Híres filmes családba született, és bár szülei megpróbálták lebeszélni a szakmáról, Jancsó Dávid mára világhírnevet szerzett vágó. Mundruczó Kornél rendező fedezte fel a főiskolán, azóta több százmilliós utómunkás cége lett, most pedig A brutalista vágásáért Oscar-díjra jelölték.
(A díjkiosztót lapzártánk után tartják.)
„Igaz, hogy a nominálásnál is több láda pezsgőt veszítettem fogadásokon. De ez most más, tényleg nem fogok nyerni” – szabadkozik Jancsó Dávid, amikor az Oscar-esélyéről kérdezem. Bár végig harsányan nevetgél a beszélgetés alatt, őszinteséget érzek a hangjában, amikor azt mondja, jobban szeretne a nézőtéren örülni kollégái és A brutalista sikerének, meg annak, hogy részt vett a film elkészítésében, mint hogy felolvassák a nevét, és ki kelljen állnia egy köszönőbeszéddel.
Sellő Hajnal SZFE-s osztályvezetőjük mondta annak idején, hogy a vágó helye a második sor első székén van, nulla rivaldafényben. És amúgy is ritkán nyer olyan vágó, akit nem jelöltek korábban se a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA), se a vágószervezet díjára – szól a szerény magyarázat.
Ami az Oscar-díjkiosztót megelőzi, az leginkább egy vérmes politikai kampányra hasonlít, a kispadról nézve is elrettentő az a mennyiségű publicitás, amit a jelöltek nyomnak. De hát annyi film készül a világban, muszáj reklámozni, mondja Dávid. Az úgynevezett below the line – például a vágó, a hangmérnök vagy a sminkes – szakmák jelöltjeit promotálni amúgy sem volt energiájuk és pénzük a filmstúdióknak.
Úttörő, modern cirkusz ihlette revüs szórakozást és olyan vacsorákat kínál a pesti belváros új attrakciója, a Vibe, amelynél a biztonsági játéktól a kifejezetten érdekes fúziós-halas dolgokig terjed az – egyébként még bővülő – étlap.
Nagyot vállaltak a több mint százszékes, Széchenyi téri üzlethelyiségbe fektető Gerendai Károly és társai. A Costes atyja épp a Forbes.hu-nak adott interjújában beszélt róla, hogy egy jól látható méretű hitel társul a gondolathoz, és igazán kellemetlen lenne, ha problémás kölcsönné válna. Mást is mondott: a Vibe-bal a mulatók világa tér vissza úgy száz év pihenő után, de ezúttal nem annyira Párizs, hanem mondjuk, Ibiza vagy Dubaj felől. Ezt a nyitás előtti sajtóbemutatón olyan kolumbiai táncosok idézték meg, akiknek nem azért csillogott a bőrük, mert túl sok textilt halmoztak rá.
Világos ajánlat, de minket olyannyira inkább a konyha érdekel, hogy szándékosan a lehetséges legkorábbi pénteki időpontra lövünk, ami hat órát jelent. Annyiban máris célt ért a pozicionálás, hogy látunk öltönyös társaságokat, látjuk többgenerációs család felnőttjeit, meg, mondjuk, közvetlen szomszédainkat, a három, vidám középkorú hölgyet, akik aszerint osztják magukat két részre, hogy kik jártak már idén Dubajban, és ki az, aki még csak járni fog.
Gerendai Károly szerint ennek az étteremhullámnak a globális alapkonyhája a perui–japán fúziós nikkei, amit ő magában túlontúl bevállalósnak gondolna Budapestre, de az étlap azt tükrözi, hogy a pánázsiai vonzalmakat nem sikerült a konyhán kívül tartani. Van burger, de vaszabis, a csirke édes-savanyú, és a séfajánlat egyik oldala kizárólag – leegyszerűsítve – szusikból áll. Ez minket különösebben nem zaklat fel, utóbbi irányból kezdünk válogatni.
Először is mangalicasonkás-rákos tekercset – a házi, szarvasgombás majonézhez hasonlóan parádés. Aztán egy Magyarország tengertől és a párizsi Rungis piactól való távolságát árcímkéjével is tükröző cevichét – a dresszingbe jóféle mustár, a rákok és polipok közé uborka és mangó is kerül, és mindegyik gondolat valid. Majd fűszeres tintahalat kérünk: a bundája ropog, de a hal nem lesz gumis, és a csilis-fokhagymás szószon némi savanyú uborka teker egyet, megint csak a megfelelő irányba. Végül avokádós-angolnás szusi jön parmezánropogóssal. Ha ez eddig egy Közép-Európával felütött nikkei, az engem rendszeresen tudna érdekelni.
