Két Michelin-csillagos helyet bezárni és szó szerint szétverni nem gyakori húzás még a gasztronómia sokat látott világában sem. A korábbi barokkosan túlzó belső tér helyére földszínek, skandináv tisztaság és végletekig kitalált részletek kerültek, a menü pedig szöges ellentéte a korábbiaknak. Mélyalkalmazkodás, összeomláskutatók és datolya: az Onyx új vacsoraélményéről itt és most először.
Semmit sem csinálnék másképp. Azért nem, mert amit mi csináltunk, az jó. Ahhoz, hogy valamit újraépítsünk, muszáj az alapokig lebontani – válaszolja Niszkács Anna, az Onyx ügyvezető-tulajdonosa, amikor arról kérdezem, megbánta-e az elhíresült vacsoraestet, aminek keretében a vendégekkel együtt, kalapáccsal a kézben, kiskosztümben és munkavédelmi sisakban kezdték el a kétcsillagos étterem szétbontását, nem kímélve falat, padlót, tapétát, üvegvitrineket és edényeket sem.
Az akció nem nyerte el mindenki tetszését (az enyémet sem), de ők azt mondják, és ezt a menüből is látni fogjuk, hogy elsősorban nem a múlttal szeretnek foglalkozni. Olyannyira így van ez, hogy öt éve forog róluk egy dokumentumfilm, amit idén ősszel mutatnak be, és annak is ez az akció lesz az első jelenete. „De ha nem lett volna film, akkor is így csináltuk volna.”
Mit keres az összeomláskutató a konyhában? A magyar gasztromegmondók hol hümmögve, hol mosolyogva fogadták a készülődést, ami a világjárvány tájékán bezárt, majd deklaráltan teljesen új formában visszatérő Onyx újranyitását övezte. Valóban, a felújítás sokáig elhúzódott, és kívülről nézve úgy tűnt, hogy érdekesen ködös koncepciókat gyártanak, de még mindig nem nyitnak ki. Érthető az értetlenség annak fényében, hogy a legtöbb étterem egyszerűen nem engedheti meg, hogy főzés és vendégek fogadása helyett beszélgessen, gondolkozzon és jövőkutasson. De milyen út vezetett idáig?
A covid évében alakult meg, két évvel ezelőtt megjelent Magyarországon, és rögtön berobbant a magyar befektetők egyik kedvencével. Észt cég, londoni központ, magyar ügyfélszolgálat, globális befektetési platform és sok friss tanulság a piacról – Andres Kittert, a Lightyear európai igazgatóját kérdeztük.
Mi volt a célotok, és mik a fő eredményeitek, a Lightyearrel a magyar piacon? A célunk minden országban ugyanaz, demokratizálni a befektetési szolgáltatásokat, jobb felhasználói élményt nyújtani egy jobb platformmal és jobb árképzéssel. Magyarország az egyik fő piacunk. Meglepetés volt, elsőre mi sem gondoltuk, hogy így alakulnak majd a dolgok. Ott van Spanyolország, Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság mellett a legfontosabb piacok között, ahol aktív üzleti tevékenységet folytatunk.
Ki áll a Lightyear mögött? 2020 októberében alapította Martin Sokk és Mihkel Aamer, mindketten a Wise (korábbi nevén TransferWise) korai alkalmazottai voltak. A Lightyear Europe AS engedélyező és szabályozó hatósága az Észt Pénzügyi Felügyeleti Hatóság, a társaságnak valamennyi EU-s és EGT-s országban van tevékenységi engedélye. Eddig 35 millió dollárnyi befektetést kaptak, többek között a Lightspeed Venture Partnerstől, a Mosaic Venturestől, a Metaplanettől és a Taavet+Stentől. További befektetőjük Sir Richard Branson, valamint Eileen Burbidge, a Monzo korai támogatója és az Egyesült Királyság pénzügyminisztériumának fintech felelőse is.
