Zsiday Viktor ritka higgadtsággal rendezte át negyvenmilliárdos portfólióját, még mielőtt a járvány betört Európába, és a hazai piacon szinte egyedül bukás nélkül úszta meg a vérfürdőt a tőzsdéken. Most azt mondja, irgalmatlan állami pénzköltéssel talpra áll majd a gazdaság, de a globalizáció csökkenni fog, mi, fogyasztók meg ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Abban a szegmensben, az abszolút hozamú alapok piacán, ahol mozogsz, tömeges a 20–30 százalékos veszteség, de akad 60–70 százalékos mínusz is márciusban. Az általad kezelt Citadella egy százalékot veszített. Korábban azt mondtad, hogy a jó teljesítményhez rugalmasnak kell lenni, kételkedni a saját hipotéziseidben is, tudni kell totális hátraarcot csinálni, pillanatok alatt gyökeresen megváltoztatni a véleményedet, és végig nagyon szigorúan kezelni a kockázatot. Most hogy gondolkoztál?
Teljesen más világképpel vágtam bele az évbe, mint ami történt végül, de január közepe, vége táján arra jutottam, hogy a kínai koronavírus kis eséllyel bár, de nagy kockázatot jelent. Pár nap alatt sok anyagot, tudományos tanulmányt, hírt olvastam el a témában, és arra jutottam, hogy valós kockázata van, hogy ebből globális járvány és recesszió legyen. Sajnos alulbecsültem az esemény valószínűségét, de azért elhatároztam, hogy nagyobb részt leépítem meglévő részvénykitettségemet, és a maradék hosszabb távú pozíciókkal szemben eladási opciókat vásárolok, ami azt jelenti, hogy ha nagy áresés lenne a piacokon, az ellensúlyozza a veszteségeket.
Világos, hogy ez egy klasszikus feketehattyú-jelenség, s mint ilyen, teljesen váratlan, de ezek szerint mégis láttad, hogy az a hattyú úszik a vízen, és közeledik. Ráadásul év végén már túlértékelt volt a piac, sokan rebesgették, hogy jön egy korrekció, mégis további emelkedésre játszottak. Miért ilyen trükkösek ezek a helyzetek?
Három férfi ül a színpadon, köztük egy anyós és egy primadonna. A középső, az amorózó férj eljátssza, hogy meghal, aztán elszegődik komornyiknak a saját otthonába. A Stúdió K Színház egy százéves némafilmből csinált modern színpadi burleszket – mert ebben a pici színházban olyan dolgok vannak, amik máshol nincsenek. Tudjuk, most nem tudsz elmenni megnézni. De ha éppen nincsenek is színházi előadások, színházról akkor is jó olvasni. Sőt, akkor csak igazán.
Ellenállhatatlanulmulatságos – írta a korabeli kritika Ernst Lubitsch 1916-ban készült némafilmjéről, ami az I. világháborúban elveszett, és csak 1994-ben került elő. A Ráday utcai aprócska színház előterében, afféle bemelegítésnek, folyamatosan vetítik a nézőknek a fekete-fehér alkotást az előadás előtt, a vége nélkül, az utolsó tekercs ugyanis nincs meg. „Biztos, hogy ezt akarjuk?” – súgja az ember önkéntelenül a társa fülébe a burleszket nézve, merthogy az minden ma már, csak nem mulatságos.
Valljuk be, nem feltétlenül a mai színházi ízléshez passzoló már az alapsztori sem, legalábbis nem szokásos egy alapvetően nem kommerszet előadó társulatnál. Mit tehet egy férfi, ha szereti a feleségét, de házsártos anyósa elszívja előle a levegőt? Halottnak tetteti magát, majd álruhás komornyikként elszegődik a saját házába rendbe tenni a dolgokat. Aztán a szlovén Diego de Brea rendezésében a nagyjából egyórás darab váratlanul intenzív élményt nyújt. A három szereplő, Spilák Lajos, Nagypál Gábor és Lovas Dániel humoros, aprólékos gesztusaikkal, mozdulataikkal teszik ma is élvezhetővé az egykori szatírát.
Spilák Lajos, Nagypál Gábor és Lovas Dániel – az anyós, az amorózó és a primadonna (Fotó: Vass László)
„Kívülről pont olyan könnyűnek néz ki mindez, mint a labdát dobáló artista, csakhogy neki is hat évébe telt, hogy négy labdáról ötig eljusson, és nekünk is elég szokatlan, nehéz volt a próbafolyamat – mondja a darabban az amorózó férjet játszó Nagypál Gábor. – Maga a burleszk műfaj iszonyú pontos forgatókönyvet igényel, minden mozdulatnak, gesztusnak meg kell, hogy legyen a pontos oka, indoka. Minden jelenetnek van forgatókönyve, volt, hogy hangzó szövegekkel próbáltunk. Néha vissza kellett nyúlni a nyelvhez, kipróbálni, aztán gyorsan elfelejteni.”
