Sallangmentes, nincsenek túlzásai, introvertált és elkötelezett. Nagy György, a Sigma Technology magyarországi feje bölcsészként került egy IT-céghez, és hamar vezető lett, miután látszott, hogy inkább küldetésnek tekinti a munkáját. Nála alapelv, hogy a kollégákra bízza a feladataikkal kapcsolatos legfontosabb döntéseket.

 Már itt dolgoztam egy ideje, amikor egy munkajogász elkérte a svéd mintára íródott munkaszerződésemet, hogy átnézze, van-e benne olyan rész, amit érdemes a magyar jognak megfelelően pontosítani. Elküldtem neki, és kiderült, hogy a magyar munkajog szerint nincs teljesen rendben, úgyhogy a három­oldalast kibővítették tizenháromra. Belekerült egy csomó utalás és retorzió, hogy pontosan és tételesen miért felelek, és mi lesz, ha nem végzem el a munkámat. A kollégáimmal is hasonló a helyzet, ezért épp azon dolgozunk, hogy jelentősen lerövidítsük és egyszerűsítsük a szerződéseiket, úgyis a munka törvénykönyve érvényes mindenkire” – mondja Nagy György, a Sigma Technology hazai feje.

A cég mérnöki szolgáltatásokat nyújt nagyvállalatoknak, tulajdonosa a svéd Sigma Technology Holding. Gyuri szerint az egész vállalatra nagyon jellemző a bizalmi alapú működés. A vezetők nem szabnak meg szoros kereteket, hagyják, hogy mindenki maga hozza ki a legjobbat a lehetőségekből. „Alapelvünk, hogy a kollégákra bízzuk a munkájukkal kapcsolatos legfontosabb döntéseket.”

A pesti Közraktár utcai irodaház negyedik emeletén üvegajtók választják el a közös terektől a szobákat – amiket valóban így neveznek, még véletlenül sem irodának. A folyosón kreatív fotótablók: minden dolgozóról készül egy-egy karikatúra, amit ha megfordít az ember, a hátoldalán megtalálja az eredeti fényképet.
Gyuri szobájának ajtaján felirat: „Ha üres, használd nyugodtan!” Az amúgy nem kimondottan tágas helyiséget bárki lefoglalhatja, ha ő épp nincs bent. A falon digitális képkeretben cserélődnek azok a festmények, amiket éppen inspirálónak talál. Sehol egy oklevél vagy díj, de még utazásokról hozott emlékek vagy trófeák sem díszítik a falakat, puritán, célszerű és ízléses minden. Amolyan no nonsense itt minden – maga Gyuri is.

„Hazudnék, ha azt mondanám, ismerem a svéd cégkultúrát, és hogy itt minden skandináv” – nevet. Huszonegy éve kezdett a Sigmánál (pontosabban akkor még a Kudos Magyarországnál, csak 2007-ben vette meg a céget a Sigma), 2006-ban már country manager volt, egy évvel később ügyvezető. Vagyis kellően sok idő telt el ahhoz, hogy minden elemében olyan legyen a cég, amilyennek ő szeretné látni. „Ami rossz, az azért az, mert én nem javítottam meg, ami meg jó, azt – ha nem is én találtam ki – én karoltam fel vagy hagytam jóvá.”

Amikor új ember jön a Sigmához, Gyuri az első nap behívja egy beszélgetésre a szobájába. „Megkérdem, hogy talált ránk, és elmesélem én is, hogyan kerültem ide, aztán ebből kialakul egy jó beszélgetés.” Ő is kíséri ki a kilépő kollégákat az utolsó munkanapjukon. Búcsúzóul elmondja nekik, hogy mostantól a Sigma-alumni örökös tagjai lesznek, akkor is, ha netán csak pár hónapot dolgoztak együtt.

„Ez nem egy vallatás, ha nem akarnak, nem mondanak semmit, ez az én elköszönésem a csapat nevében. Azt is szoktam mondani, hogy ugorjanak fel egy kávéra, ha erre járnak.” Szerinte annál menőbb nincsen, mint hogy a mai, rendkívül kompetitív IT-szférában valaki visszajön dolgozni hozzájuk, miután egyszer felmondott, és szétnézett, kipróbált egy-két másik munkahelyet. „Ment egy kört, és úgy tér vissza, hogy tudja, mi volt itt a jó és a rossz.”

