Lassan egymilliárd forint forgalmú céggé nő a Futni mentem mögött álló Vertigo Média. A producerek kétszázmilliós hitellel vágtak bele a filmbe, és most Porsche helyett inkább újabb körre indulnak az üzleti modellel: függetlenül, valódi igényt követve, Herendi rendezésében csinálnak csajos vígjátékot. Megvan a siker receptje?
Amikor a két producer, Berta Balázs és Kárpáti György elhatározták, hogy le merik gyártani piacról, állami támogatás nélkül a cseh Ženy v běhu, avagy a Nők, ha futnak feldolgozását, azt tették, amit minden hollywoodi pénzember. Kockás papírhoz ültek, végigvették az utóbbi évek magyar vígjátékait – Kölcsönlakás, BÚÉK, Nagykarácsony –, hogy melyik mennyiből készült, hány nézőt vonzott, mekkora jegybevételt termelt, hogy covid előtt vagy után jött-e ki. Egyszóval számoltak.
Még 2019-ben jött velük szembe a Ženy v běhu híre: a cseh filmgyártás legsikeresebb mozija lett több mint másfél millió nézővel, potom 210 millió korona bevétellel (akkori árfolyamon 2,7–2,8 milliárd forint). A gyászoló anya három lányával lefutja váltóban a maratont. Halál egyszerű, állati jól adaptálható ötlet! – így indultak neki a producerek a projektnek. Hogy a filmet is jónak tartották-e? Diplomatikus az álláspontjuk: a cseh és a magyar humor két külön bolygó, a tévéfilmes vizualitás is a cseh piacra lőtt inkább. Ez van, ők az alapötletben látták a potenciált. Meg a bizniszt.
A kockás papíron az jött ki, a magyar verzió kétszázezer néző alatt nem fog megállni, de háromszázezer fölé se megy, e közé kell megérkezniük. A rendezőt, Herendi Gábort is bevonták matekozni (először nemet mondott a filmre). Több tízmillió sem elég az ilyen típusú közönségfilmre, de 400–450 millióból talán el tud készülni, így is bőven a történelmi kirakatfilmek milliárdos büdzséi alatt maradnak. Az összegből harminc százalék az itthon gyártott filmeknek járó adókedvezmény, e mellé kell csapni a szponzorokat – RTL, Master Good, Dorko – és a Netflixre értékesítésből kapott előfinanszírozást is.
A covid évében alakult meg, két évvel ezelőtt megjelent Magyarországon, és rögtön berobbant a magyar befektetők egyik kedvencével. Észt cég, londoni központ, magyar ügyfélszolgálat, globális befektetési platform és sok friss tanulság a piacról – Andres Kittert, a Lightyear európai igazgatóját kérdeztük.
Mi volt a célotok, és mik a fő eredményeitek, a Lightyearrel a magyar piacon? A célunk minden országban ugyanaz, demokratizálni a befektetési szolgáltatásokat, jobb felhasználói élményt nyújtani egy jobb platformmal és jobb árképzéssel. Magyarország az egyik fő piacunk. Meglepetés volt, elsőre mi sem gondoltuk, hogy így alakulnak majd a dolgok. Ott van Spanyolország, Hollandia, Belgium és az Egyesült Királyság mellett a legfontosabb piacok között, ahol aktív üzleti tevékenységet folytatunk.
Ki áll a Lightyear mögött? 2020 októberében alapította Martin Sokk és Mihkel Aamer, mindketten a Wise (korábbi nevén TransferWise) korai alkalmazottai voltak. A Lightyear Europe AS engedélyező és szabályozó hatósága az Észt Pénzügyi Felügyeleti Hatóság, a társaságnak valamennyi EU-s és EGT-s országban van tevékenységi engedélye. Eddig 35 millió dollárnyi befektetést kaptak, többek között a Lightspeed Venture Partnerstől, a Mosaic Venturestől, a Metaplanettől és a Taavet+Stentől. További befektetőjük Sir Richard Branson, valamint Eileen Burbidge, a Monzo korai támogatója és az Egyesült Királyság pénzügyminisztériumának fintech felelőse is.
