Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.
Az elmúlt hetekben legtöbbször kibercsalások áldozataival beszélgetve került szóba előttem a Wise, most kicsit meg is lepődtem, hogy hétszázan dolgoznak a budapesti irodában. Ez hogyan alakult így? Hadd kezdjem onnan, ahogy maga a Wise elindult. Tizenkét évvel ezelőtt a két észt alapítónak, Cristónak és Taavetnek (Kristo Käärmann és Taavet Hinrikus – a szerk.) volt egy egyszerű akut problémájuk, egyikük fontban kapta a fizetését és euróban akart költeni, másikuk euróban kapta a fizetését és fontban akart költeni. Rájöttek, ha hagyományos bankoknál teszik, azzal csak a bankok járnak jól, ezért elkezdték egy Excel-sheetben vezetni az egymás közötti tranzakcióikat. Aztán arra is rájöttek, hogy másoknak is van hasonló problémájuk.
Az elején tehát egy jó nagy Excel-sheet volt a Wise, mielőtt termék lett belőle. Ettől mára nagyon messzire jutottunk, huszonötmilliárd fontot mozgatunk meg negyedévente, és van egy missziónk, a money without borders, vagyis hogy a pénzt tényleg határok nélkül lehessen mozgatni. Erre ma három termékünk van, a pénzküldés, a számlavezetés (magánszemélyeknek és cégeknek) és a Wise platform, amivel más bankoknak, neobankoknak és üzleti szolgáltatóknak is elérhetővé tudjuk tenni azt, amit egyébként direktben a Wise-ügyfeleknek adunk.
És itt kapcsolódunk a magyar piachoz, ami a globális Wise szempontjából fontos helyszín, Tallinn és London után Budapest a harmadik legnagyobb központ Európában. A hétszáz ember között vannak mérnökök, termékmenedzserek, supportosok, dizájnerek, adattudósok, mindenféle munkakör, nemzetközi, vegyes csapat. A globális piacra dolgozunk, és a platformszolgáltatást – a három kulcstermékünk egyikét – innen találtuk ki.
Sok szülőnek ismerősen csenghet a TSMT terápia, de nem mindenki tudja, hogy magyar. Lakatos Katalin fejlesztési módszerével az eltérő idegrendszeri fejlődésű gyerekeket segítik, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Alapítványt és vállalkozást is építettek rá, ezeket lánya, Fenyősi Fanni viszi tovább.
Rövid, barna hajú, filigrán nő áll a medencében, lila úszódresszben. Egy kislányt tornáztat a lépcsőn. Aztán egy úszógumis gyerekkel gimnasztikázik a vízben, majd egy édesanyával hintáztat egy hat–nyolc hónapos kisbabát, már a szárazföldön. Futnak a képek a 90-es, 2000-es évekből: billenőlapon egyensúlyoztat, majd kedvesen megdicsér egy óvodáskorú kislányt, trambulin mellett ugrál a gyerekkel szinkronban, zsámolyon instruál, széken tornáztat. Ő a néhai Lakatos Katalin, a BHRG Alapítvány (Budapesti Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika Alapítvány) szakmai vezetője, a felvételeket az alapítvány tavalyi, harmincadik születésnapjára készült kisfilmben gyűjtötték össze. A 2016-ban elhunyt szakember alkotta meg a HRG és a TSMT fejlesztési módszereket. Utóbbival, a tervezett szenzomotoros tréninggel sok szülő találkozik, jellemzően kisgyermeke bölcsődés vagy óvodás korában.
„Az elmúlt harminc év alatt az alapítvány nem végzett sem marketing-, sem tudatos kommunikációs tevékenységet, ennek ellenére a TSMT ma már benne van a köztudatban. Azt azonban kevesen tudják, hogy a módszer magyar” – mondja Fenyősi Fanni, az alapítvány kuratóriumának elnöke, Lakatos Katalin lánya, egyben szellemi örökségének gondozója. Katalin 1987-ben végzett a Pető Intézetben mint konduktor, de már hallgatóként elkezdte kifejleszteni víziterápiás módszerét. Mivel nem mindenütt volt medence, a gyerekek fejlesztésének kézenfekvőbb és elterjedtebb módja lett a szárazföldi változat, a TSMT. Katalin később sportszakedzői és speciális pedagógusi végzettséget szerzett, Oxfordban pedig megtanulta a víziterápiás Halliwick-módszert és az Ayres-féle szenzoros integrációs terápia elemeit is.
