Fajgerné dr. Dudás Andrea. A nevet hallva talán nem a hazai kortárs festőművészet egyik legizgalmasabb karaktere jelenne meg előttünk. Pedig Andi alkatával, személyiségével, műveivel egyszerre nagyon tabusított, ugyanakkor nagyon is hagyományos üzeneteket közvetít. Vállaltan túlsúlyos teste művészi kifejezőeszköze és inspirációja is.

„Andrea, maga olyan szerelmesen néz rám” – mondta Nádas Péter író Fajgerné Dudás Andreának, amikor két évvel ezelőtt, a 80. születésnapján Karácsony Gergely főpolgármester átnyújtotta neki Andi Önarckép férjemmel című festményét. Nádas eredetileg a Deák Erika Galériában látta meg a képet, és azonnal beleszeretett. Amikor később megkereste Erikát a fővárosi önkormányzat, hogy vásárolna egy alkotást az író születésnapjára, azonnal tudta, mi legyen az.

„Bármit kérhetett volna, de ő az én képemet akarta. A köszöntésen meg se bírtam szólalni, csak mosolyogtam. Hát hogy lehetne ebben a szituációban másképpen nézni, mint rajongással, amikor egy ekkora íróra ilyen hatással volt a művészetem?” – emlékszik vissza Andrea még ma is elfogódottan. Az író a képet a Kiscelli Múzeumnak ajándékozta tovább. Az, hogy végül közgyűjteményt gyarapít az alkotása, extra megtiszteltetés Andreának.

Nem tudja, Nádas miért az ő művét választotta, de szerinte azoknak vonzó a művészete, akik azonosulnak alkotásai üzenetével: mindenki élje meg a szabadságát, és legyen hű önmagához!

Az biztos, hogy Andi minden porcikája az önazonosságot hirdeti. Ahogy Deák Erika mondja: „Andi ma az egyik legizgalmasabb kortárs képzőművész.” Vállalja 130 kilós súlyát, büszkén és természetesen viseli, és mutatja meg, legyen szó a festményeiről vagy a performanszairól. Idomai egyaránt művészi kifejezőeszköze és inspirációja is alkotásainak. Egyből teljesen természetessé válik, ahogy a testéről, az ahhoz való viszonyáról beszélgetünk, bármiféle zavar és manír nélkül.

A fotózáshoz egy, a testvére által tervezett és készített testhezálló, rojtos rátétekkel díszített ruhát hoz. Megkér, hogy segítsek belebújni, és húzzam fel a hátán a cipzárt. Közben azt magyarázza, hogy öltözetén az egyik kar a szívet, a másik az agyat ábrázolja, ez az alapja egyik művének is. Azt a dilemmát fejezi ki, hogy melyikre hallgasson.

Háj’m Vénusz
„A testemet egyfajta műalkotásnak is tekintem – mondja –, érdekel a bőröm a striákkal, a narancsbőrrel, az anyajegyekkel, hegekkel együtt, az öregedés mikéntje. Ettől van története a testemnek.” Gyöngyösön él és dolgozik, nagyon jól áll neki az is, hogy van egy kis otthonról hozott íz a beszédében.

Az elvárások szerint ma nem szép a kövér test, pont ezért bír jelentéssel, hogy miért mutatja meg a bőrét és hájas testét – ő használja ezt a kifejezést – a közönségnek. Bár mindig van egy női testkép, ami idealizálva jelenik meg az aktuális ábrázolásokban és idolokban, szerinte a valóság ettől mindig eltér. Ő pont ezt a tökéletlenséget szeretné felnagyítani és láthatóvá tenni. És nemcsak a képein, hanem extrém módon például akkor, amikor a testzsírindex szerinti negyven kilogramm háját a testétől mintegy leválasztva jeleníti meg hájas tészta formájában a Háj’m Vénusz című performanszában.

Mindig testes lány volt, soha sem felelt meg az elvárt szépségideálnak, ennek ellenére mindig jól érezte magát a bőrében. Tizenhat évesen meglátta Frida Kahlo önarcképét az összenőtt szemöldökével, bajszával – ez inspirálta arra, hogy festőművész legyen, és testének történetét, hibáit tegye központi témájává. A női test állandó változásban van, lenyomata életünk különböző szakaszainak, ezeket különböző módon éljük meg – ezt ábrázolja műveiben.

