A családnak mindent!

Mi köze a kultúrának a korrupcióhoz? Mitől függ, hogy mit ítélünk el és mit fogadunk el? Miért bilincsgyanús a kisstílű megvesztegetés, és miért élünk vidáman nepotizmusban? Jancsics Dávid, a magyar mutyi egyik legnagyobb kutatója San Diegóban él, most itthon beszélgettünk vele
A korrupció szociológiája című könyve megjelenése apropóján. Van egy jó híre is: szerinte a kulturálisan meghatározottnak hitt dolgok pillanatok alatt megváltozhatnak.

Kijelenthetjük, hogy a magyar társadalom kulturálisan is korrupt?
Valóban észlelhetőek Magyarországon olyan kulturális jellemzők, amik együtt jó előfeltételt teremtenek például arra, hogy a személyes, bizalmi kapcsolatokat, az informális kapcsolati hálót korrupcióra is lehessen használni. Ugyanakkor ez gyorsan változhat. Például a hálapénz vagy a rendőr megkenése, ha nem is tűnt el teljesen, nagyon visszaszorult. Ma már szinte nem is hallunk olyat, hogy valaki megvesztegetett egy közúti rendőrt.


Négy korrupciótípust határoztál meg: a piaci korrupciót, a társadalmi megvesztegetést, a korrupt szervezetet és a state capture-t, azaz az állam foglyul ejtését. Magyarországon mind a négy jelen van, írod, csak az arányok tolódtak el, az utolsó javára. Ez járhat olyan kulturális hatásokkal, hogy az egyéb korrupciós formákkal is megengedőbbé válunk?
Ez a tyúk vagy a tojás kérdése, hiszen azt is mondhatnánk, hogy ha nem lettek volna kulturális rések, nem lett volna 2010 után lehetőség ezekbe beférkőzni. Viszont kulturálisan meghatározott vagy meghatározottnak hitt dolgok pillanatok alatt meg is változhatnak.