„Volt, hogy nagyon késő este is fogadott gyerekeket, vagy a szabad idejébe még bezsúfolt egy-két családot, mert érezte, hogy tud nekik adni valamit, amire szükségük van, és nem érnek rá várni” – meséli Fanni az édesanyjáról. Katalin sokszor magával vitte őt az uszodába és a tornaterembe is, belenőtt a TSMT világába. Édesanyja korai halála után hirtelen kellett átvennie az alapítvány irányítását.
Most érkeztek nyugvópontra a hét évvel ezelőtti sokk, majd a gyász után. A harmincéves évfordulón már tudtak ünnepelni, és idén bővítik a csapatot, valamint elindul Védőangyal nevű önkéntes programjuk, amivel hátrányos helyzetű gyermekeknek viszik el a fejlesztéseiket. Most terapeutáik közül toboroznak országszerte olyan önkénteseket, akik a környezetükben egy-egy oktatási intézményben vagy családban felmérik, majd fejlesztik azokat a gyerekeket, akik ehhez egyébként nem jutnának hozzá. Ennek előzményeként néhány civil szervezettel – a Bagázs Közhasznú Egyesülettel, a Pilisi Gyermekotthonnal és a Biztos Kezdet Gyermekházzal – már tavaly együttműködtek.
Fenyősi Fanni szeretné, hogy idén minél több hátrányos helyzetű gyermek kaphassa meg a fejlesztéseiket országszerte.
Fenyősi Fanni szeretné, hogy idén minél több hátrányos helyzetű gyermek kaphassa meg a fejlesztéseiket országszerte.
Hintázás, ringatás, gurulás, forgás Az idegrendszeri fejlődésben elmaradt gyerekeknek kifejlesztett és levédett TSMT és HRG újítása a rendszeresség és a tudatosság volt. „A feladatokat mindig személyre szabjuk. Mérjük, hogy mi a probléma, és arra javaslunk olyan egyéni feladatokat a gyerekeknek, amik ugyan kicsit a komfortzónájukon kívüliek, de azért meg tudják őket csinálni, és így fejlődnek” – foglalja össze Fanni.
A mozgássorok egyensúlyozó feladatokkal, vagyis vesztibuláris ingerek tudatos használatával – hintázás, ringatás, gurulás, forgás – és mozgáskoordinációs gyakorlatokkal fejlesztenek. Ezek az ingerek érlelik leggyorsabban az idegrendszerüket, új neurális kapcsolatokat alakítanak ki, felülírják a már bejáratott idegpályákat, és megszilárdítják az újakat. Ehhez a szülőktől is kitartásra van szükség, a gyermekkel fél–egy évig rendszeresen, vagyis heti többször gyakorolniuk kell, vagy a csoportba kell hordani őket. Persze attól is függ az időtartam, ki honnan indult.
„Sok olyan gyakorlatsor van, amelyik egyértelműen működik, de erre a működésre csak empirikus és teoretikus bizonyítékaink vannak” – mondja Fanni. Ő komplex rehabilitáció mesterszakon végzett, most pedig az ELTE Neveléstudományi Intézetének doktorandusza. Elsősorban a hátrányos helyzetű gyermekek szenzomotoros és korai fejlesztésének hatásait kutatja.
Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa szerint az efféle szenzomotoros fejlesztésre nagy szükségük van a 21. századi gyerekeknek. A TSMT túlmutat az általános mozgásterápián, komplex fejlesztés, több területet is összekapcsol: fejleszti a beszédet, a testtudatot, a gyerek megtanulja az egymásutániságot, javulnak a finommozgások, a vizualitás, a memória, a szem-kéz koordináció és az egyensúly.
Szerinte Lakatos Katalin jól összegyűjtötte mindazokat a gyakorlatokat, amikre a gyerekeknek kifejezetten szükségük van, és amik hiányoznak ebben a kilúgozott világban. Ezek a fejlesztésbe integrált gyakorlatok normálisan is ott voltak a gyerekek életében, de most kevesebbet csinálnak belőlük. Holott sokkal több kellene még a korábbinál is, és nemcsak a digitális ingerek, hanem a gyermeki idegrendszer érését bizonyítottan befolyásoló tényezők – például környezetszennyezés, a vírusok, a mikroműanyagok, a mozgáshiány és a stressz – miatt is. Gyarmathy Éva úgy látja, a TSMT-t kifejezetten kedvelik a gyerekek, ami annak köszönhető, hogy jól integrálták bele a régen természetes nevelési-fejlesztési helyzeteket és játékokat, például a mondókázást, a gurulást, a matatást, a fára mászást. Más fejlesztőfoglalkozások gyakran terápiás jellegűek, és a gyerekek kevésbé élik meg játéknak őket, a TSMT-t viszont igen.