Nemcsak a test átalakulása, hibái, hanem a női lét testi nehézségei, fájdalmai is jelen vannak a művészetében. Képein olyan tabuk is megjelennek, mint a menstruáció, a teherbe esés nehézsége, a lombikprogram, a vetélés, vagy amikor a férfinak van gondja a nemzőképességével.

„Én szabad művész vagyok, és nem alkuszom meg – mondja. – Tudom, hogy nem szívesen lát senki a nappalijában hájas női testet, hibákkal, hogy ezzel éljen nap mint nap, de engem akkor is ez érdekel.”
Andinak a teste vállalása nem lázadás, ellenkezőleg: azonosulás. Azt mondja, olyan családból jön, ahol mindenki úgy néz ki, ahogyan akar, olyan ruhát hord, amilyet akar, függetlenül attól, hogy a gyöngyösi közösség mit szól hozzá. Meséli, az édesanyjára ujjal mutogattak a városban, mert kalapot viselt, tükröket ragasztgatott a hajába, extravagáns volt, és büszkén viselte nagyobb testét. „Én Gyöngyösön nem szoktam beszélni arról, hogy festő vagyok, mert ott a gondolkodás a festőkről az, hogy tájkép, csendélet. Én ebbe nem szoktam belemenni, ha látom, hogy nem nyitottak másra.” Viszont a város, ahol családjával él, tökéletes hely az elbújáshoz és a nyugodt munkához.

A nő helye a konyhában
A teste mellett képeinek fontos témái a különböző női szerepek és ezek összeillesztése. Festményein klasszikusnak mondott asszonymunkákat végez: felmos, WC-t pucol, vasal, szoptat, tereget, mosogat. És van, amikor fest, és laptopon dolgozik.

Mottója „a nő helye a konyhában”, a háztartás inspirációs forrás, és beépíti a művészetébe. Ezt háziasszony-művészetnek hívja, amiben még a konyharuhák világát mint a „háziasszonyok katalizátorát” is megjeleníti.
Bár a különféle háziasszonyszerepeket maga is éli, fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy ugyanazokat a kétkezi háztartási munkákat, amiket megjelenít, nem biztos, hogy tényleg rendszeresen végzi. Festeni ugyanis csak akkor tud, amikor a gyerekei óvodában vagy iskolában vannak, a délután csak az övék. „A szerepeimet azonban nem tudom szétválasztani, mindig ugyanaz vagyok, anyaként, háziasszonyként, festőként.”

Amikor háztartási munkát végez vagy a játszótéren van, akkor is a művészeti témáin gondolkodik, amikor pedig doktori disszertációját írta, nagyon jó kikapcsolódása volt a gyomlálás. Nem főz rendszeresen, de az étel fontossága, az ahhoz való viszonya képeiben és performanszaiban is megjelenik. Eat-art vacsoráin ehető műtárgyakat szolgál fel, az improvizatív happeningen a vendégség aktív részesévé válik az alkotás folyamatának.

Amiben klasszikus gondolkodásúnak tartja magát, az a házasság intézménye és a felelősségvállalás. Az, hogy feleség, identitásának és művészetének része, ezért is használja a kortárs művészek között nem jellemző módon az asszonynevét.

Aztán ahogyan erről beszél, kiderül, hogy amit ő klasszikusnak tart, azt lehet, hogy a társadalom jó része még mindig nem fogadja el. Szerinte ugyanis nem annak kellene lennie a hagyományosnak, hogy az anya neveli a gyereket, és ellátja a háztartást, a férj meg dolgozik. Hanem annak, hogy a felek egyenrangúak, és segítik egymást céljaik elérésében. „Nálunk az teljesen normális volt, hogy amíg én keddenként a doktori iskolában voltam Budapesten, a férjem gondoskodott az akkor még csak egy gyerekünkről.”

