Miközben a kormány hivatalosan üzletbarát környezetet hirdet, egyre szigorúbb ellenőrzést vezet be az országba irányuló külföldi befektetések fölött. Erre szolgál a befektetés-ellenőrzési rendelet (FDI), amihez most egy új, sokakat meglepő szabály is társult: az állam bizonyos esetekben elővásárlási jogot kap a kiszemelt cégekre. Tényleg veszélyes a külföldi tőke? Mi lesz a magyar cégekkel, ha elmarad a generációváltás? Interjú Szendrői Gáborral, a Concorde MB Partners egyik vezetőjével.

Az egyik legértékesebb magyar cég, a budapesti Semilab amerikai operációját nemrég 185 milliárd forintért vásárolta fel egy amerikai magántőkealap. Vajon mennyi idegeskedést okozott nekik a minisztériumi jóváhagyás?
Az is lehet, hogy ide nem kellett engedély, végül is amerikai cég vett amerikai céget. De ha kellett volna a magyar anyavállalat miatt, jó eséllyel akkor is csak legyintettek volna rá a minisztériumban, hiszen ez az ügylet teljesen kiesik a látókörükből. Ettől még, akár ha lenne is bírságolási lehetőségük, nehezen képzelhető el, hogy reálisan szaladgálnának vele az amerikai vevő után. Furi is volna – ez a rendelet az itthon működő cégekre működőképes.

Hogyan tudod megfejteni a szabályozás mögött a minisztérium motivációját? 
Erre nehéz egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy az FDI-szabályozás hatóköre már eleve túl széles: a külföldieket érintő ügyletek 95 százaléka bejelentésköteles, a döntés legtöbbször mégis pozitív. Közben ez mindkét oldalon komoly költségekkel jár. A vevőnek részletes, ügyvéd által összeállított dokumentációt kell leadnia. A minisztériumnak pedig ezt el is kellene olvasnia – már ha van rá kapacitás.

És mégis, stratégiai iparágban is ment már át simán olyan tranzakció, ami papíron talán sose kaphatott volna zöld lámpát. Például egy hadászati iparban aktív céget gond nélkül privatizálhat olyan magáncég, amelyikben bizonyíthatóan legalább huszonöt százalék külföldi tulajdon van. Nem tudom, a hadászatnál mi a stratégiaibb. Elég nyilvánvaló, hogy valaki kapkodva hozott egy átgondolatlan szabályozást.

Egyáltalán miért jó, ha külföldről jön a befektető? 
Egy cégnek növekednie kell, mert ha nem növekszik, akkor nem megáll, hanem csökkenni kezd. Ezért fontos, hogy cégek dinamikus tulajdonosok kezében legyenek. Magyarországon van jó érv a külföldi tulajdonos mellett, ugyanis itthon különösen nagy a szakadék a hazai és a külföldi cégek termelékenysége között. És ez a különbség nálunk a legnagyobb Kelet-Közép-Európában.

A külföldi tőke egyszerűen azért jó, mert pénzt hoz, és beindítja a növekedést, ráadásul tipikusan magasabb hozzáadott értékkel. Persze nem amellett érvelek, hogy a külföldi tőke mindenható. Az lenne a legjobb, ha hazai tulajdonosok tudnának ezen a termelékenységi hatékonytalanságon javítani. Na, az meglátszana a GDP-n.

Hány tranzakcióképes magyar tulajdonú cég működik ma Magyarországon?
2018 és 2022 között a hazai vállalkozások a gazdasági növekedés ütemét is meghaladó mértékben bővültek, amihez hozzájárult a piac tisztulása is. Jelenleg több ezer tranzakcióképes magyar tulajdonú cég működik, de becsléseink szerint a tulajdonosok átlagéletkora mára hetven év fölé emelkedett.

Ez azt jelenti, hogy tele van a piac eladó céggel?  
Igen, elég sok eladó cég van. De nem mind talál vevőt. Évente nagyjából száz magyar tulajdonú cég kerül új gazdához. Vagyis, ha ma kétezer, két és fél ezer ilyen van Magyarországon, akkor huszonöt évbe is beletelhet, mire mindegyik gazdát cserél. Így könnyen előfordulhat, hogy a ma hetvenéves tulajdonos még kilencven–kilencvenöt évesen is cégtulajdonos marad.

Persze nem kötelező eladni a céget, sokszor áll fel a vállalkozást továbbvinni képes menedzsment, sőt akár meg is vásárolhatja a tulajdonrészt. Sajnos, túl kevés cég maradhat családi kézben – nemzetközileg is. Kellenek a más megoldások.

Egyáltalán: mikor tranzakcióképes egy cég? 
Praktikusan mi azt mondjuk: ha egy cég nem termel tulajdonosi háztartásonként évente legalább kétszázezer eurónyi (nyolcvanmillió forintnyi) tiszta nyereséget, inkább tekinthető jól fizető állásnak, mint eladható vállalkozásnak.

Nemrég beszélgettem egy csavarbolt tulajdonosával. Büszkén mesélte, hogy a cége harmincötmillió forintot hoz évente, és nem érti, miért mondom, hogy ez a vállalkozás valójában nem ér semmit. Hiszen van szép budapesti és balatoni ingatlana, meg egy vitorlása is. Csakhogy nagyon sok menedzsernek van vitorlása, de senki sem fog megvenni egy céget csak azért, hogy ugyanannyit keressen vele, mint amit alkalmazottként is megkereshetne.

