Az 50-es évek kemény paraszti világából az olvasás menekítette ki, később gyerekkori olvasmányainak hősei és az irodalom szeretete terelték a történelem felé. Romsics Ignác szigorú tanár hírében állt, a 90-es években mégis jócskán kilógott az ELTE bölcsészkaráról – már csak Amerikából hozott szemlélete miatt is. Ma az ország egyik legismertebb és legelismertebb történésze, neve azoknak is beszédes, akik nem történelemkönyvekkel kelnek és fekszenek.
„Mintha egy kvízműsorban szerepeltünk volna – emlékszik vissza Ungváry Krisztián, milyen érzés volt a 90-es években az akkoriban az ELTE-n oktató Romsics Ignácnál vizsgázni. – Többen ültünk egy szobában. Ha feltett egy kérdést valakinek, és az illető nem felelt öt másodpercen belül, valaki más leüthette. Tízből tíz helyes válaszra ötöst kaptunk, kilencre négyest, nyolcra hármast, és így tovább.”
Iskolateremtők KORÁBBAN EBBEN A SOROZATBAN: Fischer Iván, Dévény Anna, Csíkszentmihályi Mihály, Chikán Attila, Horn György, Korniss Péter, Halász Judit, Vitray Tamás, Lovasi András, Polgár Judit, Földessy Margit, Nádasdy Ádám, Vekerdy Tamás, Mikulás Ferenc, L. Ritók Nóra, Benkő Vilmos, Marék Veronika, Boldizsár Ildikó, Simonics Péter, Lovász László, Péter Vladimir, Lackfi János, Snétberger Ferenc, Uj Péter, Küllői Péter, Bódis Kriszta
Romsics ugyanakkor mindig felajánlotta azt is, hogy aki nem elégedett a jegyével, visszamehet javítani. Erre kényszerült az elsőre egyet hibázó Ungváry is, akinek presztízskérdés volt a jeles, de csak második nekifutásra jött össze. „Részben játék volt ez, részben véresen komoly. De sohasem éreztette velünk, hogy erőfitogtatásból teszi. Szigorúsága kifejezetten motiváló volt: fel sem merült senkiben, hogy ne a mi érdekünket tartaná szem előtt.”
Romsics sokat követelt, elvárta a maximális felkészültséget. Szigorú volt, pontos, és a pontosságot a diákjaitól is elvárta. „Nagyon komolyan vette, hogy akiben meglátott valamiféle tehetséget, annak az útját egyengesse – mondja Ungváry. – Nem nepotista módon, hanem úgy, hogy minden lehetőséget megragad ahhoz, hogy az érintett tovább tudjon lépni.” „Már megjelenésében is megkapó volt” – mondta róla 2011-es, hatvanadik születésnapjára írt laudációjában egy másik tanítványa, Ablonczy Balázs. „Úgy festett, mint egy egyetemi tanár a Borostyánliga környékéről, kifogástalanul megkötött, decens nyakkendőben, ama titkos szerkezetű, ottliki tweedzakóban, és hozzá pompásan passzoló ingben. Az akkori mindennapi igénytelenségben már ezzel is feltűnő volt.”
Elegáns, de visszafogottsággal nem vádolható külső, kényelmes belső tér,
a motortérben dübörgő V8-as. A Bentley Bentayga S nem a feltűnésmentes megérkezések bajnoka – de nem is erre találták ki. Kipróbáltuk.
Nem először ülök olyan autóban, amiért valaki százmillió forint feletti összeget fog kicsengetni, de azt az érzést akkor is szokni kell, hogy ezekkel a kocsikkal egész egyszerűen nem lehet feltűnésmentesen közlekedni. Dél-Buda utcái, a Kopaszi-gát, a Dunántúl országútjai – bárhol járunk, ezt az autót megnézik. Egy vidéki étterem parkolója mellett konkrétan egy komplett építkezés torpant meg, mert a munkások egyperces néma csenddel emlékeztek meg arról, hogy megérkeztünk.
