Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja. Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem […]
Berczeli András nagy álmokkal vágott bele a cégalapításba, ma már sok ponton máshogy csinálná. És arra is rájött, nem biztos, hogy ez az útja.
Vagy nyerek, vagy tanulok. Most egy ilyen tanulós időszakon vagyok túl” – vonja le a következtetést az utóbbi évekről Berczeli András a Sprintform irodájában. Nem először találkozunk, de most először merengőbb a szokottnál, és nem csak a témánk miatt. Még mindig csak 34 éves, cégek digitális projektjeit segítő vállalkozása is csak hat, de az elmúlt évek sűrűk voltak. Hegymenet, lejtmenet, újrastrukturálás, más üzleti fókusz, a csapat egy részének lecserélése, menő külföldi munkák, sok minden, ami miatt át kellett keretezni a dolgokat, és ami miatt a mai Sprintform kicsit más, mint amilyennek András megálmodta és megalapította. Kapott már mentorálást Kürti Sándortól (Kürt Zrt.), Jaksity Györgytől (Concorde), Tálos Pétertől (Foxconn) és Buday-Kollárik Tímeától (Menedzserszövetség) is, de most azt mondja: „Extra coachingra is szükségem volt, hogy leretrózzam a dolgokat, mert elég sok hibát halmoztam fel.” Így hát leretrózta, vagyis szétszálazta, hogy mit csinált jól és rosszul, és mindig magában kereste a hibát.
Pedig kívülről nézve minden sima. Először bankoknak segítettek startupot alapítani, később digitális ökoszisztémára alapuló szolgáltató céggé váltak, és több évig leginkább más cégek digitális projektjeihez adtak programozót, fejlesztőt vagy bárkit, ha az adott cégnél nem volt alkalmas szakember. Afféle bodyshopping volt ez, ma is meglévő üzletáguk.
Hodász Andrásnak kétszer vett gyakorlatilag 180 fokos fordulatot az élete, pár éve a papsággal nemcsak egy állást hagyott ott, hanem egy hivatást is. Nulláról rakta össze magát, de a coach ma hasonló motivációval kel fel, mint évekkel ezelőtt a pap: emberekkel akar foglalkozni, a gondjaikon segíteni. A papság előtti életedről eddig kevesebbet tudunk, pedig huszonhat éves korodig „hagyományos” […]
Hodász Andrásnak kétszer vett gyakorlatilag 180 fokos fordulatot az élete, pár éve a papsággal nemcsak egy állást hagyott ott, hanem egy hivatást is. Nulláról rakta össze magát, de a coach ma hasonló motivációval kel fel, mint évekkel ezelőtt a pap: emberekkel akar foglalkozni, a gondjaikon segíteni.
A papság előtti életedről eddig kevesebbet tudunk, pedig huszonhat éves korodig „hagyományos” életed volt, szereztél két diplomát, volt munkád. Mi hajtott ebben az időszakban? Az életem konzisztens eleme, hogy emberekkel foglalkozom, előadok, és szervezek. Tizennégy évesen lettem a magyarországi cserkészmozgalomban vezető, ott gyerekekkel, fiatalokkal foglalkoztam. Mondjuk, egy évvel voltak fiatalabbak nálam, de azóta része az életemnek az, hogy programokat, tábort szervezek, emberekkel beszélgetek, kapcsolódom, előadok, miegymás.
Már a gimnáziumban forgattam magamban, hogy pap szeretnék lenni, de akkor a szüleim azt mondták, mi lenne, ha előtte elvégeznék valami egyetemet, és ha utána is szeretném, akkor menjek. Így is történt, kijártam a magyar és kommunikáció szakot a Pázmányon, közben elkezdtem tanítani is, de megérlelődött bennem, hogy pap szeretnék lenni. Ennek voltak isteni jelei. Akkoriban jártam egy lánnyal, és egy feszültebb szóváltás közben mellbe vágott egy mondata. Azt mondta, úgy érzi, egy pappal jár.
