Kevesen ették végig az összes három Michelin-csillagos éttermet, és még kevesebben indítanak erről milliós nézettségű Youtube-csatornát. A szintén csillagos 42 Restaurant tulajdonosa, Varga Sándor mint Alexander The Guest dicséri a hőseit, vagy szedi ízekre azokat, akik nem ugrották meg a lécet.
„Van még pár nagy dobás a tarsolyunkban” – mondta Varga Sándor már-már misztikus mosollyal az esztergomi 42 Restaurant tavaszi napsütésben fénylő, üvegfalakkal körbevett teraszán április elején. Vele és az étterem tulajdonostársával, az akkor még friss Michelin-csillagos Barna Ádám séffel beszélgettünk a gasztrokalauzban elért babérokról. A tatai Platán mellett a 42 lett az első vidéki magyar étterem, amelyik felszerelhette a kis piros plakettet a bejárat mellé.
Egy kicsit talán még unszolni is kellett, hogy mondja a nagy dobásokat, aztán mégis elárulta, miről van szó. A háttérből kilépve (hiszen tulajdonosként azért mégsem ő áll a konyhán) készült közelebb hozni a Michelin világát az emberekhez úgy, ahogy ő tudja: egyenként tíz–tizenöt perces epizódból álló Youtube-sorozattal a gasztronómia elitjéről.
Az első csatorna nem jött be, a második milliós nézettségű siker lett.
Az első csatorna nem jött be, a második milliós nézettségű siker lett.
Az Esztergom–Budapest-vonalon már kíváncsian pötyögtem a telefonomba a csatorna nevét. „Welcome to a taste of luxury” – köszönt profi stúdióból Alexander The Guest magabiztosan, az átlagmagyartól valamivel finomabb kelet-európai akcentussal. „Ezen a csatornán a világ legexkluzívabb, három Michelin-csillagos éttermeibe kalauzollak el titeket. Körbenézünk, kipróbáljuk a menüt, és a végén döntünk: tényleg megéri?”
A főváros 150. évfordulójára készült Budapest Nagyregény 12. kerületről szóló fejezetét te írtad. Mondtad, hogy nem szereted a Hegyvidéket, ahol élsz. Miért vállaltad mégis?Azért nem nem szeretem, különben nem itt laknék, csak kritikusan látom. De ettől még tudok jó lélekkel írni róla. Egy egymástól elidegenedett házaspárt vezetek az Óra úttól a biopiacig, és ez a kis gyalogtúra megmutat […]
A főváros 150. évfordulójára készült Budapest Nagyregény 12. kerületről szóló fejezetét te írtad. Mondtad, hogy nem szereted a Hegyvidéket, ahol élsz. Miért vállaltad mégis? Azért nem nem szeretem, különben nem itt laknék, csak kritikusan látom. De ettől még tudok jó lélekkel írni róla. Egy egymástól elidegenedett házaspárt vezetek az Óra úttól a biopiacig, és ez a kis gyalogtúra megmutat mindent a kerületből. Meg picit bejátszom a kamaszkorom, mert ide jártam gimibe a 70-es években.
Az volt ugyanis az elvárás, hogy két idősík legyen. Néha könnyebb kötöttségek közt dolgozni – persze csak ha az én asztalomon pattog a téma. Valószínűleg Bach is azért tudott, a szorgalmán túl, irgalmatlan sokat alkotni, mert a barokk zene szabályrendszerét már lefektették.
Tavaly Petőfit vittetek Indiába Rozs Tamás csellistával, ez is felkérés volt? Egy Delhiben oktató magyar egyetemi tanár hívott minket, és Petőfi-műsorra lehetett az évforduló miatt valamennyi pénzt szerezni. Egy ponton rájöttünk, hogy vakmerőség elmenni egy másik földrészre, ahol majdnem másfél milliárdan beszélnek számunkra ismeretlen nyelveket, és ott megszólalni egy kisebb, távoli közösség alapköltőjéről. Ráadásul nem túl combos az angolom.
És érdekelte az indiaiakat Petőfi? Azt találtam ki, hogy nem úgy beszélek róla, mint magyar hősről, hanem mint költőről. És azért a szabadságharcos szerepvállalása, a hősi halála nem annyira idegen az indiai néplélektől, végül is őket is megszállták az angolok. Nagyon érdeklődők voltak, nincs az az egocentrikus rosszindulat, ami itthon, hogy eleve gyanakvóak az emberek, pedig még ki sem nyitottad a szádat. Sajnos az euroatlanti civilizációban élő ember el van ájulva a maga individuumától.
Legutóbbi regényedben, a Völgyhídban traumatizált kamaszokról írsz, drámai kifejlettel. Ennyire pesszimista vagy? Hihetetlen sebességre kapcsoltak a gyerekek, az általuk fogyasztott médiumok borzasztó pörgősek, a kisfiamnak is nehezére esik az olvasás, ami a lenyugtatást és a magába merülést hozhatná. A közösségi médiában is egymást hergelik az önteltségre és az önreprezentációra. Nem tudom, meddig bírható ez az impulzusdömping, de bízom benne, hogy az ember nem szűnik meg gondolkodni önmagáról. A kocsmában az agysejtjeik nagy részét elveszített srácok is azt próbálják megválaszolni, hogy minek élünk. Mindenki tudni akar valamit magáról, és mindenkiben van egy csomó szorongás.
Te most szorongsz valamin? Meg kell birkóznom azzal, hogy a kifutó időbe értem, és úgy kell ezzel együtt élnem, hogy közben ne haragudjak a fiatalokra, ne legyek sértett, rosszkedvű, és találjam meg, ami mellett nem leszek haszontalan. Szerencsére tízből kilencszer vicces depressziós vagyok, tudok ironizálni magamon.
Most is korán kelő vagy? Természetes imperatívusz bennem, hogy ha itt a reggel, cselekedni kell, mert olyan környezetben nőttem fel, ahol bármi történt is, a teheneknek enni kellett adni, a földet meg kellett kapálni. Vidékinek lenni nagyjából olyan, mintha folyamatosan anyuka lennél. Nincs olyan, hogy a gyereked miatt nem kelsz föl – ez a felelősség ott kiterjed a növényekre, az állatokra. És a feladatok olyanok, mint a teremtő, nem lehet előlük elbújni.
Egy fabábú road movie-ja a kulisszák mögött és a programozóból lett civil újságíró. Az Uccu utat mutat, de hogy az MI-hez vezető úton mi vár ránk, már más kérdés. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Indult két észt srác problémájával és egy szimpatikus vízióval, felnőtt egy globális fintech céggé, ma felhasználóinak számláiból a kiberbűnözők is szívesen csemegéznek. Horányi Gergő, a hétszáz fős budapesti Wise-iroda termékigazgatója azt mondja, tudatos és kiszámított döntések vannak a mögött, mennyi csalást fognak meg és engednek át. Ez ugyanis egy trade off kényelem és biztonság között.
Tapasztó Orsi mentálhigiénés szakember, kutatófizikus, a Nem akarok beleszólni Insta-profil alapítója. Mondhatjuk, mentálinfluenszer és tudományos podcaster, mellesleg az RTL realityműsorát, Az Árulók – Gyilkosság a kastélybant is megnyerte – ártatlanként. Lelki békéjének megtartásához, na és a mindennapokhoz mutatott hasznos alkalmazásokat.
Az első csatorna nem jött be, a második milliós nézettségű siker lett.
