Mennyi esély van rá, hogy valaki hetvenhat évvel a pályaválasztása után is ugyanazzal foglalkozzon, és szinte azzal lendülettel tegye, mint tizennyolc évesen? Manapság szinte semmi, de a kilencvennégy éves Sajdik Ferenc ma is így alkot. A grafikus-karikaturista rajzasztalán született meg például Pom Pom, Gombóc Artúr és A nagy ho-ho-ho horgász figurája, sőt a tévétorna főcíme is.
Az asztala ma is tele van pasztellkrétával.
„Megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál, bontott csirkét, bontott csirkét, bontott csirkét” – trillázza egy régi tévéreklámban a háziasszony, miután a férje hol egy földből kirángatott kígyóval, hol egy téli álmából felvert barnamedvével, hol valami más állattal állít haza, de még csak véletlenül sem bontott csirkével. A huszonhat részes reklámsorozatot Sajdik Ferenc Kossuth- és Prima Primissima díjas grafikus, karikaturista rajzolta 1981-ben, és a Magyar Televízió adta le.
ISKOLATEREMTŐK KORÁBBAN EBBEN A SOROZATBAN: Fischer Iván, Dévény Anna, Csíkszentmihályi Mihály, Chikán Attila, Horn György, Korniss Péter, Halász Judit, Vitray Tamás, Lovasi András, Polgár Judit, Földessy Margit, Nádasdy Ádám, Vekerdy Tamás, Mikulás Ferenc, L. Ritók Nóra, Benkő Vilmos, Marék Veronika, Boldizsár Ildikó, Simonics Péter, Lovász László, Péter Vladimir, Lackfi János, Snétberger Ferenc, Uj Péter, Küllői Péter, Bódis Kriszta, Romsics Ignác, Bősze Ádám
Az embereknek valószínűleg beégett a reklám utolsó mondata, és beégtek a Sajdik-rajzok (addigra persze már bőven nem csak a csirkés reklámból lehettek ismerősek). Akkoriban újdonság volt a konyhakész bontott baromfi a boltok polcain. „A Baromfi Tröszt volt a megrendelő – emlékszik vissza Sajdik Ferenc. – Felhívtak, hogy csinálnának egy sorozatot. Azt rajzolok, amit akarok, csak hangozzon el, hogy bontott csirke.”
Az asztalánál rakosgatja a rajzokat, miközben a fotózáshoz készülődünk. „Hát, rajz, az van. Egyre kisebb a hely, pedig rendet csináltam, mielőtt jöttek. A végén már csak bélyegeket fogok tudni rajzolni.” Tavaly múlt kilencvennégy, ritkán mozdul ki otthonról, a rajzasztalnál viszont még mindig nagyon aktív. Ottjártunkkor két rajzon dolgozik nem „csak úgy”, kedvtelésből, hanem megrendelésre. A Barátságos lovak munkacímű már előrajzolva, félig kiszínezve várja a befejezést.
Írta: Halácsy Péter Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm […]
Írta: Halácsy Péter
Somlai-Fischer Ádám, a Prezi társalapítója a cég lisszaboni találkozóján rövid, de nagyon inspiráló előadást tartott a munkatársaknak arról, hogyan formálhatja át a mesterséges intelligencia a következő harminc évünket. A Preziben szeretjük a metaforákat, mégis meglepő volt, amikor József Attila Anyám című versét vetette össze a ma divatos erőnléti edzésekkel. Ezzel érzékeltette, hogyan alakulhat át világunk, és miért válhat az öröm a jövő központi értékévé.
Négyfős véleménycsapat váltja egymást hónapról hónapra a pódiumon. Áprilisban Iglódi Csaba tér vissza!
A vers sorai megrendítően idézik fel azt a kort, amikor a fizikai munka szó szerint felemésztette az emberek életét: „Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a cipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól.” Az ipari korszakban a munka a túlélés kérdése volt, az ember fizikai ereje határozta meg a mindennapjait, és a pihenés luxusnak számított. Ma már nem így élünk. A fizikai munka a gazdaság egyre kisebb szeletét teszi ki, és a mozgás, ami egykor létfeltétel volt, ma választott örömforrás: sportolunk, mert szeretjük, és mert tudjuk, hogy hozzájárul a hosszú és egészséges élethez.
