Mindig élt egy kép a fejemben, milyen a Gazda mellékletbe cikket írni: bakancsot húzok, (végre) Budapest határán túlra kocsikázok, beleharapok a friss levegőbe, miközben átgázolok a süppedős, tél után még kopasz termőföldeken, és ha állatok nincsenek is, legalább egy traktor sárvédőjét meg tudom lapogatni. Aztán amikor egy február közepi késő délután letüdőzöm a szmogot Zugló-külsőn egy repedezett aszfaltú kis utcában, és csengetésre emelem a kezem a kétszintes irodaház bejárata előtt, kissé átverve érzem magam.

Belépve sem változik sokat a helyzet: malacok helyett számítógépek, a komódon meghúzódó postazöld csekkautomatákon felhúzom a szemöldököm, majd leülök egy zsebkendőnyi belső udvarra néző tárgyalóba. A szemben ülő, haját lófarokba kötő Árokszállási Erik sem gazdaként kezdte, életének jelentős részében IT-s sorozatvállalkozó volt. Habár a fentiekből nem sok minden utal erre, de ebben a szűkös irodában dolgozóktól függ tízmilliók biztonságos élelmiszerellátása Európában és Ázsiában, és az ENSZ is náluk kopogtat, ha sertéspestisről vagy madárinfluenzáról van szó.

A vietnámi szál

A cég múltja bő két évtizedre nyúlik vissza. Árokszállási Erik 1996-ban alapította Vén Mártonnal és Bessenyei Istvánnal első IT-cégét, az Erba 96 Kft.-t. Első megrendelésük rögtön az élelmiszeripar és a kiskereskedelem felé sodorta őket: a magyarországi Coop-hálózatnak fejlesztettek egy olyan központi nyilvántartást, amivel a boltok kihasználtságát lehetett követni. Később a Magyar Postának készítettek csekkbefizető automatákat – erre már egy másik céget alapítottak, a hardverekkel foglalkozó Flexsyst –, a masinákkal ma is össze lehet futni a postahivatalokban, de ők állnak a magyar autópálya-matricák pótdíjbeszedő-rendszere mögött is.

Időközben ismerkedtek meg, és lettek barátok Trung Dao-Hával, a Vietnámban született, de sokáig Magyarországon élő üzletemberrel. Az ő nyomán jött az ötlet, hogy hazai fejlesztéseikkel próbálkozzanak a délkelet-ázsiai országban is. De hiába házaltak termékeikkel, inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak. A messzi Európából jövő IT-fejlesztőcégnek azért elterjedt a híre, és beesett egy váratlan megkeresés: Ho Si Minh-város önkormányzata kopogtatott egy megbízással.

A Mekong deltájában elterülő, közel London méretű, tízmilliós metropolisznak hatalmas gondot okoztak a sertéshúscsalók. „A sertéskereskedelem úgy működik arrafelé, hogy az ügynökök megveszik a sertést közvetlenül a gazdáktól, összegyűjtik, majd eladják a feldolgozóüzemeknek kilóra. Csakhogy azt a disznót, ami száz kilót nyomott a vásárlásnál, néhány órával később már 110 kilósan adták el az üzemeknek, magyarázza Árokszállási Erik. Gyakorlatilag slaggal vizet pumpáltak a disznóba, hogy nehezebb legyen, és drágábban adhassák tovább.” 

A nyilvánvaló állatkínzáson és csaláson kívül volt ezzel még egy komoly probléma. A sertés húsa, csakúgy, mintaz emberé, viszonylag sok, úgy 72–73 százalék vizet tartalmaz. Azonban, ha a nedvességtartalom valamiért egy bizonyos szint fölé nő, felborul az egyensúly, bizonyos mikroorganizmusok elszaporodnak benne, és toxikussá teszik az állat húsát. Vietnámban emiatt rendszeresek voltak a súlyos ételmérgezések, és Ho Si Minh-város önkormányzata egyszer és mindenkorra véget akart ennek vetni. 