Akkor jöttem rá, az én szívem ott van. Kaptam imádságokban is belső bizonyosságokat, és jelnek értelmeztem őket. Ez a témánk miatt is érdekes lehet, mert a hivatásnak az a belső meggyőződés a legfontosabb jele, ami azt súgja: a helyeden vagy, ez a te utad.
Volt a papság előtt bármiféle karrierista éned? Nem, ezt őszintén mondhatom, sosem érdekeltek az anyagiak vagy a magas pozíció, és most sem érdekelnek. Elégedett vagyok, ha meg tudok inni egy kávét, meg néha mondjuk el tudok menni nyaralni akár egy low-budget helyre. De nem vágyom nagy dolgokra, nagy autóra, semmi ilyesmire. Majd egyszer fogok venni egy motort, mert szeretek motorozni.
A pszichológusomnál is, akihez akkoriban jártam, amikor kiléptem, mindig az volt a kérdés, hogy jó, de mi az életcélod, mi a legfontosabb? A papság már ellehetetlenült, de mi az a mozzanat benne, amiért szeretted? Azt vidd tovább, mondta, és így jött a coaching.
Milyen motivációval kelsz fel reggelente? Nagyon nehezen, dupla kávéval. Egyébként két dolog fontos. Az egyik, hogy embereknek segíthessek. Akkor érzem jól magam, amikor például azt látom, hogy egy pár veszekedve jön el hozzám, és kézen fogva mennek el. Vagy mondjuk egy cég hatékonysága jól láthatóan növekszik azáltal, hogy az emberek kibeszélhetik a feszültségeiket.
A másik, hogy mindig nyitott legyek valami újra. Ezért mindig képzem is magam, most jelentkeztem például mentálhigiénés képzésre. Főleg ebben a szakmában fontos ez, mert sosem elég a tudás. És az is fontos, hogy nem tudok egyhelyben ülni. Az ismeretségi körömben nagyon sokan dolgoznak olyan munkakörökben – ezt egyáltalán nem negatív hangsúllyal mondom –, hogy gyakorlatilag számokat néznek, hatalmas adathalmazokkal dolgoznak naphosszat, és nem nagyon látják a munkájuk eredményét. Ezt nem tudnám csinálni.
Miért indítottad el anno a Papifrankót? (A legnagyobb egyházi tematikájú YouTube-csatorna volt, 2022-ig működött – a szerk.) A Papifrankó spontán ötlet volt, és bár akkor nem sejtettük, és nem volt ennyire tudatos, a sikerében benne volt, hogy gyakorlatilag az elsők között kezdtük el. Nyilván meglepő, meg nagyon jóleső érzés volt látni, hogy majdnem harmincezerre kúszott fel a követők száma, és több tízezren nézték a videókat.
És a mostani csatornádat? Az Aeternum már picit más, ott egész egyszerűen szeretek emberekkel együtt gondolkodni, gondolatokat, vitaindítókat bedobni az online térbe. Szeretem, ha kicsit alakíthatom, amiről beszélünk, és ahogyan gondolkodunk. Most így tekintek a Facebook-oldalamra is, vitaindító gondolatokat szoktam kiírni egy olyan országban, ahol mindenki buborékban él. Hátha egy picit fel tudnak szakadni ezek a véleménybuborékok, és egy kicsit tágul a látókörünk.
Akkor influenszer is vagy. Ilyen értelemben igen, de nem szoktam termékeket reklámozni, mert még nem kerestek meg. De majd most!
Nem lehetett könnyű abbahagyni a papi pályát. Bár az egyházad nem védett meg, a katolikusokra és szerintem az egész keresztény közösségre is nagy befolyásod volt, és sok szempontból ma is van. Irgalmatlanul nehéz volt, persze. De elsősorban azért, mert az volt életem hivatása. Tényleg szerettem pap lenni, és tényleg azt gondolom, hogy az volt az én utam. És nem önszántamból hagytam ott. Ha akkor nincs mellettem a pszichológusom és a heti három terápiás alkalom, nem tudom, itt lennék-e.
