A Recirquel Társulat minden egyes előadásával szintet lép, mégis, amit most hoznak, az olyan mértékű léptékváltás, ami még tőlük is meglepő. Új immerzív színházi produkciójuk a világ legnagyobb kulturális-szórakoztatóipari metropoliszai közé emeli Budapestet: ehhez hasonló élménnyel eddig csak New Yorkban, Londonban és Sanghajban találkozhatott a néző. Aki megmerítkezik a Walk My World univerzumában, az egyértelműen testet-lelket kicserélő élményt kap.

Istenek kezében
Vági Bencével, a Recirquel Társulat művészeti vezetőjével új, immerzív produkciójuk, a Walk My World sajtópróbája után beszélgettünk a Millenárison: a premier november elején lesz, de az előadótér hangulata már most is magával ragadó: egyszerre veszélyes és szakrális, nosztalgikus és futurisztikus, zsigeri és éteri.
„Ha lecsupaszítjuk, ez a történet semmi másról nem szól, mint hogy a sorsunk az istenek kezében van, és nem csak mi irányítjuk. Aeneas, Dido és az összes karakter az istenek által megálmodott sorsot követi, ahogy mi is sokszor úgy érezhetjük, hogy a sorsunkat vezetik. De az istenek is csak akkor figyelnek ránk, ha teszünk. Ha elkezdünk álmodni, és tenni az álmokért, azt az istenek meghallják, és elkezdenek összekapcsolódni szálak. Erre szépen rímel az előadással kapcsolatos élményem: a Walk My World címét nyolc éve írtam le egy papírra, máig megvan az e-mail, amiben átküldtem a díszlettervezőnknek, Iványi Árpádnak, hogy rajzoljunk rá pár skiccet. Nyolc éve bennem zakatolt ez az álom.

De én a Recirquel születése óta sosem nyúltam még konkrét történethez, és most sem nyúltam volna, ha nem talál meg engem a mű. Emlékszem, olvasgattam Joseph Campbelltől a mítosz hatalma című könyvet, amit nagyon szeretek, és egyszer csak bedobtak a fejembe egy szót: diverzum. Rákerestem erre a szóra az interneten, és kidobott egy Aeneas és Dido idézetet. Ismertem ugyan a művet, de sosem olvastam, amikor viszont ez a szó megjelent bennem, azonnal megrendeltem, és ahogy olvastam, elkezdtem látni, ahogy átalakul egy immerzív előadássá.”

A produkcióban a kettősség, a finom ellentétek feszültsége mindent átsző. Egyfelől a Walk My World mögötti történet, az Aeneis is egyszerre ősrégi és kortalanul érvényes, a vizualitás is a retrót, sőt, valahol mélyen a legősibb mitológiai szimbólumokat varrja össze az indusztriális futurizmussal. Emellett a Recirquel művészi kifejezésmódja, a cirque danse maga is csupa ellentét: a cirkuszművészet virtuóz, éles, kiszámított precizitása és a táncművészet lírai érzékenysége fonódik benne össze.

A helyszín a Millenáris B csarnoka, itt épült-épül fel a Walk My World hatezer négyzetmétert felölelő, ezerarcú tere. Az előadás Európa legnagyobb immerzív attrakciója lesz, ehhez fogható hasonló előadás eddig csak New Yorkban, Londonban és Sanghajban volt látható. Ám ezek jellemzően táncelőadások – sehol a világon cirkuszművészekkel nem készült még ilyen léptékű immerzív előadás.

