Tavaly a no brainer kifejezést használtad arra, hogy kihagyhatatlan az inflációkövető állampapír, amiről már akkor is látszott, hogy brutális kamatot fog fizetni a következő két évre. Most az a nagy téma, hogy miután érthető módon nagy pénzek mentek be a PMÁP-ba, belenyúl-e az állam a visszaváltás feltételeibe, hogy megakadályozza a kamatforduló környékén várható kiáramlást.
Én azt gondolom, hogy nem fog belenyúlni. Szerintem nagyon jól felépítette az állam, hogy a finanszírozását a külföldi oldalról áthozta a hazaira. Ez lényegében az olasz modell, az olasz államadósságot is nagyrészt a hazai lakosság finanszírozza. Szerintem is stabilitást ad, ha ott van a pénz, nem szabad elveszíteni a lakosság bizalmát. Tehát ha most azt mondanák, hogy öt százalékra emelik a visszaváltási jutalékot, én nem látnék hosszú távú állampapír-vásárlót nagyon sokáig a piacon.

Hogyha nem is nyúlnak hozzá, akkor is lesz egy jelentős kiáramlás? Logikusnak tűnik, hogy sokan hatszázalékos kamat mellett már nem fogják finanszírozni az államot azok közül, akik 18-on örömmel megtették.
Akkor majd lesz más kibocsátási terv, vonzóbbá teszik a kamatozást. Szerintem van árazási képessége az államnak, és ezt 2025-ben simán meg tudja tenni, mivel még korábban, 2024-ben lesz számára a legnagyobb a kamatkiadás. De az is fontos kérdés, hogy ha az emberek kivinnék állampapírból a pénzüket, hova tennék? És úgy tűnik, nem nagyon lesz jó alternatíva.

Ingatlan esetleg? Ha a következő évben se tér vissza az áremelkedés, az, aki két év alatt uszkve 35 százalékot keresett az állampapíron, 2025 elején akár vonzónak is találhatja ugyanazokat a lakásárakat, amiket két évvel korábban látott. Mellé ott lehetnek a vállalható szintre csökkenő jelzáloghitel-kamatok.
Szerintem is megélénkülhet az ingatlanpiac, de azért ehhez egy nagyon stabil gazdasági növekedésre van szükség. Tehát hogy az emberek ki tudják fizetni a havi törlesztőt, illetve hogy az ingatlanfejlesztők megfelelő kamatszinten tudjanak hitelt fölvenni. Szerintem előbb tartósan le kell esniük a hozamszinteknek, rendeződniük kell a gazdasági folyamatoknak, például be kell érkezniük rendben az áfabevételeknek, be kell indulnia a kiskereskedelmi forgalomnak.
Tehát nem gondolom, hogyha valaki kiveszi a pénzét mondjuk 2024 végén, akkor azonnal egy ingatlanalapba be fogja fektetni. Én legalábbis ezt nem látom. Az ingatlanfejlesztési ciklusok sokkal hosszabbak lettek, irodafejlesztések pedig szinte nincsenek is.

A hibrid, részben otthoni munkavégzés miatt?
Igen, meg a magas kamatok miatt. Most kezd kialakulni, hogy a nagy cégeknek hosszabb távon is tíz–tizenöt, sőt van, akinek húsz százalékkal kisebb irodára van szüksége a korábbinál. Mi is korábban ezt az egész házat béreltük, de most márciusban visszaadtuk a felét.

Csak mostanra derült ki, hogy mennyivel kevesebbre van szükség?
Nem, most volt lehetőségük a szerződésünk alapján a módosításra. Én tényleg úgy gondolom, hogy a világ nem fog visszatérni abba a kerékvágásba, amiben a covid előtt volt. Alapvetően megváltozott az életünk, a munkavállalók az ötnapos munkahetet már sohasem fogják elfogadni, megváltoztak a szociális érintkezések, máshogy működnek az ellátási láncok. Ez nem jobb vagy rosszabb, hanem más, amit szerintem meg kell szoknunk, adaptálódnunk kell.

A lengyel bevásárlásról
Ugorjunk Lengyelországba, legnagyobb befektetéseid terepére. A mostani politikai változás, az Európa-pártiak győzelme feltértékelte az ottani eszközöket?
Abszolút. Azonnal és nem kis mértékben.