Száz év plusz Crewe angliai kisváros, nagyjából félúton Liverpool, Manchester és Birmingham között. Ideális hely egy autógyárnak – amit az idén 105 éves Bentley története is bizonyít. A patinás angol márkát 1919. január 18-án alapította két testvér, Walter Owen Bentley és Horace Milner Bentley. A fiatalabb, W. O. – így hívta mindenki – mérnök volt, az autók tervezésével foglalkozott, bátyja, H. M. a pénzügyeket tartotta kézben. A céget 1931-ben vásárolta fel a nagy konkurens Rolls-Royce.
Nem pocsék utakra tervezték
A lámpabúrákat króm helyett fekete keretbe tették.
Nem pocsék utakra tervezték
A lámpabúrákat króm helyett fekete keretbe tették.
A kocsik végtelen kényelmét és a sok beépített innovációt egy szűk kör mindig nagyra tartotta, de talán még az ős-Bentley rajongói sem bántódnak meg, ha azt mondjuk, a márka egészen az ezredfordulóig ódon stílusú túraautóiról volt ismert. Aztán 1998-ban megvásárolta a Volkswagen AG, és megszületett az új dizájn előhírnöke, a 2003-ban bemutatott Continental GT, ami aztán végérvényesen megváltoztatta a Bentley arculatát. A tervezők pedig jó munkát végeztek: az utolsó húsz évből származó modellek le se tudnák tagadni a klasszikus angol gyökereket, de unalomnak nyoma sincs.
A Continental GT óta két új generáció is legördült a futószalagokról – illetve dehogy gördült, Crewe lakói futószalagot legfeljebb a helyi Sainsbury’sben látnak. A márka autóit jórészt kézzel szerelik össze, a legtöbbet az angliai üzemben, de gyártanak Drezdában, Zwickauban és Pozsonyban is – a Bentaygát például a szlovák fővárosban.
Az angol márka sokáig ellenállt a csábításnak, egészen 2015-ig nem tűnt fel a kínálatban a bűvös betűszó: SUV. Ez változott meg a Bentaygával, ami napjainkban a tízezer darab körüli éves eladások majdnem 45 százalékát teszi ki világszerte. Ebből a tízezres darabszámból egyébként évi húsz–huszonöt kel el a budapesti kereskedésben.
Két és fél tonna Mi tagadás, a tervezők mindent megtettek, hogy a külső hatásos legyen. Ezen a modellen például hiába keressük a megszokott, tekintélyes mennyiségű krómot, az összes díszléc fekete, és a lámpákat is fekete szegély keretezi. Meglepő, de jó húzás, szépen illik a candy red árnyalathoz és az autó karakteréhez.
A 2,5 tonnás test alapesetben 21 colos, felárért 22 colos kerekeken gördül, további felárért ezt is kérhetjük feketében, de szerintem a hagyományos, fémszínű verzió a szebb. A V8 S modell egyébként csakis rövid tengelytávval rendelhető, ami 515 cm, szemben az EWB (extended wheel base) 534 cm-es hosszával.
Az enteriőr le sem tagadhatná a tradíciókat, mégis érezzük, hogy 21. századi autóról van szó. A középkonzolon és az ajtókon nyomuk sincs fabetéteknek, a helyüket csillogó karbonbetétek vették át, a kijelző és a head-up display is olyan, amit egy mai autótól elvárnánk. Ugyanakkor megőriztek olyan szerethető részeket, mint a szellőzők ki-be csúsztatható kis szabályozói. Nehéz volna fogást találni a dizájnon, de azért van olyan részlet is, amin kár volt változtatni, a már említett Coninental GT egyedi bajuszkapcsolói történetesen sokkal szebbek.
A Bentaygában használt alkatrész a konszern más autóiban is feltűnik, ami persze nem szokatlan döntés az autógyártásban, és nincs is vele semmi baj, minőségi műanyag – csak hát győztes csapaton ne változtass, ugyebár.
Gondolom, ezen a ponton senkit sem lep meg, hogy a Bentayga S V8 alapára nem alacsony, jelen árfolyam mellett 115 millió forint, de a különböző extrákkal még komolyan nőhet. Az általam kipróbált verzió a Candy Red – by Mulliner volt, ennek a listaára majdnem 120 millió forint. De létezik olyan felextrázott Bentayga S, ami 152 millió forintba kerül – egyedileg kért felszerelések és kivitelezések nélkül.
