Ez nem az a világ, ahol az ember este elmeséli, mi történt aznap

Molnár József ma több mint húszezer ember főnöke. Ötezer milliárd forintos árbevételével és 1500 milliárd forintos tőzsdei kapitalizációjával az ország messze legfajsúlyosabb iparvállalatát igazgatja, ő a Mol Csoport úgynevezett group CEO-ja Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató mellett. Úgy került a fővárosba, hogy remekül elvolt Tiszaújvárosban, és úgy lett vezérigazgató, hogy sohasem akart az lenni. 

„Majdnem húsz éve történt, valamikor 2001 elején. A BorsodChemnél dolgoztam már huszonkét éve, az utolsó tíz évben én voltam a pénzügyi vezérhelyettes. Korábban is megkerestek fejvadászok, de a telefonos megbeszélésen általában nem jutottunk túl. Nem akartam váltani, és nem értettem, miért nem értik a fejvadászok, hogy a BorsodChem, vagy ahogy egymás között neveztük, a »gyár«, nekem nem a munkahelyem, hanem az életem. Szabó Vilmossal mégis személyesen találkoztam, holott a Korn Ferry nevét nem is ismertem. Vilmos csak azt mondta, szeretne velem megismerkedni, semmilyen álláslehetőségről nem beszélt. Ez tetszett. Ráadásul jelentős tulajdonosi átrendeződés után voltunk, talán nyitottabb is voltam. 

Az első találkozón beszélgettünk, Vilmos másfél óra után árulta el, hogy egy nagyvállalat megbízásából keres pénzügyi vezetőt a cég egyik érdekeltségéhez. Szerinte alkalmas jelölt lennék, ha érdekel. Megkérdeztem, hogyan lát engem, majd amikor tíz percben leírta a tulajdonságaimat, amikről nem is beszéltem neki, leesett az állam. »Te a vállalat működésének, pénzügyeinek vagy a szakértője, én meg az embereknek. Ez is egy szakma« – mondta.”