Több alkalommal írtak ki tendert egy sertésnyomkövető rendszer fejlesztésére, azonban rendre kudarcba fulladtak a megbízások, mígnem rátaláltak a budapesti cégre. Hat–nyolc hónapos fejlesztés után közel egy év volt, mire bevezették a rendszert – sikeresen. A hatóság azonban hiába volt elégedett. Mint kiderült, a szereplők nem hitték el, hogy az állami szervek megfelelően kezelik az adatokat.

Itt jött képbe a blokklánc. Elosztott főkönyvnél nincs egyetlen, központi adatgazda (például egy hatóság), a hálózat minden résztvevője adatgazdaként jelenik meg. Ez kvázi úgy működik, mint egy általános felhőszolgáltatás, amit a részt vevő cégek együtt tartanak fenn, ők validálják a tranzakciókat és az adatokat. Az adatokat egy transzparens, visszakövethető tranzakciós adatbázisban tárolják, amit nem lehet utólag megváltoztatni és feltörni sem. Így ha valahol az értékláncban valami nem stimmel – nehezebb lesz a disznó tíz kilóval a gazda és a feldolgozó között, vagy baj van a hús minőségével –, könnyen visszakövethető a felelős.

A gluténmentes tényleg gluténmentes

A blokkláncra ültetett rendszer annyira bevált Vietnámban, hogy azóta kiterjesztették tojásra, csirkére és tejtermékekre is, Árokszállásiék pedig külön céget alapítottak rá Németországban, hogy elkezdjenek Ázsia mellett Európában is terjeszkedni. Ma már tizenhat országban van helyi képviseletük, hatezer ügyfél használja napi szinten a szolgáltatást, és 450 ezer tranzakciót (adatbeolvasást, szerződéskötést) hajtottak végre rendszerükkel.

„Bár az ipari szereplők sok szempontból versenyeznek egymással, mindenkinek közös érdeke, hogy az élelmiszerek bizonyos termékjellemzői mindenkinek láthatók legyenek” – magyarázza Szegő Dániel, -független blokkláncszakértő, mi a haszna egy ilyen rendszernek. Például, ha egy termék gluténmentesnek van hirdetve, akkor visszakövethetően gluténmentes minden komponense, esetleg a csomagolása is. Ha valamit vegánnak, paleónak vagy házi termesztésűnek reklámoznak, akkor bizonyíthatóan az. 

Egy másik eset, amikor hasznos, ha valamilyen alapanyaggal probléma van. „Tegyük fel, hogy kiderül, az egyik paradicsomparcellát ciánnal permetezték. Ilyenkor egy ilyen rendszer abban segít, hogy mindent vissza lehessen azonnal vonni, amibe belekerült a kritikus alapanyag. Ez több tucat élelmiszeripari terméket és több száz boltot is érinthet.” A Te-Food három külön alkalmazási módot kínál az ügyfeleknek: kereskedelmit (hatékonyabb logisztika, egyszerűbb megfelelés az importkövetelményeknek és hamis áruk kiszűrése), marketingest (kapcsolattartás és átláthatóság a vásárlóknak, prémium termékeknél a magasabb ár indoklása) és élelmiszerbiztonságit (gyorsabb és pontosabb visszahívás minőségproblémák esetén).

A legfőbb nehézség Szegő szerint, hogy akkor hatékony a rendszer, ha sok cég és gazda működik együtt, ezért nehéz a klasszikus módon, egy-egy cégre optimalizálva értékesíteni. A Te-Food három csoportra bontotta célközönségét. Egyik a központi hatóságoké, mint amilyen a vietnámi is. Másik a magáncégek köre, jellemzően kiskereskedelmi láncok vagy agrárintegrátorok, akik a minőséget akarják szavatolni. Ilyen a legnagyobb svájci kiskerlánc, a Migros, de az Auchan francia központjával is nyélbe ütöttek egy 14 országra kiterjesztett megállapodást, hogy velük kövessék a lokálisan előállított friss árukat. 