Steampunk és technofétis
A Walk My World grandiózus és részletgazdag látványvilágában minden tárgynak jelentése van. Az alkotók többéves gyűjtőmunkával szedték össze a ’20-as évektől a ’70-es évekig tartó időszakból származó kellékeket és műtárgyakat, hogy a díszlet minél organikusabban illeszkedjen az 1910-es években épült műemléki épülethez. Az épített díszlet is követi a helyszín brutalista, indusztriális dizájnját, sőt, egyes helyeken tovább építették az épület részeit úgy, hogy szinte észrevehetetlen, hogy nem a Millenáris falait látjuk. Az eredmény egy ipari, retro-futurisztikus tér, amely néhol a Mad Max steampunk hangulatát, másutt a berlini technoklubok, megint máshol a marokkói piacok hangulatát idézi, megfejelve némi kortárs képzőművészettel, és hozzáillesztve ahhoz a karakterhez, aki az adott installációt „lakja” (pl. Vénusz kagylóformát idéző tere). a díszletben helyet kapott egy teljes labirintus is, a Minótaurosz lakhelye, amelyben bármerre indulunk, mindig másfelé jutunk ki belőle.

Megmerítkezni – avagy mi az az immerzív színház?
A latin eredeti helyett az angol talán megragadhatóbb: az immerse szó merülés-merítést jelent. Színpad és nézőtér nem válik el, nem csak ülünk és nézünk, hanem benne vagyunk a díszletben, minden érzékszervünkkel bevonódva. Az immerzív trend egyre népszerűbb világszerte, maga a Recirquel is elindult már efelé a Kristáy és az IMA című előadásaival, az utóbbi terében a néző úgy érezheti, együtt lebeg-repül a csillagok között az előadást celebráló művésszel. A Walk My World nagyot lép előre a zsánerben, hiszen itt a néző nemcsak közel van a művészekhez és megérintheti a kellékeket, de testileg is részt vesz az előadásban, végig mozgásban van, sétál a térben a neki tetsző szereplőket követve oda, ahová a történet vezeti őket – erre utal az előadás címe.

32
artista és táncos
6000
négyzetméteres előadótér
40
önálló díszlettér
10
ezer kellék
20+
cirkuszi és tánc műfaj

Kávé Merkúrral, koktél Ámorral
A tér akkor is mesél az adott díszletteret „lakó” karakterről, amikor az nincs jelen. Kasszandra tere például egy mosókonyha mosógépekkel, mosószappantömbökkel, kiteregetett ruhákkal, a halottakat regisztráló Merkúr egy levéltárban él, míg Ámornak egy vörös fényekben úszó bordély-bár a lakhelye, ahol az emberek szerelmi életét meghatározó mérgeket-bájitalokat keverik.

Bár ez nem interaktív színház, nézőként akár kapcsolatba is kerülhetünk egy-egy szereplővel, ihatunk egy kávét Merkúrral, kérhetünk egy „mérget” Ámor bárjában. A kellékekhez is hozzáérhetünk, sőt, a szereplők olykor utalást is tesznek rá, hogy egy tárgyat érdemes megnézni, mert például egy üzenet várhat rajta arról, hogy megadott időpontban térjünk vissza a helyszínre. És ha visszatérünk, megtörténhet, hogy az ott tartózkodó karakter elvisz minket egy titkos szobába, ahol egy jelenet csak velünk történik meg.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a Walk My World csak játékos véletlenekből áll: az előadás Vergilius Aeneis című eposzának első hat énekét meséli el, Trója és Karthágó szembenállásának, a trójai Aeneas és a karthágói Dido tragikus szerelmének és az emberek dolgába folyton beavatkozó istenek történetét. A mitikus alakok karakterét az alkotók felerősítették, egyes szereplők sorsát részletesebben kibontották, és követve őket kirajzolódik a teljes történet – még ha minden nézőnek kicsit másként is.

„Egyszerre huszonöt karakter mozog a térben párhuzamosan. Mindannyiuknak van egy narratív útvonala, amin végigmennek, ezt mi loopnak nevezzük. Miután végigért a loopon az előadó, meg fogja ismételni még egyszer, hogy a nézőnek több esélye legyen elcsíp­ni a rengeteg nüánsznak legalább egy részét. Mivel folyamatosan egyik jelenetből a másikba ütközik, nem lesz hiányérzete, de nagy valószínűséggel egy megtekintéssel így is csak a felét látja majd a néző annak, ami a térben történik. A két loop után következik a finálé, ami csak egyszer látható, és ahová finom tereléssel az összes néző megérkezik majd” – meséli Holp Nándor, a Walk My World társírója.