Mindenkinek tudni kéne Szlovákia, Románia, Németország, Ausztria, Svájc, Anglia, Írország, Izland – külföldön is vannak TSMT-terapeuták, jellemzően kint élő magyarok. Praxisuk van, sőt Szlovákiában és Romániában egy-egy intézményben is dolgoznak.
Harminc év alatt több százezer gyermek kapott Magyarországon TSMT-terápiát. A 2000-es évek eleje óta pedig terapeutákat is képeznek, így aki ma Magyarországon hivatalos TSMT-terapeuta – ezerhétszáz szakember –, az a TSMT-HRG College Kft.-be kiszervezett, másfél éves képzését végezte el (illetve 2016 előtt az alapítvány féléves képzését).
„A képzést mindig tovább lehetne bővíteni, például a szülő-terapeuta kommunikációval vagy az elakadások támogatását célzó helyzetgyakorlatokkal” – mondja Fanni. Ő vezeti az országos terapeutaképzésért felelős központot is. A terapeuták a BHRG saját fejlesztésű komplex vizsgálata, a három hónapostól a tizenegy éves korig alkalmazható LongiKid módszertanát is megtanulják. Ezzel több mint száz mutatóból rakják össze a gyermek részképességprofilját, és egyéni fejlesztési tervet készítenek. Vagyis itt dől el, hogy kinek milyen (vizes vagy szárazföldi, illetve egyéni vagy csoportos) terápiát javasolnak. Ha a gyermek idegrendszeri érettsége több mint egy éves lemaradást mutat, először egyéni tréninget állítanak össze, amit a szülővel otthon kell végezni hetente többször.
legalább heti három torna kell A LongiKidet vagy annak egy korábbi verzióját a pedagógiai szakszolgálatoknál is használják a gyermekek felmérésére, de jellemzően legfeljebb csak hetente egyszer tudnak csoportos TSMT-tornát tartani a gyereknek, és még ez is kapacitásfüggő. Mivel az eredményhez legalább heti három torna kell, a valódi előnyök eléréséhez a zsebébe kell nyúlnia a szülőnek. Az egyéni terápiánál az első torna írása és betanítása 13 200 forint, a csoportos TSMT terápiára 40 500 forint a nyolcalkalmas bérlet, míg a LongiKid felmérés életkortól függően 26 500 és 30 400 forint között van a BHRG-nél, de országszerte eltérőek az árak. Az alapítvány célja, hogy idén minél több hátrányos helyzetű gyermek fejlesztését támogassa országszerte.
Védőnők, pedagógiai szakszolgálatok, neurológusok és óvónők is gyakran küldenek hozzájuk gyerekeket. Fanni úgy tapasztalta, hogy különösen fontos a szülők képzése, és ők abban is segítenek, hogy a szülők jobban megértsék gyerekeiket. Hogy például a hiszti vagy a lustaságnak, esetleg az antiszociálisnak bélyegzett viselkedés mögött mi áll valójában. Mert lehet, hogy csak túl sok inger éri a gyereket. „Ez nemcsak a beteg gyerekekről szól, hanem szemléletmód, amiről mindenkinek tudni kéne, mert sokkal elfogadóbb lenne a társadalom, ha így néznénk egymásra.”
Énfejlesztés, cégépítés, perspektívatágítás, jövőtállóság – lehet ezt könyvből tanulni? Cégvezetők, üzletemberek, civil gondolkodók szerint igen, ezért is ajánlunk már harmadik éve üzleti könyveket a Bridge Budapest vezetői közösségének személyes élményeivel. Vezetőktől vezetőknek.
Nem sokkal ezen írás leadási határideje előtt ünnepeltük a Nyitottak Vagyunk tizedik születésnapját. 2013-ban három cég vezetője úgy gondolta, hogy a sokszínűség és az elfogadás a kiemelkedő üzleti működés alapfeltételei. Mára több mint 1100 hazai céget tömörítő közösség lettünk. A születésnapi ünnepségen azon gondolkodtam, hogyan és honnan indulnak el a jó történetek, legyenek akár szervezeti vagy személyes utak. Négyfős véleménycsapat […]
Varga Zoltán évekig nem talált megfizethető médiapiaci befektetést Lengyelországban, aztán az egyik legfontosabb független lengyel napilapot, a Rzeczpospolitát kiadó cégbe tudott beszállni 2023 közepén.
Két év részletei a közeledéstől a piacszerzésig.
Végre eljött a markáns dezinfláció időszaka, a kamatcsökkentési ciklus is tart, de közben a költségvetés ezer sebből vérzik, mégis üres kincstár mellett lett az állam legfontosabb célja a reptérvásárlás, ki érti ezt? A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
