Nem forradalmárok, csak két, okosan figyelő XVII. kerületi srác. Tóth Simon amolyan ösztönös marketingzseni, Máté a strukturáltabb cégépítő. Nem abban hisznek, hogy kevés hamburgert adjanak el drágán, hanem hogy olcsón sokat.
Azt szeretnék, hogy az terjedjen el, hogy ezek a magyar srácok adják a legolcsóbb hamburgert Manhattanben. Eddig elképesztően bejött a modell itthon és New Yorkban is, és bár erős fanatizmussal rengeteg munkát beleöltek, természetfölötti magyarázatuk is van a sikerre és a hirtelen jött jólétre.
Megvan az a pillanat, amikor eldöntöttétek, hogy elindultok a Simon’s Burgerrel?
Simon: Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy fú, akkor most mindent fölteszünk, de megcsináljuk. Máté csak szemlélő lett volna benne, annyit döntöttünk el, hogy ha ennyire imádja minden barát és ismerős a hamburgereket, nyitunk egy kis helyet, és áruljuk mindenkinek.
Máté: A cél az volt, hogy a Simi ki tudjon jönni a ruhatári melóból, el tudjon otthonról költözni. Magyarázta nekünk, hogy ez valami smash, de azt se tudtuk, mi az. Gondoltuk, nyit egy kis hamburgerezőt, ott elsütögeti húsz–harminc évig a hamburgereket, és lesz egy átlagos élete.
Ugorjunk egy nagyot, az elejéről a végére: hogy megy a New York-i Smashy?
Simon: A vártnál sokkal jobban. Ellőttük a klasszikus marketingtrükkjeinket, kampányainkat, amiket itthon is, és nagyon úgy néz ki, hogy az első álomhatár, az egymillió dolláros forgalom már idén meglesz. Egy lapon említenek minket a konkurens burgerezőkkel, óriási elismerés.
