Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.
Az elmúlt hetekben legtöbbször kibercsalások áldozataival beszélgetve került szóba előttem a Wise, most kicsit meg is lepődtem, hogy hétszázan dolgoznak a budapesti irodában. Ez hogyan alakult így? Hadd kezdjem onnan, ahogy maga a Wise elindult. Tizenkét évvel ezelőtt a két észt alapítónak, Cristónak és Taavetnek (Kristo Käärmann és Taavet Hinrikus – a szerk.) volt egy egyszerű akut problémájuk, egyikük fontban kapta a fizetését és euróban akart költeni, másikuk euróban kapta a fizetését és fontban akart költeni. Rájöttek, ha hagyományos bankoknál teszik, azzal csak a bankok járnak jól, ezért elkezdték egy Excel-sheetben vezetni az egymás közötti tranzakcióikat. Aztán arra is rájöttek, hogy másoknak is van hasonló problémájuk.
Az elején tehát egy jó nagy Excel-sheet volt a Wise, mielőtt termék lett belőle. Ettől mára nagyon messzire jutottunk, huszonötmilliárd fontot mozgatunk meg negyedévente, és van egy missziónk, a money without borders, vagyis hogy a pénzt tényleg határok nélkül lehessen mozgatni. Erre ma három termékünk van, a pénzküldés, a számlavezetés (magánszemélyeknek és cégeknek) és a Wise platform, amivel más bankoknak, neobankoknak és üzleti szolgáltatóknak is elérhetővé tudjuk tenni azt, amit egyébként direktben a Wise-ügyfeleknek adunk.
És itt kapcsolódunk a magyar piachoz, ami a globális Wise szempontjából fontos helyszín, Tallinn és London után Budapest a harmadik legnagyobb központ Európában. A hétszáz ember között vannak mérnökök, termékmenedzserek, supportosok, dizájnerek, adattudósok, mindenféle munkakör, nemzetközi, vegyes csapat. A globális piacra dolgozunk, és a platformszolgáltatást – a három kulcstermékünk egyikét – innen találtuk ki.
Öt hónapig úgy hívták Szlovákia miniszterelnökét, hogy Ódor Lajos. A magyar származású közgazdász az elmúlt húsz évben több reformban is tevékenyen részt vett, nagy szerepe volt abban is, hogy Szlovákiában euróval fizetnek. Szakértői kormányt vezetett, és nem félti az örökségét.
Írta: Zsiborás Gergő / Belekérdezett: Fekete Emese
A szlovák Forbesnak azt mondta, unalmas és normális kormányzást akart végigvinni. Mi lesz a kormánya öröksége? Hagytak négy reformtervezetet és egy százpontos javaslatcsomagot a költségvetés rendbetételére. Húsz év alatt, amíg a gazdaságpolitika berkeiben mozogtam, azért sikerült négy-öt nagyobb reformot végrehajtani. Optimista vagyok, hogy nem volt hiábavaló munka. Ha tizenöt–húsz százalék teljesül belőle, az ország valamivel jobb helyzetben lesz.
Többek között adóemelés, a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetése, a szociális juttatások megvágása… Ennek a tíz–húsz százalékát bevállalni politikai öngyilkosság. Nem hiszem. A költségvetés Szlovákiában akkora gondban van, hogy előbb-utóbb rá lesznek kényszerülve a politikusok, hogy valamit tegyenek. Jó pár dolgot kénytelenek lesznek bevezetni abból, amit hátrahagytunk.
Mennyire van tőlünk „messze” Szlovákia? Elég nagy különbséget láttam 2003–2005 környékén, amikor a reformokat csináltuk. Tényleg nagyon beindult a gazdaság, jöttek a beruházások is, aztán bevezettük az eurót. De az elmúlt tíz–tizenkét évben az a szó, hogy reform, kiveszett még a köztudatból is, csakis jóléti csomagokról volt szó. Mi is csak arra koncentráltunk, hogyan osszuk el a javakat, nem arra, hogyan termeljük ki őket.
Ódor Lajos a könyve bemutatójára jött egy napra Budapestre.
Ódor Lajos a könyve bemutatójára jött egy napra Budapestre.