A Gremi nagyon érdekes tranzakció, a független lengyel médiában szereztél komoly befolyást. Tervezed növelni a tulajdoni részedet?
Igen. A cél az, hogy jelentős tulajdonrészünk legyen, akár többségi is, és erre van egy menetrendünk. Én lettem az igazgatóság elnöke, és ezáltal nagyban tudjuk támogatni a Gremi és legnagyobb terméke, a Rzeczpospolita fejlődését. Ez nemcsak nagyon izgalmas feladat, de azt is látom, hogy ezzel a lépéssel megnyílt előttünk még több ajtó Lengyelországban.

Volt ennek egyébként visszhangja Lengyelországban, hogy egy magyar fazon lett a tulajdonos?
Azzal, hogy magyar vagyok, nem foglalkozott senki. Engem mint üzletembert ismernek Lengyelországban, és annak pozitív volt a fogadtatása. Minden héten kinn vagyok Varsóban, és azt gondolom, hogy ennek a V4-es médiaépítésének most jött el igazán az ideje. Három–öt éves időtávon a Central Lengyelországban, Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában nagy portfólióval tervez.

Ez mit jelent Csehországot és Szlovákiát illetően?
A Refresherrel már ott vagyunk mindkettőben és itthon is. Ami Szlovákiát illeti, érdekes módon Fico újbóli hatalomra kerülése szerintem a mi lehetőségeinket növeli. Már megjelent az első kopogtató, aki azt mondta, hogy inkább kiszállna a szlovák piacról, nem akarjuk-e megvenni a portfólióját.

Tehát Lengyelországgal ellentétben itt a politikai változás éppen, hogy lenyomja az árakat, könnyebb lesz venni?
Igen, azt gondolom, hogy ez most egy vásárlási lehetőség. Ficónak van egy huszonkét százalékos választási eredménye, és szerintem bele van kódolva az összeveszés Pellegrinivel (Peter Pellegrini a Hlas elnöke, Robert Fico koalíciós partnere – a szerk.). Körülbelül két évet adok ennek a Fico-kormánynak, mint ahogy a Heger-kormány is körülbelül eddig tartott.
Ez tehát egy nagyon törékeny koalíció, nagyon törékeny kormányzással. Most lehet vásárolni, a következő két évet ki lehet bekkelni, azt persze nem tudhatjuk, hogy utána rosszabb vagy jobb lesz-e. De végül is Lengyelországban is hasonló történt, ha nem lett volna nyolcéves PiS-kormányzás, akkor sohasem tudtam volna beszállni a Gremibe.

Fél éve még komolyan senki se árazta, hogy változás lehet?
Nem, akkor ez abszolút nem volt benne a levegőben, ez az utolsó egy-két hónapban gyorsult fel, és fordult át egyébként. Nyilván, ha sejtik, hogy ez sülhet ki belőle, deal sem lett volna. Mindig mondják a lengyelek, hogy náluk milyen borzalmas, ilyenkor mindig kénytelen vagyok felvilágosítani őket, hogy nem láttátok még Magyarországot, el se tudjátok képzelni, milyen jó helyzetben vagytok.

Sok lengyel sorozatot nézek, a legutolsó élményem egy négyrészes sorozat a Netflixen, az első két rész a PiS-kormányzás első négy évéről szól, és hát tényleg undorító. Van benne szex, drog, korrupció, minden. Bemegyek másnap, mesélem a kollégáknak, mosolyognak, és mondják, hogy ez egy finom verzió a valósághoz képest. Lehet, de én tényleg tök boldog vagyok Lengyelországgal. Nagyon üzleties a gondolkodás, és sohasem találkoztam korrupcióval.

Van néhány konzervatív kormányközeli üzletember, de nagyon kevés, olyan oligarchahálózatot, amit itthon látunk, meg se próbáltak kiépíteni. A távozó hatalom most, amíg ők vannak kormányon, pont el akarja adni a Polska Pressét meg a terjesztőhálózatot, de nem látszik, hogy kinek van erre pénze, és ki meri ezt vállalni. Ez Magyarországon nem lenne kérdés, pár perc alatt megoldanák. Lengyelország viszont megmutatta, hogy nem elveszett ország.

Ezek szerint Magyarország az? Nálunk visszafordíthatatlanul kiépült a rendszer?
Nem látok semmi jelet, ami változásra utalna. Nem szokatlan egyébként, hogy bizonyos politikai erők ötven–hatvan évig vannak hatalmon, láttuk ezt már jó pár országban.