Miért alakult így? Csak miután beléptünk Magyarországra, akkor vettük észre, mennyire összhangban van a termékünk a magyar piaccal, a felhasználói elvárásokkal. Ezt látva, még többet invesztáltunk a projektbe, és elindítottuk a tartós befektetési számla (tbsz) szolgáltatásunkat. Nagyon fontos mérföldkő volt, és egyben a növekedésünk legnagyobb hajtóerejévé vált.
Emellett azon dolgoztunk, hogy a lehető legszélesebb portfólió legyen elérhető az országban. Nagyjából négyezer eszköznél járunk, magyarul és magyar ügyfélszolgálattal működünk. Legutóbbi kampányunkban Balogh Péterrel (befektetői körökben Balogh Petyával, a STRT Holding alapító-vezérigazgatójával – a szerk.) dolgoztunk, itt már a helyi arcok, a helyi közösség megszólítása volt a cél, és hogy integráns szereplői legyünk a magyar piacnak.
Mondtad, hogy demokratizálni szeretnétek a befektetéseket. Mely társadalmi csoportokra fókuszáltatok leginkább az utóbbi években? A befektetési szolgáltatásokra nagyon gyakran gondolunk úgy, mint a társadalom tehetősebb rétegeinek kiváltsága. Valójában nem kellene így lennie. Egyszerűen csak az történik, hogy a bankok a vagyonkezelésben a gazdagabb ügyfelekre összpontosítanak, és hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a társadalom sokkal szélesebb. A Lightyear felhasználók fontos szegmensét képezik például a fiatalok. Kezdetben a magánszemélyekre fókuszáltunk, de a növekedéshez a vállalati ügyfelek, kkv-k megszólítása is kulcsfontosságú lesz.
Hány évesek a legfiatalabb felhasználóitok? Az egyes országok szabályozása eltérő, de aki érdeklődik, már tényleg nagyon korán, akár diákként elkezdheti nálunk a befektetői útját. A legtöbb vagyon és a legnagyobb portfóliók a harminc–negyven éves korosztályban vannak, de egyre többet foglalkozunk azzal, hogy megfelelő termékekkel be tudjuk vonzani a fiatalabbakat, mert végső soron az idő a befektető legnagyobb barátja, minél korábban kezdi el valaki, annál jobban jár.
De nemcsak időre van szükség, hanem tudásra is, arra, hogy hogyan szerezz jó minőségű és elegendő információt egy piacról, az adott eszközökről. Ezért próbálunk például azzal segíteni, hogy adott részvénynél nemcsak a kereskedési funkciók, hanem az elemzői vélemények is láthatók.
A pénzügyi befektetéseket sztereotip módon az idősebb férfiakhoz köti a társadalom. A fiatalok megszólítását értem, de mi a helyzet a nőkkel? Szeretnénk megváltoztatni a tendenciákat, de ha csak a fekete-fehér számokat nézzük, akkor sajnos igazad van, a középkorú férfiak dominálnak. Ez a valóság, itt vagyunk most. Ahhoz, hogy a nők is bátran belevágjanak a befektetések világába, még jó pár korlátot át kell törnünk. Ezen dolgozunk is, rendezvényeket szervezünk, ahol például nők mesélik el a befektetői történetüket. Erre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
És van változás? Szerintem igen. Érezhető, hogy hozzáférhetőbbé tettük a befektetéseket, nem feltétlenül fizikailag, de társadalmi értelemben mindenképpen. Még nem tudok számokat mondani, de erre az ügyre személyesen is nagyon figyelek: két kislányom van otthon, tudom, mennyire fontos, hogy mindannyiunknak egyenlő környezetet teremtsünk, ahol együtt fejlődhetünk. Észtországban például van külön nő startuppereket és mérnököket támogató program, ehhez hasonlóan kellene a pénzügyi tudatossághoz is hozzáállni.
