A kis technológiai cég, a Coderama a minőségre való törekvésnek köszönhetően sikeres szoftverházzá nőtte ki magát: 165 szakember dolgozik a cégnél, és szlovákiai sikereit Csehországban is meg akarja ismételni.

Mindig is szerette az adrenalinlöketet. „Kerékpározás, motorozás, freeride – mindent beleadtam. Ugyanígy állok hozzá az üzlethez is” – mondja Daniel Beke, a Coderama vezérigazgatója és társtulajdonosa. 

Egyetem után egy nagyvállalatnál kezdett dolgozni, majd Svédországból kapott állásajánlatot. „Nagy változás volt” – emlékszik vissza. „Láttam, hogyan élnek egy fejlettebb és gazdagabb országban – és hogy a kollégák milyen profin állnak a munkához. Mindent maximumra tekerve, mintha a saját cégük lenne.”

2013-ban visszatértek Szlovákiába, hogy a barátnője – ma már a felesége – gondoskodhasson beteg nagymamájáról. Beke munkát keresett, és mivel a legjobb egyetemi barátai a Matej Štafurik által 2006-ban alapított SIGP-nél dolgoztak, ő is oda csatlakozott.

„A kollégák brutálisan ügyesek voltak, nagyjából a svéd szinten. Programozóként voltak időszakok, amikor napi 13–17 órát dolgoztam. A nyomás hatalmas volt, és végül teljesen kiégtem – ugyanakkor rájöttem, hogy a potenciálom nemcsak a programozói munkában rejlik, hanem az üzletben, a kockázatvállalásban, a kreativitásban és az értékteremtésben is.”

Így 2016-ban megállapodtak Štafurikkal, hogy Beke 50 százalékos részesedést vesz át, és belép a menedzsmentbe: a fejlesztőből a sikeres IT-cég vezérigazgatója és társtulajdonosa lett. „A kezdéshez felvettem egy hitelt, amelyet a családi házunkkal fedeztünk” – mondja. Nagy ügyfeleket szerzett, akik a mai napig velük vannak – köztük a Notinót, amelynek elsősorban a logisztika, a pénzügyek és az e-kereskedelem területén nyújtanak szolgáltatásokat.

„Képesek vagyunk összeállítani az ügyfél számára egy teljes csapatot, de ugyanígy be tudjuk építeni a fejlesztői kapacitásunkat az ő projektjeibe is. Ez egy nagyon jól működő hibrid modell” – mondja Beke.

Punk ízű kemény munka

Az időközben Coderama nevet felvevő céghez nehéz bejutni. „A felvételi három fordulóból áll, de ennek köszönhetően nagyszerű emberekkel dolgozunk. Ma már nem »csak« programozót keresnek a cégek, hanem olyan szakembert, aki kiterjedt tapasztalattal rendelkezik egy adott szegmensben, például a kártyaszolgáltatásokban vagy az AI bevezetésében.”

„Ugyanakkor fontos, hogy ne váljunk a klasszikus értelemben vett »vállalattá«. Mi még mindig punkok vagyunk, nem nyakkendősök, de egyértelmű a fókusz és a teljesítményelvárás” – szögezi le Beke.

A szlovák sikert meg akarják ismételni Csehországban is. „Arra alapozunk, hogy a cseh és a szlovák kultúra nagyon hasonló: értjük egymás nyelvét, mindkét nemzet szorgalmas, és az elvárások is hasonlók” – mondja Beke. A földrajzi terjeszkedés mindig kockázat, de az üzleti életben ez természetes. 

„Tavaly az első akvizíciónk – a 17 fős Mentor Partners csapata – szintén kockázatos volt, de azt mondtuk magunknak: az élet rövid, és jó móka lesz” – ragyog Beke. Az adrenalinfüggő informatikusok története pedig még korántsem ért véget. (X)