De nem Európa közepén, az Unióban. Itt is meg lehet csinálni?
Erre nem tudok válaszolni, de az biztos, hogy ez egy nagyon fontos kérdés a kínai befektetőnek is. Amíg ő egy európai uniós országban épít gyárat, addig uniós terméket állít elő, amit egyszerűbben lehet eladni Európába – egyébként ha a védővámok bekapcsolnának, sokkal drágább lenne. Tehát én nem hiszek a huxitban, szerintem nemcsak Magyarország elemi érdeke, hanem a politikai vezetésé is, hogy bent maradjunk az Európai Unióban.

Ők is pontosan tudják, hogy addig van gazdasági növekedés és jó élet a magyar polgárok számára, amíg uniós tagok vagyunk. Az persze egy másik kérdés, hogy esetleg kidobnak-e minket. Most azt gondolom, hogy ez is csak verbális fenyegetés, de nem gondolom, hogy komoly lenne a szándék.

Korábban több hullámban tüzelt rád kőkemény lejárató kampányokkal a kormánymédia. Most csend van, van ötleted, hogy miért?
Én két dologra gondolok, ami lehet, hogy naivitás. Az egyik, hogy azok az eljárások, amikkel támadni próbáltak az elmúlt időszakban, mind zátonyra futottak. Ezekkel ugyan klikket lehetett generálni, de a lakosságnak én valójában nem vagyok érdekes. Nem vagyok politikus, szerintem ha a lakosságot megkérdezik, hogy ki Varga Zoltán, kevesen tudják. Az én közegemben pedig szerintem ez nem számított. Tehát nem biztos, hogy aki mondjuk a kormányzatnak bizniszel, az örömmel találkozik velem, de a régi barátok és az ismerősök megmaradtak. Másrészt szerintem ez az utolsó lengyel vásárlás másik ligába tette a Centralt, szerintem ez is számít.

Korábban beszéltél arról, hogy nyomásgyakorlási céljuk is lehetett a támadásoknak, meg kaptál jelzést, hogy megválhatnál a cégtől, leginkább a 24.hu miatt.
Most már nem, eladásról már nincs szó. Egy ideje nem kaptam ajánlatot, meg szerintem ők is rájöttek, hogy felépítették azt a propagandagyárat, ami az ő céljaiknak megfelel. Tökéletesen működik, minden szegmenst lefed, nincs szükségük többre. Most már nem kell a Central, mert ahova ők el akarják juttatni az üzeneteiket, szerintem azokra megvannak a csatornáik. Persze az nem változik, hogy alapvetően nem szeretnek, egyszerűen azért, mert független embert ez a rendszer nem nagyon visel el. És én annak tartom magamat.

Amikor legutóbb, bő egy éve beszélgettünk, akkor volt friss és aktuális a Nógrádi Vegyipari Zrt. eladásával kapcsolatos támadás. Ott lezárultak a dolgok?
Nem. Hozzávetőlegesen havonta kértünk betekintést az iratokba, de az elmúlt hat hónapban tudomásunk szerint érdemi nyomozás nem történt az ügyben. December 6-án a Central irodaházába nagy erőkkel, látványosan kivonult a NAV nyomozó főosztálya, és olyan iratokat vittek el, amiket elektronikus úton is be tudtunk volna küldeni. 2025 elejéig lehet hivatalosan nyomozni az ügyben, de továbbra is komfortos vagyok a helyzettel, nem követtünk el semmi törvénysértőt.

2023-ban nem várt helyről, fideszközeli filmestől jött információ, hogy a rendszer milyen módszerekkel próbál megszerezni cégeket magyar vállalkozóktól. Mit szóltál ehhez? Hallod ezeket te is, továbbra is sok ilyen van, vagy már kevésbé jellemző? Milyen irányba halad így a rendszer?
Szerintem ezt nagyban befolyásolja a recesszió és az EU-s pénzek hiánya. Az alapvető szektorok bekebelezése és leuralása folyamatban van, csak kevesebb pénz van hozzá, kevesebb erőforrás. Tehát ahogy a piramison lecsorog a dolog, a pénzhiány okozhat az alsóbb szinteken konfliktusokat.