És ha már szó esett a Mullinerről, ez a cég eredetileg még az anyavállalatnál is idősebb volt, 1897-ben alapították. Ezt 1959-ben vette meg szintén a Rolls-Royce, ma a Bentley egyik részlege. A belső térben ezúttal az úgynevezett „hotspur vörös” és a „belugaszürke” kombinációjára esett a választás. Személyesen tőlem ez idegen, a külső fényezés viszont tényleg gyönyörűen sikerült.
Nyugodtan hajózgatunk A Bentayga S két és fél tonna, de a négyliteres motor ezt feledtetni tudja: a V8-as elrendezésű biturbó benzinmotor álló helyzetből 4,5 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet. Maradva a számok világánál, ez 550 lóerőt, 770 newtonméter nyomatékot és 290 km/órás végsebességet jelent. Minden adott tehát, hogy egy kövérebb gázadás után másodpercekre az ülésbe tapadjunk, de egy Bentleyt nem erre találtak ki, nyugodtan hajózgatva maradandóbb az élmény.
Candy paint finish
Egy tradicionális festési eljárás, egyszerre színes, áttetsző és pigmentmentes rétegeket használ.
Candy paint finish
Egy tradicionális festési eljárás, egyszerre színes, áttetsző és pigmentmentes rétegeket használ.
A rendszer ráadásul elég okos: bár képes a V8-asokra jellemző állatkodásra, a változó lökettérfogatú rendszer miatt a nyolc hengerből négy automatikusan leáll, amikor nincs szükség az extra erőre. A teljesítménynek persze még így is ára van. Tapasztalatból mondom, hogy még vadulásmentes autózgatás után is 14–15 literrel kevesebb benzin marad a bolygón minden száz kilométer után, ami akárhogy nézzük, nem kis szám.
Egy keményebb kanyarvadászat közben még feljebb is tud menni – és az sem árt, ha meg is tudunk állni. A féket úgy hangolták, hogy lábujjhegyen vezetve hihetetlenül finoman lehet adagolni, de keményebben odalépve pont annyira határozott, amennyire kell.
A menetválasztó gombok itt nem csak dísznek vannak, amiről a dunántúli utakon empirikusan is meggyőződöm. A Bentley logójával ellátott gomb optimális megoldás, a sport mód a jó minőségű aszfaltot feltételezve tökéletes, rosszabb utakon már túl rázós élményt ad. A komfort éppen ellenkezőleg, a tankcsapda méretű kátyúkat leszámítva mindent kisimít, de egy kicsit sok az imbolygás. Az angol mérnökök nyilván nem pocsék utakra tervezték: a hegyomlás méretű autó ezeket is jól veszi, de a ringató mozgástól ne csodálkozzunk, ha tengeri vitorlázós flashbackek jönnek elő.
Írta: Nemes Dániel Az első cégem tőkeemelését szervező brókercég év végi partiján odajött hozzám egy nagydarab figura. 1999-ben járunk, többszörös milliárdos, simán csak Dezsőként mutatkozott be. Még nem sejtettem, hogy olyan pótolhatatlant tanulok tőle, amit a legfontosabb volna befektetőként megfogadnom. A közepébe vágott: ő is a cégem egyik leendő társtulajdonosa, azért száll be, mert hiába vagyok csak huszonkét éves, […]
Szívja magába a tudást, mint egy szivacs, tizennégy órákat dolgozik, mindenhol ott van. Kovács Dominik huszonhat éves, és felépített egy több mint százmillió dollárt érő céget. Az OpenAI adja a hátszelet, ő pedig kíváncsi, és most már végigmegy azon az úton, amin elindult. A Colossyan-sztori egyszer már majdnem félrement, most befektetők versenyeztek érte. Megint.
A zenei piaci „decentralizálódott, az iparág pedig nem követte le időben az átalakulást, kis időre kinyílt egy kapu, amin át demokratikusabb formában virágozhatott ki a zene” – mondja Krúbi, azaz Horváth Krisztián arról, hogy miért tudnak huszonéves előadók arénákat megtölteni mostanában, amiért korábban évekig, évtizedekig küzdöttek zenészek. Szeretem ezt az idézetet, és nem csak azért, mert benne […]