Visszatérve Magyarországra, itt mit láttok? Hogyan gondolkodnak a magyar befektetők? Egy igazán nagy trend van: a magyar ügyfelek tudatosabbak és kockázatkerülőbbek, mint az átlag, többfelé és kevésbé kockázatos eszközökbe fektetnek. Magyarországon például nagyon népszerűek az ETF-ek (a passzív befektetési alapok – a szerk.), emellett természetesen a nagy részvények is. Sok üzletkötést látni Nvidia-, Apple- és Tesla-papírokkal, de mivel ezek a világ legnagyobb cégei, nincs ebben semmi meglepő, és arányait tekintve nem vesznek belőlük sokat a magyarok. Ahogyan a pénzpiaci alapokban lévő pénz sem éri el az összes Lightyear-felhasználó átlagát.
De ennek ellenére sem hiszem, hogy eleget tennénk befektetőink kiműveléséért. Meg kell értetni mindenkivel, hogy milyen kockázatok vannak, és hogy miket érdemes csökkenteni, illetve ami a legnehezebb, hogy én mint befektető milyen kockázatot tudok vállalni.
A kis kockázatú eszközökről és a divatos részvényekről beszéltünk, de mi van a közepes részvényekkel? Hol van mindebben Európa? Határozottan vannak olyan piacok és olyan vállalatok Európában, amikbe érdemes befektetni. 2023-ban az európai FDI (foreign direct investment, vagyis külföldi tőkebefektetés – a szerk.) az Egyesült Államokban megközelítőleg 3,5 billió (3460 milliárd) amerikai dollárt tett ki, ez a tőke akár Európában is maradhatott volna. Ebben szerepet játszhat a geopolitikai feszültség, de egyszerűen az is, hogy az európai piac töredezett, nehezen érthető és követhető, magánbefektetőnek nem egyszerű terep.
A Lightyearnél igyekszünk részt venni a helyi tőzsdék és a helyi közösség életében, mert alapvetően mindenkinek jobb, ha a közösségében is vannak befektetései, nem csak a világ másik végén. Az észt tőzsde például méretében nem nagy, cserébe aktív, ami sokat segít az észt cégeknek és a gazdaságnak. De ez komplex folyamat: a kezdő befektetők először az amerikai piacon divatos részvényekbe vagy ETF-ekbe fektetnek, majd ahogyan nő a tudásuk, úgy jutnak el azokra a piacokra, ahol szintén jó lehetőségek várnak rájuk, csak már más kockázatokkal, más trendekkel.
A budapesti tőzsde még nem érhető el a Lightyearen. Mik a terveitek a magyar piacon a következő években? Dolgozunk rajta, hogy a lehető legtöbb pénzügyi eszköz ott legyen az appon, és várjuk is a visszajelzéseket, hogy mely területek iránt érdeklődnek jobban az ügyfeleink. A legfontosabb, amit most meg kell oldanunk, az a helyi, forintalapú ki- és befizetések rendszere, erről már tárgyalunk bankokkal.
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
A Trump 2.0 korszak felvirradtával az amerikai politikai univerzum megint Palm Beachen összpontosul. Rocksztárok, politikusok és üzleti nagykutyák tanyái az USA 45. – és 47. – elnökének portája körül. Az amerikai Forbes cikke.
Erdélyből, kemény gyerekkort maga mögött hagyva a lehető legmesszebbre és legnyugatabbra vágyott. Román útlevéllel ez akkor Győr lehetett, ott valósította meg minden álmát: Bedő Emesének kétmilliárdos forgalma, tizenkét kamionja
és sztereotípiákat törő története van.
Ömlik a gigakamat a kisbefektetőkre, közben Trump épp felrúgja a fél évszázados világrendet. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója arról is beszél, hogy mikor váltanak devizára a magyar megtakarítók, illetve változnak-e a profik befektetési módszerei a nagy zajban.