Mitől függ, hogy ellen lehet-e állni a rendszer csábításának? Jellinek Dániel tűnik a legjobb példának rá, hogy valaki megcsinálja a maga self-made bizniszét, gyorsan fölemelkedik, aztán eljut egy bizonyos szintre, ahol beleütközik az állami hátszéllel működő nagyvállalkozásokba, akikkel elég nehéz piaci alapon versenyezni. Van választási lehetőség?
Szerintem mindig van választási lehetőség, és a válasz személyiségfüggő. Szerintem például a Dani nagyon tehetséges üzletember, és ő is megtapasztalta, hogy egy ponton túl, ha túl nagyra akarsz nőni, megégetheted magad. Ilyenkor az embernek el kell döntenie, hogy megköt-e bizonyos alkukat, vagy nem, ez pedig szerintem belső tartás kérdése is.

Ha csak a számokat nézem, a Dani sokkal jobban szerepel a mindenféle listákon, mint én. De ettől én még happy vagyok. El tudok menni napközben bringázni. Sokat utazom. Időt töltök a gyerekeimmel. Szerintem a kollégáim is büszkék arra, amit itt csinálnak. Jó könyveket adunk ki. Sikeres tranzakciókat csinálunk Lengyelországban, a régióban, bárhol. Nem panaszkodom.
Persze, támadnak. Ez van, így működik a politika, így működik ez a rendszer. És azt gondolom, ha Németországban lennék, akkor is támadnának, legfeljebb kevésbé gusztustalan eszközökkel, másként csinálnák.

Elmehet a rendszer egy olyan pontig, ahol már nem éreznéd jól magadat?
Simán. Szerintem a rendszer, jellegéből adódóan, egyre keményebb kell legyen. Ha megnézzük, hogy melyik irányba csúszunk el, azt gondolom, hogy inkább ez a török, orosz irány látszik. Ezt mutatja például a szuverenitásvédelmi törvény is.

Ez kinek szól?
Szerintem minden gondolkodó magyar állampolgárnak. Ne merjél tüntetni, nem merjél NGO-t támogatni, mert azok nem jó emberek. Független médiát ne támogasd, azok se jó emberek. Válasszuk ketté a világot, vannak a jó jobboldaliak, és vannak a gonoszok. Ez a szuverenitásvédelmi törvény egy orosz típusú törvény, ugyanaz a kaptafa, mint ahogy a propagandát megépítették.

Az tudatos egyébként, hogy az egészen durván eluralkodó clickbait- és átverőscím-versenybe a 24 nem megy bele?
Igen. Tudni kell, hogy a 24 úgy indult, hogy először nagyon bulváros témák voltak az oldalon, az elmúlt öt-hat évben volt egy tudatos építkezés, amikor azt gondoltuk, hogy szeretnénk átpozicionálni. Komolyabb, minőségibb tartalmak, jobb újságírók, és ez, azt gondolom, sikerült is. Nagyon büszkék vagyunk a 24-re, arra is, hogy amikor volt az indexes válság, és megalakult a Telex, egy ideig piacvezetők voltunk. Ezt elvesztettük, azt láttuk, hogy a Blikk elindult a nagyon bulvár irányba a címekkel, pedig az Indexnél se finomkodnak, és akkor nem beszélünk az Origóról, ami olyan, amilyen.

Nagyon korrekt és értékvezérelt tartalommal nem tudsz annyi olvasót elérni, mint hazugságokkal, átverős címekkel és cicivel. Mi tudatosan kevesebb cikket is gyártunk, mint például az Index. Ahhoz, hogy feljebb menjünk, kellene még húsz újságíró és még sok minden, de nem gondolom, hogy sokkal többet el lehetne érni ezzel akár pénzügyileg, akár látogatottságban.

Tehát azok, akik több cikkel és a clickbait kimaxolásával nyomulnak, mit nyernek?
Szerintem üzletileg semmit. Inkább csak elérést, hogy az üzeneteiket több emberhez juttassák el. Én egyébként ezzel együtt azt gondolom, hogy az Index szoftos átalakítása egy sikeres projekt. Bárki bármit mond, ott van az olvasószám, és nem lett Origo belőle. Vannak kritikus cikkek, meg vannak dolgok, amiket nem jelentetnek meg, és vannak olyan interjúk, amitől elmegy a kedvem. Én biztos nem így csinálnám, de az ő szempontjukból nézve ez egy sikeres átalakítás.

