Rakonczay Gábor

Azt mondtad, ez volt az utolsó alkalom, hogy keresztülszelted az Atlanti-óceánt. Miben más az utolsó, mint az összes előző?
Semmi köze sincs a többihez. Például a végén napokig nagyon-nagyon erős volt az időjárás, kifejezetten veszélyes helyzeteket generált. És nem úgy voltam, hogy húha, csak ezt éljem túl, hanem úgy, hogy a mindenit! Ilyen kicsi hajóról, ilyen méretű hullámokat, ebből a perspektívából már nem fogok többet látni. Ha tudod, hogy életed utolsó kóláját iszod meg, az teljesen más, mint ha bármikor ihatsz egy kólát. Mindig fogsz rá emlékezni, az utolsóra biztosan.


Tudatosan alakítottam, hogy ilyen záróprojekttel hagyjam abba, hogy legyen időm és módom elbúcsúzni. Így nem lesz olyan, hogy öt év múlva kitalálok valamit, hogy nekem miért kell mégis visszamennem.


Nincs szakítás utáni depressziód?
Már nincs, ez komplex, hosszú távú dolog, készültem rá. Két évvel ezelőtt kezdtem el átépíteni a hajót. Ez nem hetvenöt napról szólt, hanem hétszázról, és addig az energiáim meg az időm nagy része ebbe lett fektetve. Ez egy tizennyolc éves ív utolsó, szép szakasza, és úgy kerek, ahogy van. Nincs hiány, megbánás, semmi ilyesmi. Olyan, mint amikor építesz egy házat, és az utolsó cserép is a helyén van, és kész.