A Fidesz által benyújtott, „a közélet átláthatóságáról” szóló törvényjavaslat szerint azok a szervezetek, amelyek külföldi finanszírozással vesznek részt a magyar közéleti vitákban, veszélyeztetik az ország szuverenitását. Ezért olyan, rendkívül súlyos következményekkel nézhetnek szembe, amelyek felérnek a teljes ellehetetlenítéssel. A törvény alkalmazása azonban nem a jog logikája szerint, hanem politikai döntések alapján történik: a kormány rendeletben dönt arról, hogy mely szervezetek jogait korlátozzák, érdemi jogorvoslati lehetőség nélkül. Ezért a szabályozás inkább politikai fegyverként, mintsem jogi elveket követő szabályozásként értelmezhető.

A törvényjavaslat bejelentése óta ügyvédek, jogászok és médiaszakértők egyaránt próbálják értelmezni, kire és milyen hatással lehet a szabályozás, ha elfogadják. Azonban a jogszabály szinte értelmezhetetlen a megszokott mércék szerint, mivel rendkívül tág és bizonytalan kereteket szab: gyakorlatilag bármely szervezet – legyen az forprofit, nonprofit, szakszervezet vagy egyház – a problémás szervezetek listájára kerülhet, ha külföldről pénzt kap (akár szolgáltatás ellenértékeként is) és közéleti kérdésben megnyilvánul. A végrehajtásban a Szuverenitásvédelmi Hivatalon kívül a bankok is részt vennének, a szabályozás szerint ugyanis kötelesek lennének jelenteni és blokkolni a “gyanús” pénzmozgásokat.

A ködös megfogalmazások, gumiszabályként értelmezhető kitételek, jogorvoslati lehetőségek nélküli, mindenféle alkotmányos jogot megtipró káoszban próbáltunk a TASZ vezetőivel kapaszkodókat találni az egyre súlyosbodó magyar közéletben:

A közélet átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot a kormány akkor fogadja el és lépteti életbe, amikor politikai érdekei azt megkívánják. A törvény valójában nem jogi eszköz, hanem politikai bunkósbot, amelyet a hatalom a neki nem tetsző civil szervezetek és média ellen kíván felhasználni, de felhasználhat bármilyen más szervezet ellen is, amit valamilyen okból el akar lehetetleníteni”

– fogalmazott Dojcsák Dalma, a TASZ ügyvezető igazgatója. A jogszabály célja tehát távolról sem a törvényesség biztosítása, hanem az állandó fenyegetettség fenntartása, ami elriasztja az érintetteket a tevékenységüktől, függetlenül attól, hogy valójában alkalmazzák-e. A bizonytalanság és a politikai manipuláció miatt a jogszabály létezése önmagában is elég ahhoz, hogy félelmet keltsen, hasonlóan korábbi, soha nem alkalmazott, de elrettentő célú törvényekhez.

Az új tervezet ezért elsősorban propagandaeszközként szolgál, miközben számos alapjogot sért. A TASZ vezetői úgy vélik, hogy bár a jogszabály jogilag támadható, az ilyen eljárások hosszú évekig elhúzódhatnak. Éppen ezért szerintük a valódi megoldás nem csupán a jogi útkeresésben rejlik, hanem a társadalom összefogásában és aktív ellenállásában, amely a törvény miatti felháborodás mentén szerveződik.

Ezért a TASZ jogsegélyszolgálata arra törekszik, hogy az emberek megértsék: a jog nem feltétlenül az elnyomás eszköze, hanem védelmet is biztosít az elnyomással szemben. A cél, hogy a polgárok felismerjék, a jog az ő oldalukon áll, és hétköznapi problémákon keresztül is alkalmazható a hatalommal szembeni védekezésre.

Amikor az emberek elkezdik használni a jogaikat – és nemcsak félni tőlük –, a hatalom elveszíti azt a megfoghatatlan aurát, amely eddig körbevette”

– mondta Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója. A Társaság a Szabadságjogokért vezetői figyelmeztetnek, hogy ha a szabad sajtó és a civil jogvédelem eltűnik Magyarországon, a hatalom akadálytalanul visszaélhet jogaival, és bárki áldozattá válhat politikai vagy gazdasági okokból. Például előfordulhat, hogy valakinek a sikeres vállalkozását egyszerűen elveszik, például arra hivatkozva, hogy valahol kritikus véleményt fogalmazott meg, akár a kormány gazdasági döntéseivel kapcsolatban. A TASZ szerint ezek az esetek most már nemcsak a társadalom peremén élőket, vagy egyes vállalkozókat érinthetik, hanem bárkit, akit a hatalom célkeresztbe vesz.

Az állampolgárok felelőssége most az, hogy támogassák a civil szervezeteket anyagilag és erkölcsileg, nyíltan vállalják ezt a támogatást, valamint aktívan vegyenek részt a közéletben, például véleménynyilvánítással, a szomszédjukkal, tág és szűk közegükkel való beszélgetésekkel és politikai fórumokon való részvétellel. Az üzleti szférában dolgozókat pedig arra ösztönzik, hogy gondolják át, érdemes-e továbbra is a jelenlegi rendszerhez kötődni, és kezdjenek el alternatívákat keresni, mivel a rendszer stabilitása egyre kérdésesebb.

Sokan azok közül, akiknek gazdasági ereje van, már elkezdték feltérképezni, hogy mi van a NER-en túl. Én is arra szeretném biztatni ezeket az embereket, hogy ezt a munkát végezzék el. Akik megkötötték a saját alkujaikat, azok is mérjék fel újra, hogy valóban megéri-e még szövetkezni a mostani rendszerrel, vagy be kell látni, hogy már haldoklik és kapálózik. Szerintem érdemes lehet felmérni, hogy mi lesz utána, és abba fektetni.”

Szabó Máté szerint az állam egyre szűkíti a nyilvános tiltakozás lehetőségeit: a Pride betiltásával újabb jogszabály korlátozzák a gyülekezési jogot, és növelik a jogi kockázatát annak, ha valaki az utcán fejezi ki a véleményét. Azoknak, akik egy ilyen rendszerben is kiállnak az igazuk mellett, számolniuk kell azzal, hogy eljárások indulhatnak ellenük. Ugyanakkor olyan szervezetek, mint a TASZ, jogi segítséget nyújtanak az érintetteknek. Ráadásul minél nagyobb tömeg vesz részt egy olyan demonstráción, mint a betiltott Pride, annál kevésbé valószínű, hogy a hatóságok erőszakos fellépést kockáztatnak. Ez az elnyomó hatalom ugyanis nem érdekelt az erőszakban, de abban sem, hogy nyilvánvalóvá váljon: a társadalom széles köreinek akaratával megy szembe.

A TASZ fő üzenete tehát, hogy a hatalom valóban az emberek kezében van, még akkor is, ha ez elsőre nem így látszik.

Ha fontosnak tartja a TASZ munkáját és támogatná az alapvető jogok védelmét, akkor adománnyal támogathatja a szervezetet.