Az továbbra is áll, hogy az itthoni befektetési környezet, nagyrészt az erősen lejtő pálya miatt nem tervezel újabb magyar befektetéseket?
Ez továbbra is így van. Nem látok egyébként kiváló magyar befektetést. Olyan van, amit nézek, aminek magyarországi a központja, de tizenvalahány országban van jelen, tehát egy közép-európai biznisz, az érdekes lehet. De ami csak a magyar piacra fókuszál, ott szerintem én kifejezetten rosszul mutatnék, mint tulajdonos. Ha csak a támogatott Baross-programot nézzük, biztos, hogy a magyar gazdaságpolitika engem nem támogatna, mint ahogy eddig sem támogatott.

Persze nagyon furcsa azt nézni, hogy közben Szíjj László és Mészáros Lőrinc a legnagyobb magyar befektetők külföldön. De az a lényeg, hogy én arra nagyon-nagyon büszke vagyok, hogy mi piaci környezetben álljuk meg a helyünket. Ez tanít meg igazán gondolkodni, ez az, ami nem kényelmesít el. Mindennap meg kell küzdeni minden egyes forintért, és ez szerintem jó dolog.

Ugorjunk vissza a V4-hez, Csehországhoz. Az eddigiek alapján azt gondolhatnám, hogy ott is Európa-bajnok kormány van, a gazdaság erős, az árazások eleve nagyon magasak.
Ez így van. Szerintem az lesz az utolsó ország, ahol nagyobb befektetést tudunk eszközölni. Ha sikerül egy komoly szlovák portfóliót megvásárolnunk, amire van esély egyébként, akkor fognak szerintem komolyabban venni minket bármilyen eladásnál Csehországban is.

Mennyire használja ki a Central a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket?
Biztos, hogy a jövőnkben nagy szerepe lesz az AI-nak és a technológiai fejlesztéseknek. Ha csak a nyelvi akadály leküzdését vesszük, hogy pillanat alatt lefordítható egy magyar tartalom a többi nyelvre, ez megmutatja, hogy a belépési korlát sokkal kisebb lett.

Az újságíró munkáját is kiváltja?
A minőségi újságírás továbbra is nagyon fontos szakma, és arra szükség lesz. Az érzelmeket, az objektivitást és a hiteles tartalomgyártást egy gép sohasem tudja reprodukálni. Ami viszont nagyon jól programozható, és nem kreatív munka, az kiváltható. Ebbe az irányba megy a világ, és mi is. Szerintem ha valaki azt mondja, hogy ezzel mi nem élünk, akkor az vak, vagy nem akar haladni a korral. Én azt gondolom, hogy a minőségnek felértékelődik a szerepe, a többi pedig kiváltható lesz. Nekünk ezt úgy kell beépítenünk az életünkbe, hogy felelősen gondolkodunk a kollégáinkról.

Flybondi, wizz air és más útkeresések
Repüljünk kicsit. Jelenlegi komoly légiipari befektetésed, a FlyBondi tőzsdére megy. Ez exitet is jelent, vagy friss finanszírozást?
Még nem volt erről szavazás a boardban, tehát ez még nem száz százalék, de ezt akarja a menedzsment és a főtulajdonos, tehát szerintem meg fog valósulni. Ez bevezetést jelent a NASDAQ-ra, de nem kiszálló, és nincs is szükség tőkebevonásra. Volt erre elköteleződés minden befektetőtől, de azt mondták, hogy nincs már rá szükség. Tehát lehívhattak volna tőlünk, befektetőktől még pénzt, de nem kell.

Az új, mondjuk úgy, hogy furcsa argentin elnök (Javier Milei populista közgazdász – a szerk.) érkezése nem kavar be?
Eddig a piacok jól reagáltak, és a FlyBondi nagyon jól tudja kezelni az argentin helyzetet. Van egy fekete devizaárfolyam, és a durva infláció mellett komoly árazási képességre van szükség, gyakorlatilag minden nap át kell árazni a terméket, mellette nagyon kell figyelni a költségekre is. Ebben is szerintem nagyon jó a FlyBondi.

Kis flottával, kicsi cégként, válság sújtotta országban, járvány után másfél évvel ilyen számokat hozni, hogy csinálják?
Nagyon jó desztinációkat repülnek, és van egy profi menedzsment. A legjobb embereket szerzik meg az egész világból.

Meddig gondolkodsz benne?
Ebben nekem most passzív a szerepem. Még nem tudom, hogy milyen eladási korlátozások lehetnek, az biztosnak tűnik, hogy ha ebből casht ki tudok hozni, az nagyon jó értéken fog megtörténni.

