 2024-ben!
A szerző a Nyitottak Vagyunk nevű civil szervezet igazgatótanácsának elnöke.
A Forgó tagjai: Nemes Dániel, Litkai Gergely, Sásdi Helga és Iglódi Csaba.
Mit ad, és mennyibe kerül egy magán-egészségbiztosítás, ha a cég fizeti?
Friss csomagok, tarifák, tendenciák, büntetett no show jelenség, tipikus ellátások és olyan számok, amiket máshol nem olvashattál.
Ha év vége, akkor Forbes Magyar 100 Gála. Az első tíz évünknek is szép keretet adott a legértékesebb, száz százalékban magyar tulajdonú cégeket ünneplő eseményünk a Magyar Zene Házában. Adományt is gyűjtöttünk, és díjakat is osztottunk.
Magyarország egyik legbefolyásosabb és legvagyonosabb médiavállalkozója nem tervez, mert nem lát jó befektetést Magyarországon, cserébe komoly portfóliót épít Lengyelországban, több lehetőséget szimatol Szlovákiában, és mint egykori Wizz Air-milliárdosnak a déli féltekén is van egy fapadosa, amivel épp a NASDAQ-ra készül. Varga Zoltán választási lehetőségekről, éves elvonulásról, Bécs, Horvátország és Németország vonzerejéről és arról, hogy miért nem elégítené ki, ha csak olvasgatná a New York Timest, és magában spekulálgatna a tőzsdén.
Kevesen ették végig az összes három Michelin-csillagos éttermet, és még kevesebben indítanak erről milliós nézettségű Youtube-csatornát. A szintén csillagos 42 Restaurant tulajdonosa, Varga Sándor mint Alexander The Guest dicséri a hőseit, vagy szedi ízekre azokat, akik nem ugrották meg a lécet.