A harmadik a különleges igényű vásárlói közösségek, mint a gluténérzékenyek vagy vegánok, de egyelőre nagyobb érdeklődés mutatkozik vallási közösségek részéről. Jelenleg is tárgyalnak a maláj halal-tanúsítószervezettel – a muszlim világban egyedüliként itt nem egyházi, hanem állami vezetésű –, hogyan tudnák szabványosítani a halaltanúsítást.

Itthon nem kell, bezzeg az ENSZ-nek

A fokozott nemzetközi érdeklődés mellett meglepő, de Magyarországon csukott ajtókkal szembesültek. Volt olyan szereplő, amelyik kerek-perec kijelentette, hogy csak akkor hajlandó ilyen nyomon követésre, ha azt hatóságilag kötelezővé teszik. De akad kivétel, amelyik meglátta bennük a marketinglehetőséget. A Pölöskei Szörp három hónapos előkészítés után 2020 januárjában indította el a projektet, jelenleg két piacvezető termékét bevonva. 

„Ami valójában megérintett a Te-Food rendszerrel kapcsolatban, az az információk nyilvánossá tétele a fogyasztók felé – világít rá Nyúl Roland tulajdonos-vezérigazgató. – A Pölöskei nem csak nyílt lapokkal szeret játszani, hanem folyamatosan kutatja a fogyasztók igényeit is, és a kor fogyasztói társadalma egyre nagyobb érdeklődést mutat az általa vásárolt élelmiszerek összetevői és azok származása iránt.” 

Ha magyarok nem is, a legnagyobb nemzetközi szervezetek megtalálják őket.

„Két éve kopogtatott nálunk a FAO, az ENSZ élelmezésbiztonsági szervezete, miután látta a vietnámi projektünket” – mondja Árokszállási. Velük az élőállat-figyelésre építettek ki járványjelző rendszert, a sertéspestis vagy a madárinfluenza felbukkanását már az első pillanatban észlelni lehet vele, ami kritikus a kór kordában tartásához. 

A Világbankkal pedig olyan mesterséges intelligencián alapuló neurális modellen dolgoznak, ami megjósolja például az afrikai sertéspestis-járvány migrációs hatását, és hogy milyen társadalmi és környezeti következményei lehetnek, ha emiatt átállnak a helyi termelők csirkére. Ezek a nemzetközi szervezetek általában nem fizetnek közvetlenül, de így is megéri. „Azokban az országokban, ahol együtt dolgozunk, rengeteg ajtó nyílik meg előttünk. Jól hangzik, hogy velünk dolgozik az ENSZ.” 

Hogyan működik?

01. Tenyésztés: A gazda felviszi a rendszerbe az állatot és azonosítóját, hozzárendeli a farm nevét, címét, majd beírja az állat étrendjét és tenyészmúltját.

02. Vágás: A vágóhídon kap egy hely- és időbélyeget, elvégzik a szokásos minőség-ellenőrzést, az eredményt feltolják a rendszerbe, majd továbbküldik.

03. Feldolgozás: Ismét hely- és időbélyeg kerül a rendszerbe, majd a feldolgozás módja, és az újabb minőség-ellenőrzés eredménye.

04. Csomagolás: Megint időbélyeg, a csomagolás részletei, majd a porciózott késztermékekre rákerül egy QR-kód, amivel a boltokban is le tudják olvasni a termék útját a bevásárlókosaráig.

Mennyibe kerül?

Az adatkezelő rendszer bevezetése kétezer és tizenkétezer dollár között mozog, a vásárlók által is elérhető netes felület még 1200–2000 dollár. Az adatszolgáltatás díja havi 125 dollár, a mobilapplikáció 25 dollár. A sorozatgyártott termékeknél a QR-kód-generálást is ők végzik,
1,3 centért darabonként.