Lassan másfél éve vagy tréner. Mit csinálnál, ha nem jön be, ha nem jönnek az ügyfelek? Ez tulajdonképp minden egyéni vállalkozó mindennapi szorongása, de egyelőre, hála Istennek, ilyen probléma nincs, szinte naponta jönnek új megkeresések. Most inkább azért küzdök, hogy legyen pihenőnapom is, és ne heti hét napot dolgozzak reggeltől estig.
Tudsz nemet mondani? Persze. És akkor is nemet kell mondanom egy ügyfélnek, ha a problémájában nem vagyok kompetens. Több olyan helyzet is volt, amikor felismertük, hogy neki inkább terápiás segítségre lenne szüksége. Én coach vagyok, terápiát nem tudok adni, ilyenkor az az etikus, ha a terápiához segítem.
Hodász András volt pap, coach
Hodász András volt pap, coach
Januári interjúdban (Forbes, 2025/1) azt mondtad, 2025 a növekedés éve lesz. Ez hogy halad? Üzleti tervet is írsz? Igen. Életemben először, januárban elvonultam három napra, hogy megírjam az egész éves tervemet. Próbálom, és nagyjából tudom is tartani a számokat, tehát eddig abszolúte bejött a növekedés éve. Ez nem azt jelenti, hogy Rolexem meg magángépem lenne, vagy ilyesmi. De már elértem, hogy nem kell a hónap utolsó hetében azon aggódnom, hogy na, akkor lesz-e még kaja a hűtőben.
Kifejezetten aktív vagy a közéletben is. Ha a pszichológusom itt lenne, valószínűleg azt mondaná, hogy a tekintélyszeméllyel szembeni, gyerekkoromból fakadó állandó sértettség az oka. Van is benne valami, de az extra igazságérzetem is benne van. Nehezen viselem, ha azt látom, hogy valami nem jól működik, vagy igazságtalan. Vagy hazugság. Magyarországnak meg kellene tanulnia, hogy mi az a demokrácia. Aktív részvételt jelent neked is, nekem is, mindenkinek a maga útján, Józsi bácsinak este a kocsmában, akinek meg nagyobb hangja van, álljon ki a színpadra, vagy posztoljon a YouTube-ra.
Egy tavalyi interjúban azt is mondtad, hogy gondolkozol a politikai pályán. Már nem, rájöttem, hogy nem az én utam. A segítés sokkal inkább, nem lennék boldog, de ügyes politikus sem. Inkább megkímélem ettől Magyarországot és magamat is.
Nem laicizáltak. El tudsz képzelni egy olyan helyzetet, hogy visszatérsz a papságba valaha? Tudom, hogy közhelyes, de soha ne mondd, hogy soha. Csináltam olyanokat, amikről korábban azt gondoltam, hogy sohasem fog megtörténni. Úgyhogy nem tudom kizárni, de sok mindennek kéne megváltoznia az egyházban, a világban és bennem is, hogy megtörténhessen. Néha azért még álmodom vele.
Mit lát a coach, mennyire akarják vagy szeretnék megkeresni az emberek az életcéljukat? Nagyon sokan küzdenek azzal, hogy futószalagon megy az élet. Tizennyolc évesen eldöntöd, melyik egyetemre mész, utána munka, és nem nagyon állunk meg belegondolni: ez az én utam? Sőt, gyakran pároknál látom, hogy ott sincs meg ez az átgondoltság. Tényleg ő az én párom? Tényleg ez az én utam? Tényleg most kell megházasodnunk?
Az emberek sokszor rohannak el a lelkük mellett, és nem veszik észre, hogy a dolgok nincsenek a helyükön.