Táncműfajok kaleidoszkópja
Persze nem csak a fináléban ér össze a karakterek története, az intim, szinte kukkolás-élményre emlékeztető egy-és kétszemélyes jeleneteken túl, amelyekbe belenézhettünk, több tömegjelenet is lesz, földön, vízen és természetesen levegőben. Ámor már említett bárján kívül az egyik nagy levegős jelenet helyszíne a Trója főterét szimbolizáló díszlettérben lesz, amelynek középpontjában az a robot is helyet kapott, ami az előadás egyik legikonikusabb vizuális eleme.

Az előadás huszonöt karakterét harmincöt művész formálja meg, akiket egy többhónapos castingfolyamat során, kilencszáz jelentkező közül választották ki. „Többek között Ausztráliából, Belgiumból, Ukrajnából, az Egyesült Államokból, Brazíliából, Argentínából, Chiléből és Csehországból érkezett művészek, akik mind a cirque danse jegyében tudnak alkotni, azaz átjárják az artistaművészet és a táncművészet közötti utat, nagyon szép, érett előadók, és nekem hatalmas öröm velük dolgozni” – emelte ki a társulatvezető.

Szükség is van a komplex csapatra, ugyanis az előadás mind a tánc, mind a cirkusz zsánerében széles skálán mozog. A kortárs tánc és a balett mellett helyet kapnak az urbán táncok, a kontakt improvizáció, sőt, még a parkour is. Cirkuszi zsánerek közül is több tucat lesz látható. Az artistákat tíz méteres magasságban húsz métert repítő orosz hinta, hajlógás, szóló- és duó gurtni, kötél, kínai rúd, rhönrad, cyr, létra és zsonglőr számok is helyet kapnak a Walk My Worldben. Emellett több olyan jelenet is lesz, amely egyedi, csak ehhez az előadáshoz tervezett cirkuszi rekvizitre épül, mint az említett robot, vagy a Halott katona terében helyet kapott, egyedi szabású kabát is, amely az épp meghalt katonát képes átvinni a túlvilágra.

„Először lesz olyan, hogy egy Recirquel előadásban egy artistaművész nem érkezik vissza a földre, hanem eltűnik a magasban” – emelte ki ennek kapcsán Vági Bence hozzátéve, hogy a szemfüles nézők még ez után is követhetik a katonát, és megnézhetik, pontosan hogyan is jut el a túlvilágra és mi történik vele ott. „Az volt a célunk, hogy létrehozzunk egy olyan kulturális attrakciót ennek a városnak, ami a jövőbe mutat és amire bárki büszke lehet Budapesten” – zárja szavait a művészeti vezető. A Walk My World november 5-i premierje után kiderül, sikerült-e.

Tánc a gépszörnnyel
A trójai falovat megtestesítő robot egyszerre finom mozdulatokra képes lény és nyugtalanító szörnyeteg. Az eredetileg autóipari robotot a Dűne-filmeken is dolgozó, magyar Prop Factory Studio alakította át: megkapta a Millenáris oszlopait idéző dizájnt, és képessé tették ember emelésére. A robot folyamatosan interakcióban van az artistákkal, lógnak rajta, táncolnak vele, valamint a közelben sétáló nézőket is őrszemként figyeli, mint Szauron szemének mechanikus unokatestvére. a trójai főtér fontos jelenet helyszíne lesz: a nagy és véres, utolsó trójai csata itt zajlik majd, ahol az artisták a nézők felett repülnek, a robot pedig a fényével támadja őket.