Miért alakult így? Csak miután beléptünk Magyarországra, akkor vettük észre, mennyire összhangban van a termékünk a magyar piaccal, a felhasználói elvárásokkal. Ezt látva, még többet invesztáltunk a projektbe, és elindítottuk a tartós befektetési számla (tbsz) szolgáltatásunkat. Nagyon fontos mérföldkő volt, és egyben a növekedésünk legnagyobb hajtóerejévé vált.
Emellett azon dolgoztunk, hogy a lehető legszélesebb portfólió legyen elérhető az országban. Nagyjából négyezer eszköznél járunk, magyarul és magyar ügyfélszolgálattal működünk. Legutóbbi kampányunkban Balogh Péterrel (befektetői körökben Balogh Petyával, a STRT Holding alapító-vezérigazgatójával – a szerk.) dolgoztunk, itt már a helyi arcok, a helyi közösség megszólítása volt a cél, és hogy integráns szereplői legyünk a magyar piacnak.
Mondtad, hogy demokratizálni szeretnétek a befektetéseket. Mely társadalmi csoportokra fókuszáltatok leginkább az utóbbi években? A befektetési szolgáltatásokra nagyon gyakran gondolunk úgy, mint a társadalom tehetősebb rétegeinek kiváltsága. Valójában nem kellene így lennie. Egyszerűen csak az történik, hogy a bankok a vagyonkezelésben a gazdagabb ügyfelekre összpontosítanak, és hajlamosak megfeledkezni róla, hogy a társadalom sokkal szélesebb. A Lightyear felhasználók fontos szegmensét képezik például a fiatalok. Kezdetben a magánszemélyekre fókuszáltunk, de a növekedéshez a vállalati ügyfelek, kkv-k megszólítása is kulcsfontosságú lesz.
Hány évesek a legfiatalabb felhasználóitok? Az egyes országok szabályozása eltérő, de aki érdeklődik, már tényleg nagyon korán, akár diákként elkezdheti nálunk a befektetői útját. A legtöbb vagyon és a legnagyobb portfóliók a harminc–negyven éves korosztályban vannak, de egyre többet foglalkozunk azzal, hogy megfelelő termékekkel be tudjuk vonzani a fiatalabbakat, mert végső soron az idő a befektető legnagyobb barátja, minél korábban kezdi el valaki, annál jobban jár.
De nemcsak időre van szükség, hanem tudásra is, arra, hogy hogyan szerezz jó minőségű és elegendő információt egy piacról, az adott eszközökről. Ezért próbálunk például azzal segíteni, hogy adott részvénynél nemcsak a kereskedési funkciók, hanem az elemzői vélemények is láthatók.
A pénzügyi befektetéseket sztereotip módon az idősebb férfiakhoz köti a társadalom. A fiatalok megszólítását értem, de mi a helyzet a nőkkel? Szeretnénk megváltoztatni a tendenciákat, de ha csak a fekete-fehér számokat nézzük, akkor sajnos igazad van, a középkorú férfiak dominálnak. Ez a valóság, itt vagyunk most. Ahhoz, hogy a nők is bátran belevágjanak a befektetések világába, még jó pár korlátot át kell törnünk. Ezen dolgozunk is, rendezvényeket szervezünk, ahol például nők mesélik el a befektetői történetüket. Erre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
És van változás? Szerintem igen. Érezhető, hogy hozzáférhetőbbé tettük a befektetéseket, nem feltétlenül fizikailag, de társadalmi értelemben mindenképpen. Még nem tudok számokat mondani, de erre az ügyre személyesen is nagyon figyelek: két kislányom van otthon, tudom, mennyire fontos, hogy mindannyiunknak egyenlő környezetet teremtsünk, ahol együtt fejlődhetünk. Észtországban például van külön nő startuppereket és mérnököket támogató program, ehhez hasonlóan kellene a pénzügyi tudatossághoz is hozzáállni.
