Az a nagy feladat, hogy befelé mered-e fordítani a kamerát

Ott volt a Sziget fesztivál alapításánál, volt médiaügynöksége és memetikára alapuló tanácsadó-kutató cége, de egy ideje, ahogy ő szokta mondani, emberezik. Leginkább annak segít, aki azt érzi, mindene megvan és mégsem boldog. Karafiáth Balázs Budapesten, San Franciscóban és Costa Ricában, a dzsungel közepén is otthon van, de legszívesebben a jungi térképen tájékozódik.

Purpose Sherpa – így hívod magad a közösségi médiában. Mit akarsz ezzel üzenni?
Úgy lettem Purpose Sherpa, hogy az elmúlt húsz évben bejártam rengeteg fejlődési utat, és behatóan megismertem az emberi fejlődés jungi térképét (Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus – a szerk.). Harminchárom éves voltam, amikor beütött a mindenem megvan, mégsem vagyok boldog érzés. Azóta minden hagyományos és egyáltalán nem hagyományos terápiás gyógymódot megtapasztaltam, és az volt az egyik felismerésem, hogy aki tovább akar lépni egy bizonyos önismereti szinten, azt valójában a személyes purpose megtalálása vagy magasabb rendű életcéljának tudatosítása hívja.


Ez elsősorban egy belső út. Mint serpa biztonságosan kísérem az embereket ezen az úton, de nekik kell bejárniuk. Vinni nem tudok senkit sehová, tehát nem a Purpose Taxi vagyok, és nem is mondom meg, hogy hová menjenek, csak kísérem őket. Az utakon járva a PhD-s kutatói érdeklődés is munkál bennem. A memetika doktoraként figyelem a 21. század első felének meghatározó mintázatait. Két alapvető, egymással összefüggő mintát látok: az emberek törzsi hovatartozásának hiányát és a részben ebből is következő purpose-hiányát.