Híres filmes családba született, és bár szülei megpróbálták lebeszélni a szakmáról, Jancsó Dávid mára világhírnevet szerzett vágó. Mundruczó Kornél rendező fedezte fel a főiskolán, azóta több százmilliós utómunkás cége lett, most pedig A brutalista vágásáért Oscar-díjra jelölték.
(A díjkiosztót lapzártánk után tartják.)
„Igaz, hogy a nominálásnál is több láda pezsgőt veszítettem fogadásokon. De ez most más, tényleg nem fogok nyerni” – szabadkozik Jancsó Dávid, amikor az Oscar-esélyéről kérdezem. Bár végig harsányan nevetgél a beszélgetés alatt, őszinteséget érzek a hangjában, amikor azt mondja, jobban szeretne a nézőtéren örülni kollégái és A brutalista sikerének, meg annak, hogy részt vett a film elkészítésében, mint hogy felolvassák a nevét, és ki kelljen állnia egy köszönőbeszéddel.
Sellő Hajnal SZFE-s osztályvezetőjük mondta annak idején, hogy a vágó helye a második sor első székén van, nulla rivaldafényben. És amúgy is ritkán nyer olyan vágó, akit nem jelöltek korábban se a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA), se a vágószervezet díjára – szól a szerény magyarázat.
Ami az Oscar-díjkiosztót megelőzi, az leginkább egy vérmes politikai kampányra hasonlít, a kispadról nézve is elrettentő az a mennyiségű publicitás, amit a jelöltek nyomnak. De hát annyi film készül a világban, muszáj reklámozni, mondja Dávid. Az úgynevezett below the line – például a vágó, a hangmérnök vagy a sminkes – szakmák jelöltjeit promotálni amúgy sem volt energiájuk és pénzük a filmstúdióknak.
Van, aki most köti élete üzletét, más pont az után próbál meg lassítani. Négy letehetetlen sztori a Forbes.hu-ról.
Józsi, ez pont ugyanolyan, mint eddig” – mondta a felesége Szigetvári Józsefnek 2023 őszén. Aztán másnap minden megváltozott.
Pokoli nehéz egy ezer éven át tízezer fokon pörgő, munkáját imádó, ráadásul kiemelkedően sikeres cégvezetőnek kiszállni a mókuskerékből. „Annyira tudok lelkesedni, hogy ha nem kapok pofont, nem térek észhez” – mondja a Szallas Group ex-vezérigazgatója, akinek ez a talán jelentéktelennek tűnő hitvesi beszólás bizonyult annak a maflásnak. A céget több mint két éve vásárolta fel az új, lengyel tulajdonos, József pedig a 33 milliárdos nagy üzlet után azt gondolta, valamivel könnyebb lesz, ezt is ígérte a családnak.
Kellett pár hónap, mire ráébredt, hogy nagyon nem. Egy dolog az operatív vezetés meg a lengyel cég átállítása új pályára, de az új szakmai befektetővel újabb próbatétel is érkezett: vezető európai turisztikai portállá válni, ez pedig rengeteg utazást hozott, égést tovább az elmúlt tizenöt év hőfokán. Ezen a ponton annyira betaláltak nála feleségének szavai, hogy másnap reggel felkelt, és annyit mondott neki: igazad van, beszélek a tulajdonosokkal, kiszállok.
Elkezdett ellenben cégeket elemezni, értékelni magának, 2024 eleje ezzel ment el. „Lassan tudatosult bennem, hogy én már soha többet nem akarok CEO lenni.” Augusztusban beszélt Molnár Andrással, a Portfolion vezérigazgatójával, elindultak az egyeztetések, a közös munka, ennek eredményeként József szakértőnek, venture partneri szerepben csatlakozik az OTP csoport befektetőcégéhez. A magyar Pepita piactér segítése mellett a lengyel 4fizjo fejlesztését támogatja, és részt vesz az újabb cégek felkutatásában is. Azt mondja, heti egy napot így már valami teljesen másra tud szánni. Na, de ugyanígy látja ezt a felesége is? „Annyit mondott: haladok.” Írta: Ács Gábor
Gyere át, együnk egy hamburgert!