Korábbi nagyon sikeres befektetésed, a Wizz Air kihagyhatatlan kérdés, mert az elmúlt hetekben egészen extrém módon értékelődött le, amit nehéz megindokolni a cég teljesítményével, kilátásaival. Csúnya, többéves mélypontra lökték, miközben a Ryanair csúcsra ment. Érted ezt?
Én azt gondolom, hogy az egyik legnagyobb különbség köztük az üzemeltetés minősége. Lehet nem szeretni a Ryanairt, de szinte mindig pontosan repül, a Wizz Airnél ez nem így van sajnos, sokszoros saját tapasztalat is. A Ryanair, amikor volt a covid, kevesebb embertől vált meg, a Wizznek most is sokkal nehezebb visszavennie embereket. Plusz a bérszínvonal megemelkedett, és a minőségi emberek jelentős része is távozott a cégtől. Nagyon nagy a nyomás egyébként a cégen belül, ez nem tudom, hogy meddig tartható fenn.

És a nagy kérdés, hogy mi lesz a közel-keleti tervekkel. Megrendeltek több száz gépet, azok érkezni fognak, és tölteni kell őket, kérdés, milyen áron. Szerintem a profitabilitás oldaláról most előnyösebb az a lassú növekedési pálya, ami a Ryanairnél van.

Jól működnek a légiipari befektetéseid, reptér nem érdekel? Úgy tűnik, a magyar kormány kezét-lábát meg az adófizetők minden pénzét odaadja Ferihegyért.
Nekem nem pálya, a reptér szerintem egy nagyon nehéz üzlet, érteni kell hozzá. Én a vállalkozói, üzletemberi életutamból azt tapasztaltam meg, hogy az állam alapvetően nem jól vállalkozik. Az államnál a politikai és a közszolgálati szempontok felülírnak mindenféle üzleti szempontot. Ennek megfelelően minden, ami az állam tulajdonában van, szerintem nincs jó helyen – leszámítva néhány nagyon stratégiai dolgot.

Akkor miért ilyen fontos nekik vajon?
Valamilyen érzelmi becsípődés lehet, üzletileg racionális okot nem látok rá. Az persze igaz, hogy a repteret állandóan fejleszteni kell, tehát építkezés mindig lesz egy reptéren. A rendszer pedig komoly építőipari kapacitásokkal rendelkezik, az oligarcháknak munkalehetőséget tud biztosítani. Azt nem hiszem, hogy az egészből a fogyasztó is profitálna. Eddig mit láttunk a Vodafone-nál, meg a Diginél, amióta megvette őket az állam? Masszív áremelkedéseket.

Visszatérve a befektetéseidre, mi lesz a G7-tel?
Nagyon büszkék vagyunk rá, milyen szakmai sikereket ért el a G7, de üzletileg nem sikerült még megalapozni, hogy hosszú távon önfenntartó entitás legyen. Ebben kell döntést hozni. Lehet, hogy mi leszünk a tulajdonosok, lehet, hogy a másik partner lesz, tárgyalunk róla, még nem dőlt el.

Legutóbb, amikor erről beszéltünk, azt mondtad, hogy van egy idő, ami alatt föl kell hozni nullára.
Ezen már túl vagyunk, és nem sikerült még. Én azt gondolom, hogy amit az induláskor vállaltam, azt becsülettel teljesítettem. De ez nem azt jelenti, hogy bármit is a nevemre vettem volna örök életre. Ez egyébként nagyon rosszul rezonálna a Centralnál. Hogyan magyarázzam meg a kollégáknak, hogy ha ide adok pénzt, akkor oda meg miért nem?

A lényeg tehát, hogy még semmi sem dőlt el. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy milyen minőségű cikkek születnek a G7-ben, az a baj, hogy nem tudtuk megszólítani azt a gazdasági döntéshozói szintet, akik előfizetőként vagy támogatóként, vagy akár együttműködő partnerként nekünk segíthetnének. Volt egy időszak, amikor ez működött. Most megint nem működik, de dolgozunk rajta.