Nem volt szándék a film történetét egy az egyben megismételni, inkább afféle stílusgyakorlat a produkció, és még abszurdabbá teszi, hogy a két női szerepet is férfiak alakítják. Valahogy mégsem idióta karikatúra az egész. Ahogy Gábor fogalmaz: „Talán elkerültük a nagyon obligát nőábrázolást, a jóízlés-határon belül marad Lajos és Dani, legalábbis én ezt merem gondolni a középső székről.” Közben ide-oda pakolgatják az aldis papírszatyrokat – ez eredetileg egyetlen jelenetben bukkant fel, a temetésnél ebből kapják elő a művirágokat, de aztán a próbák során az improvizációkkal kicsit továbbfejlesztették, és visszatérő elem lett. A díszlet és a kellékek amúgy minimálisak: „Vettünk egy vetítővásznat és rendes fekete öltönyt a fiúknak.”
Olyan dolgok vannak, amik máshol nincsenek
Szöveg egyáltalán nincs, legalábbis a szereplők nem beszélnek, csak kivetítenek néha egy-egy kulcsmondatot. Ezek egy része dramaturgiai támpont, másik részük inkább poén. Néhány mondatra már csak azért is szükség van, hogy a történetvezetésben segítse a nézőt. Így például az elején, amikor az anyós dörmög, hogy már két órája vár a fiatal párra, de megint késnek, muszáj felirattal jeleznünk, hogy az az alapproblémája: türelmetlen, nem tetszik neki, hogy a családnak nem olyan a dinamikája, mint amilyet ő szeretne.
A némafilmes hangulatot egy vetítővászon-projektor-kombó teszi teljessé. A projektorral filmkockaszerű, régi képkivágást varázsolnak a színpadra, és az egész előadás alatt pörög a picit kiégettnek tűnő film, annak jellegzetes hangjával együtt. A projektor fénye ráadásul árnyjátékot csinál a szereplőkből – végtelenül egyszerű színpadi effekt, és kiválóan működik.
„A projektort hat hétig pakolásztuk, kerestük a helyét, hogy hová lehetne tenni, ahol senkit sem zavar. Hát, végül betettük a nézőtér közepébe, hogy lehetőleg mindenki essen keresztül rajta” – nevet Gábor, hozzátéve, hogy nem igazán volt más jó megoldás, olyan a tér, hogy csak onnan mutatja azt a képet, amire szükség van.
Különleges bónusz a zenei aláfestés. Darvas Kristófról, aki minden előadáson élőben zongorázik, nem árt tudni, hogy gyakran imprózik némafilmvetítéseken. „Tulajdonképpen minden alkalommal improvizál nálunk is – mondja Gábor –, a főpróbán mondta, hogy azért készít egy felvételt, ha sokáig nem játsszuk esetleg, maradjon valamiféle szamárvezető.”
Sajnos, erre lehet, hogy szüksége lesz. Bár a rendezvényeket szigorító március közepi rendelet még engedte volna, hogy az ötven férőhelyes Stúdió K-ban folytatódjanak az előadások, a csapat azonban felelősen azonnal leállította őket. Reméljük, hamarosan újraindulhat a pici színház, ahol olyan dolgok vannak, amik máshol nincsenek, a nézők sem tudják pontosan, mikor mire számíthatnak. Szinte minden előadásuk különleges, volt már kicsit múltidézős, szépiaszínű darabjuk (A város emlékezete), igazi punkszínház (Sacra Hungarica), detektívdráma egyetlen sárga székkel (A szürke galamb) és a kőbányai pincerendszerben játszódó drámai költemény (Peer Gynt).
Színház a koronavírus idején
Bár az összes színház bezárt, a Facebookon azonnal alakult egy csoport, amelyben élő közvetítéseket, de még inkább korábban rögzített előadásokat osztanak meg a tagok. A régi felvételek közt olyan gyöngyszemek is előkerültek, mint a Katona József Színház repertoárjáról már levett Illaberek vagy A nép ellensége, sőt még korábbiak, például a kaposvári Csiky Gergely Színház legendás Csárdáskirálynője Molnár Piroskával és Kulka Jánossal. Emellett az élőben közvetített jógaórák és a koncertfelvételek is szaporodnak az oldalon. Mivel járványhelyzetben a színészek nem csinálhatnak színházat, úgy gondolták, azzal segítik az irodalomtanárokat, ha felolvasnak kötelező olvasmányokat, irodalmi szövegeket. Az Élő közvetítések a koronavírus idején Facebook-oldalra és a Motto – a Művészek az Otthoni Oktatásért – Youtube-csatornájára is rendszeresen kerülnek ki új videók.
Abbahagyták a szántást, hogy jobb legyen a termés, kintről harminc éve nem jött be új tehén az állományba, mégsem belterjesek – a Pusztaszabolcsi Agrár Zrt. a szocializmus alatt lepusztított termelőszövetkezetből családias cég lett.
A tyúktojás nemcsak a rántottasütéshez nélkülözhetetlen, hanem bizonyos oltóanyagok előállításához is. De az ilyen célra szánt tojást különleges körülmények közt, szigorú szabályok betartásával termelik. Magyarországon kizárólag a mohácsi Prophyl Kft. foglalkozik vele.
Van egy csapat a Mastercard kötelékében, akik stratégiai tanácsadásra specializálódtak, ők a Mastercard Advisors. Az új budapesti központ – hub – mind az ügyfeleknek, mind a jelenlegei és jövőbeli kollégáknak egyedi lehetőségeket biztosít. A következő években pedig további fejlődés várható.
