Hogy egészséges kenyeret tegyek minél több ember asztalára

Ludwig Klára, a Jókenyér pékség alapítója úgy szereti a szakmáját, mint kevesen. Már huszonhárom évesen küldetésének érezte, hogy Magyarországra, a fehér kenyér világába behozza a nyugaton teljesen megszokott rozskenyeret. Ma is adalékmentesen, a kellő időt megadva készítik kenyereiket, ezzel úttörők voltak az országban.

Klára gyerekkora óta nem akart mást csinálni, csak jó kenyeret. Solymáron, egy sváb parasztházban nőtt fel, és a kenyér szeretete innen, illetve a velük élő nagymamától ered. A nagymama csipetnyit sem tért el a jól bevált recept­től: csütörtök este megfőzte a krumplit, átpréselte, hajnali négykor felébresztette unokáját, meggyúrták, fateknőben kelesztették a tésztát. Iskola után jött a sütés, estére az egész házat betöltötte a ropogós héjú, friss kenyér illata. Hiába, egy sváb családban sem viccelnek, ha kenyérről van szó.


„Amikor hazaértem az iskolából, megsütöttük együtt, és az a csoda most is itt van. Amikor kinyitom a kemencét, és kiárad a kenyér illata, hát, abban érzem a gyerekkoromat, ahogy odaraktuk az asztalra a kenyeret, és nagymamám mindig azt mondta, hogy ezt a Klárival sütöttük. Lapos volt, de annyira finom, és amikor megvágták, három keresztet rajzoltak a talpára. Ez sváb szokás, de ezek a rituálék beleégnek az ember emlékezetébe.”