Visszatérve Magyarországra, itt mit láttok? Hogyan gondolkodnak a magyar befektetők? Egy igazán nagy trend van: a magyar ügyfelek tudatosabbak és kockázatkerülőbbek, mint az átlag, többfelé és kevésbé kockázatos eszközökbe fektetnek. Magyarországon például nagyon népszerűek az ETF-ek (a passzív befektetési alapok – a szerk.), emellett természetesen a nagy részvények is. Sok üzletkötést látni Nvidia-, Apple- és Tesla-papírokkal, de mivel ezek a világ legnagyobb cégei, nincs ebben semmi meglepő, és arányait tekintve nem vesznek belőlük sokat a magyarok. Ahogyan a pénzpiaci alapokban lévő pénz sem éri el az összes Lightyear-felhasználó átlagát.
De ennek ellenére sem hiszem, hogy eleget tennénk befektetőink kiműveléséért. Meg kell értetni mindenkivel, hogy milyen kockázatok vannak, és hogy miket érdemes csökkenteni, illetve ami a legnehezebb, hogy én mint befektető milyen kockázatot tudok vállalni.
A kis kockázatú eszközökről és a divatos részvényekről beszéltünk, de mi van a közepes részvényekkel? Hol van mindebben Európa? Határozottan vannak olyan piacok és olyan vállalatok Európában, amikbe érdemes befektetni. 2023-ban az európai FDI (foreign direct investment, vagyis külföldi tőkebefektetés – a szerk.) az Egyesült Államokban megközelítőleg 3,5 billió (3460 milliárd) amerikai dollárt tett ki, ez a tőke akár Európában is maradhatott volna. Ebben szerepet játszhat a geopolitikai feszültség, de egyszerűen az is, hogy az európai piac töredezett, nehezen érthető és követhető, magánbefektetőnek nem egyszerű terep.
A Lightyearnél igyekszünk részt venni a helyi tőzsdék és a helyi közösség életében, mert alapvetően mindenkinek jobb, ha a közösségében is vannak befektetései, nem csak a világ másik végén. Az észt tőzsde például méretében nem nagy, cserébe aktív, ami sokat segít az észt cégeknek és a gazdaságnak. De ez komplex folyamat: a kezdő befektetők először az amerikai piacon divatos részvényekbe vagy ETF-ekbe fektetnek, majd ahogyan nő a tudásuk, úgy jutnak el azokra a piacokra, ahol szintén jó lehetőségek várnak rájuk, csak már más kockázatokkal, más trendekkel.
A budapesti tőzsde még nem érhető el a Lightyearen. Mik a terveitek a magyar piacon a következő években? Dolgozunk rajta, hogy a lehető legtöbb pénzügyi eszköz ott legyen az appon, és várjuk is a visszajelzéseket, hogy mely területek iránt érdeklődnek jobban az ügyfeleink. A legfontosabb, amit most meg kell oldanunk, az a helyi, forintalapú ki- és befizetések rendszere, erről már tárgyalunk bankokkal.
Erdélyből, kemény gyerekkort maga mögött hagyva a lehető legmesszebbre és legnyugatabbra vágyott. Román útlevéllel ez akkor Győr lehetett, ott valósította meg minden álmát: Bedő Emesének kétmilliárdos forgalma, tizenkét kamionja
és sztereotípiákat törő története van.
„Gépeket gyártunk, és fémet munkálunk meg” – így foglalja össze a Strigon szerszámgépgyártó tevékenységét Szabó Zoltán tulajdonos. Egy nagy múltú, mára kétmilliárd forintos árbevételű, vásárlóit a világpiacon megtaláló családi vállalkozás sztorija, a fővárostól alig egy órára.
„Ennyi pénzből akár nyolc-tíz párizsi vagy bécsi éttermet nyithattunk volna” – mondják a magyar Simon’s Burger tulajdonosai, Tóth Máté és öccse, Simon. A fiúk gyerekkori álma minden Excel-táblát felülírt, és márciusban New York közepén nyitnak hamburgerezőt. Saját forrásból, befektető nélkül. Egyelőre egyik almárkájukat, a Smashyt viszik ki az Egyesült Államokba, és ha bejön, megalapozhatja a fő márka, a Simon’s Burger külföldi terjeszkedését.