Tehát most már két és fél ezer ilyen cégünk van, ami szép növekedés 2019-ről, amikor még csak ezer körülit becsültél. Közben a növekedést eddig hajtó tényezők, mint a foglalkoztatottság tartalékai, a kamatkörnyezet, az EU-s források kimerültek, vagy nem érhetők el. Minek köszönhető a növekedés? 
2022-ig nagyon jó időszakuk volt a magyar cégeknek, jelentős profitnövekedést láthattunk. Ami viszont ezután következett, már sokkal kedvezőtlenebb képet mutatott. A visszaesés oka egyértelműen a nyugati konjunktúra gyengülése. Számos magyar vállalat ugyanis a nyugat-európai értéklánc része, saját termék nélkül. Így nem az a kérdés, hogy az ő terméküket leveszik-e a polcról, hanem az, hogy az ügyfelük ügyfelének a termékét leveszik-e.

Ha például a Volkswagen vagy a BMW bajba kerül, és emiatt átszervezi a működését, az hatással van a Continentalra is, és így közvetve a Continentalnak dolgozó több száz magyar beszállítóra is. Ráadásul az utóbbi években tovább rontotta a helyzetet, hogy egyre többen vettek Volkswagen vagy Skoda helyett inkább Teslát vagy BYD-t.

Mi az az aranytartalék, amin lehet dolgozni, hogy a magyar cégek kilábaljanak a nehéz helyzetből, és pozitívan hassanak a GDP-re?
A termelékenység drasztikus javítása. De az idősödő tulajdonosok ritkán tudják megváltoztatni a fennálló helyzetet. A tipikus középvállalat Magyarországon gyakran nem néz ki professzionális céghez méltónak, a tulajdonos egyben az ügyvezető, nincs középvezetés, hiányoznak a kontrollmechanizmusok és az adminisztráció. Ezzel sokáig el lehet jutni, de van egy határ, amit már nem old meg az intuíció. Amíg a termelési igazgató nem képes önállóan megoldani a felmerülő problémák nagy részét, addig igazából nincs is termelési igazgató.

Egy másik banális, de fontos tényező a nyelvtudás. Egyik ügyfelünknek a figyelmébe ajánlottunk egy nemzetközi céget tranzakcióra, és ők magyarul írták meg nekik a kérdéseiket. Le tudom én fordítani, de a korlátokat jól mutatja. Ezzel szemben nemrég Dániában jártam egy esküvőn, ahol egy kis kommunikációs cég dolgozói angolul beszéltek egymás között, mert külföldi piacra készülnek.

Ezek ismert problémák, de van egy terület, amiről sokat beszélünk, még sincs elég előrelépés. Nincs a nagyon kicsi, méretgazdaságossági határ alatt működő cégek összeolvadásán, felvásárlásán keresztül végrehajtott piackoncentráció. Volt egy ügyfelem, aki nagyon speciális területen vezetett céget, és el akarta adni, de attól teljesen elzárkózott, hogy a versenytársai vevőnek szóba jöjjenek. Pedig gyorsan kiszámoltuk: ha valamelyik versenytársa megvenné a céget, egy év alatt megháromszorozhatná a profitot, hiszen sok, most külön cégeknél jelentkező költség eloszlana.

Szlovákiában vagy Csehországban milyen szorzókkal vásárolnak cégeket a külföldi befektetők? 
Szlovákia tranzakciós szempontból kicsi piac, és tipikusan Csehországgal együtt értelmezendő. Csehország Magyarországhoz képest száguld, mind gazdaságilag, mind tranzakciós piacában. Sokkal több a komoly, nagy, nemzetközileg is releváns helyi cég, és versengőbb befektetői piac is – végeredményben sokkal magasabb értékelésekkel.

Az online kereskedelmi piac például kiemelkedő, nemzetközileg is, egy sor olyan céggel, amilyenekről itthon csak álmodunk. Az ezekkel kapcsolatos tranzakciók (legutóbb a Packeta-eladási tranzakció vagy a Kifli.hu-anyacég, a Rohlik tőkeemelései) európai szinten is jelentősek.

A magyar cégek hanyatlásának okainál egy dologra nem tértél ki: hogyan hatott rá a haveri kapitalizmus.
Nálunk azontúl, hogy komplett iparágakat einstandoltak maguknak, arra is sok példát látni, hogy milyen, amikor piaci bizniszekbe nyúlnak bele, és ott botorkálnak. Ez talán még károsabb is. Azért jó, legalábbis szerintünk, ha mindenki kilép a nemzetközi piacokra, mert ott be tudja bizonyítani, hogy tényleg képes értéket előállítani. Az bizonyító erejű.

Mi lesz ezekkel a cégekkel öt–tíz év múlva? Lesz egy csomó szabad hely, amit újra fel kell tölteni piaci cégek erőforrásaival? 
Én azért bízom benne, hogy nem mind veszteség. Ugyanúgy szükség lesz utak építésére, kazánok gyártására, és remélem, hogy sok, eddig fölösleges dolgokra költött tőke szabadul majd fel. Ez a tisztulás lehetőséget ad rá, hogy végre valódi értékteremtő vállalkozások kerüljenek előtérbe, és hosszú távon is stabil növekedést hozzanak Magyarország gazdaságának.