A terjedelmes bárpulthoz terjedelmes, egyedi koktélkínálat társul. Elemeit egy barcelonai világbajnok fejlesztette és tanította be, ez ügyben a tesztcsapat koktélbarátabb tagja pincérünkhöz fordul útmutatásért, és egy olyan red mule a jutalma, amit úgy díszít rozmaringág, hogy ízben ne, illatban mégis minden kortyban ott legyen a zöldfűszer, mármint a málnavíz és a tequila mellett.
Red mule
Red mule
12 spice calamari
12 spice calamari
Unagi-cheese roll
Unagi-cheese roll
Passion brulée
Passion brulée
Ham & shrimp roll
Ham & shrimp roll
Utóbbi sokkal fogékonyabbá tesz minket felszolgálónk lendületes és közvetlen stílusára, amit egy vízparti csárdában hamarabb találnánk otthonosnak, de kinézünk a kirakaton túlra, a Lánchíd felé, és elgondolkodunk: vajon nem ott vagyunk-e egy posztmodern változatban. Borokról ugyanő azt mondja, menjünk az új-zélandi sauvignon blanc-nal, később a magyar ginnel készült gin & tonicot a kék színnel adja el, a hely saját Negroni variációjáról meg azzal beszél le, hogy a Negronit már kitalálták egyszer, hova variáljunk.
Egyébként nekem kenyerem az egyenes beszéd, szóval nem vitatkozunk, csak azon, milyen saláta kell a főételeink mellé. A juzus-szezámos friss kevert saláta helyesnek bizonyult, a hely téliesebb hangulatú sajátja már sok lett volna a jóból, ahogy főételből is elég lenne egy a mi kezdésünk után. A pirított, hússal töltött tésztabatyukról meg a kijevi csirkéről egyaránt az derül ki, hogy azért ezek a biztonsági választások, a gjózák krémes szójaszósza és a – helyesen – combból készült csirkegolyók közötti, üdítő cukkinispagetti hagy csak bennünk érdemi nyomokat.
És aztán a passiógyümölcsös, friss créme brulée, ami előtt már rákezd a dj, és leveszik a fényeket is, hogy a közben feltűnő, lángoló cilinderes artista jobban érvényesüljön. Mindenki el tudja dönteni, az ilyesmi hozzáad-e az estéjéhez: mi az előételek ízével a szánkban, de a koktélokat a tervezettnél tempósabban felhajtva távozunk, hogy kávét majd inkább hazafelé, máshol. Akinek viszont stílusa az ilyesmi, akár válogatott steakekkel, grillételekkel vagy a terjedelmes kóstoló menük egyikével, a koktéllapon körbe lépdelve is elidőzhet néhány órát a szakaszosan meg-meginduló műsor alatt.
Vibe Budapest V., Széchenyi István tér 8. A teszt időpontja: 2025. január 25. Ezt kértük: Ham & shrimp roll: 3900 Seafood ceviche: 9500 Unagi-cheese roll: 4900 12 spice calamari: 5000 Beef gyoza: 9500 Chicken Kijev: 8500 Yuzu sesame salad: 2800 Passion brulée: 3500 Agárdi gin-tonic: 4500 Negroni: 4600 Red mule: 6200 Egy pohár bor: 3400 Egy mentes víz: 1150 Szervizdíj: 10 118 Összesen: 77 568 forint
Valószínűleg ez van a legtávolabb a néhai csehszlovákiai sízés élményétől. Tülekedésben (annak hiányában), luxusfokozatban, árazásban és eleganciában. St. Moritz százhatvan éves történelme és 2025-ös valósága.
A covid évében alakult meg, két évvel ezelőtt megjelent Magyarországon, és rögtön berobbant a magyar befektetők egyik kedvencével. Észt cég, londoni központ, magyar ügyfélszolgálat, globális befektetési platform és sok friss tanulság a piacról – Andres Kittert, a Lightyear európai igazgatóját kérdeztük.
Lassan egymilliárd forint forgalmú céggé nő a Futni mentem mögött álló Vertigo Média. A producerek kétszázmilliós hitellel vágtak bele a filmbe, és most Porsche helyett inkább újabb körre indulnak az üzleti modellel: függetlenül, valódi igényt követve, Herendi rendezésében csinálnak csajos vígjátékot. Megvan a siker receptje?