Dolgozz onnan, ahonnan az aznapi munkádat a legjobb minőségben tudod elvégezni! Ez az egyik alapelv a Sigmánál, ahol a covid óta általánosan elfogadott az otthoni munka. „Ha éppen egy projektet indítasz, és meg kell beszélned a csapatoddal a teendőket, azt nyilván az irodában tudod a legjobban megtenni. De ha mondjuk át kell nézned valamit, ugyan minek bejönni? Csak azért fölösleges, hogy meglegyen a penzumod, miközben pénteken ötkor letehetnéd otthon a munkát és egyből kezdődhetne a hétvége” – szól a magyarázat.

A legtöbb cég katonásan kezeli a bejárást, de Gyuri csak azt várja el, hogy a munka el legyen végezve, és hogy ne legyenek végletek. Nagy ritkán előfordul, hogy valaki visszaél a szabadsággal, de szerinte kevesebb teljesítményt veszít a cég, mint amennyit felszabadít azzal, hogy bizalmat szavaz a kollégáknak. „Ha valakinek a munkájával van probléma, az nem ott jelenik meg, hogy miért nem jött be. Inkább az merül fel, hogy jobban meg kellett volna terveznie egy projektet, és azt csak otthonról dolgozva nem igazán lehet.”

Arról is leszoktak, hogy mindenáron IT-s diplomát várjanak el a jelentkezőktől. „Legalább olyan fontos a nyitottság és a tanulni akarás – mondja Gyuri. – Volt időszak, amikor három pszichológus végzettségű kollégánk is volt, mindhárman műszaki munkakörben. Egészen más energiaszinttel dobták be magukat a munkába, mint azok, akik csak azért választották ezt a pályát, mert menőnek vagy jól fizetőnek tartották, de amúgy a szívüket nem tették bele.”

Ő maga bölcsészként került az IT világába, angol–magyar szakra járt, és 2004-ben szakszövegírónak vették fel a Kudoshoz. „A 2000-es évek elején jártunk, ez egy nemzetközi cég volt, és annak idején még nem tudott mindenki annyira angolul, mint most, főleg nem írásban. Én viszont igyekeztem igényes lenni az írásbeli kommunikációmban.” Úgy érzi, olyan árnyalatokat tudott kifejezni írásban, amik sokszor hozzásegítették a win-win helyzetekhez. Gyorsan lépkedett felfelé a ranglétrán. A tulajdonosok hamar láthatták, hogy neki ez nem egyszerűen munkahely lesz, hanem küldetés. Purpose. Közben nem félt olyan kollégákkal körülvenni magát, akik az adott területekhez nála jobban értettek.

Introvertáltnak mondja magát, pedig a munkaköri leírása szerint pont az ellenkezőnek kellene lennie. „Nekem nem mindig komfortos LinkedIn-posztokat írni és szerepelni. Amit mondok, az komfortos, csak az nem, hogy hangosan kell mondanom” – vallja be. A kollégáival sincs nagyon bizalmas, haveri kapcsolatban, azzal együtt, hogy nem viselkedik velük felsőbbrendű főnökként. Elmeséli, hogy egyszer megcsinálta a DISC személyiségtesztet, ahol a vezetőkre általában a piros vagy a sárga színnel jelölt személyiségtípus jön ki.
„Hát nálam zöld lett” – nevet. (A zöld a támogató, segítő, együttműködő csapatjátékosokat jelzi.) „A mai politikusok között is kevés a Gandhi-féle profil, és Kossuth Lajos sem zöld volt valószínűleg. A világ egyre inkább a pirosaknak áll.”

Azt mondja, húsz év alatt bőven volt ideje azon gondolkodni, mi még a feladata az üzlet folytonossága mellett. „Jó élvezni a munkám gyümölcsét, de a feladatom önmagam újratermelése is. Fontosnak gondolom, hogy ha szabadságra megyek, ne telefonáljam végig a pihenést – mondja. – Ha mindig mindennel hozzám jönnének a kollégák, semmi sem haladna. Az országnak is az a tragédiája, hogy mindenki felfele nézeget.”

