Lassan egymilliárd forint forgalmú céggé nő a Futni mentem mögött álló Vertigo Média. A producerek kétszázmilliós hitellel vágtak bele a filmbe, és most Porsche helyett inkább újabb körre indulnak az üzleti modellel: függetlenül, valódi igényt követve, Herendi rendezésében csinálnak csajos vígjátékot. Megvan a siker receptje?
Amikor a két producer, Berta Balázs és Kárpáti György elhatározták, hogy le merik gyártani piacról, állami támogatás nélkül a cseh Ženy v běhu, avagy a Nők, ha futnak feldolgozását, azt tették, amit minden hollywoodi pénzember. Kockás papírhoz ültek, végigvették az utóbbi évek magyar vígjátékait – Kölcsönlakás, BÚÉK, Nagykarácsony –, hogy melyik mennyiből készült, hány nézőt vonzott, mekkora jegybevételt termelt, hogy covid előtt vagy után jött-e ki. Egyszóval számoltak.
Még 2019-ben jött velük szembe a Ženy v běhu híre: a cseh filmgyártás legsikeresebb mozija lett több mint másfél millió nézővel, potom 210 millió korona bevétellel (akkori árfolyamon 2,7–2,8 milliárd forint). A gyászoló anya három lányával lefutja váltóban a maratont. Halál egyszerű, állati jól adaptálható ötlet! – így indultak neki a producerek a projektnek. Hogy a filmet is jónak tartották-e? Diplomatikus az álláspontjuk: a cseh és a magyar humor két külön bolygó, a tévéfilmes vizualitás is a cseh piacra lőtt inkább. Ez van, ők az alapötletben látták a potenciált. Meg a bizniszt.
A kockás papíron az jött ki, a magyar verzió kétszázezer néző alatt nem fog megállni, de háromszázezer fölé se megy, e közé kell megérkezniük. A rendezőt, Herendi Gábort is bevonták matekozni (először nemet mondott a filmre). Több tízmillió sem elég az ilyen típusú közönségfilmre, de 400–450 millióból talán el tud készülni, így is bőven a történelmi kirakatfilmek milliárdos büdzséi alatt maradnak. Az összegből harminc százalék az itthon gyártott filmeknek járó adókedvezmény, e mellé kell csapni a szponzorokat – RTL, Master Good, Dorko – és a Netflixre értékesítésből kapott előfinanszírozást is.
Úttörő, modern cirkusz ihlette revüs szórakozást és olyan vacsorákat kínál a pesti belváros új attrakciója, a Vibe, amelynél a biztonsági játéktól a kifejezetten érdekes fúziós-halas dolgokig terjed az – egyébként még bővülő – étlap.
Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.
Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.
Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.
Először is mangalicasonkás-rákos tekercset – a házi, szarvasgombás majonézhez hasonlóan parádés. Aztán egy Magyarország tengertől és a párizsi Rungis piactól való távolságát árcímkéjével is tükröző cevichét – a dresszingbe jóféle mustár, a rákok és polipok közé uborka és mangó is kerül, és mindegyik gondolat valid. Majd fűszeres tintahalat kérünk: a bundája ropog, de a hal nem lesz gumis, és a csilis-fokhagymás szószon némi savanyú uborka teker egyet, megint csak a megfelelő irányba. Végül avokádós-angolnás szusi jön parmezánropogóssal. Ha ez eddig egy Közép-Európával felütött nikkei, az engem rendszeresen tudna érdekelni.
A terjedelmes bárpulthoz terjedelmes, egyedi koktélkínálat társul. Elemeit egy barcelonai világbajnok fejlesztette és tanította be, ez ügyben a tesztcsapat koktélbarátabb tagja pincérünkhöz fordul útmutatásért, és egy olyan red mule a jutalma, amit úgy díszít rozmaringág, hogy ízben ne, illatban mégis minden kortyban ott legyen a zöldfűszer, mármint a málnavíz és a tequila mellett.
Red mule
Red mule
12 spice calamari
12 spice calamari
Unagi-cheese roll
Unagi-cheese roll
Passion brulée
Passion brulée
Ham & shrimp roll
Ham & shrimp roll
Utóbbi sokkal fogékonyabbá tesz minket felszolgálónk lendületes és közvetlen stílusára, amit egy vízparti csárdában hamarabb találnánk otthonosnak, de kinézünk a kirakaton túlra, a Lánchíd felé, és elgondolkodunk: vajon nem ott vagyunk-e egy posztmodern változatban. Borokról ugyanő azt mondja, menjünk az új-zélandi sauvignon blanc-nal, később a magyar ginnel készült gin & tonicot a kék színnel adja el, a hely saját Negroni variációjáról meg azzal beszél le, hogy a Negronit már kitalálták egyszer, hova variáljunk.
Egyébként nekem kenyerem az egyenes beszéd, szóval nem vitatkozunk, csak azon, milyen saláta kell a főételeink mellé. A juzus-szezámos friss kevert saláta helyesnek bizonyult, a hely téliesebb hangulatú sajátja már sok lett volna a jóból, ahogy főételből is elég lenne egy a mi kezdésünk után. A pirított, hússal töltött tésztabatyukról meg a kijevi csirkéről egyaránt az derül ki, hogy azért ezek a biztonsági választások, a gjózák krémes szójaszósza és a – helyesen – combból készült csirkegolyók közötti, üdítő cukkinispagetti hagy csak bennünk érdemi nyomokat.
És aztán a passiógyümölcsös, friss créme brulée, ami előtt már rákezd a dj, és leveszik a fényeket is, hogy a közben feltűnő, lángoló cilinderes artista jobban érvényesüljön. Mindenki el tudja dönteni, az ilyesmi hozzáad-e az estéjéhez: mi az előételek ízével a szánkban, de a koktélokat a tervezettnél tempósabban felhajtva távozunk, hogy kávét majd inkább hazafelé, máshol. Akinek viszont stílusa az ilyesmi, akár válogatott steakekkel, grillételekkel vagy a terjedelmes kóstoló menük egyikével, a koktéllapon körbe lépdelve is elidőzhet néhány órát a szakaszosan meg-meginduló műsor alatt.
Vibe Budapest V., Széchenyi István tér 8. A teszt időpontja: 2025. január 25. Ezt kértük: Ham & shrimp roll: 3900 Seafood ceviche: 9500 Unagi-cheese roll: 4900 12 spice calamari: 5000 Beef gyoza: 9500 Chicken Kijev: 8500 Yuzu sesame salad: 2800 Passion brulée: 3500 Agárdi gin-tonic: 4500 Negroni: 4600 Red mule: 6200 Egy pohár bor: 3400 Egy mentes víz: 1150 Szervizdíj: 10 118 Összesen: 77 568 forint
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
43 Forbes-licenc magazin jelenik meg világszerte. Hat kontinensen, 69 országban, 31 nyelven teljesítik közös küldetésüket: a vállalkozói kapitalizmust ünneplik, annak minden formájában.
Valószínűleg ez van a legtávolabb a néhai csehszlovákiai sízés élményétől. Tülekedésben (annak hiányában), luxusfokozatban, árazásban és eleganciában. St. Moritz százhatvan éves történelme és 2025-ös valósága.
Erdélyből, kemény gyerekkort maga mögött hagyva a lehető legmesszebbre és legnyugatabbra vágyott. Román útlevéllel ez akkor Győr lehetett, ott valósította meg minden álmát: Bedő Emesének kétmilliárdos forgalma, tizenkét kamionja
és sztereotípiákat törő története van.