Mi segít ilyenkor? Először is bátorság kell, már csak feltenni is a kérdést, hogy helyben vagyok-e. Másrészt mindenképpen kell valamilyen önismereti folyamat, coach, mentálhigiénés segítő, pszichológus, pszichoterapeuta vagy akár önismereti csoport, pszichodrámacsoport, nagyon sok lehetőség van. Le kell ülni, át kell gondolni. Ezt nem lehet megúszni egy gyorsan elvégzendő feladat és a bevásárlás között.
Évtizedeken át ment egy irányba, elengedte Hodász András huszonhat évesen két diploma és egy vallásközpontú, de civil életből ugrott fejest valami teljesen másba, amikor beiratkozott a szemináriumba. Hat év és pappá szentelése után további két évig tanult Rómában. 2016-ban a kispesti Nagyboldogasszony-templom káplánja, 2018-ban az Angyalföldi Szent Mihály-plébánia plébánosa lett. Hamar ismertté vált, és nem csak az egyháziak körében. Mint a 777 keresztény blog rendszeres szerzője, illetve a Papifrankó YouTube-csatorna arca közvetlenül és nyíltan beszélt sok egyházi személy szemében tabu témákról. Rendszeresen adott interjúkat, egy-egy témánál sokszor szembemenve a kormány és a Magyar Katolikus Egyház hivatalos álláspontjával. 2022 őszén saját kérésére Erdő Péter bíboros felmentette a papi szolgálat alól. „Külső és belső okai is voltak bőven, ezek gyakorlatilag ellehetetlenítették, hogy folytassam. Évtizedeken át mentem egy irányba, és most hirtelen ki kellett találnom, merre tovább.” A következő fejezetet baristaként egy speciality kávézóban találta ki, de már akkor tudta, hogy hosszú távon nem az lesz az útja. Tavaly óta coachként tart workshopokat. 2023-ban coming outolt, aktívan posztol a közéletről, és elindította új YouTube-csatornáját is. Témái hasonlóak a Papifrankó témáihoz, amit egyébként nem törölt le.
Írta: Halácsy Péter Most, hogy egyre többen beszélnek a politikai változás lehetőségéről, ideje azon gondolkodni, milyen lenne egy valódi oktatási rendszerváltás. Mert hiába cseréljük le a tantervet vagy a minisztert, ha nem változik meg az, ahogy az iskoláról – és egymásról – gondolkodunk. Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. AugusztusbanIglódi Csaba tér vissza! Az oktatás arról szól, […]
A Lyreco közép-európai üzletfejlesztésért és szolgáltatásokért felelős vezetője, Norbert Vojtko szerint a vállalat már most úttörő szerepet vállal a fenntartható beszerzés előmozdításában, amihez forgalmazóként szoros együttműködésre van szükség az általuk értékesített termékek gyártóival és beszállítóival. A partnereiktől elvárják, hogy osztozzanak a Lyreco fenntarthatóság iránti elkötelezettségében és maguknak érezzék a vállalat ezen értékrendjét. „Összeállítottunk egy beszállítói […]
Az Astellas Pharma magyarországi, bulgáriai, romániai és görögországi vezérigazgatója szerint a vállalat sikerét két alapvető szempontrendszer határozza meg: a folyamatos innováció és a betegek iránt érzett elkötelezettség. Svetoslav Tsenov útja a tudomány, az üzlet és a tudatosan megválasztott cél metszőpontjában kezdődött a vállalatnál, mára pedig ott tart, hogy négy országban formálhatja az egészségügy jövőjét jelentő […]
A Budapest IX. kerületében épülő M76 projekt három funkciója – szálloda, iroda és apartmanok – nagyban növeli a projekt vonzerejét, hiszen jobb pénzügyi teljesítményt és megtérülést, nagyobb biztonságot ígér a befektetőknek, felhasználóknak és közösségeknek – mutatott rá Tóth Zsuzsanna. A projektvezető szerint a vegyes használatú épületegyüttesek jobb befektetésnek bizonyulnak, mint a hagyományos ingatlanfejlesztések, így különösen […]