Két Michelin-csillagos helyet bezárni és szó szerint szétverni nem gyakori húzás még a gasztronómia sokat látott világában sem. A korábbi barokkosan túlzó belső tér helyére földszínek, skandináv tisztaság és végletekig kitalált részletek kerültek, a menü pedig szöges ellentéte a korábbiaknak. Mélyalkalmazkodás, összeomláskutatók és datolya: az Onyx új vacsoraélményéről itt és most először.
Semmit sem csinálnék másképp. Azért nem, mert amit mi csináltunk, az jó. Ahhoz, hogy valamit újraépítsünk, muszáj az alapokig lebontani – válaszolja Niszkács Anna, az Onyx ügyvezető-tulajdonosa, amikor arról kérdezem, megbánta-e az elhíresült vacsoraestet, aminek keretében a vendégekkel együtt, kalapáccsal a kézben, kiskosztümben és munkavédelmi sisakban kezdték el a kétcsillagos étterem szétbontását, nem kímélve falat, padlót, tapétát, üvegvitrineket és edényeket sem.
Az akció nem nyerte el mindenki tetszését (az enyémet sem), de ők azt mondják, és ezt a menüből is látni fogjuk, hogy elsősorban nem a múlttal szeretnek foglalkozni. Olyannyira így van ez, hogy öt éve forog róluk egy dokumentumfilm, amit idén ősszel mutatnak be, és annak is ez az akció lesz az első jelenete. „De ha nem lett volna film, akkor is így csináltuk volna.”
Mit keres az összeomláskutató a konyhában? A magyar gasztromegmondók hol hümmögve, hol mosolyogva fogadták a készülődést, ami a világjárvány tájékán bezárt, majd deklaráltan teljesen új formában visszatérő Onyx újranyitását övezte. Valóban, a felújítás sokáig elhúzódott, és kívülről nézve úgy tűnt, hogy érdekesen ködös koncepciókat gyártanak, de még mindig nem nyitnak ki. Érthető az értetlenség annak fényében, hogy a legtöbb étterem egyszerűen nem engedheti meg, hogy főzés és vendégek fogadása helyett beszélgessen, gondolkozzon és jövőkutasson. De milyen út vezetett idáig?
Írta: Halácsy Péter Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm […]
Írta: Halácsy Péter
Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm a jövő központi értékévé.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Iglódi Csaba tér vissza!
A vers sorai megrendítően idézik fel azt a kort, amikor a fizikai munka szó szerint felemésztette az emberek életét: „Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól.” Az ipari korszakban a munka a túlélés kérdése volt, az ember fizikai ereje határozta meg a mindennapjait, és a pihenés luxusnak számított. Ma már nem így élünk. A fizikai munka a gazdaság egyre kisebb szeletét teszi ki, és a mozgás, ami egykor létfeltétel volt, ma választott örömforrás: sportolunk, mert szeretjük, és mert tudjuk, hogy hozzájárul a hosszú és egészséges élethez.
Hasonló folyamat zajlik a szellemi munka és a tanulás terén is. A mesterséges intelligencia beköszöntével a tudás megszerzése és alkalmazása átalakul. Az MI mindenkit kicsit okosabbá tesz, vagy legalábbis hozzáférhetővé teszi azt a tudást, amit korábban hosszú évek tanulásával kellett megszerezni. De ez nem csökkenti a tudás iránti vágyat – épp ellenkezőleg. Ahogy a fizikai munka háttérbe szorult, és a sport örömforrássá vált, úgy a tanulás is egyre inkább élvezet lesz. Gondoljunk a sakkra. 1997-ben a Deep Blue legyőzte Garri Kaszparovot, és ezzel véget vetett annak az illúziónak, hogy az emberi elme verhetetlen. Ma egy telefonban futó sakkmotor jobb, mint bármely világbajnok valaha volt. És mégis, a sakk népszerűbb, mint bármikor. Több százezren nézik élőben a sakkbajnokságokat, a legnagyobb sakkozók sztárok lettek, és a játék kultusza az internet korában sosem látott magasságokba emelkedett. Miért? Mert nem az érdekel minket, hogyan kell megoldani a problémát – ebben az MI már jobb –, hanem az, hogyan viselkednek az emberek kihívással teli helyzetekben. Nem a sakkot nézzük igazán az élő közvetítésben, hanem az embert.
Ugyanez történik a tanulással is. Hagyományosan az iskolai tanulásnak volt egy jól meghatározott célja: jobb jegyek, jobb felvételi eredmények, jobb állás. De ahogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesz át, a tudás értéke nem a puszta alkalmazhatóságban, hanem a tanulás élményében rejlik majd. Egyre több ember tanul majd nem azért, mert „kell”, hanem mert örömöt talál benne.
Az MI nemcsak a tudáshoz való hozzáférést könnyíti meg, hanem a munkánkat is átalakítja. A gépek egyre több feladatot végeznek el helyettünk, és így felértékelődik a munka örömfaktora. Kreativitást, problémamegoldást és emberi kapcsolódást igénylő munkák válnak dominánssá – itt emberként viselkedünk, nem mint egy nagy gyár vagy multi fogaskereke. Most már például fontos, hogy a munkában érezzünk, megérezzünk, együtt érezzünk, mint egy ember. Száz éve csak az volt a fontos, hogy pontos, megbízható és terhelhető legyél, mint egy gép. A tanulás sem lehet kivétel. Ha a munka örömforrássá válik, az iskolák sem tarthatják fenn a régi, kényszerített tudásmodellt. A tanulásnak is élvezetesnek kell lennie.
Szülőként lehet félni, hogy mindjárt elérjük azt az állapotot, ahol minden jól definiálható, zárt kérdésre az MI gyorsabban fog pontos választ adni. És akkor mi lesz a gyerekeink jövője? Lesz munkájuk? Én inkább annak örülök, hogy örömmel választhatják, hogy teljes emberként éljenek.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez lesz-e a jövő. Nem tudjuk, hogy a tanulás valóban teljesen átalakul-e. De dolgozhatunk érte, hogy így legyen. Ahogyan a sport, a sakk és a kreatív munkák egyre inkább az önkifejezés és a boldogság forrásaivá váltak, úgy a tanulás is lehet a jövő egyik legnagyobb élménye.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Ömlik a gigakamat a kisbefektetőkre, közben Trump épp felrúgja a fél évszázados világrendet. Móricz Dániel, a Hold Alapkezelő befektetési igazgatója arról is beszél, hogy mikor váltanak devizára a magyar megtakarítók, illetve változnak-e a profik befektetési módszerei a nagy zajban.
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
A mai világ egyik legnagyobb kihívása a kiszámíthatatlanság, a House of Business azonban éppen erre építette üzleti modelljét, s így váltak a rugalmas irodabérleti megoldások piacán mára megkerülhetetlen szereplővé. A cég márciusban nyitja ötödik budapesti lokációját a bel-budai BEM Centerben, és ezzel új fejezet is kezdődik a vállalat életében. „Amikor 2016-ban egyedül kezdtem, a recepción […]