Ezzel a felütéssel hívta át öt éve Nemes Dániel, a Biztributor alapítója, elnöke (jobbra) Zelena Gergelyt, az AccessPoint ügyvezetőjét és eddigi társtulajdonosát. Ezer éve ismerték egymást, Dániel pedig a hamburger mellett diszkréten rákérdezett, nem egyesülnének-e. Utána évente újrapróbálkozott, legutóbb pár hónapja kérdezett rá ugyanerre, megint hamburgerezés közben. Ekkor már az AccessPoint-tulajok is a kiszálláson gondolkodtak, így végül a Biztributorral ráztak kezet. Több százmilliós nagyságrendű ügyletről van szó, és már a felvásárlás után is a legnagyobb, magyar tulajdonú IT-biztonsági, hálózati és üzemeltető disztribútorrá válnak így, együtt. A cél ambiciózus, 2026-ot legalább tízmilliárdos összbevétellel szeretnék zárni. Írta: Vaszkó Iván
Kertészmérnökből világhírű illusztrátor
Első illusztrációját géppapírra rajzolta és Painttel színezte, mára a világ egyik legnagyobb kiadójának, a New York-i Harper Collinsnak a megrendelésére is rajzolt a magyar illusztrátor, Dudás Gergely, művésznevén Dudolf. Egy pandás-hóemberes rajzzal futott be – annyira, hogy meg is ijesztette a hirtelen jött népszerűség. Ezek azok a rajzok, ahol több tucat hasonlónak tűnő alak között kell kiszúrni azt az egyet, ami kicsit más. Böngészői és az általa illusztrált mesekönyvek tízezrével kelnek el világszerte. Mint kertészmérnök sosem helyezkedett el, és klasszikus rajzképzésre sem járt. „Valószínűleg azért rajzolok úgy, ahogy – és azért tetszik ez az embereknek –, mert magamtól találtam ki, nem pedig tanultam.” Ritkán ad interjút, velünk kivételt tett. Írta: Kis Judit
A nézőket nem elringatni kellene, hanem felébreszteni
„Óriási vesztesége van az egyetemfoglaló generációnak, hiszen komoly hátránnyal indultak. Az ország bűnös módon veszi el a fiatalok önbizalmát és sikerélményét” – mondja Bodó Viktor színész, rendező. Éppen emiatt érezte szükségét egy szabad, kreatív műhelynek, ahol egyetemi szinten képzik a színészeket. Még a modellváltás előtt felkérték az SZFE-n, hogy indítson színészosztályt, de az egyetem szétverése után elhalni látszott a projekt. Viktor végül tavaly ősszel a Jurányi Házban indította el a Budapesti Színészképzőt, neves oktatói gárdával, Mácsai Páltól Máté Gáboron és Rába Rolandon át Székely Krisztáig. Interjú Csányi Sándorokról, függőségekről, önfejlesztő anonim csoportokról, biztonságos díszletekről és enervált színházi világról. Kérdezett: G. Tóth Ilda
43 Forbes-licenc magazin jelenik meg világszerte. Hat kontinensen, 69 országban, 31 nyelven teljesítik közös küldetésüket: a vállalkozói kapitalizmust ünneplik, annak minden formájában.
Januárban a vezetői növekedés közössége, a Forbes Business Club első gálájával indítottuk az eseményszezont. Exkluzív vacsora és díjátadó keretében ünnepeltünk a Magyar Zene Házában, hogy együtt inspiráljuk és formáljuk a magyar üzleti életet.
Eejtett kamerával szerepeltél a Direkt36 tényfeltáró filmjének Botaniq klubos epizódjában. Hogyan magyaráztad el az amerikai barátaidnak, miről szól A dinasztia, és mi lesz benne a feladatod?Leginkább sehogy. Nem sok embernek mondtam el, hogy ezen dolgozom. Amikor korábban a The Guardianbe írtam a Mathias Corvinus Collegiumról (MCC), kaptam támadásokat online trolloktól és a kormányközeli sajtótól. Mivel tudtam, hogy ez most a filmmel újra […]
Mindig úgy gondoltam, hogy a fantázia nagyon fontos része az újságírásnak. Amikor az alanyaimmal beszéltem, elképzeltem, amit meséltek, belezoomoltam, és néha olyan részletekre akadtam, amik jó kérdésekhez, de még jobb sztorikhoz vezettek el. A Forbesnál az indulás óta fontos szempont, hogy átélhetően mondjunk el sztorikat. Ha a mi fantáziánk nem mozdul meg, a tiétek sem fog. Ami nekem munkaeszköz, […]
Mennyi esély van rá, hogy valaki hetvenhat évvel a pályaválasztása után is ugyanazzal foglalkozzon, és szinte azzal lendülettel tegye, mint tizennyolc évesen? Manapság szinte semmi, de a kilencvennégy éves Sajdik Ferenc ma is így alkot. A grafikus-karikaturista rajzasztalán született meg például Pom Pom, Gombóc Artúr és A nagy ho-ho-ho horgász figurája, sőt a tévétorna főcíme is.
Az asztala ma is tele van pasztellkrétával.