A célokat lehet változtatni, sőt kell is, mondja. Ha valami már nem mozgat meg, választani kell egy másik ügyet. Azt is szeretné, hogy ha egyszer már nem ő lesz a vezető, a cég segítségnyújtási szándéka ugyanúgy megmaradjon. Sok vállalatnál látta, hogy az ügyvezető elkötelezett ugyan bizonyos ügyek iránt, de amint elmegy, a cég leállítja a jótékonysági programokat. „Jó lenne, ha az ügyeink túlélnének engem.”

A szívügye a diszkrimináció elleni harc. Azt mondja, kézenfekvő lenne, hogy mindez az egyenlőségpárti svéd mentalitásból jön, miközben még árnyoldala is van annak, hogy Svédországban sok mindent természetesnek gondolnak. „Náluk a Pride melletti kiállás nem forradalmi tett, nem újsághír, mint Magyarországon, hanem business as usual. A támogatandó ügyeket sosem kaptam meg ukáznak – mondja. – Egyes, jól körülírható embercsoportok különféle okokból bizonyíthatóan és rendszerszinten méltánytalan megkülönböztetéstől szenvednek. Velük kapcsolatban próbálunk pozitív hatást kiváltani, még ha nem is könnyű ez az erősödő ellenszélben. Az igazságérzetemet mindig bántotta a diszkrimináció. Másrészt ezek az emberek alkotnak és termelnek, és mennyivel jobban élnének és dolgoznának, ha biztonságban éreznék magukat!”

A lányokat az IT világába bevezető Skoolról például (amit a Sigma régóta támogat) azt gondolja, ennél jobbat nem is lehetne kívánni az országnak. „Nem vádolhatnak bennünket azzal, hogy így akarunk majdani munkavállalókat horgászni, hiszen akik most vesznek részt ezekben a programokban, még tíz év múlva is csak főiskolások vagy egyetemisták lesznek” – mondja. De kinyitnak egy ablakot egy olyan társadalmi csoportnak, amelyik kevésbé lát rá a STEM világára. Sokan csak benéznek, aztán mennek tovább, néhányan meg annyira élvezik a látványt, hogy ezt akarják nézni egész életükben.

„CSR-programjainkban benne van a hosszú távú gondolkodás, a diszkrimináció elleni küzdelem, miközben konkrét gazdasági relevanciájuk is van, hiszen előbb-utóbb pénzt is hoznak. Csak nem holnap. Elcsépelt dolog, mégsem érti mindenki: ha erdőt akarsz, nem nő még ki a jövő héten, de ha nem veted el a magot, akkor sohasem lesz erdőd. A jól adásnak csak pozitív oldala van, a tulajok profitjából csináljuk, jó nekik, jó a Sigmának, és jó az országnak is. És nem válik okafogyottá, csak mert mondjuk épp lecserélik az amerikai elnököt.”

Mi volt az első célt adó élményed?
Már kissrác koromban nagy hatással voltak rám az „underdog”-sztorik (amikben egy hátrányos helyzetű ember megvalósítja az álmát, hatalmas akadályokat legyőzve), például Edmond Dantèsé, aki szerény körülmények között élő, de jó eszű és ambiciózus fiatalemberből koholt vádak alapján előbb börtöntöltelék lesz, hogy aztán Monte Cristo dúsgazdag, de rejtélyes grófjaként az elesetteket támogassa.

Most mi visz előre?
A Sigmánál azt mondjuk: expect a better tomorrow – egy jobb holnap közeleg. Technooptimista vagyok, úgy gondolom, hogy az emberiség képes lesz megoldani az előtte tornyosuló feladatokat, és ebben nagyban támaszkodhat a technológiára. A Föld már most is sokkal jobb hely, mint ötven éve volt. Aki nem hiszi, olvassa el a svéd Hans Rosling Tények című könyvét.

Mit csinálnál, ha holnap el kellene hagynod a céget?
Írnék egy romantikus ­underdogregényt.