A Société bezárt?
Igen, és szerintem nem is fog kinyitni. Amikor a covid beütött, talán hatvan fix alkalmazottja volt a Sociétének, akkor elváltunk egymástól. Utána kisebb stábbal újranyitott, rendezvényhelyszínként, de már nem ugyanaz volt a koncepció kultúrában, és így is veszteséget termelt. Nem látok esélyt rá, hogy ez visszahozható. Az épület egy érték, de maga az a kulturális koncepció, abban a kultúrát támogató állami rendszerben, ami ma van, nem működik.

Ezt megtapasztaltuk egyébként a könyves piacon is. Amikor a Libri megszüntette az irodalmi díját, mi más kiadókkal azon gondolkodtunk, hogy csináljunk egy újabb, tőlünk független irodalmi díjat. Nekünk a Centralnál könnyű, mert van egy Nők Lapja Irodalmi díjunk, amire nagyon büszkék vagyunk, de azt gondoltuk, hogy legyen ez egy olyan, ami a teljes piacot kifejezi. Roadshow-ztunk ezzel a tervvel, rendes prezentációkkal, potenciális szponzoroknál, de senki sem merte bevállalni.

Miért is?
A félelem, hogy jaj, mit szólnak ott fenn, ha én beállok szponzornak. Ebből tehát nem lett semmi.

Úgy hallottuk, sok időt töltesz Ausztriában és Horvátországban is. Kikapcsolódási céllal?
Nem feltétlenül, a hibrid munkavégzés lehetővé teszi, hogy bárhonnan dolgozhatunk, minden anyagot megkapok, telefonon beszélek, akivel kell. Pulából is lehet repülni, Bécsből ugyanez, onnan nagyon egyszerű átmenni Pozsonyba, vagy repülni Varsóba. Általában az a terv, hogy Bécsben és Horvátországban is egy-két hónapot töltsünk, mert szeretünk ott lenni. De továbbra is Budapest alapvetően a bázis.

Beszélek németül, Bécsben azt is nagyon élvezem, hogy használom a nyelvet. A legtöbbet egyébként külföldi sajtót fogyasztok: CNBC, Bloomberg, New York Times, ezek szakmailag is érdekesek, plusz sokkal többet akarok tudni a világról.

El Camino?
Újból el kéne menni.

Mikor voltál?
Ó, nagyon régen. 2006-ban. Akartam újra, csak nagyon rossz volt a térdem. De most újból tervben van. Az biztos, hogy az az egy hónap életem legjobb egy hónapja volt. De újabban van egy olyan feltöltődésem, amikor elmegyek két hétre Németországba egy igazi elvonulásra. Ez egy medical spa, nincs telefon, nagyrészt digitális detox. Tarthatom a kapcsolatot a kollégákkal, a szobákban e-mail működik, de akkor nem az a fontos, hogy minden e-mailt azonnal megválaszoljak. Mindenféle sport van, kezelések, elzárva a világtól. Nekem ez nagyon-nagyon jó, utána sokkal tisztább fejjel jövök haza. Aggódnak is a kollégák, mert olyankor minden rájuk borul, jövök az ezer új ötletemmel.

A címlapfotózáson magad mondtad, hogy nem tudsz leállni, élvezed a munkát, mindig hajt valami. Ez így marad egész életedben?
Engem tényleg a munka motivál, és ha nincs, ami motiváljon, szerintem szellemileg leépülnék.

Lehet bárhol kényelmesen olvasgatni a New York Timest, képben lenni a világ dolgairól, mellette nagy tapasztalattal kicsit spekulálgatni a tőzsdén. Ez nem tartana karban eléggé?
Szerintem az egy passzív tudás lenne. Akkor nem kapsz meghívást olyan konferenciákra, ahol érdekes emberekkel találkozol. Olyanokkal, akik egyébként teljesen mást gondolnak a világról, mégis azt gondolom, lehet, hogy igazuk van. Ha csak magad otthon olvasgatsz, legfeljebb a Facebookon osztod az észt, és ha arra akarsz választ, nagyrészt trollokkal fogsz találkozni. Ha viszont utazol a világban és sok érdekes emberrel találkozol, abból mindig csak jó jön ki szerintem – mind gondolkodásban, mind proaktivitásban. Tehát akkor elkezd járni az agyad, hogy mit lehetne még csinálni. Úgy érzem, hogy ha már nem ezt teszem, akkor lesz nagy baj velem. Legalábbis ma ezt gondolom.

Hogyan lett egy bányász fiából milliárdos? Olvasd el Varga Zoltán 2014-es portréját a Forbes első bookazine-jában.