A Coelho család – Egy argentin–magyar szerelmi történet

Isten hozott a Coelho család rendkívüli történetében – egy történetben, amely két
kontinens két kultúrája között szövődött, és amelyet a közös, megingathatatlan hit tart
össze abban, hogy kemény munkával, szeretettel és hittel bárhol gyökeret verhetnek és
kivirágozhatnak az álmok.

A nevem Carlos Alberto Coelho. Magyarországi kalandom egy kaliforniai utazást követően
kezdődött, egy látogatás alkalmával, amely örökre megváltoztatta az életemet. Budapest
elegáns utcáin barangoltam, felfedeztem a dimbes-dombos vidéket, és azonnal megéreztem
ennek az országnak a csendes varázsát. Akkor még nem gondoltam, hogy pár éven belül ez a
Magyarország lesz regénybe illő történetem színhelye: egy történet a túlélésről, a családi
összetartásról, a sikerről, romantikával fűszerezve.

Buenos Airesben születtem, az élénk Almagro negyedben – az argentin tangó bölcsőjében.
Tizenkét éves koromtól újságot árultam egy utcasarkon, később baszk nagymamámmal és
édesapámmal dolgoztam, sonkákat, kolbászokat készítettünk – ma talán „charcuterie”-nek
neveznénk ezt a műhelyt. Apám erős jellemű ember volt, rendíthetetlen mottóval a fiai
számára: „Dolgozni kell, és soha nem szabad tovább aludni reggel 5 óránál – ha alszol, annyit
érsz, mintha halott lennél.” Ezek a korai leckék örökre meghatározták az életemet és a
munkához való hozzáállásomat.