Bölcsész, de mindig izgatta az üzlet. A pénzt a siker és a szabadság miatt értékeli. Simó György karrierje látszólag kacskaringós, de a szociológia, az emberi történetek dramaturgiája és az ügyek mindent összekötnek.
Tizenéves volt. Apja azt mondta neki, ha leszedi a kerti fákról a cseresznyét, és eladja a kővágóörsi piacon, övé lehet az érte kapott pénz. „Volt két-három fa, vödörbe szedtem, jó ízű volt, kivittem a sarki zöldségeshez, és kábé két és félszer annyi pénzt kaptam érte, mint amennyit bármelyikünk remélt” – meséli Simó György. Aztán letette a pénzt a konyhaasztalra, majd elrohant egy nyári táborba.
„Csakhogy az apám, akit az üzletben sosem a nyereség hajtott, és egész életében csodálatosan tiszta tudott maradni a pénz mágiájától, mert egyáltalán nem érdekelte, holott az ország egyik legsikeresebb filmproducere volt, azt gondolta, hogy ennyi pénz rossz hatással van egy gyerekre. Újratárgyalta a dealünket, amit azért rossz néven vettem. Nem akart elkényeztetni, nem akarta, hogy rossz útra vigyen a pénz, de abba nem gondolt bele, hogy a pénz egy részével elveszi tőlem a siker örömének egy részét is.”