Volt miből. Igen. De Fico most először jut olyan svédasztalhoz, ami nem annyira bőséges. Tennie kell valamit, ha nem akar bajba kerülni. A korábbi reformok meghozták a gyümölcsüket, ebből élt egy ideig ő is. A reformok után fejben, de gazdasági modell alapján is kicsit beelőztük Magyarországot. Viszont az elmúlt években abszolúte nem csináltunk semmit. Elkényelmesedett egy kicsit Szlovákia.
Tevékeny részese volt az euró szlovákiai bevezetésének. Bevált? Amikor 2003 körül elkezdtem ezen dolgozni, a magyar céldátum 2008 volt. Húha, gondoltuk, ne maradjunk le nagyon, tervezzünk 2008–2009-re. Az elmúlt bő évtizedben sokszor gondoltam, hogy Magyarország az adott helyzetben jól járt volna, ha eurót használ, de voltak időszakok, amikor Szlovákiának volt hátrányára az euró. Nem úgy van, hogy bevezetjük az eurót, és csak jó vagy rossz történik.
Ha összességében megnézzük, 2009 óta mi történt nálunk Csehországhoz viszonyítva, akkor hatalmas előnye nem volt az eurónak. Ehhez az is kellett, hogy a csehek nagyon konzervatív gazdaságpolitikát vittek, és meg is tudták reformálni a gazdaságot. Nem kell nagy dolgokra gondolni. A felsőoktatás például sokkal jobb helyzetben van Csehországban, akárcsak az ipar egyes ágazatai.
Az euró nem megoldás mindenre, bevezetése lemondásokkal is jár, az árfolyam kezelése nélkül is tudnunk kell stabilizálni a gazdaságot. Másik oldalról: az euróövezet is számos problémával küzd, nagyon nem mindegy, milyen válaszokat adnak egy sor kérdésre. Érdemes ebbe a klubba belépni, vagy újabb problémákat generál majd? Mélyül az integráció?
Az euró mennyire korlátozhatja Ficót a gazdaságpolitikában? 2009 elején, amikor Fico először jutott kormányra, azt mondta: „Na, majd csak akkor vezessük be az eurót, ha az mindenkinek hasznot hoz!” A piacok nagyon megbüntették, elszállt a korona, úgy nézett ki, nem tudjuk betartani a kritériumokat. Akkor bejött hozzánk a Nemzeti Bankba, két órát beszélgettünk. Mutattunk neki pár ábrát a devizatartalékokról, attól kicsit megijedt. Aztán lement a sajtótájékoztatóra, és azt mondta: „Feltételek nélkül bevezetjük az eurót 2009-ben.”
Már annyira messze jutottunk az euróhoz vezető úton, hogy nem volt visszaút. Az euró valamennyire, hogy is mondjam, „kényszerzubbony” a gazdaságon, de azért nem annyira, mint gondolnák. Az övezeten belül is lehet hülyeségeket elkövetni, ezt látjuk több országban. Mivel nem saját valuta, nem tudjuk csak úgy, az infláció segítségével kinőni az államadósságot. Ilyen szempontból beszűkült ez a tér, de nem hiszem, hogy ez annyira korlátozná Ficót. Szerintem egészen más irányba akar majd elindulni: jogállami ügyek, nyitás Oroszország és Kína felé. Itt fog majd politikát csinálni. Ő is tudja, hogy gazdasági szempontból nem érdemes nagy fordulatot venni, folytatni fogja a korábbi irányvonalat.
Fico populista szólamokkal menetelt vissza a hatalomba. Hogyan látja a populizmus jövőjét? Ez van most napirenden majdnem minden országban. A választók kipróbálják, mit tudnak lépni azok, akik még nem voltak hatalmon. Ha megnézzük, nagyon furcsa kormányok alakulnak. Furcsa figurák jönnek elő, hogy úgy mondjam, az alagsorból. De ennek lesz egy határa, nem lehet az idők végezetéig húzni.