Hasonló folyamat zajlik a szellemi munka és a tanulás terén is. A mesterséges intelligencia beköszöntével a tudás megszerzése és alkalmazása átalakul. Az MI mindenkit kicsit okosabbá tesz, vagy legalábbis hozzáférhetővé teszi azt a tudást, amit korábban hosszú évek tanulásával kellett megszerezni. De ez nem csökkenti a tudás iránti vágyat – épp ellenkezőleg. Ahogy a fizikai munka háttérbe szorult, és a sport örömforrássá vált, úgy a tanulás is egyre inkább élvezet lesz. Gondoljunk a sakkra. 1997-ben a Deep Blue legyőzte Garri Kaszparovot, és ezzel véget vetett annak az illúziónak, hogy az emberi elme verhetetlen. Ma egy telefonban futó sakkmotor jobb, mint bármely világbajnok valaha volt. És mégis, a sakk népszerűbb, mint bármikor. Több százezren nézik élőben a sakkbajnokságokat, a legnagyobb sakkozók sztárok lettek, és a játék kultusza az internet korában sosem látott magasságokba emelkedett. Miért? Mert nem az érdekel minket, hogyan kell megoldani a problémát – ebben az MI már jobb –, hanem az, hogyan viselkednek az emberek kihívással teli helyzetekben. Nem a sakkot nézzük igazán az élő közvetítésben, hanem az embert.
Ugyanez történik a tanulással is. Hagyományosan az iskolai tanulásnak volt egy jól meghatározott célja: jobb jegyek, jobb felvételi eredmények, jobb állás. De ahogy a mesterséges intelligencia egyre több feladatot vesz át, a tudás értéke nem a puszta alkalmazhatóságban, hanem a tanulás élményében rejlik majd. Egyre több ember tanul majd nem azért, mert „kell”, hanem mert örömöt talál benne.
Az MI nemcsak a tudáshoz való hozzáférést könnyíti meg, hanem a munkánkat is átalakítja. A gépek egyre több feladatot végeznek el helyettünk, és így felértékelődik a munka örömfaktora. Kreativitást, problémamegoldást és emberi kapcsolódást igénylő munkák válnak dominánssá – itt emberként viselkedünk, nem mint egy nagy gyár vagy multi fogaskereke. Most már például fontos, hogy a munkában érezzünk, megérezzünk, együtt érezzünk, mint egy ember. Száz éve csak az volt a fontos, hogy pontos, megbízható és terhelhető legyél, mint egy gép. A tanulás sem lehet kivétel. Ha a munka örömforrássá válik, az iskolák sem tarthatják fenn a régi, kényszerített tudásmodellt. A tanulásnak is élvezetesnek kell lennie.
Szülőként lehet félni, hogy mindjárt elérjük azt az állapotot, ahol minden jól definiálható, zárt kérdésre az MI gyorsabban fog pontos választ adni. És akkor mi lesz a gyerekeink jövője? Lesz munkájuk? Én inkább annak örülök, hogy örömmel választhatják, hogy teljes emberként éljenek.
Nem tudjuk biztosan, hogy ez lesz-e a jövő. Nem tudjuk, hogy a tanulás valóban teljesen átalakul-e. De dolgozhatunk érte, hogy így legyen. Ahogyan a sport, a sakk és a kreatív munkák egyre inkább az önkifejezés és a boldogság forrásaivá váltak, úgy a tanulás is lehet a jövő egyik legnagyobb élménye.
A szerző a Budapest School magániskola, valamint a Prezi társalapítója.
A Forgó tagjai: Árvai Eszter, Nagy Szabolcs, Halácsy Péter, Iglódi Csaba.
Mi a közös a vicces animációkat készítő youtuberben, a legmenőbb londoni stúdió hangmérnökében, az agykutatóban, a Barcelona utánpótláscsapatának kapusában és a mesterséges intelligenciára építő vállalkozóban? Mind olyan legfeljebb harmincéves magyarok, akik már most nagyot alkottak a maguk területén. A Forbes idei 30/30-as listáján bemutatott arcokra is érdemes lesz odafigyelni.
Két Michelin-csillagos helyet bezárni és szó szerint szétverni nem gyakori húzás még a gasztronómia sokat látott világában sem. A korábbi barokkosan túlzó belső tér helyére földszínek, skandináv tisztaság és végletekig kitalált részletek kerültek, a menü pedig szöges ellentéte a korábbiaknak. Mélyalkalmazkodás, összeomláskutatók és datolya: az Onyx új vacsoraélményéről itt és most először.
A Trump 2.0 korszak felvirradtával az amerikai politikai univerzum megint Palm Beachen összpontosul. Rocksztárok, politikusok és üzleti nagykutyák tanyái az USA 45. – és 47. – elnökének portája körül. Az amerikai Forbes cikke.