Medusa, 2023

Dilemma, 2023

Break Out I., 2023

The Blue Room, 2023

Exhaustion, my old friend! Come and hug me! 2023

A férje meztelenül porszívózza a lakást
Az egyenrangúság témája a képeiről is visszaköszön. Fajgernét hallgatva már egyáltalán nem meghökkentő, hogy egy-egy képén a férje meztelenül porszívózza a lakást. Ez nem azt jelenti, hogy a férje tényleg így takarít, hanem azt, hogy ha Andi a képein meztelenkedik, akkor ebben is egyenrangúak a férjével.
„Mi ezt megbeszéltük otthon: mi fér bele neki, és mi nem. Mint ahogyan azt is tudja, hogy ha performansz van, én ott fogok meztelenkedni, mert annak akkor fontos jelentése van.”

Fajgerné műveiben sokszor reflektál valamilyen – ahogyan ő nevezi – „nőnemű” művészre. Személyes missziója ugyanis, hogy olyanok életét, műveit megismertesse, akik nagy hatással voltak rá. Ilyen például a maga korában lázadó Louise Élisabeth Vigée Le Brun festőnő a 18. századból, Rosalba Carriera, Maria Sibylla Merian és Zinaida Serebriakova. A festőnők történetét szeretné tanítani, ezért doktorált, disszertációja a képzőművésznők konyhai tevékenységéről szól 1850-től.

Andi idén negyvenéves, és nyolcvanéves koráig szeretne élni. Bár most szabadon táplálkozik, sőt csokifüggő, egyre inkább foglalkoztatja, hogy súlya és életmódja egy idő után probléma lesz. „Be kell látnom, hogy vége van a féktelen étkezéseknek, most már szigorú szabályoknak kell alávetnem magam. Lehet, hogy ilyen kövér testtel eddig egészségesen tudtam élni, de nem biztos, hogy ezt konzerválni tudom.”

Izgalommal várja, hogy az életmódváltozásra hogyan fog reagálni a teste, és ezt hogyan fogja tükrözni a művészetében. Egyre inkább foglalkoztatja az öregedő test átalakulása is, valamint hogy mitől biznisz egy női test, és mitől már nem. Azt mondja, mivel a gyermekei lombikprogramban születtek, a hormonkezelés miatt már átesett a klimaxon, ezt izgalmas két-három éves tapasztalatnak fogta fel. Most az előtte álló életszakaszra is hasonlóképpen tekint.

Sebestyén László

Eszünk és iszunk is
Fajgerné témái társadalmi tabuk, nehéz ügyek. „A gyereked komolyan Fajgerné szőrös nemi szervét nézi a nappalidban?” – ez az egyik vevő barátjának reakciója volt, amikor meglátta Andi meztelen képét a lakásában. Szerinte a vásárlóit pont az fogja meg, hogy érintettek valamelyik témájában, vagy kapnak egy érzést, amivel azonosulni tudnak. „Van, akit az irodájába kitett képem témája arra figyelmeztet, hogy ideje hazamenni a gyerekeihez, mást a fiatalságára emlékezteti a meztelem testem, a nemi szervem látványa, vagy arra, hogy még mindig vannak dolgok, amiket nem mer felvállalni.”

Az egyik budapesti ügyvédi iroda nő tulajdonosa bevállalta, hogy a fogadótérbe egy radikálisan feminista üzenetű Fajgerné-képet tesz ki, meghökkentve és talán üzenve is ezzel a tárgyalásra érkező ügyfeleknek.
Deák Erika szerint Fajgerné művészete egyszerre megosztó és nagyon ismerős. Egyszerre tradicionális feleség és anya, közben feminista performansz- és festőművész. Olyan szögekből vizsgálja a női identitást, a nők szociálpolitikai helyzetét, amikhez nemcsak a művészetben jártas közeg, de a hétköznapi néző is könnyen tud kapcsolódni.

Andi mára nemcsak a magyarországi, de a nemzetközi képzőművészeti színtéren is komoly sikereket könyvelhet el. Erika utoljára Rotterdamban állította ki a munkáit, utána több kiállításra is meghívást kapott.

A legtöbb potenciális vásárlója a döntés előtt szeretne vele személyesen találkozni, őket Gyöngyösre invitálja. Ha valaki ellátogat hozzá, az egy egész napos kirándulás, mert akkor „eszünk és iszunk is”. Ilyenkor a bor a szülei által alapított családi 5Dudás Borászatból kerül az asztalra. A vállalkozásból Fajgerné is aktívan kiveszi a részét, ez anyagi szabadságot ad neki, hogy ne kelljen a művészetében kompromisszumokat kötnie.