Szlovákia a V4-en belül is az egyik leginkább oroszbarát ország, már ami a lakosságot illeti. A kormány az elmúlt bő egy évben komolyan támogatta Ukrajnát. A háború változtatott valamit az oroszok megítélésén? A krími háború 2014-es kitörése után az orosz propaganda úgy látta, hogy Szlovákia sebezhető pont az EU-n belül, és kezdték elárasztani az országot mindenféle dezinformációval. Először a „szláv testvériségre” alapoztak, a covid alatt jöttek az oltásellenes kampányok, aztán a háború. Egyszer csak nagyon meg voltunk lepődve, hogy Szlovákiában az emberek mennyire hisznek ezekben az álhírekben, az EU-ban ebben mi állunk a legrosszabbul, világszinten még Nigéria is előttünk van. Ez a 2014 óta folytatott dezinformációs kampány eredménye.
Ma a védelmi stratégia már nemcsak a fegyverekről szól, hanem az álhírek elleni védelemről is. Nemcsak úgy lehet valaki ellen harcolni, hogy átlövök hozzá egy rakétát, hanem mondjuk eláraszthatom az országot dezinformációkkal. Az orosz álhírek tekintetében nagy a különbség Szlovákia és Csehország között.
Az álhírek ellenére nagyon egyértelmű állásfoglalást láttunk Szlovákiától Ukrajna mellett. Annak ellenére, hogy az emberek többsége nem így gondolta, soha nem támogatta. Nem populista politika volt, ebben az előző kormány is „merész” volt: az EU és az euroatlanti övezet tagjai vagyunk, és eszerint is léptek. A mostani a lakosság többségét reprezentálja ebből a szempontból, de ezt nem lehet elválasztani a 2014-ben megkezdett dezinformációs kampánytól.
Egyértelműen „felnőtt” az új rendszer első milliárdosgenerációja, NER-esebb a Forbes gazdaglistája, mint eddig bármikor. Egyre többen vannak a topmezőnyben olyanok, akik a kormánytól és kormányközeli rokonaiktól érkező hátszél nélkül legfeljebb csak középkategóriás vállalkozók lennének. A könnyen szerzett tőke miatt ráadásul sok helyen megvan a forrás arra, hogy megfizessék a látszatot, mintha valóban profi és self-made üzletemberek lennének – közben viszont még soha nem voltak olyan kifinomult módszerek döbbenetes vagyonelemek elrejtésére, mint most. Idén főként az Opus Global feltámadásának köszönhetően újra Mészáros Lőrinc került az élre, becsült vagyona egy év alatt 150 milliárd forinttal nőtt – nyomában azonban szorosan ott vannak a többiek is, így most először öt magyar is lesz a Forbes nemzetközi listáján. Íme az ország ötven leggazdagabb embere.
Sosem törtek világhírre, és meg sem gazdagodtak a Quimbyből, pedig egyedi, sokszínű zenéjükkel és a villámgyorsan megszerzett színpadi profizmusukkal akár már a 90-es években megtehették volna. Vidéki gimis zenekarnak indultak, aztán hamar pesti underground banda lett a vagány alkotói közösségből, és a frontember, Kiss Tibi két hosszabb kicsekkolása után a mainstreambe is berobbantak. Közben megmaradtak nagyon normális embereknek, akik akár fizikai munkára is átnyergelnek, ha éppen az kell a túléléshez, máskor meg sokezres arénában zenélnek szimfonikusokkal. És jó velük beszélgetni.
Magyarország egyik legbefolyásosabb és legvagyonosabb médiavállalkozója nem tervez, mert nem lát jó befektetést Magyarországon, cserébe komoly portfóliót épít Lengyelországban, több lehetőséget szimatol Szlovákiában, és mint egykori Wizz Air-milliárdosnak a déli féltekén is van egy fapadosa, amivel épp a NASDAQ-ra készül. Varga Zoltán választási lehetőségekről, éves elvonulásról, Bécs, Horvátország és Németország vonzerejéről és arról, hogy miért nem elégítené ki, ha csak olvasgatná a New York Timest, és magában spekulálgatna a tőzsdén.
Ha év vége, akkor Forbes Magyar 100 Gála. Az első tíz évünknek is szép keretet adott a legértékesebb, száz százalékban magyar tulajdonú cégeket ünneplő eseményünk a Magyar Zene Házában. Adományt is gyűjtöttünk, és díjakat is osztottunk.
